ALMA Consulting

23/09/2025

"A tudatalattink minden trükkje, minden stratégiája, minden gátja csakis egy célt szolgál: meggyógyítani régi sebeinket, és olyan egységet kialakítani a létezéssel, hogy a saját jéghegyünk összeolvadhasson egy másik jégheggyel." Eva-Maria Zurhorst

A pszichológiában gyakran hivatkoznak a tudatos és a tudattalan működéseink arányait tekintve a jéghegyre. A jéghegynek is csak egy nagyon kicsi része látszik ki a vízből (tudatos részünk), míg hatalmas tömeget képvisel a jéghegy víz alatti, láthatatlan területe (tudattalan).

A személyiségfejlesztő folyamatok célja, hogy a víz magassága csökkenjen, vagyis egyre több láthatóvá váljon az eltagadott, tudattalanba lefojtott tartalmakból a kliensek egyre tisztábban láthassák magukat, ne vakon hajózzanak a saját életük tengerében, rettegve attól, hogy a hegy nem látható részében léket kapnak.

A tudattalan nem szavakkal üzen, hanem a testtel, tünetekkel, akaratlan mozdulatokkal, szorongásokkal, álmokkal, elszólásokkal a terápiás konzultációkon. Ott van a tudattalan az ellenállásokban, a szenvedésben vagy abban, hogy valamit nagyon ismételgetünk.
Arra is érdemes figyelni, ha nagyon akarunk vagy nem akarunk valamit, annak mindíg lesz egy árnyékrésze, ami a víz alatt rejtőzködik és pont az ellentétes irányba húzza a működésünket, talán mert az az elsődleges mintánk, a megszokott, a jól ismert múltbeli forgatókönyv.
Például "nem akarok már kontrollálni mindent", mondja az egyik kliensem a minap. Miközben az is olvasható a sorai között, hogyan teszi szavaival, cselekedeteivel lehetetlenné, hogy a párja támogassa, megmutassa azt, hogy képes részt venni a kapcsolatukban. Tudattalanul olyan helyzeteket teremt, hogy megszégyenítse, elbizonytalanítsa, így továbbra is nála maradhat a gyeplő. Az erős kontroll mögött az ő kisgyermekkori bizonytalanságai, kontrollvesztettsége, tehetetlensége van, melyet párja élt meg eddig helyette a kapcsolatban. Az út számára az lehet, hogy megtanulja építeni az önmagával való kapcsolatot, biztonságot, lassan, cseppenként engedve le a vizet a jéghegyről, amennyit egyszerre elbír a gyermekkorban átélt helyzetekben tapasztalt érzéseiből, ebben megtanulja magát szeretni, támogatni, megnyílhatnak benne kreatív utak és a kontroll is hasznosabb helyre kerülhet.

Tanuljunk elfogadást, nyitottságot a jéghegyünk nagyobbik része felé, mely nemcsak fájdalmakat, dühöt, szégyent, félelmeket tartalmaz, hanem sok-sok pozitív érzést, erőforrást is, segíthet, hogy gazdagodjon életünk, a jégyhegyünk tovább olvadhasson.

Ölelés,
Anita❤️



📷:

18/09/2025

Mi van, ha energiahiányt érzünk egy kapcsolatban és/vagy magunkban?
Általában elkezdünk törekedni arra, hogy felpezsdítsük magunkat, fokozzuk az energiaszintet, mintha valahol mélyen az energiaszegény állapot a halálhoz, az energiadús állapot az élethez hasonulna bennünk.

Erős Ilona Gestalt terapeuta szerint pedig érdemes együtt maradni azzal a tapasztalattal, hogy fáradtak, energiaszegények vagyunk és ezt megosztani egy biztonságos kapcsolatban, mert nagyon lényeges, gyakran nehéz történeteink pont ebben az energiaállapotokban tudnak megjelenni.

Ajánlom szeretettel 12 perces előadását, mely egy korábbi szomatoterápiás konferencián hangzott el.🙏

Dr. Erős Ila előadása

17/09/2025

Mártír, áldozat, "szegény én". Valószínű sokan ismerik közelről ezt a szerepet felnőtt kapcsolataikban.
Amikor valaki áldozat szerepben van azt élheti meg, hogy
⚡️mindent ő visz a hátán,
⚡️semmire és senkire sincs ideje,
⚡️neki KELL másokat vezetgetni, kiszolgálni, ⚡️ha ő nem csinálja meg, akkor senki,
⚡️senki nem foglalkozik vele,
⚡️mások ügye, hangulata, boldogsága is az ő felelőssége,
⚡️mindenki őt bántja.

Sorolhatnám még az ide kapcsolódó, önmagáról alkotott képek részleteit.
A mártír szerepben lévő látszólag másokért él, mások elveszik az ő idejét, energiáját, miközben nem biztos, hogy rálát arra, hogy ezt ő adja, és hogy ebben mi a "jó" neki.
Semmit nem csinálunk még tudattalanul sem, ok nélkül!

Az áldozatszerep nevéből adódóan egy szerep, ahol játszmahelyzet alakulhat ki, vagyis ez a szerep gyakran vonzza a párját; a támadót (tettest), aki gyakran megéli az áldozat helyett is annak frusztráltságait, dühét, agresszióját.

Aki épp belecsúszik az áldozatszerepbe, mert erre van mintája mondjuk otthonról, családból az nem látja reálisan sem önmagát, sem másokkal való kapcsolatait. Beszűkül gondolatilag, testileg is belefeszül szinte abba, hogy csakis ő tudja/vagy abba, hogy ő a legalkalmatlanabb. Minden szürke felhő oda kerül az ő feje fölé...
Elveszti a rugalmasságát, a képességét az áramlásra, az életigenlésre, csakis az marad, hogy mások mit tettek vagy mit nem tettek ővele. Ez egy nehéz, sötét és tehetetlen helyzet.

Az áldozat szerep behúzza a sérült gyerek működéseit, megküzdéseit is, vagy épp átcsúszik kioktató, kritikus szülőszerepbe. Mindenképp hiányzik ebből az állapotból a felnőtt, tudatos, önmagáért felelősséget vállaló énrész.

És ez a kiút is innen, az áldozati gödörből...
Megérezni mélyen a karakterszerep lényegét, felismeri a jeleket magunkon, amikor mártír, szegény én forgatókönyvben vagyunk. Odafordulhatunk ehhez, megvizsgálhatjuk elfogadóbban, együttérzőbben, nyitottabb szívvel, mint addig, hogy ilyenkor mi is történik bennünk testi, lelki szinten. Ott van egy szégyen? Egy félelem egy düh? Vagy aktiválódott egy elhanyagoltság egy magas elvárás a múltból?
Odatehetjük a kezünket a szívünkre, a gyomrunkhoz, vagy ahol épp valami szorul, nyom, feszül. Elmondhatjuk magunknak azt a fontos mondatot, hogy; "Itt vagyok." Lélegezhetünk közben. Sírhatunk.
Ez mind oké.

Így nevelhetjük fel magunkban a gyereket, akinek épp szükséglete van, de nem mondhatta el korábban.
Meghallgathatjuk magunkat. Nem kell másra várni, hogy ezt helyettünk megtegye.
Már felnőttünk és most odafordulhatunk a saját valódi szükségleteink felé. Kimondhatjuk.
Megengedhetjük. Élhetjük.

Szép napot nektek!
Anita❤️

13/09/2025

Múlt héten elkezdődött a 2025/26-os tanév a Személyiségfejlesztő Akadémia - n, ahol ebben a tanévben 5 osztályban, 2 helyszínen (Budapest és Győr), 2 tárgyat oktatok majd.
Nagyon-nagyon szívmelengető és megtisztelő lehetőség ez számomra.🙏

Múlt pénteken évnyitót is tartott az Akadémia, ahol L. Stipkovits Erika - szakpszichológus, pszichoterapeuta, szakíró, szakmai igazgatónk fontos témáról tartott előadást.

Az ÖNSZABOTÁZS fajtáiról, az ezek mögött álló mélysémákról és a terápiás lehetőségekről beszélt a hallgatóságnak.

💡Halogatás (amikor elodázzuk, utolsó pillanatban végezzük el fontos feladatainkat, aprókat előretoljuk a lényegesek helyett, mindeközben bűntudatot érzünk, haragot magunk, vagy mások felé)
💡Önfeladás, konfliktuskerülés (amikor rajtam kívül mindenki más fontosabb, nehezen megy a nemet mondás és az önérvényesítés)
💡Siker utáni visszahúzódás (ha valami sikerül, utána akaratlanul elrontja, nyomasztja, elfogadhatatlan számára, ha dícsérik, azt gondolja, nem érdemli meg).
💡Ragaszkodás a rossz kapcsolatokhoz (nehezen lép ki bántó emberi kapcsolatokból)
💡Káros szokások (ideiglenesen "megnyugtató" dokgokhoz nyúl, káros szokásait képtelen kontrollálni)

Az önsorsrontó működések hátterében többnyire az a nagyon mély meggyőződése állhat az egyénnek, hogy alkalmatlan, kevés, elégtelen a kapcsolódó érzés pedig a szégyen, ami nagyon gyakori mindegyik önszabotáló működésnél.

A magunkat korlátozó hiedelmek párkapcsolatban is nehézségeket okozhatak, pl💡"A szeretetért dolgozni kell."
💡"Az intimitás veszélyes."
💡"A szeretet elveszíthető bármikor."

Mindhárom nagyon mélyen, gyermekkorból gyökeredző tévhit, melyek a felszínen, a felnőtt társkapcsolatban általában "álruhában" bukkannak fel és foglalkozás hiányában mérgezik az intimitást, a harmóniát a két fél között.

🫴És hogy mi lehet az iránytű, ha valaki esetleg, véletlenül felfedezi magán a fentiek bármelyikét?

Mélyen átdolgozva az érzelmi, testi részeit, a sérült belső gyermek szégyeneit, dühét, szomorúságát és fájdalmát, mozdulhat, változhat a megélés.
Ennek a folyamatnak szerves és kihagyhatatlan része az ÖNEGYÜTTÉRZÉS tanulása, amely segít abban, hogy tudatosítsuk, ami épp bennünk van, amikor szabotálunk, hogy fejben emlékeztessük magunkat; szenvedésünkben még sokan mások is hasonlóan vannak, és hogy a bántó, kritizáló szavak helyett megtanuljunk egy új szótárt, ahol kedvesen, barátságosan és elfogadóbban szólunk magunkhoz, amikor észrevesszük, hogy belecsúsztunk már megint valamilyen ismerős önkorlátozó működésbe. Mert idővel, gyakorlással, önreflexióval jobb lesz...

"Az önegyüttérzés nem más, mint a belső otthon megteremtése: ahol a szigor helyett elfogadás, a szégyen helyett emberség, a tabuk helyett nyíltság, a félelem helyett bizalom lakik." L. Stipkovits Erika

Ölelés,
Anita❤️

03/09/2025

Nehéz visszatérnem a szavak világába. Az elmúlt hetek főként a testi és érzelmi folyamatokról szóltak, kevésbé a kognícióról, gondolkodásról, bár az is fontos és elengedhetetlen része a megértésnek.
Ezért most teszek egy próbát, hogy összefoglaljam, hol tartok.

Egyre inkább azt tapasztalom a testorientált továbbképzéseimnél, hogy a fizikai testünkben tárolt emlékek, lenyomatok, hangulatok feltárása nélkül csak részben ismerhetjük meg önmagunkat, működéseinket, reakcióinkat.
Tanulom, hogy bár ezer helyen olvasható, hogy milyen fontosak az érzések, arról kevésbé esik szó, hogy az érzést felépítjük magunkban, bonyolult folyamatként, amelynek komponensei; a test, a tudat (gondolataink) és a kapcsolati rendszerünk. Ha ez a három terület össze tud kapcsolódni bennünk, akkor lehetséges megtapasztalnunk egy érzelmet. Pl. a tengerparton ülök a lányaimmal (kapcsolat), az van bennem, hogy milyen törékeny és szép ez a pillanat (gondolat), majd a mellkasomban szorítást és egyszerre melegséget érzek (test). És ekkor megjelennek a könnyeim és egy mosoly is, vagyis egyszerre a szomorúság, az öröm. Mindez néhány percen belül alakul így, de mégis jó végigkövetni minden fázisát.
Nagyon gyakran nem érzéseink lesznek egy ilyen vagy hasonló helyzetben, hanem reakcióink. Menekülés, támadás vagy lefagyás.

Azt is tanulom a testről, hogy rengeteg erőforrás van benne gyakran elrejtve. Energia, amely általában csak részben hozzáférhető, főként a traumatizált háttérel rendelkezőknél (tanulmányok szerint az emberek 90%-a átélt valamilyen formában traumatikus helyzeteket).
Amikor megszólítjuk a terápián a testet és az "beszélni kezd", szavakba nem önthető történetek kezdenek kibomlani, mozdulatok, akaratlanul megmutatkozó reakciók. A beszéd előtti időszakunkban (kb 2 éves korig) ugyanis az egész testtünkkel vagyunk jelen a környezetünkben. Minden hat ránk (hangok, látványok, hangulatok, más érzékszervi tapasztalatok, stb.). Így a bennünket ért ingereket és az arra adott testi-érzelmi reakciókat a testünk tárolja. Agyunk, idegrendszerünk sokkal régebb óta lett behuzalozva mint a tudatos, racionális énünk, vagyis messzebre kell nyúlni a válaszokért és időt hagyni, hogy a teljes rendszerünk apránként fellélegezhessen, érzékelje, tapasztalja nyugtázza, hogy mi a múlt és mi van most. Energiák bent rekedhetnek, melyek megismerése, feltárása mélyen felszabadító lehet, utat nyithat új működéseknek, melyek önazonosabbak, valódibbak a korábbiaknál.

Ez a folyamat néha hangos, néha csendes, de annál mélyebb és transzformálóbb.

Megyek tovább a test útján, amiben számomra is új távlatok, inspirációk és életenergiák nyíltak az elmúlt 1-2 évben.

Ölellek Benneteket,
Anita❤️

📷: Juli barátnőm készítette rólam ezt a felszabadult képet a múlt héten végetért 5 napos továbbképzésen, toszkána egyik csodás tengerpartján.

26/08/2025

Test-elme-kapcsolatok. A szomatopszichoterápiás térképünk. Ennek mentén mélyülhettem tovább a 2 éve tartó képzés, 5 napos, intenzív olasz etapjában.

Köszönet és hála kiképzőinknek a megtartó térért, a gazdag tapasztalatokért.🙏

Minden folyamat hozzámtett egy kicsit, kibontotta, megmutatta az utat a test bölcsessége mentén.

Még pár napig élvezem a nyarat én is, olyan megengedésben, ahogy ezt ebben a képzésben is tanulom.

Anita❤️

15/08/2025

"A jó nem áradhat ellentmondások nélkül."
(Bert Hellinger)

Az elmúlt hetet a szépséges Krk szigeten tölthettem lányaimmal és barátokkal. Jó sok napfény, tengerben fürdés, bambulás és kirándulás volt a program. Sok jó pillanat és mély tartalmak váltakoznak amikor ennyien együtt vagyunk, néha nehéz az igényeket összecsiszolni és megjelenhetnek a szoros együttlevés tengelyén a felszín alatt megbújó konfliktusok is.

Az elmúlt években minden nyaralásom egy önismereti utazás is lett, bár ezt nem terveztem előre, valami mindíg felszínre buggyant, kiforrott a megpihenés és a befelé figyelés ideje alatt. A tenger közelsége az idén az anya témáimat (a saját anyámmal való kapcsolatot és vele párhuzamosan az anyai szerepemet) erősítette fel nagyon. Egy újabb rétegét értem el a leválásnak, a gyásznak, ami oly fontos saját magam újra-és újraszüléséhez, a megszokott keretek szétesésén keresztül.
Ez fájó, de közben felszabadító is és utat nyit majd az életem következő lépéseihez, amik még csak halványan sejlenek a gondolataimban, vágyaimban.

Megosztok pár képet a kedvenc helyeimről; Malinska, Băska, Krk több strand, több helyszín, mindenhol kaptam valamit, amit elteszek magamnak és szeretettel gondolok majd vissza rájuk.❤️🙏

Ölelés, még van pár hét a nyárból, használjátok!
Anita❤️