Kék Lótusz Bárka

03/04/2026

NAGYPÉNTEK

Molnár V. József előadása alapján készített jegyzet:

Nagypénteken aranyossá válnak a vizek. Az a legenda közvetíti számunkra, hogy aranyossá válnak a vizek, ami nemzedékről nemzedékre öröklődött, és ebben a legendában azt kapjuk, azt kaphatjuk, hogy amikor Jézus a keresztfával igyekszik föl Golgotára, akkor át kell mennie a Cedron patakon. És MEGBOTLIK egy kőbe, a MI KŐ SZÍVÜNKBE. Belezuhan a Cedron patak vizébe, és az ő vére, a korbács ütötte vér és a töviskorona ütötte vér aranyossá, áldottá teszi a vizeket. Nem csak ott, a Golgota alatt a Cedron pataknak a vizét, hanem a világ minden vizét aranyossá teszi, áldottá!
Mit csinált ilyenkor az ember? Három dolgot is, ami fontos volt. A férfiemberek az istállóból kivezették a lovakat, illetve kivezették a csikókat. És mentek le Nagypéntek kora reggelén, akkor amikor már a Nap egy kicsit fenn volt és a fűzfa alatt úgy beleesett a patakba és tényleg aranyos volt a víz, akkor megfürdették a lovakat meg a csikókat. Mert mi, férfiemberek a lóhoz vagyunk kötve ezer láthatatlan szállal, mert a ló a Nap állata, a ló minden idővillanásban odafigyel a Napra, NEKÜNK PEDIG A NAP ÚTJÁT KELL JÁRJUK, FÉRFIAKNAK. ..
Az asszonyok vederrel vizet vittek az aranyos patakból. Vitték az istállóba, a bentbe. (Bent voltak a tehenek, amíg nem jött Szent György napja.) Törtek ágat a lehajló fűzről, ami Boldogasszony fája, Istenfa, és ezzel az ággal keresztet rajzoltak az istállóban lévő tehén hátára.
Az asszony a bent! A tehén, hasonlóképpen a fehérnéphez, minden idővillanásban a Holdra figyel.
Mindenki tudta a dógát! Szerepe szerint! ÉGI hitelesítése szerint!!! Ezért nem kellett egyetlen egy pszichiáter sem a régiségben. Nem kellett, mert tudtad azt, hogy a lelkedet hogy lehet rendezni. …
És a lányok?
A böjti készület legteljesebben a moldvai csángó lányoknál maradt meg a legtovább. A lányok fésületlenek vótak, nemcsak Nagyhéten, hanem az egész böjt alatt!!!

Ha valaki fésületlen volt a régi faluba’, akár lány, akár asszony, hát az olyan vót! Az feslettnek számított. Mind a kettőnek, a lánynak is meg az asszonynak is be volt fonva a haja. A különbség az volt, hogy a lányé vagy egy vagy két ágba aláhullott, az asszony meg fészket csinált (a feje tetején). Ez a konty! És a galgamentiek, amikor fölkontyolták az asszonyt, ide (fel a feje tetejére) egy madarat ültettek, a Pipiskét! Mert azt tartották, tudjuk, hogy a magot az urunktól kapjuk. De hogy áldás legyen a magon, kell a fényhozó madár!!! A pipiske a pacsirta egyik fajtája. Se nem kicsi, se nem nagy madár, amely éppen akkora, hogy az eget a földdel összeköti.
A kibontott haj azt jelentette, hogy feslett. Egyértelmű! Nem volt kibontott haj!
Amikor már a fészeknek ideje múlott, öregecske lett az asszony, akkor hátracsúsott (tarkó felé).

A lányok egyek voltak azzal az oszladékkal, ami a környezetünkbe jelen van, hiszen ha a tavaly még élő nem adja halálra magát, a földre esett, meg földbe vetett mag nem adja halálra magát, akkor nem vagyunk! Magnak maradni, élvezkedni, le van fütyülve az áldozat, szabadon választhatunk, akkor neked nincs életed! NINCS! De Ő halálra adja magát. Áldozatra.
Ezzel, ami ott van ilyenkor a határba, ezzel az áldozattal volt egy a moldvai csángó lányka kibontott haja. És viselt(es) ruhába járt.
Nagypénteken, amikor aranyossá válnak a vizek, a leboruló fűzfa alá odamentek ezek a lányok és kifésülték a hajukat. „KÍGYÓK, BÉKÁK, TÁVOZZATOK! KÍGYÓK, BÉKÁK, TÁVOZZATOK! BOLDOGASSZONY ADJA ÁLDÁSÁT RÁM! BOLDOGASSZONY ADJA ÁLDÁSÁT RÁM!” És újra befonták a hajukat.
Nagypénteken passiót jártak. A tizennégy állomást végigjárták. És a tizennégy állomás végigjárásánál, csakúgy mint Nagycsütörtökről Nagypéntekre virradóan, tovább ereszkedtek a poklok poklára Jézussal.

Az én pankaszi, sokat emlegetett parasztöreganyám, amikor úgy a hatodik vagy hetedik stációhoz ért az imádságával, akkor rendszerint elájult. Mert ő ÉLTE! (((Az ötödik stációkereszt előtt szállj magadba!)))
Ezeket a stációkereszteket Trianon – nemzetünk keresztre feszítése Trianon / „Népek Krisztusa Magyarország!” – Trianon után állították a székely családok (Csíksomylón). Egy-egy nagycsalád állított egy-egy stációt.
Az ötödik stáción a következő képet láthatod: Jézus megroggyan a kereszt vitelébe, és a római katonák egy határból hazaigyekvő zsidót, Cirenei Simont parancsolják a kereszt vitelére. Nos, ez alatt a kép alatt a következő szöveg olvasható (Jegyezd meg jól!): „Keresztviselő Krisztusom, tanítsd meg székely népemet, hogy nagy lélekkel hordozza keresztjét!” …
Ezt azért mondtam el itt, a stációk kapcsán, mert AKI ELFOGADJA
NAGYPÉNTEKÉT, ANNAK LESZ FÖLTÁMADÁSA! Az majd jobb felöl áll (az utolsó ítéletkor), nemzetként is!!! Aki csak élvezkedni akar, áldozat nélkül próbálja végigvinni azt a megpróbáltatást, ami itt a földi életbe’ szükségképpen vár valamennyiünkre, az majd balfele kerül, a gyehennatűzre. Fontos, hogy nem roggyantunk meg, amikor kétharmad részét levágták a haza testének. Nem roggyant meg a székely, amikor Székelyföldet, Erdélyt úgy vágták le, hogy nagyobb terület került idegen kézre, mint amekkora a csonk maradt. És ezer sebből vérzik. Szó szerint vérzel…
Tudod-e, mitől vagy magyar? Soha ne mondj le arról, amit levágtak rólad! Mer’ az utolsó ítéletre teljesnek kell lenni a haza testének. Mer’ egész testbe fogunk föltámadni. Ha megmarad a hitünk…

HÁROM ÓRAKOR a szentmisén, Nagypénteken, a tisztelendő úr lejött a legalsó lépcsőre az oltárdobogóról, hozta a misekönyvet és elkezdte verni vele a dobogót. Zajt keltett.
A férfiemberek hoztak magukkal, minden férfiember egy ekkorácska (kb. 30x40 cm) deszkát, s arra a deszkára rá volt vésve Júdás vagy Pilátus neve. És amikor a tisztelendő úr verni kezdte a dobogót, akkor ők verni kezdték a padot maguk előtt.
Asszonyok az imakönyvvel verték a padot.
Régen megvolt a templomban mindenkinek a helye. Tisztelendő út jobb keze felöl ott voltak a férfiak, bal keze felöl ott a nők, középen ott a lányok, a gyerekek itt elöl, a legyének meg fönt, a kóruson, a karzaton. Mindenkinek a helye, rendelt helye.
A gyerekek, a lányok meg a legények dobogtak (a lábukkal). ZAJT KELTETTEK.
Mert amikor 3 órakor délután Jézus a keresztfán kiszenvedte lelkét, akkor iszonyat történt. Mert fönnhangon fölkiáltott, hogy – arámi nyelven – „Éli, Éli! Lama sabaktani!”. „Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem?!”
Ez a pillanat nem akármilyen pillanat! Egy hajszálom múlik a lét, a teremtett világnak a léte! Az Isten úgy érzi, hogy elhagyta őt az Isten. Az Isten látszólag meghasonult önmagával.
Nappali sötétség borul a tájra, dörög, villámlik, földrengés van, s megreped a jeruzsálemi templom kárpitja. Vége van valaminek egyszer, s mindenkorra!
Aztán a templomból kimenvén ezeket a pilátus-deszkákat eltüzelték a templomkertbe. Bőrdarabokat meg ócska rongyot is dobtak erre a tűzre. Ennek a tűznek a bűzös füstje zavarta ki belőlünk azt a káromkodást, ami Jézus szájából hangzott el a kereszten.
Komolyan vették fölmenőink, hogy (Jézus) elvette bűneinket, elvette! Mielőtt kilehelte lelkét helyetted is káromkodott! Helyetted is!

-------------------
KÉP: Makoldi Sándor „MAGYAR MITOLÓGIA III. Keresztút” c. festménye - 2009

02/04/2026

Nagycsütörtök van, a lábmosás, az utolsó vacsora, valamint Jézus elárultatásának és elfogatásának napja. A húsvéti szent három nap (Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat) első napja.
Molnár V. József előadásából jegyzeteltem a mai napról:

„Nagycsütörtökön a templomba’ eloltják az örökmécsest. Letakarják a képeket és a szobrokat. Nagycsütörtökön nem csak a templomba’ történt ez az óriási változás, hanem az otthonokba’ is, hiszen Nagycsütörtökön éjfélkor mindenhol el kellett oltani a tüzet.
A mi régi magyari hitünkben Isten tűzzel teremtette a világot, a tűzből kipattanó szikrával, vagy ahogy mondták felmenőink: sziporkával!
(A tűz eloltásával) készültünk alászállni a közénk született Istennel a poklok poklára. A Poklok Poklára!!!
Három napig Isten nélkül. Három napig!!!
Azaz Istennel, csak a pokolra készülő Istennel. Mert hiszen alászállt a poklokra, s harmadnap támadt fel a halottaiból. Ez nekünk nem emlékalkalom volt, hanem készültünk alászállni.

A tűznek egész esztendőben ott kellett lenni a lakásunk közepén. A velünk rokon keleti népek, akikkel Szkítiába, Hunniába együtt éltünk, azok a mai napig, a legforróbb nyárba is … a tüzet ott tartják a jurta közepén. Ott van! Állandóan ott van! És ökör dolog azt mondani, hogy azért van állandóan ott mert nehezen tudnak tüzet csiholni! Nem igaz! Ez ócska hazugság...
Még egy alkalom volt, amikor a tűz három napig nem éghetett otthon: amikor halott volt a háznál. Mert három napig otthon volt fölravatalozva.

A mi ősi hitünk szerint a lélek három napig még ott lebeg a test fölött. És mentek hozzá, a halotthoz, elköszönni. Akik nem tudtak előtte elköszönni tőle. De akik elköszöntek előtte, megadták adósságukat, föloldották a haragot, mert ez volt az adósság megadása, azok is elmentek még egyszer, hogy a lélektől egyszer még elköszönjenek. Akkor nem éghetett a tűz. Ugyanis mikor a halott szószólója, a javós asszony megborotváltatta a férfihalottat, aztán mind a két nemű halottat megmosdatta tetőtől talpig, tisztába tetette és fölöltöztette abba a ruhába, amit ő kért végrendeletébe magának, akkor ezt a halottat, ezt a fölöltöztetett, megmosdatott halott testet odavitette a tűz elé, a kemence tüze elé és a következőt mondta: „Uram! Itt van ennek az embernek, vagy ennek az asszonynak, vagy ennek a gyeröknek vagy ennek a lánykának a lelke. Immár a Te birtokod! Vedd el és vidd el őt!”
A lelket el kellett engedni. A lélek elengedésének egy nagyon fontos mozzanat volt, hogy abban a pillanatban, mikor a javósasszony, a falu papnője, a halott szószólója elmondta ezt a néhány nagyon fontos szót, el kellett oltani a tüzet. Három napig ott volt, amíg ott volt a halott teste – fölötte a lélek – fölravatalozva, otthon tűz nem éghetett.

Itt is, Húsvét előtt, Nagycsütörtökön, amikor eloltottuk a tüzet, az Húsvétvasárnapon, a föltámadás hajnalán, amikor Mária, Boldogasszony kapujába, Vénusz csillag alatt megjelent a Nap, aki a Föltámadt Krisztust hozta el számunkra, akkor az előző év száraz barkájából a templomba tett parázsról vittek haza. Egész éjszaka (a tűztelen éjeken) őrizték a parazsat, és a csoda alkalmán, amikor meghasadt az Ég, amikor „Alleluja!”, „Föltámadott”!, akkor gyújtották meg újra a tüzet. „Együtt Uram, a teremtett világoddal! EGYÜTT! Ahogy Te rendelted!” Hiszen ez adja biztonságunkat.

… a Galga mentén, ahol annak idején Árpádnak a népe telepedett le, a mai napig, közel a fővároshoz, hála Isten’ már nem csak a középkorú asszonyok meg a vénasszonyok, de a gimnazista korú lányok is, ha máskor nem is, nagy ünnepen viseletbe mennek a templomba. És vannak Máriás lányok! És vannak öltöztető Máriák! Nem tud elromlani igazán ott a főváros közvetlen közelében, mert Árpád vére nem akármilyen vér! ... Ott a Galga mentén egész éjszaka, ezelőtt egy fél emberöltővel még, virrasztottak.

Miért kellett egész (Nagycsütörtök) éjszaka virrasztani? Kettős oka van ennek: „Azért mert nem akarjuk elárulni Jézust, mint ahogy annak idején elárulták az apostolok.”
Mi úgy tudjuk, mert hittanórán is ezt tanítják, hogy Júdás árulta el Jézus. Látványosan igen! De Jézus az utolsó vacsora után, amikor kint voltak a Gecsemáne-kertbe, három apostolt külön kért arra, hogy az utolsó órán imádkozzanak reá, maradjanak ébren. Ez a három apostol pedig Péter volt, Jakab és a nagyon szeretett János. ELALUDTAK! És a többi apostol is elaludt. Nem véletlen az, hogy a közénk született Isten, aki nem csak valóságos Isten volt a valóságos Istentől, hanem valóságos ember is volt a valóságos embertől, a közénk született Isten VÉRT IZZADOTT! Vért! Egyedül maradt a halálában.
És ebből következik a másik dolog: „Mert készülünk! Minden nagycsütörtökön készülünk a SAJÁT halálunkra.”
Készületlen a régi embert nem érte a halál. Az esztendőkörös változásrend ezen helye adta azt, hogy a készület megtörténjék. Mindannyian tapasztalhatjuk, ha ennek ideje érkezett vagy már ideje érkezett eddig is, hogy a halálba egyedül kell maradni. Egyedül… Van olyan, akinek a lelkét visszakéri a Jóisten, aki az utolsó órába’ nem ismer meg senkit. A legközelebbi hozzátartozóját sem. A halálba’ egyedül kell maradni, s erre készülni kell! Az utolsó hatalmas megpróbáltatása az embernek itt a földi életbe, hogy a halálba egyedül kell maradni!
Szerte a Kárpát-hazában azért tudták, hogy egészen azért nem marad egyedül a haldokló. Mert a halott szószólója – ugye már ezt se tudjuk, mert tisztelendő úr nincs ott, amikor a lélek eltávozik ebből e testből, nincs ott! Feladta az utolsó kenetet azt elment! A tiszteletes úr vagy tiszteletes asszony pedig együtt imádkozik a a haldoklóval, vagy imádkozik érte, a lelke üdvéért, aztán elmegy, mielőtt a lélek távozna. Nincs ott! De a halott szószólója ott volt! És tudta, hogy a haldokló kezébe oda kell adni a gyertyát. Azt a gyertyát, amely a közénk született Istent idézi meg, Jézust. És azt tartják, hogy aki gyertyával a kezében hal meg, annak a halál után nem kell fölkötni az állát. Mert a rémülettől nem feszül ki az arca. …”

-----------------------------
KÉP: Csomortáni Gál László „..Krisztusnak három szent csepp vérét...” c. csíkbánfalvi archaikus népi ima nyomán készült alkotása (2019)

24/03/2026

23/03/2026

30+ óra küzdelem vs. 4-5 perc flow: Avagy miért hadonászom egy karddal (ismét…)?

Ezt a posztot hatékonyság szakértők ne olvassák!

Jelenleg Tai Chi kard formagyakorlatot tanulok…

Ez a gyakorlatsor az elejétől a végéig kb. 4-5 percet vesz igénybe.

A mai napig mintegy 30 órát töltöttem a tanulásával, és még nem tudom pontosan hol kezdődik és hol ér véget (mármint a mozdulat, a kardot szerencsére felismerem, a bojttal barátkozom).

Akkor mégis miért csinálom?

Kicsit vicces, amikor az ember azt hiszi, úgy néz ki, mint a Tigris és Sárkány főhőse, miközben a valóságban inkább egy koordinációs zavarokkal küzdő, síppal-dobbal gyógyuló gólyára hasonlít, aki véletlenül talált egy hosszú fémdarabot.

A modern világunk a hatékonyság megszállottja. Ha valami nem hoz azonnali eredményt, ha nem „pörgethető fel” kétszeres sebességre, ha nem skálázható – hajlamosak vagyunk feleslegesnek érezni.

Ebben a környezetben 30 órát tölteni egyetlen, mindössze 4-5 perces Tai Chi kardforma tanulásával... tiszta abszurditás. De talán pont ebben rejlik az ereje.

Miért éri meg minden egyes „elrontott” mozdulat és minden zavaros másodperc?

- A figyelem és a fegyelem éle: A kard nem csak egy tárgy, hanem a figyelem kiterjesztése. Ha a gondolataim csak egy másodpercre is elkalandoznak pl. a holnapi teendőimre, a penge leesik, az ív megtörik, a mozdulat nem folytatódik. Azt tanulom, hogyan ne legyek sehol máshol, csak ott, ahol a kard átszeli a levegőt (meg képzeletben néhány torkot, kezet, lábat).

- Mélység: Ma mindent „tudni” akarunk, de semmit sem értünk igazán. Ez a pár perc és az eddigi 30 óra egy nagy tanítómester. Megmutatja, hogy a valódi tudás nem a mennyiségben van, hanem abban a végtelen mélységben, amit egyetlen lassú mozdulat tökéletesítése kínál (Misi mindent átható instrukciói mellett 🙏🏻)

- Az egó szelídítése: Állok, mozgok, próbálok méltóságteljes lenni, miközben a koordinációm néha egy kótyagos daruéra emlékeztet (hogy ne bántsuk a gólyákat). De ez a tanulás lényege: elviselni a saját tökéletlenségünket, és türelemmel csiszolni rajta. Nem a kardot fényezem 30 órája, hanem a saját türelmemet.

A gyakorlat pár percében benne van, benne lesz minden kudarc, minden újrakezdés és az a rendkívül ritka pillanat, amikor a test, a szellem és az acél végre együtt él.

Lehet, hogy a világ szemében ez csak 4-5 perc „hadonászás”. Számomra viszont úgy tűnik ez a leghosszabb és legmélyebb út, amin valaha elindultam …

Menni fog ez!

03/03/2026

Vajon a világ nyolcadik csodája mögött egy elfeledett, sztyeppei civilizáció titkai rejtőznek?A Terrakotta Hadsereg nyolcezer harcosa több mint kétezer éve á...

01/02/2026

Fényhozó Boldogasszonyunk képében megjelenő Istenanyánk, és „HÉTRÉT-ÉG szent madara” formájában megtestesült Istenatyánk elsőként ezeket az égi Törvényeket hagyta ránk a rábaközi Tudók tanításai szerint.
Máté Imre: Yotengrit c. könyveinek 2. kötetéből, a TENGRIT KÜNVE fejezetből, a Teremtéstörténet részből idézem ezeket az örökérvényű útmutatásokat.
Az Ármán irgalmatlan telét átvészelő emberek rádöbbentek:
„- lSTEN segedelme híján bizony elveszünk.
Hívjuk Őt, kérjük az ő tanácsát! -
Istent pedig hiába hívták, mert nem ösmerék mibenlétét.
Ezen igen megszomorodának,
mert elárvultak voltak lSTEN híján.
Kígyókecses-gyíkfürge ősanyánk ekkor a barlang forrásából vizet vevén tenyerére, s azt a földre csorgatván, imádkozá:
- VILÁGOK ANYJA,
Te bennem öltöttél földi testet,
adj ezért igéidből, EGEK-et igézendőt!
Tárd föl az egy örök lSTEN
emberhez mért titkát! -
A barlang ekkor megvilágosodván ISTENANYÁNK szitáló ködnél finomabb lebegő szellemanyagból BOLDOGASSZONY képét öltvén így szóla:
- ÉG KEREKE kerékagyig
alámerült vízbe, sárba,
így vált földek abroncsává,
magas egek boltozatává,
csillagok tartó vasává.
Alsó fele világ alja,
fölső fele világ föle,
kilenc küllő összetartja,
tengölén egy agy forgatja.
Ez az EGY- ÖRÖK ISTEN lényege. Aki érti, érti,
aki nem érti, nem érti.
Aki nem érti, hiába hívja Istent,
aki pedig érti, fölöslegesen hívja,
mert ha érti, akkor hallja BELÜL.
A veletek járó lélek Istenből való lélek. -
Ez volt az első jelenés.
A nőnemű ember azóta is
bévül keresi ISTEN igéit, érzéseire hallgat,
sokkalta inkább a férfiembernéL

A nőnek volt immáron kulcsa az Istenséghez,
de a férfinak még nem volt.
Isten-orcájú ősapánk
ISTEN nevét híván, szóla:
- Egek Ura, Naporcájú GÖNÜZ,
terített asztallal várlak, telt kancsóval! -
S íme, csodák csodája,
a Napból sasmadár szálla alá,
és szóval szóla, embernyelven:
- Isten éhező szája az éhező,
Isten szomjazó szája a szomjazó,
Isten fázó teste a meztelen,
hajléktalan Isten a hajléktalan.
védtelen Isten a védtelen,
üldözött Isten az üldözött,
elárvult Isten az árva,
bánatos Isten a bánkódó,
beteg Isten a beteg.
Etesd ezért az éhezőt,
itasd a szomjtól gyötörtet,
adj ruhát a didergőre,
a hajléktalant födél alá vedd,
védelmezd a védtelent,
óvjad az üldözöttet.
Árvának apja-anyja légy,
vigasztald meg a bánkódót,
ápold, gondozd a beteget.
Mit emberrel cselekszel,
Istennel cselekszed azt.
Az Ég harasztján nem fogan meg,
nem ereszt gyökeret semmi szóbeszéd,
ottan csak tetteid hagynak nyomot! -
Így szóla HÉTRÉT-ÉG szent madara.
Nyomban híre ment, hogy ez az első törvény.”*

*Máté Imre: Yotengrit 2., 19-21. o.
Képen: Dávid Júlia alkotása.
Válogatás: Dibáczi Ambrus Enikő