Magyar Máltai Szeretetszolgálat Színes Fogadó Tér

17/11/2025

Önismereti elvonulás

Mindenkinek szüksége van időnként arra, hogy időt töltsön egyedül. Vannak, akik művészkednek otthon, kirándulnak az erdőben. Megint mások elmennek egy vallási zarándoklatra. Előfordul, hogy annyira van szükségünk, hogy leüljünk a TV elé, betegyünk egy hangulatos zenét, videót, vagy megnézzünk egy rajzfilmet.

A különböző elvonulások leggyakrabban spirituális, vagy lelki programot takarnak. Az alapvető cél, olyan lehetőségek felkínálása, amik egyszerre emelnek ki a szürke hétköznapoktól, és valamilyen szintű lelki munkának, feltöltődésnek engednek teret. Egyszerre hagyhatod ott a megszokottat pár nap erejéig, és lehetsz részese egy teljesen új közösség formálódásának. Meghatározott, könnyen megismerhető szabálykeretek között, szakember moderálásával kísérve.

Például elismert szomatodráma játékvezetők és oktatók is szerveznek 3 napos elvonulásokat. Ezt képzeljétek el úgy, hogy 18-24 fő kiutazik egy olyan helyre, ami a városi élethez mérten mindenképpen természetközelibb. Frissebb a levegő, nagyobb a belátható mozgástér, adottságoktól függően vannak élő állatok (pl.: lovak). Egy légtérben 4-5 játékvezető egyidejűleg vezet szomatodráma csoportot. Elsőre ijesztően nagy kihívás lehet pusztán csak az a feladat, hogy engedd el magadat és érzésből válassz egy szőnyeget. Utána meg az, hogy 1,5 napos időtartamon keresztül külső, vagy belső hatások ellenére tőled telhető figyelemmel legyél jelen a kiválasztott csoportban. Másfél nap elteltével csoportváltás és a hátralévő időt egy második csoporttal játszva fogod eltölteni.

Hogy mit ad, egy ilyen elvonulás? Egy izgalmas kaland. Egyrészről a szomátodráma-játékok összes változatából nyerhetsz ízelítőt, az ultrarövid terápiás feladatok kivételével. Másrészről, minden okkal történik. A folyamat során derül ki, hogy mik szólítanak meg, mivel van dolgod, vagy mivel van dolgod akkor, ha a játékok számodra nem adtak semmi újat. Talán még nem jutottál el az érzelmi megéléshez? Vagy csak itt az ideje a türelem, vagy a tudatos semmittevés gyakorlásának? Ezeket a válaszokat biztonságos, szakember által moderált keretek között próbálhatod ki. Ér passzolni és ér kísérletezni. Mindenki annyit vállal, amennyit komfortosan elhordoz. Tulajdonképpen annyit vihetsz, amennyit beletettél. Hozzáteszem azoknak az érzékeny embereknek különösen fárasztó lehet lelkileg, akik könnyen kapcsolódnak érzelmi, vagy spirituális vonalon másokkal, helyzetekkel, de valamiért nehezen határolódnak el.

Azoknak ajánlom, akik mernek társaságban működni. Akik nem félnek egy 3 napos érzelemdömpingtől, akik nem rettenek vissza attól, hogy az érzelmek kommunikálását, vagy a testérzetek visszajelzését kérik tőlük és készek megtanulni az érzéseikkel dolgozni. Azoknak is való, akik szeretnek érzelmekkel dolgozni és ezáltal más aspektusból közelebb kerülni önmagukhoz. Azok számára, akik egyébként fejben élnek nagyobb kihívás érzelmekkel kapcsolódni. Ha esetleg ott nem ismernétek fel, vagy nem hangosodna ki tartsátok észben: Nem vagytok egyedül! Sokan, sokféle háttérből járnak eléggé hasonló cipőben és képesek átérezni a helyzeteteket. Talán képesek jobban megérteni is, mint egy átlagos ember az utcán.

A Színes Fogadó Térben csoportos és egyéni foglalkozás keretein belül lehetőség nyílik arra, hogy biztonságos környezetben megélhesd érzelmeidet. Megtapasztalhatod, hogy már a jelenlétben érvényes vagy. Segítséget kaphatsz a komfortzónád kiszélesítéséhez.

R.R.

14/11/2025

JátszóTÉR

A novemberi alkalom központi témája: ELÉG – JÓ - VAGYOK

Közös játékra hívunk benneteket. Ezt a játékot azonban nem táblák és bábuk segítségével játsszuk, nem kell csapatokra osztódni, nem kell a füves pályán labdát kergetni, vagy akár egymás homlokára írt számokat hangosan kiabálni.

Ez a közös játék kicsit más.
Ezen alkalmakon a helyzetek átélésére és az élményünk kifejezésére helyezzük a fókuszt.
Egy kis színészkedés – de nincsenek előre megírt szövegek és kötelező szerepek. Választásod szerint lehetsz te a főszereplő, de akár a történetben elmerülő néző is.

Lesz sok mosoly, együtt töltött minőségi idő, lehetőség arra, hogy játékos és spontán keretek között kicsit jobban megismerjük magunkat, és találkozzunk másokkal – álarcok nélkül.
Próbálunk elmerülni a történetekben, érzésekben, a pillanat múlandóságában.
Mindezt mozgásokkal kiegészítve hozzuk még közelebb.

Megragadhatjuk a semmit, és elengedhetjük a mindent – azáltal, hogy együtt alkotunk.

Ilyen egy improvizációs, rögtönzős JátszóTÉR.

Gyere, játssz velünk, éljük át együtt a rácsodálkozást, az újdonság varázsát!
Nyitott alkalom, szeret***el látunk, akár érintett vagy szenvedélybetegségben, akár nem.

Várunk 2025. november 21-én, pénteken 17:00 – 18:30-ig Győrben, a Szigethy Attila u. 109. alatt a Színes Fogadó Térben.
A program ingyenes, de a létszám korlátozottsága miatt regisztrációhoz kötött.
Jelentkezni az arpas.marta@maltai.hu e-mail címen, vagy a 70/797-8356 telefonszámon lehet.

10/11/2025

Ha szeretetre vágysz…

– Szeretsz engem? – kérdezte Alice.
– Nem, nem szeretlek! – felelte a Fehér Nyúl.
Alice elkomorult, és összekulcsolta a kezét, ahogyan mindig, amikor megbántva érezte magát.
– Látod? – folytatta a Fehér Nyúl. – Most azon fogsz gondolkodni, hogy miért vagy annyira tökéletlen, és mit csináltál rosszul, hogy legalább egy kicsit sem tudlak szeretni.
Tudod, éppen ezért nem tudlak szeretni.
Nem mindig fognak szeretni téged, Alice. Lesznek napok, amikor mások fáradtak lesznek, belefáradnak az életbe, a felhők között járnak majd, és megbántanak téged.
Mert az emberek ilyenek, valahogy mindig sikerül megbántaniuk egymást, akár figyelmetlenségből, akár félreértésből, akár a saját belső konfliktusaik miatt.
Ha nem szereted magad, legalább egy kicsit, ha nem építesz egy önszeretetből és boldogságból álló páncélt a szíved köré, akkor mások apró bosszúságai halálos sebekké válnak, és tönkretesznek téged.
Amikor először megláttalak, kötöttem egy megállapodást magammal: „Elkerülöm, hogy szeresselek, amíg meg nem tanulod szeretni önmagad.”
(Lewis Carroll: Alice csodaországban-részlet)

Nehéz meghatározni, hogy mi is a szeretet. Érzés vagy eszme, tanult viselkedésmód és abból fakadó t***ek sorozata? Éltető energia vagy maga Isten? Bármi is a válasz, az biztos, hogy nem tudunk nélküle élni. Teremt és gondoz, szétválaszt és összekapcsol, tükrében Én-re és Te-re válunk, hogy aztán újra egyesülve Mi lehessen belőlünk.
Ami szembetűnő, hogy ebből a szeretet nevű dologból nem egyforma a töltöttségünk. Van, akinek csurig van az akkumulátora és nemcsak számára elég, hanem bőven tud adni belőle másnak is, és van, akinek szinte teljesen üres. Neki állandóan külső forrásokra kell csatlakoznia, hogy élni tudjon. Mindig kívülről importálja be a szeretetet, ezért állandó visszajelzésre és megerősítésre van szüksége. Ha nem kap ilyet, mellőzve érzi magát, a legapróbb figyelmetlenséget pedig képes bántalmazásnak megélni.
A jól töltött „aksi” nem csupán a mások felé fordulásban nyilvánul meg, hanem önbecsülésben, öngondoskodásban, amely mostoha körülmények között is erőt ad és jelentéktelennek tűnő dolgokból is képes töltekezni. Ezt a muníciót természetesen gyermekkorban lehet megszerezni és valójában keveseknek adatik meg, hogy teli tankkal induljanak el az életben. A legtöbben féltankkal kezdünk, hiszen sokszor szüleinknek sem volt miből többet tölteni belénk, és nem tanultunk meg utántölteni sem. Szeresd magad - hangzik minden fórumon, de hiába, ha nem mutatta meg senki, hogy azt hogyan kell.
Az a pozitív, feltétel nélkül szerető és elfogadó anyai és családi tükör, ami a jó töltéshez szükséges nehezen pótolható, de sok mindent tehetünk azért, hogy megtanuljuk értékelni és szeretni magunkat. Az alábbiakban néhány olyan dolgot és eszközt osztanék meg, ami nekem is segített az önértékelésem javulásában.
 Válts nézőpontot! A tudatosság, a dolgok gondolati megközelítése sokat jelent. Segít jobban értékelni az életet például, ha nem gyártasz előfeltevéseket. Ha nem úgy gondolsz az élet dolgaira, mint járandósságra, hanem ajándékként tekintesz rájuk. Ha tudod, hogy az életedért te felelsz, a boldogságod a te dolgod és nem várhatod el senkitől, hogy boldoggá tegyen. Ha a siker nem cél, hanem tudod, hogy a siker következmény, melynek a korábbi kudarcok természetes részei!
 Légy hálás! Próbáld meg a rózsát látni és ne a töviseket. Ebben sokat segíthet egy hálanapló. Nem a napi események leírására gondolok- bár az sem rossz- hanem minden este írj össze legalább 3 olyan dolgot, amiért aznap hálás lehetsz. Lassan figyelni fogsz ezekre napközben is.
 Keress pozitív emlékeket, amelyekre büszke lehetsz! Mindenkinek van ilyen t***e, története, csak általában túl nagy dolgokra gondolunk és nem tudatosítjuk ezeket.
 Keress 5 embert! Egy családtagot, egy barátot, egy kollégát, egy szomszédot, egy csoporttársat vagy volt osztálytársat. Kérj 5 pozitív tulajdonságot magadról ás szerkessz magadnak belőle egy szófelhőt. Tedd jól látható helyre a lakásban és bátran töltekezz belőle! Nem csak a belső kritikusod hangját csillapítja majd, de a másokba vetett bizalmon is javítani fog.
 Olvass önsegítő könyveket! Ajánlom például "Edit Eva Eger: Ajándék" és "John Bradshow: Vissza önmagunkhoz" című könyvét. Az olvasás ugyan önmagában ritkán hordoz megoldást, de segíthet a felismerésekben és abban, hogy merre indulj!
 Keress közösséget! Önsegítő, encounter vagy önismereti csoportot, ami fórumot ad a kapcsolódásra, a megosztásra és megmutatja, hogy másnak is vannak problémái, nem vagy egyedül!
 Fedezd fel a spiritualitást, amely minden ember sajátja és az életet a földi létnél tágabb horizonton szemléli! A spiritualitás nem egyenlő a vallásossággal, de a ha kicsit „felülről” nézünk életünk eseményeire, könnyebben megláthatjuk kudarcaink, bukásaink okát és mindazt, amit meg kellett tanulnunk belőle, hiszen fejlődni vagyunk a földön, túlnőni önmagunkon. Egész életünkben egy elfogadó tekintetet keresünk, valakiét, aki szeretve lát, „látva-lát” bennünket, aki miatt életünknek súlya és értelme van. A tudat, hogy létezik egy ilyen Gondviselő, általában emberi kapcsolatainkra is gyógyító hatással van.

Természetesen az is egy út lehet, hogy egyéni segítőhöz fordulsz, ahol professzionális segítséget kapsz és közösen keresitek meg a te saját megoldásodat. Itt a Színes Fogadó Térben, erre felépülőknek és hozzátartozóknak is lehetősége van. Gyere, segítünk!

C. Szalay Rita
mentálhigiénés lelkigondozó-gyászkísérő

06/11/2025

A mese nem csupán gyermeki kiváltság, hiszen mindannyian magunkban hordozzuk gyermekkorunkat, annak “messzeringó világát”- ahogy Radnóti Miklós fogalmaz róla.
Tovább él tudatalattinkban és nagyban meghatározza érzéseinket, gondolkodásmódunkat.
Szorongásaink, lelki zavaraink, függőségeink mögött gyakran áll egy megbántott, félreértett gyermek, aki talán ma is szeretetre és elfogadásra vár.
A mesetükör nem terápia, sokkal inkább egy gondolatindító közös beszélgetés, amely önismereti utazásra hív. Kicsit kézen foghatjuk belső gyermekünket a mesék és a versek segítségével, melyek képesek megnyitni olykor lelkünk legzártabbnak hitt fiókjait is.
Nyitott alkalom, amelyen szeret***el látunk akár érintett vagy szenvedélybetegségben, akár nem.
Várunk 2025. november 14.-én pénteken 17:00 – 18:30-ig Győrben, a Színes Fogadó Térben.( 9023 Győr, Szigethy Attila u. 109.)
A program ingyenes, de a létszám korlátozottsága miatt regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a szalay.rita@maltai.hu e-mail címen, vagy a 30/576-5774 telefonszámon lehet.

03/11/2025

Ismét egy visszajelzés az előző csoportból:

Sosem találtam a helyem a világban. Tettem a dolgom, sokszor csak néztem az embereket de nem ért***em hogy miért érzem magam kívülállónak azok között is, akik szeret***el fogadtak be. Kerestem és keresem a helyem. De ma már legalább értem hogy miért történnek úgy a dolgok ahogy. Ehhez kellett a csoport.
Bekerültem, bár minden porcikám tiltakozott ellene. Nem éreztem hogy ott kellene lennem. Nem tudtam mit keresek egy anya apa pia csoportban. Hisz nálunk senki nem volt az alkohol rabja. De Márti már látta amit én nem. Sok időbe telt amíg rájöttem és elfogadtam hogy valóban olyan emberek között vagyok akik hasonlóan éreznek. Más körülmények, más tapasztalások de hasonló élmények. Falakat építettünk mégis vártuk a szeretetet. Rájöttem hogy nem velem volt gond, hogy nem vagyok értéktelen.
Hogy van választásunk. Nem könnyű, de a csoport segít feldolgozni a múltat. Jó volt újra és újra találkozni. Jóban lettünk, erőt merítettünk a egymásból.
Hamarabb kellett volna. De talán most volt itt az ideje... Hosszú az út de nem vagyok egyedül.
Köszönöm
U.i. még mindig nem tudom igazán megfogalmazni a bennem levő sok sok érzést.

Immár az 5. Apa, Anya, pia csoportot indítjuk intézményünkben.
Alkoholbeteg családban felnőtt embereket várunk rá, akik szeretnének többet megérteni a származási családjuk működéséről, és a saját esetleges elakadásaikról. Felszabadító érzés sorstársakkal találkozni, megélni azt, hogy mások is hasonló dolgokon mentek keresztül. Mikor fél szavakból is értik egymást a csoport tagjai.

Visszajelzés a 4. csoport egy résztvevőjétől:

Az Apa, Anya, pia csoport számomra nagy előrelépést hozott önismereti utamon. Az információk (kutatási eredmények, összefüggések), amikhez ebben a témában (diszfunkcionális családban felnőtt gyermekek) hozzájutottam , segít***ek felismerni elakadásaimat és sok dolgot helyeztek más megvilágításba.
Nagyon rendezetten mentünk végig az összeállított átfogó témákon. A csoportmunka egészen különleges volt számomra. Játékos, érdekes és egyben megdöbbentő is. Sokat nevettünk , sírtunk és hihetetlenül bizalmas és megértő, támogató légkör alakult ki köztünk.
Változásokat hozott életembe, amik még úgy érzem zajlanak.
Köszönöm, hogy ennek részese lehettem.

A csoport kellő számú jelentkező esetén indul, páratlan hét csütörtök délutánonként - összesen 10 alkalomból áll a folyamat.
Jelentkezni, vagy további információt kérni az arpas.marta@maltai.hu email-címen lehet.

03/11/2025

Üzenet fontolgatóknak – felépülőktől

1. Ha felmerült benned a kérdés, hogy problémás-e az alkoholfogyasztásod: a válasz IGEN. Aki szociális ivó, tényleg csak ritkán, ünnepi alkalmakon és kis mennyiséget iszik, abban a kérdés fel sem merül. Tehát ha már egyszer is gondolkodtál ezen, keress egy szakembert, aki segít megválaszolni magadnak őszintén a kérdést, és utat tud mutatni a folytatáshoz.

2. „Én is csak annyit iszok, mint bárki más!” – Valóban, ha a bárki más alatt az ivótársaidat nézed. Sokan vannak-vagyunk, akik egyáltalán nem, vagy nagyon keveset isznak. És sajnos túlságosan sokan, akik „normálisnak” tekintik azt, ami már rég nem az. Ne őket válaszd mércének!

3. Ha azt gondolod, hogy bár jó lenne kevesebbet inni, de majd te egyedül megcsinálod, fogod tudni csökkenteni, kontrollálni a fogyasztásodat: Hajrá! Próbáld meg! Mondjuk kétszer, háromszor. Ha ennyiszer nem sikerül, miért gondolod, hogy tizedikre fog majd? Utólag sokan bánjuk, hogy éveket vesztegettünk az ilyen próbálkozásokra. Kérj segítséget! A segítségkérés sem feltétlenül jár azzal, hogy attól a pillanattól kezdve egyáltalán nem ihatsz.

4. Az, hogy „az a pár ital jár nekem” akár igaz is lehet, de rengeteg mással is jutalmazhatnád magad – úgy, hogy közben nem válsz függővé, nem megy tönkre az egészséged, családod. Még ha most nem is látod ezeket a lehetőségeket, attól még vannak. A felépülésünk során mi már rengeteg ilyet megtaláltunk. Szeretünk józannak lenni!

5. „Nekem van munkahelyem, családom, hogy lennék már alkoholista!” – Nagyon sokan gondolják (gondoltuk) így. Van a függőségnek egy olyan szakasza, ahol tud együtt működni a normális(nak tűnő) életvitel, és az ivás. Attól még az egészségedet, az emberi kapcsolataidat határozottan rombolja. És ha jön valami nehezebb helyzet, probléma, nagyon gyorsan tudsz nagyon mélyre süllyedni. Nem érdemes ezt megvárni!

6. „Olyan nehézségeim vannak, olyan helyzetben vagyok, amit csak így lehet elviselni.” Még soha egyetlen problémát, nehézséget nem oldott meg az alkohol. Igaz, segít a problémát figyelmen kívül hagyni, de nem hogy megoldani nem fogja, inkább még tetézi azt. Felépülőként rengeteg korábbi problémát meg tudtunk oldani, de olyan is volt, ami szinte magától szűnt meg, miután elhagytuk az italt. 1-2 év józanság után, ha nehéz helyzetbe kerülünk, szinte eszünkbe sem jut, hogy igyunk. Vagy ha mégis megjelenik az ötlet, nagyon hamar el tudjuk engedni, és megtaláljuk a valós megoldást.

7. „Szükségem van rá, mert pia nélkül nem tudok aludni!” – Sokan „használtuk erre”, utólag látjuk már, hogy ez mekkora tévedés volt. Igaz, kellett hozzá 3-6 józan hónap, de helyreállt a természetes alvásunk, pia és gyógyszer nélkül is tudunk jól aludni.

8. „Mit szólna a környezetem, ha kiderülne, hogy iszom, esetleg alkoholista vagyok?” Kijózanodva már látjuk, hogy a környezetünkben mindenki látta, tudta, hogy túl sokat iszunk. Azt csak mi hittük, hogy sikerült eltitkolnunk. Attól, hogy nem mondták: még látták. Ebből következik, hogy

9. Ha valaki hozzád közelálló (családtagod, barátod, munkatársad) jelzi, hogy szerinte túl gyakran és/vagy túl sokat iszol: higgy neki! Indulj el, keress segítséget!

10. „Szégyellek segítséget kérni.” – Bár a szégyen talán nem jó szó, hiszen az alkoholfüggőség betegség, azon meg nincs mit szégyellni. De ha már valamit szégyellni akarsz, akkor inkább az ivás legyen az, mint a segítségkérés. Ha önsegítő csoportba mész (AA), csupa hozzád hasonlóval fogsz találkozni, akik már átmentek ugyanazon, amin te. Ha szakembert keresel, ő teljesen tisztában van azzal, miben vagy, és nem hibáztatni, megszégyeníteni fog, hanem segíteni. Ráadásul közöttük is rengeteg „tapasztalati segítő” van, aki maga is felépülő.

11. „Nem tudom elképzelni, hogy én soha többet ne igyak. Szeretem az ízét.” – Talán nem hiszed, de mi is ezt gondoltuk. Aztán eljött az is, hogy bár az íze finom volt, de nem éri meg. Inkább valami más finomat választunk helyette. Ráadásul nem kell egész életedre előre gondolkodni. Elég, ha pont ma nem iszol. Mindig csak adott napot bírd ki ivás nélkül.

12. „Nem tudom abbahagyni, mert ha nem iszom, nem működök!” – Szédülés, remegés, izzadás, nyugtalanság, hányinger… Ezek az elvonási tünetek, amik világosan jelzik, hogy függő vagy. Ajánljuk, hogy ha ezek erősek, és pár napnál tovább tartanak, mindenképp kérj orvosi segítséget! Az alkoholmegvonásba bele lehet halni, de ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan igyál tovább! Azt jelenti, hogy orvosi segítségre, esetlegesen kórházi ellátásra van szükséged!

13. „El sem tudom képzelni, milyen lehet pia nélkül élni!” – Mi sem tudtuk elképzelni. Nem tagadjuk le, hogy az elején nehéz és félelmetes volt. De mikor ezen átlendültünk, valamikor 6 hónap – 1 év környékén ez már nem volt kérdés. Inkább azt nem értettük, hogyan tudtuk az időnket, pénzünket az italra áldozni.

+1 És míg az italozásunkat, azt az életmódot szégyelltük (ahogy legelőször segítséget kérni is), ma már büszkén valljuk be adandó alkalommal, hogy felépülők vagyunk. Néhányan (sokan) akár hálásak is vagyunk az alkoholizmusunkért (bármilyen furának is hangzik), hiszen az abból való felépüléssel sokkal értékesebb kapcsolatokat találtunk, jobb minőségű életet élünk, mint sokan azok közül, akik soha nem csúsztak bele ebbe a betegségbe. Foglalkozunk önismerettel, látjuk és elfogadjuk az erősségeinket és a hiányosságainkat, tudunk beszélni az érzéseinkről, és megélni azokat. Hidd el, sokkal jobb ez így!

Ha akár csak a legkisebb kétséged van a saját alkoholfogyasztásodat illetően, keresd meg a Színes Fogadó Tér bármelyik munkatársát (Győr, Szigethy A.u.109.), egy anonim és ingyenes beszélgetésre. (Akár itt, a honlapon, ahol ez az írás megjelenik, üzenet formájában is jelezheted, ha az egyszerűbb.)

A fenti üzeneteket az itt felépülők fogalmazták meg akár egyéni, akár csoportos alkalmak során, a saját korábbi élethelyzeteik, átélt élményeik alapján.
Összegyűjtötte:
Árpás Márta
személyközpontú tanácsadó
terápiás munkatárs

31/10/2025

Vehetnénk tréfásra is, mint ez a kép, de közben egy nagyon komoly problémára próbálja felhívni a figyelmet a Száraz november kampány: az alkoholbetegségre, a függőségre.

A Kék Pont Alapítvány kezdeményezésére immár 2016 óta lehet hazánkban is csatlakozni a kihíváshoz.

A szociális ivóknak, rekreációs szerhasználóknak (vagy magukat ide sorolóknak) érdekes próbatétel, önismereti utazás lehet egy absztinens hónap.

!!!!! Nem a függőknek, aktív alkoholbetegeknek vagy szerhasználóknak szól, számukra orvosi felügyelet nélkül elhagyni a szerüket akár életveszélyes állapotot is előidézhet!!! Náluk legfeljebb a mennyiség csökkentése legyen a cél, ha belevágnának. Ha elvonási tünetek lépnek fel (erős remegés, nyugtalanság, szapora szívverés, rosszullét), orvosi ellátást indokol!

Már hallom is az ellenvetéseket: mi értelme van egyáltalán?! Simán megcsinálnám, ha akarnám, csak nem akarom!

Jó tisztában lenni vele, hogy a függők jellemzően így gondolkodnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy aki ezt a választ adja, az biztosan függő. 😊
Ugyanakkor, ha nem vagyok függő, simán ki kellene bírnom egy hónapot ivás nélkül. Ha ez nem megy, vagy már az ötlettől is rosszul vagyunk, akkor gondolkodjunk el!

Tehát miért is érdemes belevágni?

1. Először is egy alkoholmentes hónap segíthet tisztázni a viszonyunkat az itallal. Ha tudunk úgy nem inni egy hónapig, hogy többnyire eszünkbe sem jut, nem hiányzik, akkor valóban szociális ivók vagyunk. Azonban, ha naponta azon kattogunk, hogy milyen hülyeség volt beleugrani, felesleges ez az egész, és feladjuk, vagy számoljuk a hátralévő napokat: akkor igencsak megfontolandó, mennyire kockázatos ez a viszony.

2. Érdekes lehet megfigyelni, mikor jut eszünkbe, hogy jó lenne inni. Megszokásból, adott időpontban vagy helyen? Netán egy stresszes helyzetben? Vagy bátorságot próbálunk belőle meríteni? Ha ezeket tudjuk magunkban tisztázni, már tudunk dolgozni vele, így kicsivel védettebbek vagyunk a függőségbe való belecsúszással szemben.

3. Kipróbálhatjuk azt, hogy milyen érzés nemet mondani.
Bulikban, baráti társaságokban gyakran van jelen barátságos, vagy épp követelőző, sértődős unszolás. Ezekre nem szokás nemet mondani, talán félünk, hogy kimaradunk a buliból, vagy legközelebb nem hívnak. Vajon milyen minőségű emberi kapcsolatok azok, ahol nem fér bele, hogy nem iszunk a többiekkel? Esetleg érdemes még valakit bevonni a társaságból a kampányba, egymást támogatva talán ez is egyszerűbb.
Tapasztalat, hogy aki kipróbálja a nemet mondást, megéli, mennyire nehéz, az később kevésbé fogja erőltetni másoknál az unszolást a fogyasztásra.

4. Attól is tarthatunk, hogy nem fogjuk olyan jól érezni magunkat, ha nem iszunk. Akkor a buli nem elég jó? Vagy mi nem tudjuk annyira elengedni magunkat, ha nem isszuk meg a szokásos mennyiséget? Itt ezek szerint érdemes lenne megint valamin elgondolkodni.

5. Testünk szempontjából egyértelműen pozitív változásokat tapasztalhatunk meg már így, egy hónap alatt is. Az alkohol dehidratál, és méregként kiválasztódik. Az ivás felfüggesztésével a bőrünk hamar tisztábbá, rugalmasabbá válik. Májunk is fellélegezhet, és rohamtempóban regenerálódik. Attól, hogy nincsenek látható, érezhető jelei, még jelentősen megterheli az alkoholfogyasztás, jól jön neki ez a szünet. Energikusabbak maradunk a nap végére, hiszen az az energia, amit az alkohol semlegesítésére fordított a szervezetünk, most felszabadul. Valószínűleg jobban fogunk aludni, ezáltal kipihentebben is ébredünk. Az alkoholos italoknak jelentős kalóriatartalma van, így akár a testsúlyunkra is jó hatással lehet ez a kísérlet.

Ha sikerül a baráti társaságból, családból még valakit megnyerni a kísérletnek, és együtt belevágni, bőven lesz élmény, téma, amiről igazi beszélgetéseket lehet folytatni. Olyat, amit ma nagyon sokan hiányolunk az életünkből. Interneten, közösségi oldalakon is lehet csoportokat találni, akik szintén belevágnak, és ott osztják meg egymással tapasztalataikat, nehézségeiket, sikereiket: hashtaggel tudod keresni ezeket.

A kihívás teljesítése sikerélményt ad, nagyobb tudatosságot az ivással kapcsolatban, és visszajelzést, hogy ezen a téren valóban Te irányítod az életed.
Ha pedig valaki úgy érzi, a tapasztalatai nem biztatóak, akkor érdemes szakember segítésével ránézni a helyzetére.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Színes Fogadó Térben (Győr, a Szigethy A.u.109.) van erre lehetőség, ingyenesen, anonim módon. (Időpont egyeztetés: 30/514-6592)

31/10/2025

29/10/2025

🎻 Felejthetetlen este a Győri Nemzeti Színházban! 🎭🎶

2025.10.25-én a Győri Nemzeti Színház meghívására igazi kulturális élményben volt részünk.

A Romance / Székely fonó című daljáték Keresztes Attila rendezésében, a Győri Balett és a Győri Nemzeti Színház első közös, egészestés koprodukciója most először került bemutatásra és Kodály Zoltán munkássága előtt tiszteleg.

Kodály zenei gyűjtése és a daljáték szívbe markolóan gyönyörű, azonnal Székelyföldre repített bennünket. A népi élet, a lélek vívódása és a természetközeli lét apró pillanataiból teremtett tablóképek, a dalokból fonódó zeneiség a magyar szív szomorkás, vágyakozó, mégis hittel teli világát idézte meg, miközben Kodály zenéje hídként szolgált a népi hagyomány mélységei és a kortárs ember érzelemvilága között.

A produkció párbeszédet teremtett hagyomány, érték és megújulás között, amihez a szólisták fantasztikus teljesítménye, a színház kórusa, mint a közösség egységes hangja adta a valódi mélységet és erőt.

Köszönjük a Győri Nemzeti Színháznak és a Győri Balettnek ezt a felejthetetlen élményt! 👏

29/10/2025

KutyaZEN

Mi, emberek sokszor kacskaringós utakon jutunk el problémáink megoldásáig, ha egyáltalán eljutunk, míg a kutyák meglepő természetességgel oldják meg ugyanezt.

Kutya ZEN kártyák, rövid történetek, játékok segítségével olyan utazáson vehetsz részt, amely során tanulhatsz többek között a szeretetről, a konfliktuskezelésről, a múlt feldolgozásáról, a bosszúról, az érdekemberekről, az önszeretetről, az ítélkezésről, a tiszteletről.

A kedves, frappáns, olykor megmosolyogtató, máskor meglepő, de minden esetben mélyen elgondolkodtató beszélgetéseink értékes útmutatóként szolgálhatnak számodra is.

Az alkalmak különlegessége, hogy köztünk lesz Szimba kutya, aki egy rendkívül barátságos labrador. Miközben játszunk vagy beszélgetünk, egészen közel engedheted magadhoz, lehet őt simogatni, kényeztetni. Belekóstolhatsz, hogyan működik az ember-kutya kapcsolat. Egyszerű engedelmességi feladatok által a gazdi bőrébe bújva te is megtapasztalhatod, hogyan lehet egy kutyával jól együttműködni. Szimba képviseli a feltétel nélküli szeretetet, a lelkesedést, a kedvességet és az előítéletmentességet. Az állatok rendkívüli érzékenységével és bölcsességével szavak nélkül is olyan dolgokra mutat rá, amelyek felülemelkednek egón, belénk nevelt korlátokon, gátlásokon és félelmeken.

A játék Neked szól akár kutyás vagy, akár nem vagy az…
de szereted a kutyákat, és nyitott vagy egy különleges úton bejárt személyiségfejlődésre, érdekel, hogy mennyi mindent lehet tanulni egy kutyától, szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, összhangba kerülve Önmagaddal és a körülötted élőkkel, szeretnél letisztult, egyszerű megoldásokat találni a mindennapok kihívásaira, és szeretnél egy olyan gondolkodásmódot elsajátítani, amellyel zsákutcák és fölösleges körök nélkül haladsz a céljaid felé.

Várunk 2025. október 31-én, pénteken 16:30 – 17:30-ig Győrben, a Szigethy Attila u. 109. alatt a Színes Fogadó Térben.

A program ingyenes, de a létszám korlátozottsága miatt regisztrációhoz kötött.

Jelentkezni a kaldyne.szabo.eszter@maltai.hu e-mail címen vagy a 30/514-6592 telefonszámon lehet.

27/10/2025

A teljesítmény ára

A gyárak és üzemek világa mindig is szorosan összefonódott a fáradtsággal, a stresszel és a túlterheléssel. Évtizedeken keresztül a munkások legfőbb „gyógyszere” az alkohol volt: a napi feszültség levezetésére, a fájdalom tompítására, a közösség összetartására.
Az utóbbi évtizedekben azonban egy csendes, de jelentős váltás zajlott le: a sör, bor és a pálinka helyét sok helyen a drogok vették át. A cél ugyanaz maradt – túlélni a munkát –, de az eszköz sokkal veszélyesebbé vált. Az utóbbi időben egyre több gyári munkás és az építőiparban dolgozó kliens fordul hozzám hasonló problémákkal és ez az új jelenség ihlette a cikkemet.
Az iparban dolgozó munkásság történetében az alkohol sokáig kultúrát és közösséget teremtett. A „műszak utáni sör” vagy a „reggeli feles” nemcsak függőség, hanem rituálé volt. Egyfajta mentális pihenő, ami a testet és a lelket is segít***e átvészelni a hétköznapokat. Az alkohol nyílt, közösségi szer volt — mindenki tudta, ki iszik, mennyit és miért. Az alkohol tehát – bár káros – látható volt, és beilleszkedett a gyári kultúrába.
A 21. századi ipar másfajta embert kíván: olyat, aki gyors, pontos, fáradhatatlan és mindig elérhető. A több műszakos rendszer, a folyamatos termelés, az éjszakai munkarend és a teljesítményalapú bérezés miatt az alkohol már nem „fér bele”. Az alkohol ugyanis lassít, elálmosít, rontja a koncentrációt — a gépsor mellett pedig ez balesetveszélyes. A modern dolgozónak nem lazítani kell, hanem tovább bírnia. Ez a logika hozta magával az új szertípust: a stimulánsokat. Koffein, energiaital, amfetamin, kokain vagy designer drogok – mind ugyanarra szolgálnak: ne aludj el, ne fáradj el, ne érezz semmit, csak működj tovább.
Az alkohol szaga, viselkedésre gyakorolt hatása azonnal felismerhető. A drog azonban láthatatlanabb – a dolgozó lehet, hogy órákig, napokig „teljesít”, miközben testileg és lelkileg szétesik. A modern szerek használata ezért nehezebben vehető észre, ami több okból is veszélyes:
• a munkatársak és a vezetők gyakran nem veszik észre a problémát, vagy nem tudják ellenőrizni, mint az alkohol esetében szondával.
• a dolgozó maga is azt hiszi, hogy „csak fáradt” vagy „mindenki ezt csinálja”,
• a szer gyorsan pszichés és fizikai függőséget okoz, miközben a testet észrevétlenül leépíti.
Az alkohol és a drog tehát ugyanabból a forrásból táplálkozik: az emberi határok túlterheléséből. Amíg régen a munkás a nap végén ivott, ma inkább dolgozik tovább – szerrel megsegítve. A különbség az, hogy míg az alkohol lelassította a testet, a modern drogok kizsákmányolják azt. A gazdasági bizonytalanság, a félelem a munkahely elvesztésétől és a folyamatos teljesítménykényszer mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a dolgozó nem engedheti meg magának a gyengeséget. A drog éppen ezt ígéri: erőt, koncentrációt, önbizalmat – de csak látszólag.
A gyárakban az alkoholról a drogokra való átállás nem divat, hanem korjelenség. A mai dolgozó nem lazítani akar, hanem túlélni — és a modern drogok ezt a hamis ígéretet kínálják. Csakhogy miközben az alkohol tompított, a drog felerősít – a testet, a pszichét, a függőséget. Érdemes tehát átgondolni, hogy megéri-e feláldozni a testünket és a lelkünket a különböző drogok használatával a munka és a pénz utáni hajsza oltárán.

Anton Pál
addiktológiai konzultáns
saját tapasztalatú segítő