09/10/2025
És eljő a második gyermek...
Még csak hétfő délután van, de kimaxoltam a napot és erős kezdése lett a hétnek. Három férfival volt ma konzultációm, több ma nem is lesz (én max négy emberrel dolgozom naponta), hiába voltak más korúak, más élethelyzetben, más volt a történetük, volt bennük egy elsőre nem annyira fontos, mégis lényeges minta.
Először azt a címet akartam adni, hogy a második gyermek szindróma.
Vége lett a kapcsolatoknak. És valahol a második gyermek volt a pont. Nem az volt a hibás, mielőtt valaki azt gondolná, sőt előre bocsátom, sem a férfiakban, sem a nőkben nem a hibást keresem. Ezért kérem, a kommentekben sem tegye senki, épp melyik nem az, aki hibás ebben.
A második gyermek egy időpont, egy végső állomás volt. A kapcsolatok már előtte sem voltak jól, ott voltak a jelek. Talán mindketten, talán egyikük bízott abban, hogy majd a következő gyerek rendezi a viszonyt. Sokan bíznak ebben, a kései 40 feletti gyerekek esetében is néha látni ilyen mintázatot.
Az első gyerek után már borul az addigi intimitás, a szex nem olyan lesz, sőt általában jó ideig nincs is. Valahogy a pár rendezi sorait, valahogy lesz szex, ki tudja miért? Így egy pillanata alatt állapotos lesz a nő.
Sokat lehetne most azon lamentálni női oldalról, hogy lassan hogyan jelenhet meg egy olyan kép a nő fejében, hogy nem hogy kifele megy valamiből, hanem újra kezdődik minden, sőt duplán, mélyebben. De ez ugyanúgy ott lesz a férfi fejében is, hogy ha volt is a fejében valami változtatási gondolat, két gyerekkel ez még inkább távoli lett. Kegyetlen, mardosó gondolatok ezek. Valahol picit belehalnak, magukat is mardossák.
A férfi munkába menekül. a nő az anyaságba. A férfi próbál jó apa lenni, de csak Anya 2.0 sikerül, miközben talán bízik abban,. hogy így még pozitívan tekintenek rá, mint férfi. Ha még lenne is a nőben nyitás, és gyermekei nem falak lennének már közte és párja között, akkor sem találja már a másikban a férfit, így nincs indikátora, hogy nő legyen.
Nem történtek igazán nagy sérelmek. Nem voltak nagy viták. Nem voltak igazán rossz, vagy épp "kényszerített" szexek. Inkább csak nem volt felszabadító öröm. Lassan, centiről-centire, napról-napra hangolódtak el a dolgok.
Nem találtam igazán releváns kutatást arra, hogy második gyermek után történik-e valami mintaszerű változás. Hisz láttam sok gyerek után is jó kapcsolatot, vagy egy gyerek után is szétesést. Talán az első gyermek után nem áll vissza a férfi és nő viszonya? Lehet.
Lehet nem a második a lényeg, hanem inkább épp tisztán az, mire is épül egy kapcsolat? Mit kezdenek azzal, hogy szülők lesznek, mit kezdenek azzal, hogy családi szerepek jelennek meg. Lehet épp beteljesedés, hogy végre megmutathatom, hogy én tudok jó családot működtetni, és más nem számít. És mindenáron megmutatom, hiába a bukás intőjelei.
Ma sajnos azt látom, hogy a házasság, családalapítás, gyerekvállalás iránya nem annyira pozitív lenne sok helyütt, így ezen poszt is tűnhetne annak, hogy akkor mi végre is az egész? Nos, én nem így látom. Én hiszek mint a jó párkapcsolatban és gyermekvállalásban is. Ez annyira ember is és annyira szép. De ez a modern kor más kihívásokat ad.
Úgy látom, mindkét fél, és maga a párkapcsolat is túlvállalja magát. Mindent is akarnak, mert ma a világ sokkal többet láttat és hat rájuk. Az élni ketten, szépen, egyszerűen együtt nem igazán megy. Gyerekkel még nehezebb. Közben minden megkérdőjeleződik. Férfi vagy? Nő vagy? Igazi? Meg erős? Jó szülő vagy? Menő anya? Figyelmes apa? És persze bizonyítani akarunk. Ebben kódolva lehet a bukás.
Általános megoldás nincs, ahhoz hatalmas társadalmi illetve akár önismereti szakmai összefogás és konszenzus kellene. Ha most belegondolok a gyermeket nevelő boldog, intimitás megélő szülő képébe és ebbe belehozom a hazai önismereti irány kommunikációit, én nevetem el magamat kínomban.
Minap volt egy kisebb komment vitám egy pszichológus posztja alatt, hogy adhat-e boldogságot egy gyermek. Mert a gyermektelen nők állítólag boldogabbak. De mi is a boldogság? Inkább ma sok olyan "értékrend" van a az életben, ami gyerek nélkül elérhetőbb. Számomra irányok vannak, amik nem lemondással járnak, hanem lehetőségekkel, amik a másikban nincsenek meg. Egy gyerekkel más semmi sem lesz a régi, de minden valami új lesz.
Talán többet kellene beszélni önismereti szinten arról, milyen gyereket vállalni, milyen az apaság vagy épp az anyaság. És milyen lehet ebben az intimitás új korszaka. Nem arról kellene beszélni, hogyan legyen szex, meg hogyan is jó szülő, meg férfiak-nők, hanem mi is az érték.
A téma érzékeny, kérek mindenkit tisztelettel kommentelni.
