21/07/2025
A huszonegyedik század nagy tévedése: IQ-t fújtunk, miközben az EQ hiányában fuldoklunk…
Sokáig azt hittük, hogy az agyunk ment meg minket. Hogy az információ hatalom, a logika az isten, és a siker kulcsa nem más, mint egy jó CV-ben feltüntetett oklevélhalom, meg egy IQ, amit ha kimutatnak, ünnepelheted, ha nem, hát próbálj meg csendben maradni a meetingeken.
A huszonegyedik század első felében mindent megtettünk, hogy a racionalitást istenítsük. Fejlődött a technológia, szárnyalt a mesterséges intelligencia, megtanultunk adatokat elemezni, szuperszámítógépeket programozni, algoritmusokat építeni a párválasztásra, a pénzre, a gyógyulásra.
De valami közben szépen lassan kikopott belőlünk: az érzelem.
Az EQ – vagyis az érzelmi intelligencia sokáig csak egy HR-tréningen odavetett kifejezés volt, amitől a menedzserek úgy érezték, hogy empatikusak, miközben azt sem tudták, mit éreznek ők maguk, nemhogy más. De az új korszak, amely most lassan, szelíden, de megállíthatatlanul átlépi a küszöböt, nem az okosokat díjazza, hanem azokat, akik érzik, értik és kezelni is tudják az emberi érzéseket…először a sajátjukat, aztán másokét.
Mert most más jön.
Ez már nem az adatokról, az algoritmusokról vagy a logikusan felépített érvelésről szól.
Ez a korszak azt kérdezi:
• Mit érzel, amikor a világ darabokra hullik?
• Mit kezdesz azzal, hogy a mesterséges intelligencia most már okosabb nálad?
• Hogy éled túl az emberi kapcsolatok válságát egy olyan világban, ahol egyre kevesebb az idő, a figyelem és az együttérzés?
Az új világrend túlélői azok lesznek, akik…
…tudnak figyelni. Nem csak hallani, hanem meghallani.
…tudják, hogy a konfliktus nem mindig logikai hiba, hanem lelki vihar.
…tudják, hogy az empátia nem gyengeség, hanem az új vezetői valuta.
…tudják, hogy az önismeret nem spirituális luxus, hanem túlélési alapkészség.
Mert az IQ megtanít megoldani a problémát.
Az EQ megtanít nem teremteni meg azt.
És most?
Most jön el az ideje annak, hogy újra tanuljunk érezni.
Hogy ne csak a “mit mondjak?” legyen fontos, hanem a “mit érezhet a másik?”.
Hogy a döntéseinket ne csak logikai mátrixokra, hanem emberi tényezőkre is építsük.
Hogy ne legyünk többé érzelmi analfabéták egy túlművelt világban.
Mert amit a következő korszak megkövetel tőlünk, az nem egy újabb diploma.
Hanem az, hogy emberibb emberekké váljunk.
És ez már nem választás kérdése. Ez evolúciós kényszer.
A világ nem attól lesz élhetőbb, hogy egyre okosabbak vagyunk. Hanem attól, hogy végre elkezdünk érezni is vele…
jegyzet,
Enigma
