06/04/2026
Húsvét hétfőre 🐰
“A hagyomány szerint ilyenkor vödrök lendülnek, kölnik illata száll, és a figyelem középpontjába kerülnek azok, akiket van, aki „meglocsoljon”.
De mi van azokkal, akikhez ma nem kopogtat be senki? Akik előtt nem nyílik ki az ajtó, és akiknek a telefonja néma marad?
Az elhervadás valójában nem a locsolás hiánya, hanem egy mély, belső állapot.
Az a csendes kiszáradás, amikor az ember elhiszi, hogy már nincs benne több szín, nincs benne több illat, és a világnak sincs szüksége a virágzására. Amikor a meg nem értettség falai, a magány pora és az élet ütései rétegenként rakódnak a lélekre, mígnem a belső tűz már csak parázslik.
Mert a feltámadás üzenete pont az, hogy a legszárazabb ágból is pattanhat rügy. Hogy a remény nem egy külső adomány, amit mások hoznak el nekünk egy üvegcsében, hanem egy forrás, ami ott buzog a legmélyebb rétegeink alatt – még ha el is torlaszolták a kövek.
Ne várd, hogy meglocsoljanak. Ne várd, hogy más mondja ki: értékes vagy.
Ma légy Te a saját forrásod. Kezdd el Te locsolni a saját lelkedet azzal a hittel, amid megmaradt. Azzal az akarattal és alázattal, amivel annyi mindent túléltél már.
Mert az elhervadás ellen nem a külső figyelem a végső gyógyír, hanem az a pillanat, amikor újra beleszeretsz a saját létezésedbe. Amikor megérted, hogy a Te virágzásod nem a közönségtől függ, hanem a belső napfénytől, amit te magad gyújtasz meg.
Hiszen senki sem hivatott a pusztaságra.
Bárki is vagy, bárhol is ülsz ma egyedül: tudd, hogy benned is ott a kert. Lehet, hogy most gazos, lehet, hogy most szomjas, de a gyökereid még élnek. Lélegezz mélyet, és döntsd el, hogy ma – csakazértis – kinyílsz. Mert a világ szegényebb lenne a Te színeid nélkül. (Todorovits Rea)”
