ALMA Consulting

25/11/2025

🪷Kapcsolataink az anyaméhben kezdődnek...

Szeret***el ajánlom anyukáknak, leendő anyukáknak, és apukáknak, kollégáknak Matthew Appleton, pszichoterapeuta, a téma nemzetközi szakértőjének, szerdai 3 órás workshopját, ami rögzítésre kerül és hála az ELTE és a Perinatus munkatársaimak ilyen formában is elérhetővé, megvásárolhatóvá válik!🫶❤️

Kapcsolataink az anyaméhben kezdődnek. Az, ahogyan magzatként az édesanyánkat és a külvilágot a köldökzsinóron keresztül érzékeljük, alapvetően befolyásolja későbbi kapcsolódásainkat. A köldökzsinóri kapcsolaton keresztül a magzatot különösen sebezhetően érik el az anya...

23/11/2025

"A legmélyebb gödörből is ki lehet mászni, igaz, jobban beleizzad az ember. Odakint azonban tágasabb a horizont. Messzebbre ellátni." Kapitány-Fövény Máté

Tegnap egész napos, országos szakmai konferencián és továbbképzésen voltam a Személyiségfejlesztők Országos Egyesülete szervezésében. Immár 4. alkalommal megrendezett eseményre minden évben készülök, hiszen aktuális és fontos témákat érintenek az adott terület meghívott szakértői megosztva a legfrissebb kutatási eredményeket, jövőbeni trendeket.

Tegnap 5 kíváló előadó és gyakorlati szakember az addikciók mélyebb rétegeibe kalauzolt bennünket. Sajnos Magyaroszág az élen áll világszinten is a függőségek tekintetében. Ide tartoznak drogok, az alkohol, a gyógyszerek, az internet, social média, kütyük, munka és még sok más egyéb, ami egy adott ponton átveszi az irányítást az egyén felett és sóvárgással, megvonási tünetegyüttessel jár együtt. A mai kutatások szerint 50%-ban genetikai, 50%-ban környezeti tényezők játszanak szerepet abban, ha valaki a rabjává válik valamilyen "szernek".
🫴A függés pszichés, neurobiológiai és szociális hátteréről, a kiváltó és fenntartó okokról, naprakész statisztikával, Dr. Kapitány-Fövény Máté, klinikai szakpszichológus, több e témájú könyv szerzője beszélt. Hangsúlyozta, hogy a hatékony addiktológiai eljárás csapatmunka, szükséges orvosi, gyógyszeres beavatkozás, de legalább ilyen lényeges a pszichoterápia és az érzelmi intelligencia kompetenciák fejlesztése is.
Utóbbiban tudnak szerepet kapni Érzelmi intelligencia fókuszú személyiségfejlesztő szakemberek, kollégáim is.
🫴A következő 3 előadó a függőségekkel kapcsolatos gyakorlati tapasztalataikat osztották meg, a rendőrség, a pedagógiai szektor és egy függőkkel dolgozó, addiktológiai konzultáns kolléga hétköznapjaiból csokorba szedve.
🫴 A nap utolsó előadását L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, a Személyiségfejlesztő Akadémia igazgatója tartotta a függőségek pszichés gyökereiről, a terápiás lehetőségekről. Fontos kutatásokat osztott meg a kialakulás, a trauma és az addikciók kapcsolatáról (amire nem szűrnek Magyaroszágon!).
Eli Somer és mtsai (2009) kutatásai alapján az általuk vizsgált fókuszcsoportok résztvevőinek 89%-a szenvedett el valamilyen fokú gyermekkori traumát. Ezek átdolgozása nélkül szinte lehetetlen a gyógyulás útjára lépni. Arról is szó esett, hogy az Ártalmas Gyerekkori Élmények (ACE-Felliti, R. Anda) mellett nagyon lényeges "megelőző" faktor lehetnek a Pozitív Gyerekkori Élmények (PCE-Makara Mihály)
Néhány példa;
ACE;
🔹️Direkt (bántalmazások)
🔹️Indirekt (diszfunkcionális család, szerhasználat, mentális betegség, indulatos válás, gyermek szemtanúja bántalmazásnak)
🔹️Környezeti (háborúk, bullying)
PCE;
🔸️Rezíliencia (rugalmas ellenállóképesség, fejleszthető)
🔸️Jó kapcsolat anyával vagy apával
🔸️Gondviselő, aki törődik (tanár, szomszéd, barát stb.)
🔸️Szeretett-e iskolába járni? Itt vannak-e sikerélményei?
🔸️Szórakozás, kiszámítható napirend
🔸️Közös programok a szülőkkel.

🫴Ha egy gyerek, fiatal életében van legalább egy kiszámítható, törődő, támogató felnőtt, akkor azonos ACE pontszámok esetén felére csökken a negatív kimentel az addikcióra való hajlamot illetően!!!

Van hatásunk gyermekeink életének minőségére, akkor is, ha mi magunk függőségekkel telített családi rendszerből jövünk. Magunkon keresztül, átvilágítva őszintén saját addiktív hajlamainkat, szembenézve mélyebb hiányainkkal, fájdalmainkkal.

🫶 Te mit használsz az életedben fájdalom/magány/üresség csillapításra?

Ölelés,
Anita❤️

Néhány könyvet a témához megtalálhattok a hozzászólásoknál.

20/11/2025

Sokminden, még megfogalmazódó tartalom van bennem az elmúlt hetekben vagy inkább őszi hónapokban. Még most omlik le sok régi falamról a vakolat aktuális rétege, mindeközben kapnak értelmet, öltenek alakot bennem az új felismerések. Sok nehéz, de alapvetően transzformatív tapasztalatban volt, van részem. A legtöbb most a rázós belső utazás, kifelé az élet látható jeleinek keresése.

Ami a legerősebb most bennem a szavakon túl; a mély szeretet azok felé, akikkel a sorsom, történeteim kisebb vagy nagyobb felületen összeérnek. Ez egy IGAZ sorsközösség számomra és köszönöm mindenkinek, akivel bármilyen verbális és non-verbális szálon kapcsolatban lehetek ebben a mostani, megpróbáltatásokkal teli időszakomban.❤️🙏

Az alábbi idézetet érzem most leginkább ideillőnek;

"Ernest Hemingway egyszer azt mondta: A legsötétebb pillanatainkban nem megoldásokra vagy tanácsokra van szükségünk. Amit igazán keresünk, az az emberi kapcsolódás – egy csendes jelenlét, egy gyengéd érintés. Ezek az apró gesztusok tartanak meg, amikor az élet terhe elviselhetetlennek tűnik.

Kérlek, ne próbálj meg megjavítani. Ne akard átvenni a fájdalmamat, és ne űzd el a sötétségemet. Csak legyél mellettem, miközben megküzdök a saját viharaimmal. Légy az a biztos pont, amelyhez nyúlhatok, miközben igyekszem rátalálni az utamra.

A fájdalmam az én terhem, a harcaim az én küzdelmeim. De a jelenléted arra emlékeztet, hogy nem vagyok egyedül ebben a végtelennek és olykor félelmetesnek tűnő világban. Csendes, de annál erősebb üzenet ez: hogy szerethető vagyok, még akkor is, ha összetörtnek érzem magam.

Amikor eltévedek a sötétségben, itt leszel velem? Nem mint megmentő, hanem mint társ. Fogd a kezem, maradj velem, míg felkel a hajnal, és emlékeztess arra, hogy elég erős vagyok.

A csendes támogatásod a legnagyobb ajándék, amit adhatsz. Ez a szeretet segít, hogy újra rátaláljak önmagamra, még akkor is, ha pillanatokra elfelejteném, ki vagyok."

Anita❤️

15/11/2025

Nehéz lenne szavakban elmondani mi is az intimitás, hiszen ennek történetét elsősorban a testünk hordozza. Többet mond egy érintés, egy tekintet, egy izzadt tenyér vagy remegő gyomor, hevesebben zakatoló szív arról, hogy mi történik bennem a másik közelében, mint ha fél óráig csak beszélünk.

Milyen a másik közelsége, milyen a távolsága? Hol és miben rezonálunk, vagyis mire reagál a testünk a jelenlétében, a jelenben.

Ebben nem tudunk hazudni, nincs mit letagadni. Maximum a tudatosság szintjeiben van eltérés, hogy észreveszem-e és ha igen rögtön kontroll alá teszem vagy hagyom a megélés irányába folytatódni a testi intencióimat.
Van, akivel évek óta kapcsolatban vagyunk és zéró intimitást élünk meg és van, akivel az első fél óra után már mélyebb rétegeinkben egymásra hangolódunk.
És van, amikor azt éljük meg, hogy lejutunk valami fájdalmas hasadáshoz, történetünkhöz, ahol valami eltörött, megsérült, betokozódott, befagyott a testben. És amikor ezt kidolgozzuk magunkból egy biztonságos, intim térben, akkor újratanulhatjuk, hogy képesek vagyunk rá.
Mélyen szeretni. Önmagunkat és másokat is.

Ezen a héten mélységeiben tapasztalhattam és fogadhattam be az intimitásom történeteit és másokét is, amiért tisztelet, alázat és hála van bennem. Keddtől csütörtökig Rubens Kignel professzor, szomato-pszichoterapeuta továbbképzésén vehettem részt a Rezíliencia és intimitás köré ágyazva, ma pedig Tisza Kata Intimitás és hasadás című könyvének megindító bemutatója t***e keretek közé az előző napok megéléseit bennem.🙏❤️

"A létezés öröme csak azután nyerhet teret, miután a fájdalom kimondásra, elfogadásra kerül. Azután szabadulhat fel a a lényünk az öröm befogadása számára, ha már nem kell többé küzdenie fájdalmának bizonyításával. A fájdalom megélésének tiltásával az öröm is csupán részleges lehet, ha megélhető egyáltalán." Tisza Kata

Vegyétem meg a könyvét, hiszen mindenki témája ez. A terápiás tér, ahol biztonságos keretek vannak pedig elindíthat benneteket befelé ezen az úton.

Ölelés, Anita❤️

📸: mai könyvbemutatón legkedvencebb íróNŐmmel, Tisza Katával🤍🤘

08/11/2025

Egyik kliensem a héten felfokozott, "pörgős" hangulatban érkezett. Már ahogy elhelyezkedett a fotelban elkezdte mondani, hogy azt érzi, ez olyan túlzó, hogy napok óta ebben a magas energiaszintben van és alig tud leállni. Nem ért***e még, csak megosztott valamit, amit már többször megfigyelt magán, visszatérően.

A konzultációkon nagyon fontos, hogy előbb legyen az érzékelés, megélés, aztán a megértés, a tapasztalatokból és ról kezdünk beszélni, asszociálni, milyen mintázata is van ennek a helyzetnek, inkább állapotának.
A "pörgés" mögötti mozi akkor lesz látható, ha lelassulunk és elkezdünk befelé figyelni egy biztonságos térben.
Nemsokára megérkezett egy kapcsolódó, családi történet a múlt hétvégi, halottak napjáról, ami továbblendít***e őt a mélyebb, elfedett gyász érzései és emlékei felé.

Ehhez kapcsolódik a minap Tara Brach, amerikai pszichológustól, mindfulness tanítótól (aki a Radikális elfogadás program egyik alapítója is) hallott video is, ahol arról beszélt, hogy a legtöbbünk a gyászt addig fogja elkerülni, ameddig csak lehet, ameddig már képtelenek vagyunk tovább távol tartani magunkat tőle. Erre egész kimunkált (tudattalan és tudatos) ellenállásaink lehetnek.

Gyászt egy csomó minden miatt érezhetünk, nemcsak egy személy elvesztése, halála miatt. Apró, hétköznapi veszteségeinket is igyekszünk elrejteni. Ezekhez is adott esetben mély szomorúság és fájdalom kapcsolódhat, ahova a hétköznapok sodrásában/tanult mintáink/félelmeink, stb. miatt nem megyünk le.
A mélyebb, fájóbb érzések elkerülésére lehetnek viselkedésmintáink mint pl. a harag, a hibáztatás, állandó egyezkedés, üresség, depresszió vagy szorongás. Tehát amikor a gyásszal lenne jó dolgozni, ezekkel a viselkedésekkel és állapotokkal foglalkozunk csak a gyász helyett és a felszínen ragadunk.

Mélyebbre akkor mehetünk, ha helyet biztosítunk magunkban a veszteség okozta fájdalomnak, szomorúságnak, azzal, hogy megengedjük, hogy megjelenjen, elfogadjuk, átöleljük egy gyengéd, ítélkezésmentes jelenléttel, amiben nagy támogató lehet egy másik ember, aki már ezt meg tudja engedni magának. És végre lehet sírni. Gyakorolni az egyik szuperképességünket...
Ilyenkor el kezd tudni kibomlani egy csomag bennünk, ami lehet, hogy évek vagy akár évtizedek (!!) óta a mélyből szívja az energiát, kéri a figyelmet, köti le a szabad elektronokat bennünk.

Szintén a csomag tartalma a mély szeretet is, ami a veszteségeinken is túlmutat és megtaníthatja nekünk, hogy aki bátor ahhoz, hogy a jelenben megélje az érzései, tapasztalatai egészét, azt befogadja az Élet újra meg újra.

🍂 Te felismered, hogy milyen "eszközökkel" próbálod távol tartani magad a veszteségek megélésétől?

Ölelés,
Anita❤️

01/11/2025

"Az intimitás ott kezdődik, ahogyan bánsz magaddal a saját gyászodban. Ottmaradsz-e magaddal, amikor fáj, elfogadod-e ezt, vagy mindenáron el akarod terelni a figyelmedet, ki akarsz menekülni belőle, mert idegesít és türelmetlenné tesz, ezért nem fogsz rá teret engedélyezni." Tisza Kata

A gyász komplex, érzelmileg, testileg, gondolatilag is sűrű anyag, amiben sosem csak az egy konkrét esemény vagy személy gyásza jelenik meg, hanem az összes korábbi, feldolgozott és feldolgozatlan veszteség is egyszerre. A lezárás kezelése, ahogy megküzdünk vele pontosan annyira érett, szép, kerek amennyire azt láttuk a családban. Vagy épp annyira felületes, érzéseket, időt, ritmust figyelmen kívül hagyó vagy magányos.
A gyásszal való kapcsolatunk, az önmagunkkal való kapcsolatunk egyik mércéje lehet, ahogy a magunk belső fejlődését is részben lemérhetjük ezen a folyamaton keresztül.

Ma és holnap a már nem élő családtagjaim mellett erre is gondolok. A saját magam útjára ebben a fejlődésben. Ahova a veszteségek megélésével, feldolgozásával eljutottam, főként az elmúlt évek önismeretének köszönhetően. Eszembe jutnak klienseim, akikkel együtt, egyre intimebb térben tudunk gyógyulni életük lezárt, elveszett darabjai, személyei kapcsán.

És eszembe jut a gyász mellett az élet is, hiszen az elég jól megélt, átdolgozott gyász a teljesebb, öröm-és jelenlétteltelibb élet kulcsa is. Tisztán látom ma már, mennyire hiánycikk volt ez az őseim életében, amiért ma már tudatosan teszek a gyerekeim érdekében is.

A düh, a félelem, a szomorúság, fájdalom alatt ott vannak az élet(öröm) új magjai. Ide leásni nehéz és elfogadást, türelmet, együttérzést igényel önmagunkkal, de ez az együtt-levés hatalmas erőforrás és üzemanyag tud lenni és rugalmasabb, áramlósabb megküzdést, biztonságot tud adni a következő elengedési folyamatunkban.

Tegnap este az Élet táncát táncoltam egy kis közösséggel, hogy emlékeztessem a testemet is arra, hogy itt vagyok. (NIA - az élet tánca)
A gyász nem múlik el.
De én közben élhetek és alakíthatom az utam a magam és mások örömére.

Ölelést, együttérzést kívánok Nektek elsősorban önmagatokkal és másokkal!
Anita❤️🖤

29/10/2025

Ősszel minden évben elindul a "zsizsik" bennem, hogy milyen továbbképzésekre menjek. Hasznos függéseim egyike🍁🍂.

Nagyon szeretek új dolgokat tanulni vagy a meglévő tudásomat mélyíteni, réteg szinteket lépegetni.

Az elmúlt években 1-1 angol nyelvű képzést is felvettem, mert jó tanulni a szakma legjeitől, másik ország, kultúra szakmai világába is belecsöppenni. (Trauma sensitive mindfulness, DBR - Deep Brain Reorienting)

🫶Az idén ősszel 2 új, továbbmélyülős, nemzetközi képzésben vagyok, ahol technikai és elméleti tudást is szerezhetek;

1. A korai kötődési traumákkal való munka az egyes személyiségrészeken keresztül.
2. A trauma fiziológiai lenyomatainak átalakítása a limbikus rendszerrel való munkával.

Klienseimmel való folyamatokba épülnek bele, hogy egyre célzottabban és ráhangoltabban lehessek jelen velük és magammal.

🫴Szeretnétek, hogy írjak posztot valamelyik témáról?🙂

Ölelés,
Anita❤️

28/10/2025

Két éve pont így októberben jelentkeztem egy 8 hetes MBSR (Mindfulness alapú stresszcsökkentés) kurzusra. Akkor egy nehéz élethelyzet miatt sok volt a stressz, megtaláltak az éjszakai szorongások és úgy éreztem jó lenne valami használható eszköz, tudás amit a nap folyamán bármikor elővehetek.

Ekkor ismerkedtem meg mélyebben a tudatos jelenléttel a mozgásos és ülőmeditációkon keresztül.
Azóta bemászott a bőröm alá, ott van velem minden pillanatban a tudás, hogy hogyan kapcsolódjak egy-egy nehéz helyzetben a légzésemhez, hogyan földeljek, megért***em mélyebben a testi folyamataimat, a jelenlét erejét, az automatikus gondolataimat, robotpilóta működéseimet. Ezzel pedig kormányozhatóbbá váltam érzelmileg, testileg a viharosabb időkben.

🫴Ha szeretnél tapasztalati úton megismerkedni a mindfulness alapú stresszcsökkentés lehetőségeivel mindenképp gyere el az alábbi, online gyakorlásra!🧘‍♀️

NOVEMBER 8. 09:00-12:00

🫴Megérkezés a jelenbe - a tudatosabb stresszkezelés lehetőségei

A részleteket megtalálod az eseményben!

‼️A csoport minimum 5 fő esetén lesz megtartva!

Várlak szeret***el!
Anita❤️

27/10/2025

Gázlángozás. A láthatatlan bántalmazás egyik formája. Megkérdőjelezések, érvénytelenítés.
Az alábbi, 15 perces kisfilm jól bemutatja szerintem.
Érdemes edukálni gyerekeinket is, hiszen kapcsolataikban ők is találkozhatnak hasonlóval elszenvedőként vagy szemtanuként.

Anita❤️

The short film is about a dangerous form of manipulation. Gaslighting means one person overpowers another by manipulating their perception – through unsettli...

22/10/2025

"A magány nem látható, hanem érezhető." - olvastam még 2023-ban, a spanyol Málaga város egyik óriási épületének falán.

A felirat a magányt gyakran átélő embereket, környezetüket megszólító üzenet, mely sajnos nem csak helyi jellegzetesség.

Emlékszem még milyen volt társas magányban élnem a 20-as, 30-as éveimben. Pedig volt ott "valaki", a társ, akihez lehetett volna kapcsolódni, ha tudtam volna és ha a másik is képes lett volna rá.
A magány fájdalmas, ismerős érzése ott lebegett, tehetetlenséget, dühöt, csalódottságot okozva mindkettőnknek és még sokaknak, akikkel életemben találkoztam, kapcsolódtam. Ma már tudom, átdolgozható, betölthető egy része és kezelhetőbb a mélyebb önismereti munka által.

Gyerekként elemi létfeltételünk, hogy - elsőkénk a szüleink - kapcsolódjanak hozzánk. Kapjunk értő, minőségi, szükségleteinknek megfelelő figyelmet, igényeink kielégüljenek, ne bántsanak minket, tartsák tiszteletben, figyeljék és kövessék az életkorunknak megfelelő alakulásukat.

Legyenek érzelmek, azoknak megtanuljuk a kimutatását, megélését, de szüleinktől kapott mintákon és tükrözésen keresztül azok kontrollját is.
Sok egyéb szálat tudnék még idehúzni, amivel megtanuljuk, hogyan kapcsolódnak, figyelnek ránk szüleink, de talán ezek a legfontosabbak.
Így érezzük a kapcsolódást másokhoz, ha pedig egyedül vagyunk (mert hát az is életszerű gyerekkorban), akkor a belső képünkhöz és abban tárolt érzelmi töltésekhez tudunk visszanyúlni körülbelül óvodás kor idejére.

Amennyiben mindezek vagy többségük sérül, elszigetelődést, magányt, kirekesztettséget élhetünk meg már pici kortól. Mivel ez válik alapértelmezetté, spirálszerűen visszatér és újrajátszódik társas kapcsolatainkban is.

Tudattalan választásunkban is olyan partner, barátok felé fordulunk mágnesszerűen, aki érzelmileg elérhetetlenné válik vagy elhanyagol egy idő után, így ismételjük a gyógyulás akaratlan reményében a magányt, ami a miénk, tehát nekünk is kell cipelni és megtanulni együtt lenni vele. Nem más dolga azt feloldani bennünk.
Paradox az is, hogy ami ismerős és nehéz, attól bár rosszul vagyunk, mégsem akarjuk elengedni...

A MAGÁNYT tehát belül hordozzunk, mélyen, az alapkapcsolódásaink szintjén. Fejlesztő terápiával, empatikus segítővel elég jól átdolgozható és elbírhatóvá tehető, ahogy a felnőtt részünk érik.
Az EGYEDÜLLÉT így lehet örömtelibb, teljesebb, letisztultabb és idővel megtanuljuk jól szétszálazni, hogy a kettő között mi a különbség.

Az egyedüllétben megtanulható az önmagunkoz való érzelmi-gondolati kapcsolódás öröme, mentálisan pihentető, aktívabb a JELENlét.❤️

🤏Ha úgy érzed magányod tartósan jelen van, keress számodra szimpatikus, figyelmet, támogatást adó embert, szakembert, aki képes a magányod megérezni, veled lenni benne.

Szép napot Nektek!
Anita❤️

21/10/2025

"A változást az elutasító attitűd hozza létre, az, hogy valamit nem fogadunk el magunkban, szabadulni akarunk tőle, vagy legalábbis át akarjuk formálni. A lélektani valóság az, hogy minden változás eleve reménytelen, ha kiindulópontja nem az elfogadás, a belső igentmondás önmagunk teljességére."
Popper Péter

Sétálok ma ebédszünetben a Rába partján. Szeretek lejönni ide, általában megnyugtat a lassan folyó víz látványa. Ma azonban a megszokotthoz képest egészen mást találtam. Alacsony, lassan mozgó víz, tele békalencsével. Kilátszott az iszapos alj, nyoma sem volt a megszokottnak.
Nem azt kaptam, amit vártam. Amire (gondoltam, hogy) szükségem lett volna.

Dühös lettem, megjelent bennem az elutasítás, hogy talán nem is sétálok ma itt. Aztán szomorúság és félelem, hogy nem fogom azt az élményt kapni most, amit szoktam.
Aztán ahogy megjelentek és helyet kaptak az érzéseim, gondolataim, elkezdtem kíváncsi lenne erre az "új" folyóra. Elkezdtem jobban megfigyelni, ami van. A lencsék színét, ahogy a víz kikerüli azokat, hogy egészen érdekes, új áramlatok jönnek létre a növényzet, az élet más formájú megjelenése miatt. Hogy milyen érdekes a folyó alja a part szélén, amit nem is láttam eddig. Meddigre A-ból B-be értem, valami megváltozott. El tudtam fogadni egy kicsit jobban ezt az új valamit.

Valahogy így van a személyiség fejlesztésének "folyama" is. Bár azért kezdünk sokan önismeretbe, hogy valami változzon, amitől lehet, hogy azt érezzük hogy szenvedünk, de valójában a változásnak már ekkor tudattalanul ellenállunk. A megszokás, a hozott örökségünk az origo és ettől bár vágyunk eltávolodni sokszor, de legalább ennyire ragaszkodunk is.
A ragaszkodásunk, ellenállásunk mélyebb okainak megértése, a lehetséges változás által okozott érzelmi, testi tartalmak megjelenése, validálása már önmagában egy gyengéd lépés. A változásnak hosszan szükséges megágyazni a terápiában, mert az újat, bár vágyunk rá, de mégis kilökjük magunkból sokáig, mint egy idegen testet.

Körbejárni, tapasztalatilag is beépíteni, hogy elfogadjuk végül, idő és odafordulás. Nem adja magát könnyen a régi, rutinos, évtizedek óta futó gépezet. Előbb részeiben szét kell esnie...
A gyász is a változás valósága.

Meg az is, hogy a változásban nem mások leszünk, ahogy valójában a Rába folyó sem lett az, csak éppen a jelenidejű valóság jelent meg.

A változás folyamatában egyre többször önmagunkká válhatunk, igazibbá, megfelelés-mentesebbé, rugalmasan alakulóbbá.

Szép napot Nektek!
Anita❤️