14/12/2025
✨ Karácsonyi étkezési minták – pár gondolat az ünnepi időszakra ✨
Az ünnepi időszak sokaknál nemcsak a finom ételekről szól,
hanem egy belső feszültségről is az étkezés körül.
Talán ismerős gondolatok ezek:
👉 „Most ebédre keveset eszem, mert este úgyis sok lesz.”
👉 „Majd kibírom napközben, vacsorára jön a nagy evés.”
👉 „Most nem eszem, hogy később beleférjen.”
👉 „Most elengedem magam, január 1-től majd újrakezdem.”
Ezek a mondatok nem lustaságból vagy gyengeségből születnek.
Ezek megszokott minták, amik ilyenkor – észrevétlenül – aktiválódnak.
Miért nem működik a „majd este eszem” gondolkodás?
Amikor napközben kihagyod az étkezéseket, vagy túl keveset eszel,
a tested nem azt érzi, hogy tudatosan tervezel.
Hanem azt, hogy éhezés van.
Ennek hatására:
-leesik a vércukorszint
-megemelkedik az inzulin
-aktiválódik a stresszválasz
-az idegrendszer túlélő üzemmódba kapcsol
Este pedig, amikor végre ott az étel:
-nehezebb megállni
-gyorsabban eszel
-kevésbé érzed a jóllakottságot
-könnyebben túleszed magad
Ez nem akaratgyengeség.
Ez biológiai reakció.
Tiltás vagy „mindent szabad”?
Az ünnepek alatt gyakran két véglet között ingadozunk:
„Most szigorúan tartom magam.”
„Most mindent megengedek, úgyis mindegy.”
A tiltás feszültséget szül. Ahogy a gyerekeknél is: ha azt mondjuk „nem szabad”, az ellenállást szül.
Az étkezésben sincs ez másként.
A „nem ehetem” gondolat sokszor erősebb túlevéshez vezet, mint az, hogy:
„Megkóstolhatom, és figyelek magamra.”
A „mindent szabad” sokszor kontrollvesztéshez vezet.
És mindkettő mögött ugyanaz van:
A félelem, hogy nem tudjuk megtartani az egyensúlyt.
Pedig a tested nem végletekben működik.Nem gép. Nem kapcsol ki és be.
Ez nem feladás.
Ez kapcsolat az étellel.
Természetesen vannak helyzetek, amikor bizonyos ételeket egészségügyi okból kerülni kell– ételintoleranciák, érzékenységek esetén ez egy külön téma, külön figyelmet igényel.
De a legtöbb esetben nem a pár ünnepi falat okozza a kibillenést,
hanem a feszültség, a bűntudat és a túlzott kontroll.
Pár plusz kiló az ünnepek után – mit jelent valójában?
Az ünnepek alatt gyakran megjelenik:
-több szénhidrátbevitel
-több kalória
-több vízvisszatartás
-kevesebb mozgás
Ez természetes reakció.
Ha az ünnepek után:
-visszatérsz a megszokott, kiegyensúlyozott étkezési ritmushoz
-nem hagysz ki főétkezéseket
-nem kezdesz drasztikus koplalásba
A szervezet nagyon sok esetben magától visszarendeződik.
A legnagyobb hiba ilyenkor nem az ünnepi evés volt,
hanem az, ami utána jön: 👉 büntetés
👉 szélsőséges megszorítás
👉 „most mindent megvonok magamtól”
Ez újra és újra ugyanabba a körbe visz vissza.
És január 1?
Nem véletlen, hogy a természetben a tavasz az újjászületés ideje,
nem a tél közepe.
Januárban a test gyakran még lassabb, fáradtabb,
nem a drasztikus változásokra van hangolva.
Ez nem azt jelenti, hogy „mindegy mit csinálunk”.
Hanem azt, hogy figyelve, fokozatosan érdemes visszatérni az egèszsègesebb szokásokhoz.
Nem egyik napról a másikra.
Nem büntetésből.
Hanem együttműködésből.
Az ünnepi étkezési nehézségek nem az ételről szólnak igazán,
hanem a gondolkodásról, a feszültségről, a kontrollról.
Nem kell tökéletesen csinálni.
Nem kell mindent megtiltani.
Nem kell mindent elengedni.
Elég annyi, hogy:
-eszel napközben is
-nem bünteted magad
-észreveszed, mikor esel át a végletekbe
-és egy kicsit több együttérzéssel fordulsz magad felé
Ez már önmagában nagy lépés.
Ha most olvasod ezt, lehet, hogy magadra ismertél egy-egy gondolatban vagy helyzetben.
Ez nem hiba, hanem része annak a folyamatnak, ahogyan egyre jobban megérted a tested működését – különösen az ünnepi időszakban.
Nem szélsőségekre van szükség, hanem figyelemre, ritmusra és egy kicsivel több türelemre önmagad felé. ❤️
