
06/10/2025
A szabadság fáklyái
A dohányzó embert ritkán soroljuk a szenvedélybetegek közé, sokkal szívesebben hivatkozunk erre a tevékenységre egyszerű rossz szokásként, ami bárki által legyőzhető, ha eléggé akarja. Gyakori vélemény az is, hogy a füstölgésnek leáldozóban van a csillaga, hiszen egyre korlátozottabb a használata, tilos a népszerűsítése és lassan csillagászati összegekbe kerül. Az egészségvédő kampányok valóban megtörték a füstkarikák romantikáját, de közben új piaci rést nyitottak a nikotinbevitelnek. Az égéstermékek miatt legkárosabbnak tartott hamvadó rudacskák mellett, egyre nagyobb a folyadékporlasztáson alapuló elektromos eszközök piaca, amelyek számos változatban kaphatók. A dohányzási kultúra átrendeződése azonban nem az első a nikotinélvezet történetében, sőt maga a cigarettázás térnyerése tulajdonképpen egy marketinghúzással indult útjára.
Az 1900-as évek elején, az Egyesült Államokban, mindössze a dohány 2%-át fogyasztották cigaretta formájában - írja Holly Whitaker, Józan lázadás című könyvében. A szivar és p**a mellett a cigaretta olcsó, silány terméknek számított, amelyet elsősorban katonák részére kezdtek el gyártani az amerikai polgárháború idején. Néhány évtized alatt vált népszerűvé úgy, hogy 1954-re az amerikai felnőtteknek csaknem a fele cigarettázott. Az egyik nagy fordulatot az 1920-as évek jelentették, amikor a dohányipar felfedezte a nőket is. A korábbi viktoriánus erkölcsök maradványai miatt a nőknek nem illett nyilvános helyen rágyújtaniuk, ezért jóval kevesebben és kevesebbet dohányoztak, mint a férfiak. A problémára Edward Bernays reklámszakember talált megoldást az American To***co megbízására és támogatásával. Egy pszichoanalitikus segítségével végzett egy kis kutatást és rájött, hogy a dohányzó nők hajlamosabbak elutasítani a nemi konvenciókat és fontos számukra az egyenjogúság. Bernays így erre építette fel a reklámkampányát, amellyel tulajdonképpen precedenst teremtett. A legsikeresebb marketingek azóta is a pozitív életérzésekre és időszerű vagy népszerű gondolatok megjelenítésére épülnek.
A kampány egy húsvéti körmenetet célzott meg, amely 1929 húsvétvasárnapján zajlott New Yorkban és amelyen több tucat nő gyújtott rá - természetesen Lucky Strike cigarettára - nyilvánosan. Az eseményt Ruth Hale feminista szervezte, aki Bernays megbízásából hirdetéseket tett közzé a helyi lapokban, míg a felső tízezer számára meghívókat küldtek az alábbi kulcsmondattal: "Asszonyok! Gyújtsátok meg a Szabadság Fáklyáit! Szabaduljatok meg egy újabb nemi tabutól!”
A marketing remekül bevált, szabályosan felzaklatta a társadalmat az Ötödik Sugárúton dohányzó nők látványa egy alapvetően vallási esemény helyszínén, de később az újságok hasábjain is. A húsvéti tiltakozás egyszer s mindenkorra megváltoztatta a nők cigarettához való viszonyát, akik néhány évtized alatt utolérték a férfiakat nemcsak a fogyasztásban, hanem a dohányzással összefüggő halálozási mutatók terén is.
Az igazság az, hogy a „szabadság fáklyája” az egyik legmakacsabb függőséget alakítja ki, amit a kokaintól és herointól való függésnél is erősebbnek tartanak. Bár alapvetően szerfüggés, melyet a dohánylevél nikotin nevű alkaloidja alakít ki, annak is igaza van, aki szokásként tekint rá. Roppant erejét ugyanis pont az adja, hogy szer és viselkedésfüggés is egyszerre.
A nikotin az agy jutalmazó rendszerére hat, méghozzá meglehetősen gyorsan. A cigarettafüst beszívása után 8-10 másodperc alatt eléri az agyat és növeli a dopaminszintet. Bár nincsen tudatmódosító hatása, az egyén elégedettebbé, energikusabbá és összeszedetté válik, ami megerősíti a rágyújtást, az idegrendszer pedig idővel megszokja a kényeztetést és nem termel magától elég dopamint. A csökkenő nikotin mennyisége mellett a személy azt tapasztalja, hogy nyugtalan és ingerült. Ha viszont rágyújt, akkor mindez azonnal megszűnik. A dohányosok ezt gyakran a cigaretta és a nikotin nyugtató hatásának tulajdonítják, a nikotin azonban valójában stimuláns. Növeli a vérnyomást, a pulzust, az éberséget. A nyugtató hatás illúzióját az elvonási tünetek megszűnése adja.
Az idegrendszer mindezeken túl összekapcsolja a nikotin hatását és azokat az ingereket, amelyek körülveszik a dohányzó személyt, így például a cigaretta illatát, látványát, a társaságot, a kávét vagy az italt, amely mellé gyakran fogyasztják. A cigaretta igazi Jolly Jokerré válik, mindenre jó. Ha örülünk, ha szomorúak vagyunk, ha unatkozunk, ha nem tudunk mit kezdeni a kezünkkel, ha bénának és tétlennek érezzük magunkat egy társaságban, ha fáj valami, ha felidegesítenek, ha éhesek vagyunk vagy fáradtak, de muszáj topon lenni. Énidőt teremt, amellyel ki lehet lépni egy pillanatra a helyzetekből, a taposómalomból. Vigasz a reggeli koránkelésre, az esőre, a lekésett vagy késő vonatra, és vigasznak tűnik valójában mindenre. Alkalmas eszköz ahhoz, hogy elviseljük a rossz körülményeket…kicsit elodázva ezzel megoldásukat. Használata kisebb szertartás: sodrás, gyújtás, számtalan tevékenység és mozdulat, amely meghatározza a mindennapokat. Elsőszámú társ lesz tehát, amely magát az életet lengi körül füstkarikáival vagy gőzfelhőivel.
Ez a hamis társ azonban rendkívül költséges és káros. Hatalmas vagyonokat termel a dohányiparnak és folymatos betegutánpótlást biztosít az egészségügyi ellátórendszernek. Népszerűségét növeli, hogy legális, vagyis bárki által hozzáférhető. Ne legyenek illúzióink, kis trükkel gyermekeink számára is.
Legalitását nem annak köszönheti, hogy kevésbé káros, mint például THC tartalmú társa, sokkal inkább annak, hogy terjesztéséből a nemzetgazdaságok, az egészségvédő korlátozások ellenére is, komoly hasznot húznak.
A legsúlyosabb láncok, mindig a szabadság illúziójával vannak kipárnázva és könnyen esünk áldozatul nekik, ezért fontos olykor tudatosítani szokásainkat, függőségeinket.
Egykori dohányosként, én csak arra tudok bíztatni mindenkit, hogy oltsa el ezeket a hamis lángokat és keresse helyettük a valódi szabadságét, amely már nem csak külső eszközöktől függ, hanem belülről táplálkozik.
C. Szalay Rita
terápiás munkatárs
mentálhigiénés lelkigondozó- gyászkísérő