14/11/2025
“Akinek csak egy uzsisdoboznyi ideje van, kattintson a megosztott bejegyzésre, a további tudásra éhezőknek viszont készítettünk egy degusztációs menüsort is. 🙃 Bon appetit! 🍽
Uzsisdoboznyi megértés – a gyerekeknek és magunknak is
Ahhoz, hogy autista, ARFID-os gyermekek támogatásáról gondolkozzunk, fontos, hogy kicsit jobban értsük, mi áll a tünetek mögött.
A háttér röviden: agyunk legfontosabb feladata, hogy életben tartsa a testünket. Hogy hatékonyabb legyen, előredolgozik: folyamatosan előrejelzéseket gyárt arról, mire, hogyan készülhet. Ezek az előrejelzések többnyire nem tudatosulnak, észrevétlenül szabályozzák működésünket. Ez történik az étkezések során is. Előrejelzéseink alapján a testünk felkészül: milyen íz, állag, hőmérséklet következik, a rágás és nyelés folyamatát hogyan indítsa, az emésztést hogyan szervezze stb. Ha a beérkező ingerek megfelelnek az előrejelzésnek, biztonságban érezzük magunkat. Biztonságban, nyugodtan eszünk. Ha azonban a tapasztalat eltér - más színű a szósz, máshogy serceg a hús, nagyobb a falat, mint vártuk - az agy riaszt. Ez az előrejelzési hiba felnőttként is kellemetlen, egy fejlődő, atipikus idegrendszer számára pedig egyenesen fenyegető élmény.
Autizmus esetén ezek az agyi folyamatok eltérően működnek. Egyetlen rossz élmény (például hányás vagy félrenyelés) elég lehet ahhoz, hogy az agy azután mindig arra készüljön és minden étkezésnél védekező reakciót indítson. Ebben a készenlétben sokszor a legkisebb előrejelzési hibát is túlsúlyozza az agy. Egy aprócska gyümölcsdarab a joghurtban már öklendezést vált ki, a rossz tapasztalatok nyelési nehézséget vagy akár az étel elutasítását is eredményezhetik. Az evés így sokaknak inkább kockázat, mint örömforrás, és egy idő után inkább el is kerülik azt.
Minél bizonytalanabb helyzetben vagyunk, annál kevésbé éri meg az agyunknak kockáztatni. Az óvodai vagy iskolai környezetben a gyerekek többsége eleve bizonytalanabb: sosem lehet pontosan tudni, mi fog történni a társas helyzetekben, a szünetben, az órákon. Ki szólít majd fel? Lesz-e veszekedés a játszótéren? Kapok-e dicséretet vagy megrovást? Egy ilyen állapotban az agy jóslási rendszere már eleve túlterhelt, a bizonytalanságokat próbálja kezelni, védekezni a hibák ellen. Így nem marad elég kapacitás az étkezéshez kapcsolódó váratlan élmények feldolgozására. Ha az idegrendszer feszült, éberen pásztázza a környezetet, akkor nem tud teljesen átváltani a befogadó üzemmódra – az étkezést tekintve sem. A szelektív evés ilyenkor túlélési stratégiává válik, a kiszámíthatatlanságot csökkentve növeli a biztonságérzetet.
Megfontolandó tanácsok: minden gyermeknek más a teste, az idegrendszere, a tapasztalt valósága. Amire általánosságban törekedhetünk, az minden egyes gyermek jobb megértése és biztonságérzetének növelése. Bár ez sokkal többről szól, mint az uzsisdobozba tett étel, azért nézzünk pár trükköt:
1. Az ismerős biztonsága a fő. Kis lépésekben kínáljunk. Mindig legyen a dobozban legalább egy olyan étel, amit a gyerek 100%-ban elfogad és szeret. Ez adja a bázist. Új ételt csak akkor érdemes mellé tenni, ha ott a biztos bázis és előre megbeszéltük az újdonságot is. Az új dolog legyen apró, előre jelzett vagy két opció közül a gyermek által választott, és jól elkülönített a biztonsági ételtől. Ha csak otthon kóstol újat, az is bőven jó. Van, akinek segít, ha a dobozban van valami személyes, érdeklődési köréhez tartozó – például egy kis üzenet, a kedvenc témában egy matrica, vagy mindig ugyanaz a kis legofigura.
2. A csomagolás, a szeletelés, az evőeszköz formája és anyaga is számít. Ha otthon háromszög szendvicset eszik, a suliba se kerek zsömlét csomagoljunk. A szabály az szabály: ugyanaz a márka, ugyanaz a fajta, ha azt mondom, Univer, nem lehet Globus. Garantáltan kiderül, ha áttöltenénk, átcímkéznénk, a bizalom pedig nagyobb veszteség, mint amit a trükközéssel nyerhetünk.
3. Nem minden gyerek tud 10–15 perc alatt megnyugodni és enni. Ha lehet, adjunk időt, ne siettessük őket. Egyeseknek segít, ha előbb kicsit megpihennek, és csak utána kezdenek enni. Van, aki a nap elején képtelen enni, a tízóraira vagy a délutáni evésre nyitottabb. Ha a fő energiaforrás inkább otthon kerül pótlásra, az is rendben lehet.
4. Az átláthatóságot segíti az átlátszó doboz/feliratok az étel neveivel, külön rekeszek, egyszerű tálalás. Ezzel is növeljük a bejósolhatóságot. Ha a gyermek tudja, hogy minden nap ugyanabban a rekeszben ugyanazt találja, csökken a bizonytalanság. Sokszor, ha a gyermek maga választhatja ki a dobozt, szalvétát, vagy segít elkészíteni az ételt, nő a kontrollélménye és könnyebben elfogadja azt.
5. Kommunikáljunk a pedagógusokkal! Jelezzük, hogy a doboz tartalma a biztonság része, ez nem szimpla válogatósság. Próbáljunk együtt gondolkozni, egyeztetni a lehetőségekről, együtt többre megyünk!
6. Az erőltetés csak fokozná a szorongást. Egy csendesebb hely, akár bunki, zajszűrő füles, vizuálisan is csendesebb közeg, pl.: lágyabb fények, egyeseknek az ismerős zene/mese hallgatása, mind sokat segíthet a nyugodt evésben. Egy állandóan jelen lévő támogató felnőtt is sokat segíthet, a társas beszélgetés és a váratlan szociális és egyéb ingerek azonban inkább nehezítik a helyzetet. Jobb, ha az étkezés közben ezekből kevesebb jut.
7. Van, akinek biztonságosabb a folyadék. Turmixok, shake-ek, krémlevesek sokszor könnyebben elfogadhatók, mint a rágást igénylő ételek. Reggel egy előre behűtött (akár kifejezetten jeges) ital is sokaknak megnyugtató – a hideg inger önmagában szabályozó hatású, és ha roboráló összetevőkkel dúsítjuk, kiválthat egy teljes étkezést is. A diverzitás jegyében: az uzsonnásdoboz néha lehet uzsisflakon is.
Így az uzsonnásdobozba máris nemcsak étel jut, hanem az idegrendszeri sokszínűség elfogadása is. Benne van a szülők figyelme, próbálkozása, kitartása, akkor is, amikor a környezet, az igazodást elváró rendszerek kaotikusak és túl sok a teher.
Ebbe az uzsisdobozba, szerintem sokkal több fér, mint hinnénk: biztonság, kapcsolat és az a kis csendes üzenet, hogy a gyerekünk így érthető és jó, ahogy van. És mi is elég jók vagyunk mellette.
Dr. Madarassy-Szücs Anna tollából 🖊”
Korábban már beszéltünk az uzsonnás dobozokról, az egészséges tízóraikról és arról, hogy ki, mit csomagol nassolni valónak. Vannak viszont olyan családok, ahol ez egy sokkal nehezebb feladat, hiszen bizonyos szelektív étkezési zavarral küzdő gyermekeknél (például az ARFID-osoknak) ez komoly kihívást jelenthet. 🍏🍎
Egyetlen rossz élmény is elég, hogy az evés rémálommá váljon. Az ARFID (Avoidant/Restrictive Food Intake Disorder) esetén az agy védekező reakciót indít - ez pedig nem válogatósság! 🥄
Dr. Madarassy-Szűcs Anna gyermekpszichiáter szerint amire általánosságban törekedhetünk, az minden egyes gyermek jobb megértése és biztonságérzetének növelése. Bár ez sokkal többről szól, mint az uzsisdobozba tett étel, azért nézzünk pár trükköt:
🔵 Biztonságos bázis. Kis lépésekben kínáljunk. Mindig legyen a dobozban legalább egy olyan étel, amit a gyerek elfogad és szeret. Ez adja a bázist. Új ételt csak akkor érdemes mellé tenni, ha ott a biztos bázis és előre megbeszéltük az újdonságot.
🔵 Minden részlet számít. Ha otthon háromszög szendvicset eszik, a suliba se kerek zsömlét csomagoljunk. A szabály az szabály: ugyanaz a márka, ugyanaz a fajta.
🔵 Nem minden gyerek tud gyorsan megnyugodni és enni. Ha lehet, adjunk időt, ne siettessük őket.
🔵 Átláthatóság: külön rekeszek, egyszerű tálalás, megszokott formák. Ezzel is növeljük a bejósolhatóságot. Ha a gyermek tudja, hogy minden nap ugyanabban a rekeszben ugyanazt találja, csökken a bizonytalanság.
🔵 Kommunikáljunk a pedagógusokkal! Jelezzük, hogy a doboz tartalma a biztonság része, ez nem szimpla válogatósság.
🔵 Egy csendesebb hely, akár bunki, zajszűrő füles, vizuálisan is csendesebb közeg: lágyabb fények, egyeseknek az ismerős zene/mese hallgatása, mind sokat segíthet a nyugodt evésben.
🔵 Folyadékok: turmixok, shake-ek, krémlevesek sokszor könnyebben elfogadhatók, mint a rágást igénylő ételek.
Ebbe az uzsisdobozba, szerintünk sokkal több fér, mint hinnénk: biztonság, kapcsolat és az a kis csendes üzenet, hogy a gyerekünk így érthető és jó, ahogy van. És mi is elég jók vagyunk mellette. ❤️
Köszönöm a segítséget Doktornő! ❤️
