14/11/2025
✨ Három találkozás. Három rezdülés. Egy közös áramlás. ✨
Tegnap egy olyan napot éltem meg, amikor mélyen éreztem, milyen természetesen fonódik össze bennem a testtel végzett munka, a lágy energetikai érintés és a lélekkísérés.
Mintha három különböző ösvény vezetne ugyanahhoz a forráshoz.
És mindegyikben otthon vagyok.
Az első vendégnél a test hívott.
A váll, amely annyi terhet cipel, annyi irányba próbál megfelelni.
Szeretem látni, amikor egy feszes, gátolt terület lassan megadja magát,
és az izmok újra lélegezni kezdenek.
A fascia mély felengedése, a köpölyözés finom nyitása, a nyújtások tágassága…
egyszer csak megérkezik az a pillanat, amikor a mozgás „kisimul”,
és a test könnyebbé válik, mint amilyen hosszú ideje volt.
A második vendégem már más történetet hordozott.
Tele érzelemmel, feszültséggel, túlpörögve érkezett – csak egy csendes ölelésre vágyott az érintéstől.
Ilyenkor minden mozdulat lassabb, lágyabb, halkabb.
A test ellágyul, az idegrendszer leenged,
és az energetikai érintés finoman visszarendezi azt,
ami szétesett a rohanásban.
Olyan, mint egy mély sóhaj:
„megérkeztem”.
A harmadik vendégemmel pedig a lélek mélyebb rétegeiben találkoztunk.
Egy ismétlődő minta, amely újra és újra ugyanazt a fájdalmat idézte elő:
„Nem vagyok fontos.”
Amikor valaki ezt kimondja, már félig túl is lépett rajta.
A felismerés a kapu, amin beléphet önmagához.
A lélek ilyenkor nem javításra vár —
csak emlékeztetésre.
Hogy ki ő valójában,
mennyire végtelen,
és mennyi hely van benne ott, ahol a szeretet természetesen áramlik.
A nap végén pedig bennem összeért minden:
a test, az energia és a lélek.
Három külön érintés, mégis egyetlen áramlás.
Egy finom ív, amely ugyanoda vezet:
vissza önmagunkhoz.
Ezért szeretem, amit csinálok.
Ezért adok hálát minden egyes találkozásért.
És ezért érzem mélyen:
mindhárom én vagyok. ✨
