Fleisz Zsuzsanna mese- és művészetterapeuta

17/04/2026

"A játékban – és kizárólag a játékban – képes a gyermek vagy a felnőtt kreatív lenni, és a teljes személyiségét használni." Donald Winnicot.

28/03/2026

2026-ban is indul művészetterápiás szakirányú továbbképzés a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Az alábbi linken minden fontos információt megtaláltok, köszönöm ha megosztjátok.

Jelentkezési határidő: 2026.05.31.

https://sapientia.hu/kepzes/antalfai-fejleszto-muveszetterapeuta

28/03/2026

Ajánlom ezt a lélekemelő és csodás képzést azoknak, akik el szeretnék kezdeni, vagy bővíteni szeretnék önismeretüket és segítői eszköztárukat!🥰

Új meseterápiás évfolyam a Sapientia képzési kínálatában!
Jelentkezési határidő: 2026. 05. 31
Köszönjük a megosztásokat!

https://sapientia.hu/kepzes/meseterapeuta-kepzes-antalfai-szemelyisegfejleszto-es-ertekorzo-meseterapia

26/03/2026

STOP! Bántalmazás.

Nézzétek, mit fedeztem fel nemrég!
Egy kártyajátékot, amely nemcsak a mese- és művészetterápiás foglalkozásaimon használható, hanem a hétköznapokban otthon is támogatja a szülő–gyerek kapcsolatot.

A gyerekek mentális egészsége a legfrissebb kutatások szerint egyre romlik Magyarországon.
Ahogyan mi, felnőttek, úgy ők is évről évre feszültebbek, és egyre gyakrabban bántják egymást.
Alsó tagozatban a kiközösítés, a szóbeli vagy fizikai bántalmazás jelenik meg, felsőben pedig mindez kiegészül az online zaklatással is.

Amikor már nagy a baj, szükség van pedagógusokra és segítő szakemberekre.
De hogy ne jussunk el idáig, érdemes feltenni a kérdést:
mit tehet a szülő a gyermeke lelki egészségéért a mindennapokban?

Elsősorban olyan megértő, szeretetteljes légkört teremthet, ahol a gyerek mer beszélni arról, mi történt vele nap közben. Ahol nemcsak elmondhatja, hanem meg is hallgatják.

Ebben sokat segíthetnek a mesék és a játékok.
És ilyen támogatást adhat ez a kártyacsomag is: konkrét megküzdési stratégiákat, szituációs gyakorlatokat kínál (például: „Órai feleletnél Peti nagyon izgul, rosszul teljesít, néhányan pedig a háta mögött összesúgnak és kuncognak…”).

De a technikáknál is fontosabb valami más: a kapcsolat.
Az a bizalom, amelyben a gyerek nem marad egyedül az érzéseivel, és tudja, hogy van, aki megérti és komolyan veszi.

22/03/2026

Érezted már rossz anyának magadat? Azt hiszem, ez az érzés minden anya számára ismerős.

Hiába teljesítünk a hét minden napján erőnkön felül a gyerekekért, a családért, a dolgok olykor félrecsúsznak.

Ám bármennyire furcsa, mindez természetes: mivel nem vagyunk tökéletesek, lehetetlenség jól kezelni az élet összes helyzetét. Nem tudunk minden pillanatban kedvesnek, megértőnek, határozottnak, következetesnek és még ki tudja, milyennek lenni – ami egy minta anyától elvárható.
És mi történik ilyenkor? Jön a bűntudat…

De van egy jó hírem: a bűntudat nagy része IRREÁLIS ELVÁRÁSOKból fakad.

Fontos felismernünk, és elfogadnunk, hogy pár hiba még nem tesz minket rossz anyává – és ha így teszünk, a bűntudat pusztító ereje megszűnik.
Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy az értékeink legalább annyiszor eszünkbe jussanak, mint a hibáink – csak ezzel a hozzáállással nyílhat lehetőségünk a fejlődésre.

Donald Winnicott (angol pszichológus) azt mondta, hogy nem kell tökéletesnek lenni, hanem csak „elég jónak”. Ez az elég eléggé emberi és megnyugtató, nem igaz? :-)

20/03/2026

Ha egy kisgyermek rajzán koporsót és keresztet látunk, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolnunk.
Felnőttként nehéz elképzelni, hogy a gyermekekben a veszteség és a halál nyomokat hagyhat. Pedig ez sokszor így van, akkor is, ha egy távolabbi rokonról vagy a macskáról van szó, akit elütött az autó.
Mi magunk is gyakran tanácstalanok vagyunk: mit mondjunk, hogyan mondjuk? Vigyük el a temetésre vagy sem? Elég-e annyit mondani, hogy „elment”, vagy éppen az segít, ha konkrétabban fogalmazunk? És mi történik, ha inkább elkerüljük a témát?

Ha a veszteség témáját a gyermek többször előhozza, akár beszéd, akár játék formájában, akkor érdemes vele foglalkozni.

Én is ezt tettem a héten, amikor felolvastam A mocsári manók meg az élet vize című mesét egy kisgyereknek. A mese után beszélgettünk, majd festeni kezdett.

Az ilyen helyzetekben nem az a legfontosabb, hogy a gyermek „megértse” a halált a maga teljességében. Óvodáskorban ez fejlődéslélektani okokból még nem is várható el. Sokkal inkább az számít, hogy a veszteség okozta feszültséget kiadja magából.

Akit esetleg érdekel a téma, és szívesen kapna válaszokat arra, mit is mondjon a gyermekének ilyen helyzetben, annak ajánlom a következő beszélgetést Révész Renáta pszichológussal és meseterapeutával:
https://www.youtube.com/watch?v=6JmKTxEvt28&t=1201s

17/03/2026

Kedves Követőink, kedves Vendégeink!

Szeretettel várunk Benneteket április 2-án egy különleges előadásra Másképp ragyog címmel. Célunk, hogy könnyebbé tegyük a neurodivergens gyermekek és felnőttek megértését, elfogadását, és ezáltal számukra is befogadóbb, igazságosabb környezetet biztosítsunk.

Mindenkinek ajánljuk, aki:
- úgy érzi, hogy valaki a családjában másként működik, mint a többség
- saját környezetében ismer, együtt él neurodivergens gyermekkel vagy felnőttel
- pedagógusként jobban szeretné érteni és segíteni a rábízott gyermekeket
- saját magát érzi "másnak", és válaszokat keres

Az előadás időpontja: 2026.04.02. 18 óra
Helyszín: Győrzámoly Önkormányzat IKSZT terem
9172 Győrzámoly Rákóczi út 45. Önkormányzat I. emelet

Az előadás INGYENES!

Nem az az igazságos, ha mindenki ugyanazt kapja, hanem amikor mindenki azt kapja, amire szüksége van!

12/03/2026

A gyerekek nem nyelvészek, és mégis...apró, árnyalatnyi különbségek nagyon is számítanak! Használjuk őket bátran!

27/02/2026

„Nekem biztosan nem lesznek gyerekeim, ha felnövök.” – jelentette ki egy 7 éves gyermek teljesen váratlanul rajzolás közben.

Megkérdeztem, hogy miért nem.
Nem tudott rá válaszolni, ami nem meglepő ebben a korban.
A határozottsága viszont nagyon is szembetűnő volt.

Eszembe jutott Eric Berne elmélete arról, hogy gyerekkorunkban nagyon korán megírjuk a saját „sorskönyvünket”. Nem tudatosan, hanem apró döntések, szülői „üzenetek” alapján.

Ezek a döntések akkor védelmet adnak, de később – felnőttként – sokszor észrevétlenül irányítják a választásainkat, a kapcsolatainkat, sőt a jövőnket is.

Egy 7 éves gyerek mondata természetesen nem jóslat, inkább egyfajta jelzés. És ami talán még fontosabb: a sorskönyv nem végzet, felnőttként, kellő tudatossággal átírható.

23/02/2026

A kérdés nem az, mit csinál a gyerek, hanem mit él át.

A gyerekek gyakran nem szándékosan bántják a másikat. Viselkedésükkel azt szeretnék jelezni, hogy olyan felgyülemlett feszültség van bennük, amivel nem tudnak megküzdeni. Érdemes a jelzéseket komolyan venni és megérteni, mi zajlik a felszín alatt.

A megértés többet ad, mint a fegyelmezés, mert a gyerek azt érzi, hogy nincs egyedül.

20/02/2026

A hétköznapok terhei a gyerekeknek is ugyanolyan megterhelőek, mint nekünk. Hiszek benne, hogy minden egyes foglalkozás egy kis lépés afelé, hogy a rossz érzésektől megszabaduljanak, fejlődjenek, és jobban vegyék az akadályokat.

Szeretettel várom a kisiskolásokat feszültségoldó, fejlesztő, élményalapú mese- és művészetterápiás egyéni foglalkozásokra.

Helyszín: Csillagtér, Győrzámoly, Rákóczi út 60.

07/02/2026

A gyerekek imádják a gyönyörű ásványaimat. „Bevetem” őket néha, mint alkotást a foglalkozásokon. A minap arra kértem egy kisgyereket, hogy rakja ki a családját.

Anya egy kisebb barna kő lett, apa egy nagyobb barna.
A két gyerek fekete ásványként egymás mellett.
Közöttük pedig egy fehér kristály, ami az alkotás talán a legizgalmasabb része.

Csak találgatni lehet, mit is jelentenek. A szimbólumok világának a megértéséhez inkább intuíció kell, mint logika, és mindig érdemes szem előtt tartani, hogy tévedhetünk!

A barna szín (szülők) biztonságra, stabilitásra utalhat. Az apa a nagyobb barna kő, jelenthet erőt, dominanciát, tekintélyt az anyával szemben.
A fekete kövek (gyerekek) egymás mellett pedig összetartozást mutatnak: „Mi ketten együtt vagyunk.” (A fekete nem feltétlenül jelent rosszat).
A fehér ásvány a szülők és a gyerekek között sok minden lehet: összekötő kapocs, esetleg határ. Mindenestre távolság van a szülői és a gyermeki világ között. Mintha azt mondaná a gyermek: „Mi gyerekek itt vagyunk, ti pedig ott. A felnőttek világa más, távoli, nem gyereknek való, nem elérhető.”

Egy ilyen alkotás természetes nem diagnózis vagy problémajelzés. Inkább szabad önkifejezés és üzenet arról, hogyan éli meg a gyermek a kapcsolatait.
Ha figyelünk ezekre a képekre, gyakran többet tudunk meg a gyerekek belső világáról, mint ezer kérdéssel.