Zöld Tara 2026

18/05/2026

Camino Benedictus: az Út, amely megszólított.
7. nap Győr- Lébény

Drága Olvasó!

Szomorú vagyok, mert elérkezett a zarándoklatom utolsó napja.
Szemerkélő esőben érkeztem Győrbe és esőben indulok tovább Lébénybe.
Viszonylag gyorsan kijutok a városból- csak egyszer tévedek el.
Ismét fohászkodom, hogy kerüljön el a nagy eső.
Amennyire tudok felkészültem, az esőkabátom a zsákomat is takarja.
Hideg van- fúj a szél és esik rendületlenül.

Pinnyéd kertváros után a Rábca töltésén haladok Abda felé.
Az aljnövényzet csupa víz.
Tanultam a korábbi cipő elázásból- műanyag zacskót kötöttem a cipőmre.
A néhol derékig érő fűben nehezen haladok, időnként a zacskót is igazítanom kell.
Tegnap óta nem bújt elő a nap, de tudom, hogy a felhők felett mindig süt a nap!
Kérem a
szelet, hogy szárítsa meg a füvet, amerre haladok.
Horgásztó, pipacsos búzaföldek, erdők mellett haladok- időnként a madarak is énekelnek.

A magas fűben alig látom meg - egy apró csiga keresztezi az utam.
Hamarosan elérem a töltés melletti Radnóti- emlékhelyet.

Megrendülten állok kedves költőm lehajtott fejű szobra előtt.
Az úton sokszor eszembe jutott és elmondtam az Erőltetett menet néhány sorát:" Bolond ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel..."
Szívszorító sorok az akaratról, bátorságról, élni akarásról.
Csodálatos módon itt összetalálkoztam egy kedves, fiatal zarándokkal. Ő kis szakaszokban járja végig a Caminó Benedictust.
A hűvös ellenére, jól esett beszélgetni vele.
A lábam jelez, így a pihenő után úgy döntök, hogy a maradék utat busszal teszem meg.
Begyalogolok Abdára és onnan kb. 20 perc alatt beérek Lébénybe.

A gyönyörű román kori templom lenyűgöz - kívűl és belül- legszívesebben a földre borulnék- parányinak és esendőnek érzem magam.

Az oltár előtt köszönetet mondok Szent Jakabnak és fohászkodom.
Mécsest gyújtok a szeretteimért, az átkelőkért, a szenvedőkért.

Érted is, aki velem voltál az úton!

A zarándok útlevelem alapján kiállítják a zarándok igazolást.

Igaz, csak egy szép papír, de én boldog vagyok, mert tudom, mennyi minden van mögötte: bátorság- kitartás- akaraterő- rugalmasság-elengedés- sírás- nevetés- megbocsátás-öröm- fájdalom- hála.

Hogy megkaptam, amiért elindultam?
-Igen, sokkal többet is!

Jobb ember lettem?
-Talán.

Ami biztos, leraktam a múlt még cipelt terheit.
Elengedtem a ragaszkodást, a félelmeket.
Rugalmasabb, erősebb, bátrabb és bölcsebb lettem.
Sírtam, nevettem, énekeltem.
Megtanultam jobban figyelni a testem jelzéseire.
Megízleltem a szabadság mámorító érzését!
Megtapasztaltam, hogy segítenek a segítő égiek és az emberek!
Semmi sincs kőbe vésve!

Egyedül jártam végig a Caminót, de soha sem voltam magányos!

Minden tapasztalást -jót és rosszat is - hálásan köszönöm az útnak.

Neked is Drága Olvasó, hogy írtál és bármilyen módon, de velem voltál az úton!

Legyen útravaló a múlt - jelen és a jövő zarándokainak Osho néhány sora: " A bátorság alapvetően annyit jelent,
hogy kockára teszed az ismertet az ismeretlenért,
a megszokottat a szokatlanért,
a kényelmeset a kényelmetlenért,
a távoli cél felé tett fáradságos zarándoklatért!"

16/05/2026

Camino Benedictus: az Út, amely megszólított.

6.nap Pannonhalma- Győr

Drága Olvasó!

Szemerkélő esőben veszek búcsút Pannonhalmától és indulok Győrbe.
Écs faluig kerékpárúton haladok a forgalmas 83- as főút mellett. A faluban két lehetőség közül választhatok.
1. Camino Sokoró - a Sokoró hegyen át.
2. Camino Pueblo - falvakon keresztül.
A lábam és az idő miatt a Camino Pueblo mellett döntök.
Écs- Nyúl- Győrújbarát- Ménfőcsanak- 11 kilométer hosszan egybe épült falvak láncolata.
Kiértem az egyik faluból - csak az utca név változás jelezte, már a másik faluban vagyok.
Végig járdán, helyenként az úton, a száguldó autók mellett haladtam.
Ez volt a sok kihívás közül a legnagyobb.
A fülsiketítő zajban, rohanásban -hogyan találjam meg a belső csendet, szépséget?

Szerencsére van némi tapasztalatom benne, így egy idő után tudtam befelé figyelni.
A szépséget a kertekből kikandikáló gyönyörű virágokban, a bódító akác és virág illatban találtam meg.

Ménfőcsanakon a két Camino ismét összeért, de én egyetlen zarándokkal sem találkoztam.
A nap hol süt - hol felhők takarják.
Hol fázom, hol melegem van.
Igazi felüdülés volt magam mögött hagyni a zajos utcákat.
A gyirmóti holt Marcal- ágon egy romantikus hidacskán kelek át - deszkapallókon érek ki az ártéri rétre. A Rába- töltésen haladok kilométereken keresztül.
Győrbe szemerkélő esőben érkezem.
Hálás vagyok- fohászaim meghallgatásra találtak - elkerül a nagy eső.

A szállásom a hangulatos belvárosban van - így tudok meleget vacsorázni, még rövid sétára is futja az erőm.
Elfárasztott ez a 24 kilométer, a lábam is jelzi, hogy pihennie kell.
Az úton, amikor már nagyon nehezen emeltem a lábam, sokszor megjelent a két picurka unokám arca - a tudat, hogy nagyon sokan velem vagytok: gyermekeim - testvérek - rokonok- barátok - tanítványok - ismerősök - ismeretlenek.
Éreztem a szeretet egymásba kapcsolódó szálait.
Köszönöm! Sírok - de ezek a boldogság és a hála könnyei.

Az álom boldog pillangó szárnyakon közelít Paulo Coelho soraival:
" Köszönöm.[....] Úgy érzem, hogy szeretnek, hasznos, fontos vagyok!"

16/05/2026

Camino Benedictus: az Út, amely megszólított.
5.nap Bakonyszentlászló-Pannonhalma

Drága Olvasó!

Napsütésben érkeztem és napsütésben indulok Bakonyszentlászlóról.
A Bakony szépséges és varázslatos szurdokai után erdők, mezők, nehezen járható ösvények, homokos szántóföldek vezetnek Gicre.
Megpihenek a Szent Janka- forrásnál, megcsodálom a szépséges Szent Janka- templomot- az országban az egyetlen ilyen nevű templom.
Földúton, réten, erdei ösvényen, kaptatós szurdok utakon haladok tovább Ravazdra - a völgyben megbújó falucskába.
Itt fakad az a forrás, amelyből a pannonhalmi Vis Vitalis is származik.
A távolban már látszik a Pannonhalmi Főapátság impozáns épülete.
Jól esik az erdei utakon, a hatalmas fák védelmében lépegetni. Hallgatni az erdő neszezését, együtt lélegezni és létezni. Mámorító érzés: az egység érzése.
Az egyik kanyarban őzike szökken ki az útra - mindketten megállunk- hihetetlen, de nézzük egymást.
A pillanat varázsa megtörik - az őzike már el is tűnt.
A Cipó- dombról leereszkedve beérek Pannonhalmára. Megállok a Pápa- keresztnél.
Fontos állomása a zarándoknak- a kereszt egy határ, ahol lehetőség van a régit letenni és új emberként tovább menni.
II. János Pál pápa látogatásakor itt tudott leszállni a helikopter. A pápa, amikor kilépett, letérdelt és megcsókolta a magyar földet. Ezen a helyen áll a fakereszt.

Megrendülve teszem le a Gyöngyösről hozott köveket - a szeretteimért - magamért.
Érzem, hogy lezártam a múlt még fájó részét - szabadon folytathatom az utam - az életem.
Hosszú és nehéz volt a mai nap - 25 kilométert gyalogolva- feszegetve a fizikai határokat, de megérte!
Könnyebb a zsákom és a lelkem is!
Kocsis Gábor gondolataival zuhanok gyógyító, mély álomba: A megbocsátás nem a másik embernek szóló engedély a folytatásra, hanem önmagadnak szóló engedély a LELKI BÉKÉRE.

15/05/2026

Camino Benedictus: az Út, amely megszólított.
3.nap Városlőd- Bakonybél
4.nap Bakonybél- Bakonyszentlászló

Drága Olvasó!

A tegnap tanítása: elmélet és gyakorlat.
-Mit ér a tanítás, ha nincs gyakorlati megvalósítás?
Úgy érzem, hogy sikerült a tanítást a gyakorlatban megvalósítani és ez boldoggá tesz.

A következő 2 napban a Bakony erdeit járom. Esik, ami jó a földnek, a zarándoknak kevésbé. Persze van esőkabátom, de a kamáslit otthon hagytam.
Erdők, hegyek, szurdok, rét és legelő váltja egymást. A sűrű, vizes aljnövényzet teljesen eláztatja a cipőm. Kénytelen vagyok megállni és zoknit cserélni.
Szerencsére az eső eláll. Egy kedves kicsi Szűz Mária- kápolna szólít megállásra, ahol megzengetem a harangot a szeretteimért. A legenda szerint a harang hangja felszáll az égbe. Az imák, fohászok meghallgatásra találnak- legyen így!

Csehbányát elhagyva kaptatós erdei úton haladok. Hideg van, emberrel nem találkozom, csak néhány őzikét látok messzebbről. A madarak sincsennek dalos kedvükben.
Ma "maunát"- csend napot tartok. Már meg sem lepődök- az út ezt is átírta. Néhány kilométer után eltévedt zarándokokkal találkozom, akik útba igazítást kérnek.
Csendben folytatom az utam, de megint keresztezzük egymás útját- ismét eltévedtek. Mosolygok és elengedem a csend fogadalmat.
Elhaladok a bakonyi Napköveknél, ahol energiát gyűjtök a hátralévő gyönyörű, mesebeli szurdok útra.
Kora délután érek be Bakonybélbe - jut idő meleg vacsorára - helyi történetek meghallgatására - sétára a gyönyörű magnólia ligetben és a Szent Maurícius monostornál.
Varázslatos falucska, ahova még visszatérek egyszer.
Fogvacogva - odakint 3 C - de hálás szívvel alszom el, a csodás élményekért, a térdemért, meghálálva a sok törődést, gyógyítást, elhozott ebbe a tündér falucskába.
Reggel fájó szívvel indulok tovább Bakonyszentlászló felé.
A Magas- Bakony erdejében, mesebeli szurdokon keresztül, Csárda- tetőn, Kakas- hegyen át a 800 éves Fenyőfőig.
Süt a nap, dalolnak a madarak, fehér pillangók röpködnek, fenyőillat, védett Ősfenyves, homok, csend és béke.
Erdei utak kereszteződnek: múlt - jelen - jövő. Felsejlenek az előttem járó zarándokok. Ismeretlenek, ismerősök, kedves barátaim és tanítványaim. A bátor és erős Johi lábnyoma a vörös homokban, a mindig mosolygós, céltudatos Ági, a Caminó portugál szakaszán.
Láthatatlan szálak kötnek össze minket, zarándokokat.
Mindegy melyik országban és melyik úton haladunk és meddig jutunk el!
Boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek a csodának.
Ég és föld között lebegek - visz a lábam, a botom, az út - bármilyen nehéz is a terep.
Még napsütésben érek be Bakonyszentlászlóra.
Mark Twain soraival alszom el: " Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!"

13/05/2026

Camino Benedictus: az Út, amely megszólított.
2.nap Nagyvázsony- Városlőd

Drága Olvasó!
Először is köszönöm a kedves üzeneteket, a jelzéseket, hogy itt vagy velem.

A tegnap tanítása nagyon markáns volt- a ragaszkodás elengedése- rugalmasság.
Ennek fényében készültem a napra- átalakítottam a navigációt hatékonyabbra- megfogadtam, figyelek a lábam jelzésére- ha szükséges, rugalmasan átalakítom a napot.
Az út minden lépéséért hálát adok, ameddig elvisz a lábam!
A mai napon erdőn-mezőn-dombon- hegyen haladok. Szerencsére a Kab- hegy csúcsát kikerüli a zarándokút. Süt a nap, fúj a szél, madarak énekelnek, gyíkocskák surrannak, szépséges kék pillangók szállnak előttem, kék búzavirágok kísérik utamat.
Boldog vagyok- szívem túlcsordul szeretettel- mantrákat énekelek. Zeng az Om mani padme hum és Ganésa mantrája- Om gam Ganapati namaha.
Ember sehol, csak egy szürke nyuszi figyel az egyik kanyarból. Ő és az erdő hallja az énekemet és a nevetésemet.
Beérek Úrkútra, a névadó kútnál pihenek meg. A Csárda- hegyi őskarsztot kihagyom, mert a lábam jelzi a megtett 14 kilométert.
Elfogadom- a maradék utat busszal teszem meg. Bölcs döntés volt.
A Szent Mihály- templomnál lévő szálláson végre zarándokokkal találkozom. Örülünk egymásnak, tapasztalatot cserélünk.
A napomat Marcus Aurelius soraival zárom- "Ha bármilyen külső körülmény elcsüggeszt, a fájdalom, amit érzel, nem magának a körülménynek köszönhető, hanem annak, ahogyan értékeled azt: ezt viszont hatalmadban áll bármikor megváltoztatni."

Igen, ma én is sikeresen változtattam.

12/05/2026

Camino Benedictus: Az Út, amely megszólított.

Drága Olvasó!

Tihany-Nagyvázsony

Semmi sem úgy alakult, ahogy terveztem a Camino 1. napján. Vasárnap kora reggel a Tihanyi Apátságtól indultam boldogan és nyitott szívvel. Nehéz zsákommal, fülledt melegben követem a kagyló jelet.
A tihanyi őslevendulás után hegyen- völgyön
keresztül visz az utam,
a Balaton kíséretében.
Csodás és felemelő látvány.
Az apáti templomromnál finom rozmaringos szörpöt kortyolgatok, amelyet kedves gesztusként helyeztek el az út mellé.
Aszófő után, Örvényesen, a Szent Imre- templomnál pihenek meg- éppen egy keresztelő végére érkezem.
Szőlőskertek, dombok,virágok, csicsergő madarak, fűszeres illatok- és alig néhány ember.
Lelassultam, a lábam egyre nehezebben bírja a hegyre fel- és lemenetelt. Hiába szeretnék gyorsabban haladni, nem tudok. Sajog a vállam, fáj a térdem, mázsásnak érzem a zsákomat.
Mit cipelek feleslegesen a hátizsákomban- és az életemben?
Ezen annyira elrévedtem, hogy el is tévedtem, amit sok plusz kilométerrel fizettem meg.
A térdem egyre nehezebben bírja, kevés a vizem, lemerült a telefonom, késő van és még nagyon messze vagyok Nagyvázsonytól.
Fohászkodom és lám, egy csárdához érek, ahol szomjamat oltom, a telefonom is új erőre kap- csak a térdem makacskodik, neki elege van már az útból.
A pincér kérés nélkül felajánlja, hogy elvisz a következő faluba, Vászolyra.
Elfogadom. Hálás vagyok- az út küldött egy mentőangyalt.
Vászoly egy pici ékszerdoboz, de nem tölthetek sok időt, mert hamarosan esteledik. Vöröstóig visz a lábam, az égiek és a "Képes vagyok rá!"mantra. Ennyi volt- de ismét segítséget kapok az utolsó néhány kilométerre.
Sikerült! Sötétedés előtt beértem a szállásra Nagyvázsonyba.
Antoine de Saint Exupéry soraival zuhanok mély álomba:"Ne azt add, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van."

Igen- igen... megkaptam.

12/05/2026

10/05/2026

Camino Benedictus, az Út, amely megszólított.
Drága Olvasó!
Ez a Tűz Ló éve, alaposan átrendezte a zsúfolt esztendőmet.Nem terveztem zarándoklatot, most mégis itt állok Tihanyban. Boldogan és izgatottan indulok a nagy útra.Minden információ pillanatok alatt a rendelkezésemre állt, és minden összejött, amire csak szükségem volt. Nagyon nagy kihívás ez, mert úgy érzem, hogy egyedül kell mennem. Ennyire még sohasem léptem ki a komfortzónámból, ráadásul teljesen egyedül.
De miért is megyek?
Még nem tudom igazán, de egyvalami biztos: lezárás lesz. A múlt elengedése, a sebek gyógyítása, és talán egyfajta újjászületés.
Eredetileg csak magamnak akartam naplót vezetni, de szembe jött velem a kedvenc Hamvas Béla idézetem, és tudtam, ez egy jel.
" A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle."
Tudtam, hogy meg kell osztanom, amit ez az Út ígér.
Kinyitom a szívem és elindulok, bármi is vár rám.

10/05/2026

170 km. Egyedül.Kihívások és tanítások.A Camino Benedictus elhívott, én pedig követem a hívást.Tarts velem ezen a különleges belső utazáson Tihanytól Lébényig.

29/04/2026

A Zöld Tara közösségében vannak történetek,
amelyek nemcsak szakmai utakról szólnak,
hanem valódi, megélt átalakulásról.

💚 Pap Emőkéé is ilyen.

Közel 20 éve, egy súlyos autoimmun betegség kapcsán, mozgáskorlátozottként érkezett segítséget kérni a Harmonizálóba.
Az ott kapott támogatás olyan mértékű javulást hozott az életébe, hogy elindult egy úton – nemcsak önmaga gyógyulása, hanem a mélyebb megértés felé is.
Megtanulta a pránanadi technikát,
majd éveken keresztül képezte magát mesterei,
Zsirka-Nagy Ilona és Zsirka Zsolt vezetésével,
egészen a 7. fokozatig.
Ezzel párhuzamosan elvégezte a reinkarnációs utaztatás 3 szintjét, majd Nepálban megszerezte a Gyógyító Láma 1. fokozatot.
Később az Usui Tibeti Reiki útján is tovább haladt, jelenleg a 3. fokozatnál tart.

Az elmúlt években további módszereket is elsajátított:
🌿 Metamorf masszázs
🌿 Terápiás hangvillák
🌿 Kínai arc- és fejmasszázs
🌿 Fül-, test- és csakra gyertyázás

Ma már több mint 5 éve a Zöld Tara segítő csapatának tagja, és a Harmonizálóban is rendszeresen találkozhatsz vele,
ahol mindazt, amit megtapasztalt és megtanult, továbbadja azoknak, akik hozzájuk fordulnak.

✨ Számára ez az út nemcsak tudás, hanem személyes tapasztalás.
Egy folyamat, amelyet saját életében is megélt,
és amelyen ma már másokat is kísér.

🙏 Talán ezért is olyan hiteles a jelenléte:
mert pontosan tudja, milyen az, amikor valaki segítséget kér…
és azt is, milyen, amikor elindul a változás.

Messenger elérhetőségéért ide kattints: Emőke Pap

18/04/2026

Együtt az egyensúlyért – Támogasd a Zöld Tara Alapítványt! 🌿

A Zöld Tara Közhasznú Alapítványnál hiszünk abban, hogy a belső béke és az egészségmegőrzés nem luxus, hanem alapvető szükséglet. Egész éves programjainkat és közösségi eseményeinket azért szervezzük, hogy segítsünk neked a stresszoldásban, a traumák feldolgozásában és a tudatos jelenlét megélésében.

Most egyetlen mozdulattal te is a részese lehetsz ennek a munkának! Adód 1%-ával közvetlenül hozzájárulsz ahhoz, hogy programjaink továbbra is elérhetőek maradjanak mindenki számára.

Így segíthetsz:
Név: Zöld Tara Közhasznú Alapítvány
Adószám: 19137683-1-10

Köszönjük, ha idén ránk gondolsz! 🙏