Adél Gyepes Coaching

29/05/2026

Ma tartottam az első erdőcoaching alkalmamat.

Ritkán beszélek róla, de egyéni folyamatokban is kísérek hozzám fordulókat. Ezek a találkozások legtöbbször online zajlanak, hiszen az ország különböző pontjairól keresnek meg emberek.

Ma azonban az élet egy különleges lehetőséget hozott.

A beszélgetés terét ezúttal nem egy képernyő, hanem az erdő tartotta.

Ahogy lépkedtünk az ösvényen, újra eszembe jutott, mennyire közel áll hozzám ez a forma. A természetben minden jelen van, amivel egy belső folyamat során találkozunk. Az elágazások, a kapaszkodók, az akadályok, az irányváltások, a csendes tisztások és a kérdések, amelyekre nem azonnal érkezik válasz.

Az erdő különös módon tükröt tart. Egyszerűen teret ad annak, hogy meghalljuk azt, amit a mindennapok zajában sokszor már alig hallunk.

És néha egyetlen lépés az erdőben közelebb visz önmagunkhoz, mint száz a megszokott úton 🌿👣✨

📸

27/05/2026

Emlékszel még, milyen érzés szabadon létezni a testedben?

🌀
Everness
Bodyway sátor
Körforgás • Érkezem

https://www.adelgyepes.com/bodyway

25/05/2026

Sok év önpusztítás után a hideg tanított meg újra érezni magam.

Ebben a beszélgetésben most először mesélek nyilvánosan arról az önpusztító időszakról, amiből elindultam.

Szó esik:
– a külföldön töltött évekről
– a dohányzásról és az alkoholizmusról (igen, rólam van szó...)
– a Feröer-szigeteki, mindent megváltoztató télről
– az Ironmanig vezető útról
– és arról, hogyan vált a hideg egy olyan úttá, ami teljesen átírta az életemet.

Ez a beszélgetés számomra sokkal több, mint egy interjú a hidegről. Egy őszinte betekintés abba a belső átalakulásba, ahol a túlélésből lassan valódi élet lett ❄️

Hallgassátok és osszátok szeretettel 🤍

És ha a YouTube videónál hagytok egy kommentet, azzal segítitek, hogy ez a beszélgetés még több emberhez eljuthasson 🙏🏻

Találd meg a komfortot a diszkomfortban.Mi lenne, ha a tested nem ellened dolgozna, hanem éppen önmagadhoz próbálna visszavezetni? Mai vendégem Gyepes Adél, ...

24/05/2026

„A komfortzónádon kívüli lépés egy lépés önmagad felé.”

Ezen a héten intenzíven kiléptem a komfortzónámból.

Olyan legbelső félelmek dübörögtek bennem, amelyeket talán sokan ismerünk – még akkor is, ha kívülről magabiztosnak tűnünk.

– Félelem attól, hogy láthatóvá válok.
– Félelem attól, hogy nem vagyok elég.
– Félelem attól, hogy nem vagyok értékes.
– Félelem attól, hogy nem tudok eleget.
– Félelem attól, hogy a világnézetem túl más.
– Félelem attól, hogy a hangom valóban hallhatóvá váljon.

Talán meglepő ezt olvasni, hiszen workshopokon, elvonulásokon, egyéni kísérésben évek óta emberek előtt állok. Ezekben a terekben otthon érzem magam.

A héten viszont egy új minőségben találkoztam önmagammal.

Konferencián kiállítóként.
Kapcsolatépítő eseményen résztvevőként.
És az első önálló előadóestemen.

Azt figyeltem meg, milyen érzés akkor megmutatni magad, amikor még nincs benned az a biztonság, hogy „ezt már ismerem”. Amikor a következő lépést még nem a magabiztosság vezeti, hanem a hit.

A héten egy holland ismerősömnek megnyíltam ezekről a félelmekről. Útravalóként csak ennyit mondott:

„Trust your authentic self.” – Bízz az autentikus önmagadban.

És ezt vittem magammal.

A legbelső félelmeimet magamhoz ölelve álltam az emberek elé.

Csütörtök este megtartottam életem első önálló előadóestjét Budapesten, „Belső stabilitás egy változó világban” címmel.

A terem megtelt.
A közös tér pedig annyira mélyen megérintett, hogy az este végére megszületett bennem valami új.

Merek Élni.

Egy eseménysorozat.
6 hetente.
90 perc.
Minden alkalom egy új téma.
Egy közösség, ahová vissza lehet térni.

És ezúton is köszönöm minden résztvevőnek a jelenlétet, a nyitottságot és azt a teret, amit együtt hoztunk létre 💜

Az összes következő alkalom részleteit már megtalálod a honlapomon ✨
www.adelgyepes.com

📸 Enikő Rojik-Hegedüs

22/05/2026

Vannak pillanatok, amikor egy ember a saját határain áll.
A teste feszültségben van. Az idegrendszere ismeretlen terepen jár. Az elméje kapaszkodót keres.

És ilyenkor tértartóként sokszor nem a technika a legfontosabb.
Hanem a jelenlét.

Az, hogy hogyan nézel rá.
Hogyan érinted meg a kezét.
Milyen minőséget sugárzol egy érzékeny pillanatban.

Mert egy intenzív fizikai, mentális vagy érzelmi tapasztalás attól válik igazán transzformatívvá, hogy az ember közben biztonságban érzi magát.

Hogy van ott valaki, akinek a jelenlétében a test lassan elhiszi:
Elengedhetem a kontrollt.
Megérkezhetek ebbe a pillanatba.
Megtarthat ez a tapasztalás.

Számomra a tértartás egyik legmélyebb rétege pontosan ez. Amikor a másik ember nemcsak végigmegy egy helyzeten, hanem közben kapcsolódni tud önmagához is.

És talán ez az a pont, ahol az élményből valódi belső átalakulás születik 💜

📸 Svédország, Wim téli expedíciója
(és igen, mi ilyenkor teljes öltözetben vagyunk – mert a tér tartásához nekünk kell a legstabilabban jelen lennünk.)

21/05/2026

Tegnap két olyan térben is jelen lehettem, ahol egyre erősebben érzem: a testfókuszú szemléletnek helye van a jövő szervezeti kultúrájában.

A napot a Kék Zóna Projekt Magyarország konferencián kezdtem kiállítóként, majd este a HR360 meet-upján folytattam a kapcsolódásokat és beszélgetéseket.

Különleges érzés volt úgy megérkezni ezekre az eseményekre, hogy közben a roll-up és a névjegy még szinte „meleg” volt – a múlt héten ugyanis 24 óra leforgása alatt lett megtervezve és nyomdába küldve mindkettő.

Hálásan köszönöm Nagy Gergelynek a design kivitelezését, és Király Erikanak a gyors és igényes nyomtatást.

Azt érzem, most egy új fejezet kezdődik a hivatásomban.

Egyre tudatosabban lépek be szervezeti és vállalati közegekbe is, hogy párbeszédet nyissak arról, miért van létjogosultsága a testfókuszú munkának a stresszkezelésben, a kiégés prevenciójában, a reziliencia fejlesztésében és a hosszú távon fenntartható teljesítmény támogatásában.

Mert a belső stabilitás nemcsak egyéni kérdés – egy csapat működésének minőségét, a kommunikációt, a döntéshozatalt és a hosszú távon fenntartható teljesítményt is formálja.

Ha vezetőként úgy érzed, a csapatodat gyakorlati, testalapú eszközökkel szeretnéd támogatni kapcsolódjunk.

19/05/2026

Vannak pillanatok, amikor az ember egyszerre érzi a múltját, az útját és azt, hogy megérkezett egy új kapuhoz. Most pontosan ezt érzem 🦋

Amikor 3 évvel ezelőtt, a hazaköltözésem után először vettem részt az Evernessen, még nem tudtam, hogy hosszú távra érkeztem-e haza. Csak azt éreztem, hogy valami változik bennem.

Ahogy ott voltam az emberek, beszélgetések, workshopok és találkozások között, egyre erősebben érzékeltem, hogy Magyarországon nyílni kezd egy új tér.
A tudatosság felé.
Az önismeret felé.
Az emberi kapcsolódás mélysége felé.

És valahol ott vált bennem egyértelművé, miért is hozott haza az élet.

Hogy ebben az izgalmas időszakban itthon, segítőként van dolgom.
Hogy teret tartsak.
Hogy a test, a légzés és a jelenlét nyelvén keresztül kísérjem a hozzám fordulókat az önmagunkhoz kapcsolódásban.

És most… meghívott előadóként lehetek jelen az Evernessen. Még kimondani is különös érzés.

Két minőségben hívlak benneteket belső utazásra.

✨ Magyarország első női Wim Hof Módszer instruktoraként légzés workshopot tartok az Elmélyülés Nagysátorban:

• június 23.
• június 25.

🌀 Emellett a Bodyway sátorban asszisztens csoportvezetőként is találkozhattok velem:

• Körforgás – június 24.
• Érkezem – június 26.

Gyertek kapcsolódni.
Lélegezni.
Megérkezni.
Együtt áramolni.

Szeretettel várlak Titeket 💜 

17/05/2026

„Nyáron már nem elég hideg a hideg.”

Ezt ilyenkor gyakran hallom.

És közben mindig megérint, milyen könnyen alakítunk még a természetből is teljesítményt.

Mintha a kapcsolat mélységét a fokok száma határozná meg. Mintha csak az lenne értékes, ami szélsőséges.

Pedig a természet nyáron valami egészen mást tanít a hidegről.

Mélyebb jelenlétre hív.
Az elvárások elengedésére.
A megszokottságon túli rugalmasságra.

Arra, hogy a kapcsolódás mélysége sosem a hőmérsékleten múlik.

Hanem azon, hogyan érkezel meg a vízhez.
A testedhez.
Önmagadhoz.

Erről írtam a mai blogbejegyzésben. Olvassátok szeretettel 🤍

🔗 https://www.adelgyepes.com/post/nyáron-már-nem-elég-hideg-a-hideg-a-hideghez-való-kapcsolat-valódi-mélysége

15/05/2026

A legtöbben azt látják kívülről, hogy emberek előtt állok.
Én közben valami egészen mást élek meg.

Egy teret.

Egy láthatatlan teret, ahol emberek lassan megérkeznek saját magukhoz.
Ahol a feszültségből érzékelés lesz.
A megfelelésből megengedés.
A túlélésből kapcsolat.

Számomra a tértartás sosem arról szól, hogy válaszokat adjak. Sokkal inkább arról, hogy létrejöhessen egy olyan biztonságos jelenlét, ahol valaki végre meghallja a sajátját.

Mert amikor a test megérzi, hogy már nem kell védekeznie… valami elkezd feloldódni.
A légzés mélyebbé válik.
A tekintet kitisztul.
És egyszer csak újra van kapcsolódás önmagunkkal.

Talán ezért szeretem ennyire ezt a hivatást.
Mert újra és újra látom azt a pillanatot, amikor valaki kilép a fejéből… és visszaérkezik önmagába.

És számomra ez az egyik legerősebb emberi minőség:
olyan teret tartani, ahol mások emlékezni kezdenek arra, kik is ők valójában 💜

📸 Wim Hof esemény, Athén.

13/05/2026

Tegnap Győrben ültem a Bridge Budapest szervezésében megvalósuló „A jövő értékalapú vezetői” brunch eseményen, és azt éreztem: az élet mindig pontosan tudja, milyen következő fejlődési szint felé hív éppen.

Sokakat meglepő módon számomra két, emberekhez kapcsolódó terület hat igazán intenzíven: közönség elé kiállni előadást tartani, illetve egy ismeretlen közegben networkingelni.

Minden ilyen helyzetre úgy tekintek, mint egy jeges merülésre ❄️ Minél többször tapasztalja meg az idegrendszerem ezt az érzést, annál inkább képes megtalálni benne a stabilitást. Ezért tudatosan helyezem magam olyan helyzetekbe, amelyek ezeket a területeket érintik.

Néhány hete a Wim Hof téli expedícióján 200 résztvevő és az oktatótársaim előtt tartottam előadást, melyre önként jelentkeztem, és gondolkodás nélkül igent mondtam a Bridge meghívására is.

Kívülről a belső feszülésből általában semmi nem látszik, pedig közben gombóc van a gyomromban, szaporább a szívverésem, és a testemben érezhetően bekapcsol az „üss vagy fuss” állapot. Az az ősi mechanizmus, ami ilyenkor azt súgja: üssek… aztán fussak minél gyorsabban, minél messzebbre.

És közben pontosan ezek azok a helyzetek, amelyek a legtöbbet formálnak bennem.

Tegnap meglepően könnyednek éreztem magam ebben a közegben. Valahol bemelegítés volt a jövő heti események előtt: szerdán életemben először konferenciára megyek kiállítóként, csütörtökön pedig megtartom az első önálló előadóestemet.

Ez a következő lépcsőfoka a fejlődésemnek. Szükséges ahhoz, hogy az az üzenet, amit képviselek, minél több emberhez eljuthasson 💜

Mindig mondom: az egyetlen út keresztül vezet ✨

We dream, we do.

11/05/2026

Az élet áramlása.
A sodrás.
Az erő.

És az átadás. Az a pont, ahol a tested beleengedi magát a sodrás erejébe.

A vízben ez azonnal érezhető. Ahogy találkozol az áramlással, megjelenik egy választás.

Feszülve ellentartasz. Vagy stabil jelenléttel beleérkezel.

Ugyanez az az életedben is jelen van. A kérdés mindig ugyanaz:

Mennyire tudod átadni magad neki?