21/10/2024
Etetve szeretni
Gyakran hangzik el (túl)evéssel, (túl)etetéssel kapcsolatban: „De neki ez a szeretetnyelve!” vagy „Szegény Nagyikám sokat nélkülözött a háborúban, ezért etet mindenkit, így mutatja ki a szeretetét!”
Azt hiszem, igazuk lehet azoknak is, akik ezt elfogadják és azoknak is, akiknek borsódzik a hátuk az efféle mondatok hallatán.
Én inkább az utóbbiak közé tartozom, mégis szükségesnek érzem, hogy helyére tegyük a szeretetnyelv fogalmát és az evéssel, ételekkel való összefonódását, mert így árnyaltabb képet kaphatunk és a szélsőséges álláspontok is közeledhetnek egymáshoz.
Amiért bennem negatív érzéseket (uram bocsá’ indulatokat) kelt a túletetés indoklása a szeretetnyelvvel az több hasonló példa a praxisomból, melyek közül most röviden elmesélem azt, amelyik a legmélyebb nyomot hagyta bennem.
Évekkel ezelőtt történt, egy kórház sebészeti osztályán, ahol egy harmincas éveiben járó nő várt arra, hogy másnap gyomor-bypass műtétet hajtsanak végre rajta. Ő maga döntött így a huszadik testsúlycsökkentési kudarc után, 134 kilósan, senki nem kényszerítette. Mégis, mint oly sokan azok közül, akik alávetik magukat ilyen vagy ehhez hasonló, testsúlycsökkentést célzó sebészeti beavatkozásnak elbizonytalanodott abban, hogy jó döntést hoz-e? A műtét előtti utolsó napok különösen nehezek. Egy ismerősöm megkért, hogy támogassam őt ezekben a kritikus órákban, hogy ne zaklatottan érkezzen a műtőbe. Mikor meglátogattam nagyon kétségbe volt esve. Beszéltem hozzá, hogy megnyugodjon és hagytam, hogy ő is beszéljen, arról, ami foglalkoztatja. Elmondta, hogy ő nem érti, hogy került ide. Ő nem bántott senkit, nem akaratgyenge, nem lusta, nem rossz ember és mégis „szét kell nyiszatoltatnia magát”, ahhoz, hogy az elhízás mindenféle testi-lelki terhei nélkül élhessen. Végig sírt és elmondta, hogy ő nem tett semmi rosszat, ő csak szeret enni, amióta az eszét tudja és mindenki így van ezzel a családban. És igen, tudja, hogy többet eszik a kelleténél, de az ő családjukban így fejezik ki a szeretetet. Ő így nőtt fel, neki ez a természetes és most nagyon ambivalens érzései vannak azzal kapcsolatban, hogy mit kellett volna tennie: utasítsa el az édesanyja krémes sütikbe rejtett szeretetét? Mondjon nemet a nagyija szívvel-lélekkel készített töltöttkáposztájára? Valóban – az ő szavaival élve – ezért „büntetés” jár? Merthogy így élte meg a műtétet. Hogy juttathat valakit a szeretet a műtőasztalra?
Ebben a pillanatban én is pontosan annyira igazságtalannak éreztem a helyzetét, mint ő maga. Szívszorító volt őt így látni. Az volt a benyomásom, hogy nem is a műtéttől tart, hanem elakadt, nem tudja, hogyan tovább a műtét után: hogyan tud majd úgy élni, hogy nemet mond mások szeretetére? Édes gondoskodás vagy keserű pirula volt az, amit ő elfogadott? Elemi dolgok kérdőjeleződtek meg benne, amiket eddig igaznak hitt.
Sokan élnek úgy, hogy kisebb-nagyobb mértékben átszövi a táplálkozásukat a másokhoz való kapcsolódás.
Érdemes ezért elővennünk a szeretetnyelv fogalmát, miről is szól valójában és jól használjuk-e ezt a fogalmat, amikor az evéssel, etetéssel hozzuk összefüggésbe?
Az 5 szeretetnyelv egy párterápiai fogalom, amit Gary Chapman író, párkapcsolati szakértő és lelkész alkotott meg. E szerint a szeretetnyelv az a mód, ahogyan valaki kifejezi a másik felé a szeretetét, öt formája pedig a következő:
• elismerő szavak (pl. megdicsérni a másik főztjét, a jó ízlését vagy egy új ötletét)
• minőségi idő (pl. egy jó beszélgetés vagy egy közös vacsora)
• ajándékok (pl. egy szál virág vagy egy szelet torta a kedvenc cukiból)
• szívességek (pl. kávéfőzés vagy beugrani a postára a másik által megrendelt csomagért)
• testi érintés (pl. ölelés, simogatás vagy megfogni a másik kezét séta közben).
A szerző szerint mindenkinek van egy elsődleges és egy másodlagos szeretetnyelve, és ahhoz, hogy megtudjuk, hogy valakinek melyek ezek, meg kell figyelnünk hogyan fejezi ki mások felé a szeretetét. Ha megismertük az illető szeretetnyelvét, akkor saját szeretetünket is ezen a nyelven érdemes kifejeznünk felé, mivel ez az, amit "megért".
Az utolsó mondat kulcsfontosságú az evés, mint szeretetnyelv szempontjából és összhangban van a kötődés pszichológiájának alapvetésével is: a szeretet fokmérője a másik emberben van. Vagyis a másik emberre kell érzékenynek lennem, az ő szükségleteire reagálni és nem pedig abból kiindulni, hogy nekem mi a jó, mi a fontos, én magam milyen élményeket hordozok az evéssel, ételekkel kapcsolatban.
Tehát a szeretet érzékeny a másik ember szükségleteire („szeretetnyelvére”) és nem a saját hiányait vagy tapasztalatait erőlteti a másik emberre.
Annak kifejezése, hogy „fontos vagy nekem” és az etetés összekapcsolása nem ördögtől való és nem vezet feltétlenül túlsúlyhoz vagy evési problémákhoz. Ha megnézzük a szeretetnyelv öt formáját, akkor közülük négy kapcsolódhat evéssel, fogyasztással (pl. kedvenc ételét elkészíteni, kávét főzni, közös vacsora). Várok valakit ebédre és a kedvencével készülök. Ez teljesen rendben van. Azok a mondatok viszont, hogy:
„Csak neked főztem, szedj még, ne maradjon meg!” vagy
„Nem ízlett, hogy csak egy szeletet ettél?” vagy
"Olyan boldog vagyok, hogy mindent megettél!" vagy
„Nem most kell diétázni.”
…már túlmutatnak az evésen és nem sok közük van a szeretethez sem.
Tehát, nagyon is rendben lehet, hogy a kedvencével várja a szülő a hazalátogató gyermeket (és rábízza, hogy mennyi esik neki jól vagy éppen most szeretne-e belőle enni), ahogy az is, ha máshogy fejezi ki a szeretetét és az étel, az evés sokadlagos kérdés, máshogy kapcsolódnak egymáshoz.
Amikor azt mondjuk, hogy „nagyimnak az etetés a szeretetnyelve”, az akkor igaz, ha a nagyink szeretve érzi magát, amikor ételt viszünk neki és bármikor meg lehet örvendeztetni egy kis finomsággal. Ám a konyhában sokat talpaló, állandóan tálaló nagyik, anyukák, ha ételt viszünk nekik, akkor sokszor épp ellenkezőleg reagálnak: „Minek hoztad? Inkább magadra költöttél volna. Nekem nem kell, vigyétek el, egyétek meg.”
Persze enni jó, igen ritka az olyan ember, aki nem szeret enni. Az átlagos testsúlyú és a vékony emberek többsége is szeret enni. A súlytöbbletet még nem indokolja az, hogy valaki szeret enni, ezért érdemes máshol keresni az okokat vagy mélyebbre ásni önmagunkban. És a kapcsolatainkban.
