https://app.minup.io/book/mucsi-viktor-ev

Pranic Energy Center - A Lélek Fejlődése, Alkony Utca 7, Hodmezovasarhely (2025)

16/11/2025

Isteni Boldogság.
2017.06.02

Isten azt szeretné, hogy boldog légy, de az elméd nem. Azon van, hogy az elégedetlenség érzetét keltse, akkor is mikor minden okod megvan a boldogságra. Isten szeretete csak, akkor tud átjutni a szűrőn, ha képes vagy lecsendesíteni az elméd, és nem engeded be az elégedetlenséget az Isteni boldogságba.

Mikor igényidet és vágyaidat magasabbra emeled, mint a pillanat maga, akkor elvész a „jelenléted”. Kilök a saját függőséged Isteni állapotodból, már ha egyáltalán benne voltál. Hisz ezt fenntartani korántsem egyszerű. Az üresség érzésében a teljes békében, figyelmed csillapodik az ingerekre. Ám ez csak az üresség. A Koncentráció és az üresség az Isteni béke síkja felé emel. Az Ingerek megszűnnek elvonni Isteni eszenciád figyelmét és arra tudsz koncentrálni, ami az igazi valód, megleled az Isteni teremtés igazi értelmét. Légy független az ingerektől, lépj át az üresség csendjén, emelkedj bele éterikus Istentestedbe majd tartsd fent.

A fejlődési korlát a tudatszintetekbe van beépítve. A Tudatszint fejlesztése a saját magad érdeki döntése. Fent nincs tudatkorlát. Mindenség tudása van, mely korlátolhatatlan. Így az anyagba kötés első leckéi között találod, a korlátok megtanulását.

A tudatszint határaidat. Mire vagy, vagy, nem vagy képes. A korlátlan fény korlátoltságát elfelejtvén formába záródik, nem csak testileg, mentálisan, érzelmileg, spirituálisan és minden aspektusban új minőséget tanul. Eme új Én – Kép, egy inkarnáció tudatosságát öleli fel. Ha nem volna dualitás, nem tudnátok a különbséget. Isteni Irónia, az egységből való leszakadás, a dualitásba, majd a mindenségbe való egyesülés, egy sokad identitás tudattal. Mit takar mindez… az inkarnációd összessége összeér, egy közös megértési pontban, mely lehetővé teszi az összes leszületésed identitás tudatát. Ám ez mind csak szerep volt, annak érdekében, hogy egy olyan Isteni minőséget kaphass, mellyel eddig nem rendelkeztél, mint Isteni Lény. Hatalmas kozmoszi játék, mely csakis a fejlődésedről szól. Nem volt kezdete és nincs vége. Emlékezz, hogy korlátok csak fixációkban léteznek. De a fixáció teszi lehetővé a tökéletes fejlődés táptalaját. Együtt hoztátok létre a töréseket és fixációkat, a teremtési folyamatok által. Majd beleugrottatok, minőséget javítani, emelni, váltani, ha mondhatok ilyet egy korlátlan Istenlénynek, hogy javítani, emelni, váltani ugrott bele a jelen síkú 3. dimenzióba. Hisz Isteni Mivoltod tagadhatatlan.

Csak Győzze Isten Kivárni, hogy ráébredtek Isteni mivoltotokra. / Kacaj/

Örökkévalóság talán, hisz minden ember jelenének tudatában benne van, ha szeretné, ha nem. Egyénekre lebontva mindenki jelenét éli a kozmoszi intelligenciában. Bizonyos fennmaradt beidegződéseitek, melyeket a gének hordoznak, pontosabban a 3 belső mag emlékei egy korábbi létről, kisugárzik a mostra. Így a gének is e-ként működtetik a biológiád, ha hagyod neki. Nem véletlen lett kitalálva az emberre a reset gomb. De képesek vagytok áthozni a rossz beidegződést a múltból a jelenbe, akkor képzeljétek csak el, hogy mi történne akkor, ha Isteni mivoltodra emlékeznétek. Régen becsülendő és hősies tett volt az önpusztítás és a másik pusztítása. Középkori példa, melyben minél több kárt tudtál tenni, annál értékesebbnek tartotta magát a tudat. Eme átszűrődések levét még mindig isszátok.

Ahogy levetkőzitek saját negatív programjaitok, beindulhat a fejlődés, ha nem, elpusztultok saját és környezetetek pusztításában, majd újra jöttök, mindaddig míg nem sikerül felülkerekedni a sáron magatokban.

15/11/2025

A Valóság Önvalója
2018.09.12

A Dinamikus világ valóságának valósága az, hogy tényleg valóságos. Így nem illúziónak hat, hanem teljes mértékű valóságnak. Ki nem tapasztal Isteni ízt, joggal hihet a valóság valóságában. Aki viszont tapasztalt, ott feltárul a lepel, ahol a valóság csak játszótér csak színdarab. De ez nem új. A több dimenziós Istenlétben, a valóság talaján és azon felül, az igazi fejlődés kikerekedik. Az anyagsík teremtése és az anyag teljes művelése felelősséggel jár, majd ezen túllendülve, az igazi tudati kihívás a feltételek tökéletes irányítása, kihasználása.

Események, szinkronitások létrehozása, változók és fix elemek összeérintése mikro és makro Kozmoszban. Egyszerűbben fogalmazva: az egyedi Istentudat felemelkedési ciklusában mikor képes a világokat önmagában egyesíteni, képes több egyedi Isten tudat összeérintését létrehozni. A feltételek megfelelő irányításával és a fókuszából fakadó erőből létrejövő szinkronitást kiterjeszteni önlénye tágabb változataira. Minél fejlettebb egy egyéni Istentudat annál több ilyen és hasonos szinkronitási összeérést képes létrehozni több Istentudatban. Ezen a gondolati síkon a korona az, hogy még lehet nem tart ott az összehozandó tudatok tömkelege, ahol kifejeződhet Istenisége, de ki ezt irányítja, már rálát és tudja az összes változóval egyetemben, hova fog kilukadni az egyéni darab. Azt hihetnénk sokváltozós és végtelen kimenetelű a sorsunk a valóságban, de hála Istennek ez nem így van. Csakis akkor, ha szembe megyünk a „golf áramlattal” pontosabban az Isteni energia árammal.

Az Isteni energia két dolgot tehet az egyéni darabbal, ha már úgyis a dualitásban szerepelnek a valóságok.

Felemelheti azt, ki készen van rá, és lenyomhatja még lejjebb az egyént, mint volt.

A világ valóságának önvalója oly mértékig függ az egyéni valóságoktól, hogy az alkotja mindazt. Ahogyan halad a fejlődése és kifejeződése az indivídumoknak, úgy fejleszti önlénye valóságát mindenki, ami végett fejlődnie kell annak a tágabb világnak is, amiben szerepelnek. Így a valóság mindig valóság marad, azzal a szépséggel, hogy ki tudatára ébredt önlényére az tudja, hogy ez csak illúzió.

Viszont mindezek mellett ennél valóságosabb valóság nem létezik, mint ez. Tudnod kell még ezt az információt is: Mindenkinek az a valósága, amelybe a tudata szerepelni tud és felér. Ez nem fix. Vannak dolgok, melyek feljebb vagy lejjebb lökik a tudatfókuszt.

A vég konklúzió az, hogy maga a tiszta tudat az, amely kifejeződik és rendelkezik a SAT, CHIT, ANANDA -ával és az összes testekkel. Az egyedi tiszta tudat megvalósulása minden szinten létrehozza, avagy megteremti a feltételek és dimenziók szabályaihoz megfelelő és alkalmazkodó testeket, eszenciákat, feltételeket az önkifejeződéshez.

Ezáltal maga a tiszta tudat a vizsgálója mindannak, amit létrehozott. Így a harmadik szemlélő nem más, mint a tiszta tudat, ki mindenen felüli, tiszta Isteni Eszencia. Evégett nem korlátozza semmilyen feltétel. Nincs szüksége erre, de leginkább arra se. A feltétel nélküliséggel tanítja az önvalót mindig minden szinten. Újra és újra megtanítja rávezetéssel a szövet elméjét a tudata felébresztésére, újra és újra megtanítja az energia rendszert, melyben megtanítja befogadni, átadni, keringetni, áramoltatni az energiát a lélek testekben, itt nem térünk ki az étheri testek sokaságára.

Megtanítja, hogyan lehet feltölteni azon testeinket, amelyhez nem elég fentről lentre elérni, szükséges a lentről feltöltés is. Ezáltal folyton fejleszti minden szinten szereplő valóságának tudatát a tiszta tudatra. Felmerülhet a kérdés, miért tenne ilyeneket és mi végett? Ha ő maga a tiszta tudat, akkor minek fáradozna, vagy kéne neki bármit is tennie.

Az egyedi Istentudat tiszta eszenciája, mely nem az abszolútban szerepel, egyesíti az összes világot, valóságot, illúziót, feltételt, dimenziót egy olyan tiszta tudati eszenciában, amely a betágult abszolút minden részét képezi!

Mi ez, ha nem csoda?
Benned nyilvánulhat meg Isten Egyedi Önvalója minden szinten! Isten tágabb felfogásában a mikro csoda te magad vagy! És az, akinek most vélni mered magad!

14/11/2025

Chit - Isteni Intelligencia Végtelen Paradoxa!
2018.07.23
Tézisként kezelve a mindenség elméjét, mint Isteni Intelligencia az anyag síkra vonatkoztatva, Isten tudata az anyag maga. Ezen információn túlmenve, lineárisan előrehaladó gondolkodásunkból eredően, a történés kiszámítható. Minden egyénben, ugyan azon mechanizmus működéséből kifolyólag, minden végkimenetelt ismer és tud. Szó szerint ki van számolva. Ehhez azonban tudni kell mindenkiben az összes változó és lehetséges opció kimenetelét. Ebből az a szintézis fakad, hogy a végtelen sebességén túl van a mindenség tudatának információs és tárolási sebessége. Hisz, ha bármennyire is hozzáérne ehhez az időfaktor, máris olyan feltételt kapna, amelyből nem tudná „időben” mindazt, amit a végtelen tudás fölött végtelen sebességgel megkap.

Tehát emberi ittlétünk hatalmas időtartalma alatt, azt feltételezni, hogy egyediek vagyunk, nem hogy pökhendiség, de még önző is. Miért bírálom mindezt? A végtelen tudás anyagi tárházában, az összes opció közül, az összes réteg és dimenzió közül, mely anyagban még felfogható és amely nem, egy univerzumra lebontva, egy galaxisra, egy bolygóra, egy egyénre, vajon az abszolút teremtő tudj-e, hogy létezem? Érdekli-e? A válasz: nem.

Ha a végtelen részének egyik darabjával „kivételezne” és odafordulna hozzá noszogatni, amit igazából meg is tesz, akkor olyan feltételt kapna, mellyel korlátozná önmagán felüli végtelen abszolutizmusát. Mégis akkor hogyan fordul oda hozzánk? Közvetlenül. Először nyomokat hagy, jeleket szór eléd, és az egyéni indivídumnak kell felnőnie a végtelen fölé, hogy kiérdemelje önlénye tudatosságát. Olyan paradox ez, melyben a végtelen lény darabja benned, bizonyosságot lel, végtelenségének nagyságáról.
De vajon ténylegesen mi a valóság?

Ha minden működik és létezik párhuzamosan egyszerre, minden variációval, akkor mi a legfelsőbb lény valósága?

Melyik kifejezett tényező az, amely megadja neki azt a távpontot, amivel az összes valóság közül értelmet lel/kap az övé?

A TE jelenlegi valóságod. És nem Ő ér le hozzád felfogni téged, hanem te érsz fel hozzá. Ebből kifolyólag kiérdemelheted a figyelmét. Csakis kérned kell tőle.

Mit? Mindent! Minden szinten stimulálhatod a figyelmét, viszont elérni hozzá csakis a „fókuszált fénnyel lehet!” (Ezt egy kedves ismerősömtől hallottam)

Így minden egyéb törekvés időpocsékolás. Csak figyelem felhívás marad és nem figyelmének elérése. Érted a kettő közti különbséget?

És aztán? Jogos kérdés merülhet fel. Megkezdődhet a kooperatív munka, a mindenható tudatának kifejeződésével benned. A szeretete végtelen formája megnyílik előtted, mert már elbírod! Ezt egy kicsit bővebben kifejtve, tulajdonképpen, nem élsz vissza vele! Kezdetnek megteszi, mint szép gesztus. De kérdezhetnéd, hogy ki élt vissza Isten szeretetével? Illetve ki mert visszaélni vele? Isten maga. Így addig fokozta szeretete finomságát, hogy erőt rakott bele.

Ezáltal réteges lett a szeretete, mint a hagyma. Mindenki csak, annyit kaphat belőle, amennyit elbír minden szinten.

És ki szint nélküli/korlátlan, korlátlan mennyiséget kap. Vicces, mert nincs mennyisége a korlátlannak.

De, ahhoz hogy értelmezhető legyen, szintek kellenek, a szintek utánra!

Nehéz elhinni, hogy nem ítél, csak korlátoz, de ez sem álja meg a helyét. Legkisebb korlátlan részének kell elbírnia a legnagyobb korlátlanságát. És a kicsi és a nagy közt nincs különbség. Ez az igazi oda vissza térő paradox parádé!

13/11/2025

A Szeretet Kapujában
2019.01.03.
Három részre szeretném beosztani a dolgok létét, a könnyebb megérthetőség végett.

1. Fókusz
2. Tiszta Tudat
3. Önvaló

A fókusz felel az anyagi koncentráltságért és az abban megnyilvánult minden szintű feltételek hidegen hagyásáért. Ki elsajátítja a fókuszáltság képességét, az hatalmat kap az illúzió és a valóság közti döntések fölött. Így bekerül a tudat állapotának bizonyos minőségébe, ahol már önlénye ki-voltára fókuszálhat a tudatával. Ennek a következménye a lelki megtisztulás, ezáltal a tudat is megtisztul, a szándék összeforr a forráséval és kifejeződik, mint tiszta tudat.

Mikor ez végbemegy, az önvaló megnyilvánul a tiszta tudatnak jelezvén, hogy most már készen áll az önvaló igazi megértésére. Ekkor történik a csoda!

/Szeretném leírni, úgy a folyamatot, ahogyan azt láttam és látom. Megteszem a tőlem telhető legjobb formaadást a formátlan formának, amiben a mindenség rejlik/

Tehát, mikor készek vagyunk, megnyílik a szeretet kapuja, ami lokálisan a szívnél helyezkedik el. Viszont a szív nem azonos a szeretettel, ő a „receptora” avagy felfogója a szeretetnek, ami a belső önvalóból sugárzik ki.

Tegyük fel az elképzelés listájára ezen pár dolgot, ami most jön.
1. Fókusz
a) A fizikai testünk felülről látása vizsgálati pózból, de az érzete, működése és mechanikai funkciói kettős érzetet, illetve érzékelésen alapuló áthatást biztosítanak.
b) Az egyidejűség létrehozza a többpontú észlelést a fizikáról, a fókuszáltság segítségével.

2. A Tiszta Tudat
a) A Tiszta tudat megnyilvánulása a koronában és azon felül és belül 360 fokos perspektívát ad a fizikai testről, az energia testekről és ezen, finom formák érzékeléséről.
b) Mikor a korona csakra lenyílik 360 fokban, a teljes metafizikai valóságot biztosítja az energia rendszernek. Ezáltal az energia minden egyes „részecskéje” vagy töltete, tudatossággal bíró kozmikus lény, hozzád tartozó energetikai minőséget biztosít, mind a testnek mind az energetikai mintáknak.
c) Tehát, nemhogy nem a test vagy, még az energia rendszer sem, pontosabban kifejezve, mindezek is vagy, és ezen, testeket átható energia is.
d) Kijelenthető mindezen felül, hogy a spirituális hierarchia, a koronában foglal helyet, szerepel.
Ez egy kicsit később lesz értelmezhető…

3. Önvaló
a) Ezen áthatások után és perspektívák obszerválásának következménye képen, belép az önvaló, a szeretet kapujának kinyílásával. Az eddigi „tapasztalatok” szinte mindenszintű törvénységet meghazudtolva megtanították a perspektívát megfelelően figyelni!
b) Ez vezet el oda, ahonnan a szeretet áramlik ki, a szívhez. Ez a szeretet már nem tárgyak, vágyak, lények után kering és sóvárog. Ő maga a legtisztább szeretet, ami áthatja a tökéletes és tökéletlen lényünket minden szinten egyszerre és általunk mindazt, ami a valóságunkba beletartozik és azt is, ami nem. Szó szerint ez Isten Szeretete.
c) Ezen tudások és nézőpontok ismeretében, figyelve a kaput és a csakrát, a szubjektív önvaló beránt a szívünk mélyére, a végtelen birodalmába.
d) Ahol a 3D átvált 6D be. A felszín, felület befele halad a végtelenbe, de nincs tértorzulás, de ez nem azt jelenti, hogy a perspektíva nem tágul rá a végtelen belső univerzumra. Ez a torzulási élmény más, mint a tudati perspektívatágulás a 2. pontban.

Így aztán az a kozmikus lény, aki vagy, szubjektív megnyilvánult formában, 3 perspektívában figyeli önmagát.

- Fizikai testét fókuszban tartva a 3D ben múlva telvén örökösödik önlényéről
- A Tiszta Tudat lenyílásával mindezt vizsgálja egyidejűleg 360 fokban.
- Az önvaló megnyilvánulásával belép a 6D világába, s egyszerre létezik minden téren és szinten.

Nem is tudom, hogy közvetítés lesz-e vagy sem. Az érzet megnyilvánulásával leírom mi érdemleges.

A tapasztalatra felépülő egó elv, mely csakis a perszonális identitás tudaton keresztül tanít és nevel, mindabban hisz, ami működik az életében, sőt abban is, ami nem. Hisz a remény mindig ott marad, mely kitartja a lehetetlenben való hitet Önmagára. Hisz oly nehéz, egy elvonatkoztatott absztrakt abszolút dimenzióban hinni, hogy már röhejes, és még meg is vetjük azt, ki így tesz. A Rajasz teszi a dolgát. Ha akarjuk, ha nem. Így Isten csodálatossága, bölcsessége és tanítása zseniális. A betegséget használja arra, hogy az egyéni indivídumba megnyissa az empátia kicsi kapuját, amibe belekerülhet a fény. Abban a pillanatban, hogy beteg lesz az egyén, elkezdi kutatni a gyógymódját, ezáltal eljut, ahhoz a közeghez, kik már meggyógyultak, vagy még ugyan abban szenvednek. Azonosul a problémával, hisz benne is jelen van, így nyitottá válik más perspektívák megértésére is.

A munkát használja az értékadásra, ezen felül a tapasztalatot a személyi érték definiálására. De ez mind csak egy lufi. Pillanat alatt változik a követelményen alapuló tapasztalat halmazi elvárás, a cselekvés megnyilvánulása végett, melyben feltételt kap a megnyilvánulás, így aki eddig értett hozzá, az már az elvárás szerint nem ért továbbá hozzá. A lufi kipukkan. Az indivídum szétesik, vagy fejlődik, mert ez a „túlélés” Darvini evolúciója, csak azt nem vette figyelembe, sem a társadalom, sem a tapasztaló és cselekvő, hogy ő maga a lélek.

Lehet fény nélkül élni, csak nem érdemes. Mert az első sötétség követő lesz a legnagyobb fénymunkás, mihelyst a saját testén, legyen az bármelyik, jelentkezni kezdenek a tünetek. Hisz oly test azonos, hogy mindezért nem engedi be a fényt.
A test múlandóságából kifolyólag, a múlandóság egyre nagyobb értéket ad az örökkévalónak bennünk. Azt kell itt és most kijelentsem, nem az ember a két pólus találkozópontja, ahol a mennyek és a pokol találkozik. Ez sajnos tévhit. Ha az energia felépítését nézzük a dimenzióknak, akkor biztosan kijelenthetem, hogy ez a 3. Dimenzió a 12. ből. Akkor, hogyan is lehet ez a közepe a fentnek és a lentnek?

Az egyszerű lépcsőzetes felépítés lehetővé teszi a fény befogadását azon a szinten és létfeltételben, ahol megnyilvánult, mindaz, aki vagy. Mit jelent ez pontosan? Azt, hogy minden egyes dimenzió rendelkezik egy TÓL –IG tartományú fény kalibrációval. Vicces paradox, a dualitás fényéről. De a fény sokkal tágabb fogalom, mintsem a fény árnyék játéka. Így a legalsó dimenzió a legsötétebb, és a legmagasabb a legfényesebb.

Tehát, kedves indivídum, betágult Istentudat, ha olvasod ezt, tudd, hogy a fényed kalibrációs szintje, pont ott van, ahol már fel tudod fogni és oda tart, amit még fel sem tudsz fogni. Ehhez az Univerzumhoz csatolt 12 Dimenzió, több eonokon való felemelkedése látszólag sosem kezdődött el és soha véget nem érőnek tűnik, de mégis valami viszi befele a benne szereplő lényeket, kik önátlényegítő tulajdonságukkal dimenziókat „poppolnak” „ugranak”.

Szó szerint: Átlényegítik magukat betágulásuk felfele haladásával! Ezáltal az is kijelenthető, hogy mindenkori Isten tulajdonsága, minden egyedi Isten darabnak az önátlényegítés. Ezzel halad a „fejlődési” rátán, s skálán. Hol le, hol fel, hol be, hol ki. Leereszkedik az anyagba, felemelkedik az anyagból, betágul a kollektív abszolútból, hol kiemelkedik az Isteni Egyediesedésből és újra eggyé válik az Abszolúttal. Ez a sorsa annak ki van, s annak ki nincs, ez az igazi Csillag sors.

A Végtelen körforgások, végtelen perspektívájának, a végtelen variációinak, végtelen permutációinak ismétlődésére!

12/11/2025

Kozmikus Utazások
Napi olvasás és gondolkodó:
2019.01.02.

A világmindenség csodálatos! Kivéve akkor, mikor bajban vagy. De ki az, aki bajban van? Miből fakad a baj?
- A hozzáállásotokból.

Abban a pillanatban, ahogyan hozzáállsz már keretet adtál, az esemény megminősülésének. Miért? Mert, már is azonosulsz a szubjektív részrehajlásra, magad felé. Így kiesel az önvaló független perspektívájából, és menten baj kerekedik.

A baj nem más, mint az önvaló tanú állapotából való visszaesés. Az áldásosság ihletettséggel együtt, szinte vonzza a magasabb perspektíva megnyilvánulását benned. Az áldásosság elérése, alapvetően nem érhető el, a felsőbb akarat engedélye és megkérése nélkül. Így az ihletettség maga, az intuíció folyása, állandósul az önvalóban.

Ezek után feltehetjük a kérdést:

Valójában Isten mennyit, foglalkozik a mi kis ügyes bajos dolgainkkal? A válasz egy kicsit különbözik a „semmitől”.
Pontosan annyit foglalkozik vele, amennyit az önvalók minden téren, szinten beleraknak. Se többet se kevesebbet. Tehát, a szubjektíven beterjedt Isten darabok önvalója, pontosan annyit foglalkozik avval, amit figyel, mint az abszolútban tökéletesen létező kollektív Istentudat. Viszont a perspektíva igen erősen különbözik egymástól.

A kollektív Istentudatot nem nagyon köti le, a múlandó múlandóságában létrejövő illúziók illúziójának illuzórikus illúziója, ha csak az áldásosság elérésével, meg nem kérjük rá, hogy figyeljen és segítsen. Akkor pontosan, annyira figyel ránk, amennyire kell. A szubjektív önvaló tanú állapotától, a testben megélt bármely atrocitásig.

De nem azonosul veled, ez egy erős gondolat, furcsát kontrázok rá: több mint te!

Fényt kérsz a fénynek, fénnyel! Kivilágítod magad neki, a kérelmeddel és hatalmas kozmoszi szeme mindent látván, belép az életedbe segítve azt. Persze bárhogyan is érjen el Isten segítsége, szeretete és fénye, közvetve, vagy közvetlenül, mindig rávezet a megoldásra. Nincs „short cut”, nincs „rövidítés”. Mindenkor mindenhogy részt kell venni a megértések sorozatában, különben semmiből sem tanulnánk. Ezért is a leggyakrabban használt eszköz, a rávezetés az emberi világban.

Ez adja az „AHA” élményt, az érzelmi visszacsatolást megértettség révén. Ettől lesz az Istenkutatásnak Isteni Íze. Minden szenzorodat, receptorodat, sejtedet és érzékedet, s persze mindezeken is túl, igénybe veszi Isten felfedezése, önlényed mivoltában.

Mikor ízt kap belőle a belső felfedezés, elindul a kozmikus utazás befele. Minél inkább befele hatolsz, annál inkább terjednek a dimenziók az önvalóba! Egyszer csak azt veheted észre, hogy annyi nézőpontból vizsgálod magad, amit fizikai képtelenségnek véltél eddig. De itt már az elme nem játszik a tanult feltételekkel. Csakis a tiszta tudat vizsgálja, a fizikai anyagon túllépve, az energetikából adódó, önvaló származásának létterét. Akkor kik is vagyunk valójában?

A kozmoszi utazók, kik beterjedt önlényüket kutatják, vizsgálva ezt végtelen perspektívából, mind a szubjektív, mind a kollektív Istentudatba végezve ezt!

És mi újság a többiekkel?

11/11/2025

Odaadás
2018.06.02
Napi Olvasás:
3-6-9. A dimenziók felépítési lényegében, a háromból kinőve, hat dimenziósokká válunk. Egy
bizonyos mértékig a fejlődés beindul, és a hatból vissza kell térni a háromba, annak érdekében,
hogy elérhessük a kilencet. Az odaadást csakis a legmagasabb síkon dönthetjük el.
Persze természetesen ez nem azt jelenti, hogy az alsóbb síkokban nem lehet gyakorolni az
odaadást, hisz a harmadikban kell felfogni a koncepcióját, ahol talán a legnehezebb. Kevesebb a
bizonyosság a múlásban és ez segít a bizonyossal elhitetni, hogy nem állandó.
- Húha nehéz szavak. A lélek tehát nem állandó?
- De bizony, hogy az, mindaddig, míg úgy nem dönt, hogy feladja magát. Minden téren,
minden tudását, az egész lényegiségét.
Csakis így juthat be a tiszta tudat létsíkjára. Mindenről lemondva nyerhető el, az állandóság feletti
állandóság.
- Na, várj… akkor azt állítod, hogy az állandó nem állandó, hisz van fölötte egy magasabb
bizonyosság. Már nem nagyon tudom követni a paradoxok között, hogy mi a valóság és
mi nem.
- Pontosan tudod követni, nem kell az önámítás már ezen a szinten. Tudod jól, hogy mi
értelme feltérképezni a lelket, a feltételeket, a dimenziókat, a lélekcsaládokat, és mindazt,
amit a tudatod fel tud fogni. Másképp hogyan lennél tudatában annak, hogy miről
mondasz le?
- Sehogy, ha jól értem, akkor az egész hócihő az egyediesedéssel és a felfogással és minden
szintű kitágulással, belátással csak mindazért van, hogy azt mondhassam feladom?
- Nem. Nem feladod, odaadod. Ez két külön dolog. Feladni azt lehet, amivel még nem
akarsz szembekerülni, odaadni mindazt, amit elértél, akkor lehet, ha már oda kerültél,
hogy nem vagy függője semminek sem. Hisz feltétel nélküli vagy. Ezek után tudnod kell,
hogy minden rétegben szereplő test, mely állandó, vagy múlandó, mind feltételekhez
szabott. Lélek szinten jön meg az elhatározás a lemondásra, az odaadás keretein belül,
akkor érhető el a tiszta tudat létállapota.
- De, mindig itt a de, de akkor mivel érthető, érezhető, tapasztalható, és így tovább a tiszta
tudat, ha nem mindazon hierarchia által, aminek gondoljuk magunkat?
- Szép kerek kérdés. A koncepciója a tudatszintnek betekintést ad az odaadás
lényegiségéről. Tényleg azt feltételezed, hogy a tiszta tudat nem tud magáról és nem tudja
létezését, körforgását az alsóbb részeinek?
- Neem, merem azt hinni… vagyis, de azt hiszem, magyarázd el, nekem akkor kérlek a
bizonyosságot, a minden feltétel fölött.
- Nem tehetem.
- Miért?
- Mert annyira szeretlek!
- Na, ezzel aztán jól megzavartál.
- Azzal, hogy szeretlek?
- Nem. Tudod jól mire gondoltam.
- Persze, hogy tudom. Akkor most ezt egy példán keresztül mutatom be. Szerettél már
valakit annyira, hogy mindent meg akartál oldani helyette és mikor így tettél, nagyobb kárt
okoztál, mint hasznot?
- Persze
- No, akkor üdv a klubban. Ha elmondanám a lényegiségét, hogy modern legyen az írás,
lespoilerezem a tiszta tudat létezésében a minőséget, minden varázsát elveszti!
Mindenkinek csakis egy bejárat adatik rajta. Ez pedig saját Önvalójának megértésén
keresztül vezet.
- Na, szuper, és mikor megértem adjam oda…
- Félre ne csússz itt a nagy megértések közepette. Nem kötelező! Az odaadás lényegisége a
mérhetetlen nagy önzetlenség. Míg ez nincs meg, semmit nem tudsz adni, nemhogy
odaadni.
- Tehát, ha önzetlenül odaadom magam Istennek, megkaphatom a tiszta tudat bejáratának
kulcsát?
- Nem teljesen ilyen egyszerű az egész. Bárcsak az lenne.
- Akkor mi motiválna minket egyáltalán ilyen tettekre, főleg nem csak testi szinten.
- Mi motiválna? Talán magadat kéne kérdezned erről.
- Pont azt csinálom nem? Tágabb önmagam
- Akkor tudod a megoldást mindenre…
- Leírhatom?
- Kérdés volt?
- Leírom. Szóval a lényegisége, akkor nem más, mint a teljes önvaló, a totális „ki vagyok
én” kérdésre megkapni a választ, a befele néző kutatásban, majd mikor azt vélnénk
elértük a legkisebb pontból felfogni a legnagyobbat, megérhetjük a koncepcióját
mindezen évezredes kérdéseknek. És egyszerűen odaadhatjuk az egészet, illetve letehetjük
előtted mindazt, akinek eddig vélni tudtuk önmagunkat.
Szépen motivál és kecsegtet az egész, csak nem is tudom.
- Mit? Azt véled feltételezni, hogy ha amit eddig „elértél” teszem hozzá teljesen „egyedül”
lerakod, nem lesz belőled semmi. Ha ezt véled, így is lesz. De már ezen a bizonyossági
rátán, tudod jól, hogy nem így van.
- Tudom, de nehezemre esik elhinni.
- Mindig bizonytalansággal jár a változás, főleg akkor, ha arról van szó, hogy eddig, aminek
vélni merted magad eltűnik. Éreztél már engem aggódni?
- Nem
- Biztos?
- Akkor ezek szerint, de. Oh most látok rá, értem. Köszönöm. Rajtunk keresztül mindazon
kavalkádot megéled, amin mindenki átmegy. Tehát, ezek szerint, ha a tiszta tudatban vagy
jelen, hisz csak az bír téged hordozni, logikusan ezért vagy ott, akkor nekünk kell
odamenni és nem neked le. Hisz a feltételek, és a korlátok végett nem működhetnél,
illetve szebben fogalmazva, nem bírná el a feltétel a tiszta jelenléted.
- Pontosan. A legapróbbtól a legmagasabbik jelen vagyok, de a tiszta eszenciám, a tiszta
tudatban van. Ezért vagytok ti is a „mintámra” tervezve. A legapróbbtól a legnagyobbig
jelen lehettek egyidejűleg!
- Értem hova vezeted a konklúziót.
- Na, és hova.
- Az odaadás lényegiségében a formához, energiához, stb. való ragaszkodás még mindig
súly. Ezáltal nem létezhetünk a súlytalanban súllyal. Végtére a lényeg az, hogy ha
ténylegesen megtörténik az odaadás feléd, akkor nem hogy nem leszünk senkik, de
minden s mindenki leszünk a legmélyebb szintekig. Egyszerre lehetünk minden síkon
kiegészítve mindezt azzal, hogy az egész a tiszta tudat birodalmában történik.
- Kezded kapizsgálni.
- Tehát az Obszerver, a megfigyelő innen érkezik?
- Tudod jól, hogy ez sem kérdés volt.
- Hm… tehát lényünk legnagyobb minősége benned, belőled liftezik le, fel. Vizsgálva
mindazt, akivé formálódott.
- No, nézzenek oda.
- Ez felvet még egy kérdést.
- És pedig?
- A megfigyelő kihez és hogyan tartozik. Van-e mindenkihez hozzá rendelve, és ha igen, ez
nem te vagy?
- A tiszta tudathoz tartozik. Igen, és igen.
- Ennél azért szaftosabb választ vártam.
- Meghiszem azt. Tudod, a mély megértése az egyek „vagyunk”nak már következteti
magából mindezt. Tudatossá válik az egyén önlényére és azáltal a másikra is, majd a
mások keresztül rám. Azon felül mindezt vizsgálod bentről és fentről egyszerre. A bent az
Önvaló, a fent a Vizsgáló.
- Akkor a vizsgáló nem az önvaló része?
- Nem teljesen. Az önvaló belső tudatossága terjed ki a vizsgálóra. Így érhető el! És nem a
vizsgáló tudata terjed az önvalóra. Azért mert, mielőtt megkérdeznéd, a vizsgáló
mindennel tisztában van. A tiszta tudatból érkezik, és egyszerre adja az identitás tudatot
az önvalóval, ha az önvaló kiterjed a vizsgálóra. Tehát a legtisztább értelemben a vizsgáló,
az Isteni Eszencia mindenkiben.
- Uh, hát, visszaolvasva nem épp egy lightos regény.
- Ne ítélj! Még, ha jó értelemben is szántad.
- Rendben. Kérjek bocsánatot?
- Nehezedre esne?
- Lehet
- Akkor igen!
- Bocsánat!
- Remek, nehéz volt?
- Nem, annyira nem.
- Remek, akkor értsd meg, hogy értelek. És nem a bocsánatkérés a lényeg.
- Akkor mi?
- Az a koncepció, amelyben elmélyül benned a tudás olyan „szerepekben”, amelyek esetleg
felháborítanak, kiakasztanak, vagy megbotránkoztatnak.
- Azt kéred, hogy ilyen helyzetekben legyek megértő?
- Mikor máskor akarnál az lenni? Mindenki megértő tud lenni, ha békés.
- Várjunk csak, mikor kanyarodtunk el a karakterem hibáihoz a tiszta tudatból.
- Ez is a része.
- Na, ezt nehezen hiszem el.
- Nem is kell, hogy hitegesselek, elég, ha tudod.
- Legyen így.
Nos, kicsit megakadtam, kisajátítva az elakadás fogalmát. Minden összefügg mindennel. Végtére
azt kell megértsem, hogy ha szemtől szembe szeretnék lenni veled, fel kell nőjek a nagyságodhoz.
A vibrációdhoz. Mert képtelen bármely test elviselni a tiszta fókuszodat, ha ráirányul.
- Ne misztifikálj túl! Elfelejtetted ki vagyok? TE VAGYOK. Benned vagyok. Mindenkiben
ott vagyok. A fejlődés lényegisége nem az, hogy a kollektív tudat egy elérhetetlen csodába
menő csillivilli hely legyen. Általatok fejlődik. Nem fentről tekintünk rátok. Belőletek
tekintünk rátok. És ti vagytok azok, kik fejlődnek és nem mi. Kérlek, ne forgasd ki a
logikáját! Az egyéni kalibráció növekedése által emelkedik a kollektív is. Ha az egyének kik
a kollektívet alkotják fejlődnek benne, logikusan az is fejlődik, amiben jelen vannak az
egyediek. Így nem az önző Isten fejlődik egy elérhetetlen dimenzióban, mert többre tartja
magát, pontosan az ellenkezője. Alá szállt, hogy sokad önmagával fejlődhessen, és jobban
megérthesse mindazt, akik valójában VAGYUNK.
MI VAGYUNK ISTEN!
Legmélyebb és legtisztább szeretetem sugározzon rátok!

Pranic Energy Center - A Lélek Fejlődése

16/11/2025

15/11/2025

14/11/2025

13/11/2025

12/11/2025

11/11/2025

Cím

Weboldal

Értesítések

A Rendelő Elérése

Parancsikonok

Megosztás

Kategória