09/04/2026
Tegnap a Személyiségfejlesztők Országos Egyesülete meghívására az egyesületi tagok számára tartottam kártyás erdőfürdőt. 🌿
És miközben vezettem a folyamatot, bennem is zajlott valami: Izgultam. Meg akartam felelni. Szerettem volna „jól” átadni az élményt. 😬
Ez még évek önismereti munkája után is be tud kapcsolni bennem. Hamar oldott viszont a természet és a résztvevőkből felém áradó bizalom. 🙏
Az érzékek ébresztése után volt, aki
megérkezett, megélte a békét, lelassulást, biztonságot, nyugalmat, volt aki türelmetlenséget érzett és kattogott tovább.
A meghívások során textúrákat vizsgáltunk, figyeltük, merre hív a testünk, és engedtük, hogy ez a hívás új helyekre vigyen bennünket és új minőségeket ébresszen bennünk. Megjelent a kalandozás, a kíváncsiság, a jelenlét.
És ahogy az erdővel kapcsolatba kerültünk, újabb felismerések születtek:
az élet körforgása, sérülések és nyomok, idős és fiatal együttléte, új életterek kialakulása, és az is, hogy az erdő nemcsak megtart, hanem táplál is. 🍃
Az élmény zárásaként egy-egy csésze Ürmös Porta Táltos tea mellett beszélgettünk arról, hogy kiben mi ébredt, és szakmailag arról is, hogyan lehet az erdőfürdőzést integrálni a személyiségfejlesztés folyamatába. 🫖
Az erdőfürdő végén az egyik legkedvesebb visszajelzés számomra ez volt:
„Hát bevallom őszintén, az volt bennem, hogy mi minden fog a 2,5 órában történni, ha csak 2 km lesz a séta. Most, hogy megéltem, már nem kérdés, hogy mennyi minden történhet 2,5 óra alatt az erdőben így is.” 💚
Terveztem egy útvonalat, de ennek nagy része végül nem valósult meg.
Mert azt éreztem, hogy a csapatnak most nem sétálós meghívásokra, hanem inkább megérkezésre, lelassulásra, a természettel való lágy kapcsolódásra van szüksége. 🐌
És én ehhez igazodtam.
Pont úgy, ahogyan a személyiségfejlesztés során is teszem a klienseimmel:
figyelek arra, mi a cél, tervezek, aztán újratervezek aszerint, hogy mi az, ami valójában ott és akkor megszületni szeretne.
Az erdő pedig újra és újra emlékeztet:
nem mindig az a legfontosabb, amit előre eltervezünk, hanem az, amit kapcsolódva a természettel, önmagunkkal vagy társainkkal, valódi jelenlétben megszületni hagyunk.
Hálás vagyok a tegnapi élményekért!🌱
