Fejes Zsófia pszichológus-coach

12/09/2025

09/08/2025

Via Ferrata - Via SkodóGondolatok

Leszögezném, hogy önszántamból vágtam neki. Sőt, én vittem bele az öcsémet, aki ajándékba kapta tőlem. Már az első 5 percben "megbántam": most komolyan itt kapaszkodom a függőleges sziklán, keresve a megfelelő miniatűr hasadékot vagy kiállást a lábammal, magasan az út felett, felelős családanyaként, visszaút pedig nincs?! Közben azon is gondolkoztam, hogy melyik ősöm volt hasonlóképpen vakmerő (h*lye), de mivel a via ferrátázás egyik fő jellemzője, hogy képtelenség bármin gondolkozni közben, ebben nem jutottam messzire.

A pályán viszont igen, végigcsináltam, kétszer is!

Öcsémmel közös megállapításaink, tanulságaink a következők:
1. ne nézz előre 50 cm-nél tovább, mert úgy fogod érezni, hogy ez kizárt, hogy sikerül, és már kúszik is be a pánik - pont, mint az életben egy nagyobb kihívás előtt.
2. A titka az előzőből kiindulva a kis lépésekben haladás - pont, mint az életben.
3. Ha elkezded részletesen megtervezni a következő mozdulatot, akkor belebonyolódhatsz, és leblokkolhatsz. Érdemes az ösztökre és a test tudására hagyatkozni - pont, mint az életben.
+1: Erős jelenbe rántós élmény (ha esetleg még szükséges fokozni), amikor a küzdelmek közepette odaugrik egy szöcske az orrod elé a sziklára 🙂

Tesómnak új hobbija lett, én átléptem az összes határomat, és nagyon hálás vagyok magamnak.
Úgyhogy mindenkit bíztatok a via ferrata kipróbálására, aki szereti a kalandot! 🧗

30/07/2025

A túlhajszoltság és a stressz érzéstelenít. Távolabb kerülünk az érzéseinktől, és nehezebben, tompábban érzékeljük a testünk jelzéseit, akár a fájdalmat is. Mivel érzéstelenítve vagyunk. Az márpedig - mármint a testi vagy lelki fájdalom - a figyelmünkre méltó jelzés lehet.

Nyáron a szokásostól több alkalmunk nyílhat arra, hogy lassuljunk, átgondoljunk, érzékeljünk. Csak meg kell teremteni vagy fel kell ismerni az adódó helyzeteket.
Nemrég nyaraltunk, és egyik este társasjátékoztunk a barátokkal. Meg kellett válaszolni azt a kérdést, hogy ha lehetőségünk lenne egyetlen mondatot mondani, amit a világon mindenki hall, akkor mi lenne az? Az én válaszom ez volt: "Lassítsatok!"

25/06/2025

Jártomban-keltemben szembejött velem egy szerintem gyönyörű és megkapó történet az üveggyöngy keletkezéséről. Ma, amikor a külső világban néha nehéz kincset találni, különösen szimbolikus lehet. Olvassátok nyugalomban! :)

A tűz könnye - az üveggyöngy keletkezése

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor még nem voltak városok, mesterségek, se királyok, csak homok, napfény és szél, élt egy lány egy dombtetőn. Lirisnek hívták. Nem volt különösebb mestersége, csak egy titka: gyűjtötte a fényt. Naponta kiment a domboldalra, és egy régi, repedezett edénybe fogta a Nap sugarait. Nem tudta, mihez kezd majd vele, csak azt érezte: ez fontos.

Egy nap azonban túl sok fényt gyűjtött össze. A nap már lement volna, de az edény még mindig izzott. Liris megijedt, és eldobta. Az edény széttört, és ahol a fény megérintette a homokot, ott hirtelen valami különös történt. A homok megolvadt. A hő, a nap, a szél és a titok egy pillanatra összefogott - és egyetlen csillogó csepp maradt a homokban. Egy gyöngy. Liris felemelte, és látta, hogy az égbolt egy darabja záródott bele. Az edény már eltört, a fényt nem lehetett visszagyűjteni, de a gyöngy ott maradt - és benne az emlék, a pillanat, a világ.

A falu öregje csak ennyit mondott: "Ez nem más, mint a tűz könnye. Aki ilyet hord, az magával viszi a napot, a lángot, az eget." Liris ezután gyöngyöket kezdett készíteni. Tűzben, szélben, homokból. A gyöngyök eljutottak a hegyeken túlra, a folyók mellé, vándorokhoz és harcosokhoz. És ha ma találsz egy régi gyöngyöt a földben, lehet, hogy még mindig őrzi benne a Nap egy cseppjét - Liris titkát, és a tűz könnyeit. (Forrás: Takácsék Gyöngyöldéje)

19/05/2025

https://www.facebook.com/share/p/1Du5pUokGz/

16/05/2025

Íme egy újabb gyöngyszem a művészet erejével ismerkedő kliensemtől. Ezúttal nem árulom el a témát, amihez kapcsolódóan alkotott. :) Várom a tippeket! Neked mit sugall?

29/04/2025

Ezt a gyönyörű festményt egy kedves kliensem készítette, miután azt kértem tőle, hogy valamilyen módon jelenítse meg azt az érzést, ahogyan valami újnak a kezdetén áll. A következő ülésre ezzel a vászonra festett képpel érkezett. 🙂

Korábban nem festett, úgyhogy rejtett tehetsége is kibontakozóban van. Büszke vagyok rá és megtiszteltetés, hogy kísérhetem az önismeret nem egyenes, de fényt hozó útján. 🙏

17/04/2025

Végre jön egy kis szünet, egy kis megállás. Én már vártam. Két kisiskolással - ahogy mondani szoktam - nem strukturálatlanok a hétköznapok. :)

A ma reggeli sétán készítettem ezt a fotót. Egy hattyú családot fedezhetsz fel rajta. Anyahattyú a tojásokat költi a fészekben, apahattyú eközben a vizen őrködik. Végtelen nyugalom áradt belőlük. Én elhoztam magamnak belőle, remélem átmegy valamennyi a fotó segítségével nektek is.

Szép ünnepet, jelenlétet kívánok! 🐰🌸🌷🪺

14/03/2025

Várjuk az Anya-lánya, anya-fia párosok jelentkezését a következő, pszichológiával fűszerezett élményfőzésünkre, április 17-én (alsó korhatar 16 év). szabad helyek száma: 6 hely ( 3 párosnak való)
jelentkezés itt:
https://placcgyor.hu/termek/elmenyfozes_pszichologiaval/mxabjEaR

13/02/2025

Velem van mindig
Egy ottfelejtett vendég,
Olyasvalaki, akinek
Álcája az emlék,
A kifakult fotók,
Recsegő albumok,
Egy kifeszített pillanat,
Ahol gyermekként én vagyok.
Nagyra nőtt testemben
Jól el tud bújni,
De előjön néha
A pitypangot elfújni.
Látszólag épült egy
Biztos-erős vára,
De beleugrana
Minden pocsolyába.
S észrevétlenül,
Ha fáj, szorít, ég,
Felnőtt hangon, megesve,
Sokszor ő beszél.
Ha megfeledkezem
És csak esznek a napok,
Egyre jobban kiált,
Hogy “hahó itt vagyok”.
Elengedném, ha zavar
A gyermeki hangja,
Mert emlékeztet hogy
Esetleg ő nem így akarta.
Félelmei, vágyai,
Enyémek maradtak,
Csak álarcot adott rám
Ahogy az évek haladtak,
Élményei arról,
Hogy milyen a világ,
Elburjánzottak, mint
Egy szívós virág,
És csalódik sokszor,
Abban tán elsőnek,
Hogy nem, nem tudnak
Mindent, azok, kik “felnőttek”.
Összeköti bennem
A múltat-jelent-jövőt,
És sokszor úgy látom
Mint egy kerékkötőt.
Aztán elszégyenkezem,
Hisz ő még egy gyerek,
Aki a fájdalmáról
Éppen nem tehet.
Félelmei átszövő
Szorongássá váltak,
Bizonyítássá, hogy
Kellek a világnak.
Idefigyelj, ott bent,
Jók vagyunk mi ketten,
Megölellek, s ettől
Megnyugszik a lelkem.
Megszabadulni tőled
Nem akarok soha,
Mert benned él egész
Őseinknek sora,
És tovább is adódik
Ezer, s több évekre,
Hogy hogyan gondolok
A gyermek-énemre.
Akkor nősz fel
Ha látod: Ő nem emlék,
Hanem a lényedben egy örökre
Ottfelejtett vendég.
Mészely Dorka, 2024

Forrás: AnyaGeometria

01/02/2025

Az idei év egyik újdonsága, hogy a Placcon a páros főzések mellett már Anya-lánya/fia programokat is tartok, hasonló koncepció mentén - tehát a cél az élményfőzés mellett a tartalmas, egymásra figyelős minőségi idő eltöltése.

A fotó az első alkalmunkon készült, 5 anya és 5 lánya részvételével. Hálás vagyok nekik és az eljövendő résztvevőknek is. Mindig nyitott, barátságos emberekkel találkozom itt, és "love is in the air" minden alkalommal, akár párok akár szülők és gyerekeik jönnek el.

Találkozunk a Placcon! :)

16/01/2025

Mindenkinek élettel teli 2025-ös évet kívánok!

A fotó egyelőre nem ezt az élettel teliséget tükrözi, sokkal inkább a januári hangulatomat, amit Nessy kutyánk tökéletesen kifejez. Ha minden igaz, idén már egyre többször lehet vele majd találkozni itt a terápiás szobában.

Ahol egyébként a napokban egy flip chart táblán gyűjtjük a szavakat az idei évre. Minden nálam megforduló kliens idénre vonatkozó, iránytűként szolgáló szava felkerül rá. Ha már elég sok lesz rajta, azt is megmutatom. Neked mi lesz az idei, erőt adó, valami fontosra emlékeztető szavad?

Szóval nehéz az ébredés a hosszú szünet után. De tele vagyok tervekkel! Csak egy kicsit "kialszom" magam.