13/11/2025
150 éve született Thumburgi gróf Klebelsberg Kunó
(Magyarpécska, 1875. november 13. – Budapest, 1932. október 11.)
1914-ben nevezte ki Ferenc József király közoktatási államtitkárnak, előtte ítélőbíró volt.
Igen fegyelmezett, céltudatos ember volt. Erről 1930-ban így nyilatkozott:
„Nyolc órakor már munkához látok. Pontban a hivatalos időre megjelenek a minisztériumban és délután öt-hat óráig ott tartózkodom. Angolosan kosztolok.
Magammal hozom a hideg ebédet —vagy felhozatok — és ez legalább kétóra előnyt jelent munkarendemben. Ritkán járok nyilvános helyekre. Nyolckor otthon vagyok. Vacsorázom, olvasok, tanulmányaimmal foglalkozom. Tizenegy órakor fekszem le.”
Jó lenne utána csinálni…
A Tolnai Világlapja „Sosem fogom elfelejteni…” című körkérdésére 1931 áprilisában az alábbi választ adta:
„Mikor kultuszminiszter lettem, már erősen foglalkoztam a magyar iskolai oktatással. A magyar diákság a jövő, a magyar diákság a remény. A gyermek az életünk folytatása. Mindennél fontosabbnak tartottam a gyermeknevelés tökéletesítését és gondos ellenőrzését.
Ennek folytán sűrűn látogattam az iskolákat nem annyira ellenőrzés szempontjából, mint inkább kíváncsiságból, nem is annyira a gyermekek haladását, mint inkább az érzésvilágukat tartva szem előtt, így alkalommal meglátogattam az egyik elemi iskolánkat és bementem a III. osztályba. Éppen hittanóra volt. Felszólítottam az egyik kisfiút.
—Na fiam —mondtam neki, — mondjál el nekem egy imát.
A kisfiú gondolkozott egy pillanatig, aztán vékony gyerekhangján rákezdte: „Hazádnak rendületlenül Légy híve, óh magyar... Sosem fogom elfelejteni.”
Egyetlen fekete folt életművében, hogy támogatta a „numerus clausus” elvének bevezetését a magyar jogalkotásban. Ezt meg kell említeni még akkor is, hogyha hatása a magyar köz- és felsőoktatásra, illetve a művelődésre kétségkívül pozitív és előremutató volt.
Népiskola-hálózatot indított az írástudatlanság csökkentésére. Három év alatt 5000 tanyasi tanterem épült minisztersége alatt, amelyek egyben a vidék kulturális központjai is lettek, gazda-, iparos és olvasóköröknek adva otthont.
1928-ig 1500 népkönyvtár létesült, 17 mezőgazdasági népiskola nyitotta meg kapuit. 1930-ban a Margit-szigeten felavatta a Nemzeti Sportuszodát, majd még ez évben, október 24-én szentelték fel Szegeden a Fogadalmi Templomot, ahol földi maradványai is nyugszanak.
1922-ben létrehozta az Országos Magyar Gyűjteményegyetemet amely egyfajta kulturális konglomerátumként magában foglalta a Magyar Királyi Országos Levéltárat, a Magyar Nemzeti Múzeumot, az Országos Széchényi Könyvtárat, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeumot, Országos Magyar Iparművészeti Múzeumot és a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárát.
Pécsett, Debrecenben és Szegeden egyetemi építkezések indultak hivatali ideje alatt, megteremtve egyúttal a modern felsőoktatás vidéki bázisait. Létrehozta a Collegium Hungaricumokat Európa-szerte, illetve megszervezte a Testnevelési Főiskolát is.
1930-ban az ő hívására költözött haza Szent-Györgyi Albert.
Berta Annamária 2007-ben publikált tanulmányában szépen foglalja össze Klebelsberg Kunó származását és azt a családi közeget, amely kiérlelte személyiségét is:
A Klebelsberg család tiroli eredetű, „ősi fészkük" Thumburg vára (nevük: Klebelsberg von Thumburg). A családot tagjainak katonai érdemei, a törökkel szemben tanúsított vitézségük emelte fel a nemességtől (1530) a grófi rangig (1702).
A következő bő száz évről nem sokat tudunk, jóllehet régebbi kutatások során Klebelsberg leveleiben nyomára bukkantak egy genealógiának, melyet Baranyai Béla állított össze és küldött el Klebelsbergnek.
Ezt a genealógiát azóta is sokan keresték, de senki sem akadt a nyomára. A közvetlen elődök között Klebelsberg „sok őssel bíró máltai lovagot említ, de nagyapjáról ennél többet tudunk.
Ő, Klebelsberg Ferenc gróf, egy huszárezredben századparancsnok. A galíciai Prodekben szolgált, amikor 1844. április 15-én megszületett fia: Jacob Joseph Constantin graf, Klebelsberg Kunó apja. Klebelsberg Jakab gróf is katonai pályát választott.
A császári és királyi hadsereg 14. huszárezredének századosa volt. 1872-ben vette feleségül felső- és alsó-eőri Farkas Arankát. Ő volt a család első magyar származású női tagja.
1875. november 13-án az Arad vármegyei Magyar-Pécskán született meg fiúk, Kunó gróf. A Kunó a Konrád német becézője (Konrad-Kunrad-Kunó). A névadás keresztapjától, Czetwitz Kunótól származik.
Klebelsberg Jakab gróf egy hadgyakorlat során súlyos lovasbalesetet szenvedett. Mivel nem gyógyult föl, 1876 végén - saját kérésére - egy évre szabadságra ment, de nem egészen fél év múlva, 1877. június 15-én elhunyt.
Székesfehérvárott, a felső- és alsó-eőri Farkas család családi sírboltjába temették. Klebelsberg Kunó tehát még két éves sem volt, mikor árvaságra jutott. Édesanyja pedig nem ment többször férjhez. Fiával hazaköltözött szüleihez Székesfehérvárra.
A fiatal gróf apai családjához fűződő kapcsolatáról nem tudunk, így szinte bizonyos, hogy neveltetése kizárólag a Farkas családra hárult. Így az osztrák katonai-grófi apai felmenők mellett legalább olyan fontos a magyar, tősgyökeres dunántúli-köznemesi anyai ág.
A család tagjai II. Mátyás és Rudolf királytól kaptak nemességet „a többi felső- és alsó-eőri birtokossal egyetemben". Az ő leszármazottjuk alsó- és felsőőri Farkas Imre, Klebelsberg anyai nagyapja is. Ő 1824-től 47 éven át az enyingi uradalomban szolgálta Batthyány Fülöp herceget.
Kezdetben alacsonyabb beosztásban, de az 1840-es évektől már, mint jószágkormányzó irányította a hatalmas uradalom gazdálkodását. Fülöp herceg halála után azonban saját kérésére nyugdíjazták. Valószínűleg ezután, 1871-ben költözött át a család Fehérvárra.
Ott még 1860-ban vásárolták meg a Szarka utca 147. számú alatti házat, amelyet 1863-ban átépít***ek. Ebben a hatalmas házban nőtt föl Klebelsberg Kunó. Farkas Imre, aki elég jómódú ember hírében állt, 1846-ban vette feleségül Kálmán Franciskát.
A házasságból négy leány született: Aranka, Gabriella, Klementina és Franciska. Aranka lett Klebelsberg Jakabné. Gabriella unokatestvéréhez, a magas rangú katonatiszthez, alsó- és felsőőri Farkas Sándorhoz ment férjhez. Klementina férje Scherer Kamill táblabíró lett.
Ők is mind Fehérváron, a Szarka utcai nagy házban éltek. A legfiatalabb lány, Franciska nem ment férjhez, és különc viselkedése rányomta bélyegét a családra. Maga Klebelsberg inkább gyerekkora szomorúságára emlékezett:
„Anyám bánatos özvegyi életet élt. Én sem ismertem a vigasságot” - írta „Önéletrajzi nyilatkozatában".
Klebelsberg felesége, Botka Sarolta emlékirataiban egyenesen ezt írja:
„A család világa rideg és kicsinyes volt, túlságosan elnyomták játékos természetét, csapongó fantáziáját, élénkségét és állandóan korholták mindenért. A szülői házban uralkodó szigortól szelíd és jóságos anyja is sokat szenvedett.”
Ennek a megállapításnak még maga Botka Sarolta is ellentmond, mivel más összefüggésben a felsőőri Farkas családnál jellemző vidámságot, derűt emlegeti.
Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy Botka Sarolta és a Farkas család nem nagyon szívelte egymást, mert a család a família egyetlen gyermekének előkelőbb házasságot képzelt el.
Ebből fakad a kölcsönös ellenszenv, az özvegy esetenként ellenséges megnyilatkozása a felsőőri Farkas lányok irányában. Klebelsberg is másként idézi a szülői ház hangulatát, mikor anyja gyönyörű magyar beszédéről ír:
„.Boldogult anyám a csodálatos, színgazdag dunántúli nyelvet beszélte gyönyörűségesen. Néha olyan szokatlan kifejező jelzőket használt, hogy gyerek ésszel is felfigyeltem rá. Ez a nagy nyelvkészség nála egészen öntudatlan volt.
A 80-as években egy kis stájer fürdőben anyám találkozott Szily Kálmánnal, a nagy nyelvésszel, akinek anyám tősgyökeres magyarsága valóságos felfedezés volt. Hordta is neki a legkülönbözőbb nyelvészeti folyóiratokat, melyeknek olvasására anyámnak hosszú özvegysége alatt bőven volt ideje.
E tanulmányok révén lett naturalista beszéde egészen öntudatossá. Ezidőtájt jártam én a gimnáziumba és tanultam a nyelvtant. Tátik, tetik, valék, levék, leendek, által és mindazonáltal, -ván -vén és dacára csak úgy hemzsegtek a grammatikában.
Alig tudtam megtanulni és kezdtem kételkedni abban, hogy nem népies, paraszti nyelvre tanított-e meg anyám és bizonytalankodtam, hogy egyáltalán jól beszélek-e magyarul. Szemrehányást is t***em ezért anyámnak, aki az előzmények után kimondhatatlanul furcsának találta szemrehányásomat.
Édesanyjához pedig - miként az egész családhoz -, gyengéd szálak fűzték. Leveleiben „édes jó angyalomnak" szólította, és őszintén feltárta előtte érzéseit.
Kunó gyámja 1883-ig a nagyapja volt, akire unokája később is meleg szívvel emlékezett. Demeter Zsófia uradalomtörténeti kutatásaiból tudjuk, hogy Farkas Imre amellett, hogy korának elismert szakembere volt, kiemelkedő szervezői erényekkel és kiváló íráskészséggel rendelkezett.
Nemcsak mezőgazdasági szaklapokba írt, de a Pesti Napló szerkesztősége is fölkérte tanácsadó sorok írására. A hatalmas uradalom mindennapi életét rendtartásokkal szabályozta.
Ezért Klebelsberg nemcsak osztrák őseitől örökölhette kiemelkedő tehetségét, alaposságát, kitartását, de legalább ilyen joggal magyar nemesi felmenőitől is.
A kiemelkedő képességű és hatalmas munkabírású nagyapa jelleme, értékrendje pedig meghatározta annak a családnak a mentalitását is, melyben Klebelsberg felnőtt.
Klebelsberg nagynénjei kitartó, határozott egyéniségek voltak; a kor szokásainak megfelelően több nyelven beszéltek: franciául, olaszul és németül. Klebelsberg a családban tanult meg franciául és valamennyire németül.
A lányok széleskörű műveltségükkel mindenhez hozzá tudtak szólni. Kitűnő társalgók voltak, és jelentős társasági élet folyt náluk. Az özvegy is azt írja, hogy már Enyingen is nagy, nyitott házat vittek, és sok tehetséges fiatalt segít***ek.
A Kunót körülvevő nagynénjei talán tényleg nem biztosították számára a boldog, derűs gyerekkort, amit Klebelsberg később nagyon fájlalt. Ezt a fájdalmat, Klebelsberg komoly, szerény jellemét talán mégis inkább az alakította, hogy korai árvasága miatt apját szinte nem is ismerte.
Őt próbálta pótolni Klementin nénje férje, Scherer Kamill, aki 1883-tól a gyámja volt. Vele sokat beszélgetett olvasmányairól, együtt sakkoztak, később vadászni is együtt jártak.
Ő volt az egyetlen férfi a családban, az egyetlen minta; nyugodt, kiegyensúlyozott, kedélyes jellemével nyilván hatott Kunó grófra, aki nagyon szerette az „ő Kamill bácsiját”.
Felnőtt korában is ragaszkodott hozzá, sokszor meglátogatta, és mindig nagy szeret***el emlegette. A műveltség elmélyítését szolgálta az osztálytársak által is megcsodált családi könyvtár. Ennek révén Klebelsberg igen nagy olvasottságra tett szert.
A könyvtárban a kedvenc költők (Vörösmarty, Arany, Tompa Mihály) bőrkötéses kötetei mellett szép számmal voltak német, illetve francia nyelvű művek és természettudományos munkák is.
Ráadásul a családban egyértelmű volt, hogy a műveket nemcsak olvasni, hanem jegyzetelni és tanulságait rögzíteni is kell. A családi könyvtár nagy részét édesanyja, illetve nagynénjei halála után magával vitte Pestre.
Erre alapozva értő kézzel alakított ki magának egy gondozott, jelentős magánkönyvtárat. Ezt a mintegy négyezer kötetes könyvtárat özvegye a Nemzeti Múzeumnak adományozta.
A gyűjtemény sikeresen átvészelte a világháborút, de 1949 decemberében az özvegy minden erőfeszítése ellenére olyan módon szállították el, hogy arról többet nem lehetett hallani.
