15/08/2025
Plejádok hét nővére - 5. rész - Celaeno – A hurrikán szívének papnője
Celaeno nevének jelentése „sötét” vagy „viharos felhő”, ami már önmagában is sejteti erejét.
Celaeno a belső viharok, a titkok és a sötétség archetípusa. A titok, amelyhez kapcsolódik, a belső világ rejtett kincseihez vezet. Ő a Vihar Szíve. Ő az, aki ismeri a tomboló erőket és a pusztító széllökéseket, de tudja azt is, hogy a hurrikán közepén ott van a mozdulatlan béke.
Celaeno taníthatja meg számunkra, hogyan lehet egy ember egyszerre a vihar és a nyugalom, hogyan lehet jelen lenni akkor is, amikor minden más szétesni látszik.
Gyermekkori vagy előző életbeli traumái gyakran a káosz és bizonytalanság tereiben gyökereznek.
Celaenohoz olyan gyermekkor kapcsolódik, amely kiszámíthatatlan, bizonytalan volt, hasonlóan, mint egy hurrikán, amelynek erejét és irányát sosem lehet pontosan előre látni. Lehet, hogy az egyik nap békés volt és szeretetteljes az otthon, másnap pedig kirobbanó viták, hideg elutasítás vagy fenyegető feszültség lengte be.
Lehetett érzelmileg elérhetetlen a szülő, jelen lehetett az alkoholizmus, családi erőszak vagy bármilyen más állandó fenyegetettség.
Előző életbeli mintázataiban gyakran jelenik meg természeti katasztrófa, háború vagy politikai üldöztetés, olyan időszak, amikor nem volt biztonságos semmiben és senkiben megbízni, és ahol a túléléshez állandó éberség volt szükséges.
A kiszámíthatatlanság miatt a gyermek folyamatosan arra kényszerül, hogy figyelje a „légkört”, a jeleket, hogy előre érezze, mikor tör ki a vihar.
Gyakran a Celaeno-gyerekek kettősen viselkednek: van, amikor csendben figyelnek és alkalmazkodnak, más esetben pedig épp az ellenkezője történik, dacos lázadóként viselkednek.
Ez a fajta érzelmi szélsőségesség néha felnőttkorra bipolaritás formájában jelenik meg, ahol a hangulat hosszabb ciklusokban leng ki a mély depresszió és a mániás, túláradó energia között.
Máskor pedig borderline személyiségzavarként manifesztálódhat, amikor az érzelmi hullámzás sokkal gyorsabb és helyzetfüggőbb. A szeretet és a düh, a remény és a kétségbeesés akár percek alatt válthatják egymást.
A borderline mögött gyakran ott húzódik a gyermekkori bizonytalan vagy kaotikus kötődés, az érzelmi biztonság hiánya és az a belső készenléti állapot, hogy bármikor kitörhet a vihar.
Alacsony szinten Celaeno mintázata állandó érzelmi készenlétben, hiperéberségben nyilvánul meg. Az ilyen ember ritkán tud ellazulni, gyakran kimerült, és úgy érzi, mindig védekeznie kell.
Hajlamos a drámai helyzeteket bevonzani vagy felnagyítani, mert a belső világában megszokta a felfokozott intenzitást.
A kapcsolataiban gyanakvó, nehezen enged közel másokat, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan gyorsan, határok nélkül nyílik meg, majd csalódva vonul vissza.
Celaeno sebzettségéből gyakran születik az a hiedelem, hogy a világ veszélyes, és csak az maradhat életben, aki állandó készenlétben van. Ez a túlélési filozófia rövid távon segíthet ugyan elkerülni a sérülést, de hosszú távon elszigetel és állandó feszültségben tart.
A Celaeno-típus hajlamos kontrollmániává vagy a káosz feletti illúziókereséssé alakítani ezt a mintát. Minden helyzetet előre tervez, figyel, és sosem engedi meg magának a teljes pihenést.
Magas szinten Celaeno a vihar szívének papnője. A hurrikán szemében állva tudja, hogy nem a külső körülmények békéjére kell várnia. Tudja, hogy a béke belül van, ami mindig jelen van.
Ez az állapot rokon a zen filozófia Itt és Most tanításával: teljes jelenlét a pillanatban, amikor nem a múlt sebe vagy a jövő félelme ural, hanem tisztán érzékeled azt, ami most van.
Magas aspektusban Celaeno azt tanítja, hogy a viharok beavató folyamatok. Képes megmaradni a vihar szemében. Jelen van az Itt és Mostban. Tudja, hogy a titkok és a sötétség a fejlődéshez vezető kapuk.
A vihar általa megszentelt, transzformáló tér, ahol az árnyékokkal való találkozásra nyílik lehetőség, amely által a lélek megtanulhatja a belső középpont megtartását a világ zűrzavara közepette is.
Aki Celaeno útját járja, az megtanulja, hogy a világ káosza nem szükségképpen zilálja szét a saját belső terét, sőt. Ő, mint a vihar szívének papnője, az, aki tudja, hogy a vihar nem ellenség, hanem a tisztulás eszköze. És hogy az Örök Béke és nyugalom a legnagyobb hurrikán „közepén” is ott van.
A zen és más buddhista hagyományok beszélnek egy olyan belső állapotról, amit „kimozdíthatatlan középpontnak” nevezhetünk. Ez nem fizikai hely, hanem egy tudatállapot, ahol nem vagy beleragadva a múlt fájdalmaiba, ahol nem pörögsz a jövő félelmein, s ahol a jelen pillanatban létezel teljes figyelemmel.
Mindent átélsz, de semmi nem sodor el – épp úgy, ahogy a hurrikán szemében a szél nem ér hozzád, miközben mégis tudod, hogy az körülötted fúj
A cikk végén egy zen koannal búcsúzom:
„A vihar közepén ülve nem mozdul a hold.”
---
Orsival (Csillagokkal üzen-Ő) készítettünk egy vezetett meditációt ehhez az energia minőséghez (Plejádok).
A címe:
"A Belső Nő és Férfi Szent Egyesülése - A Teremtőerő Felszabadítása"
Valamint egy 7 oldalas munkafüzet is készült "Ha a föld megremeg a lábad alatt, tanulj meg a levegőn járni" címmel.
A meditáció és a munkafüzet is hozzászólásban kérhető, ha még nincs meg. Mindkettő hozzájárulásos alapon elérhető.
Szeretettel:
Csillag jelen-Lét - Dévai Varga István
