15/03/2025
Hogyan javítsuk meg az elromlott gyereket, avagy mi a különbség egy elromlott autó és a beteg gyerek között?
Kigyulladt a hibajelző lámpa az autóban! Elromlott egy alkatrész, amit nem tudok otthon kicserélni. (mondjuk én még egy izzót sem, azt megoldaná a férjem) Bár a mai LED fényforrásokat már házilag sem lehet cserélni.
Hogy milyen bonyolultak manapság a gépek!
Semmi gond telefon a szerelőnek, időpontot ad, viszem a megbeszélt órára. Megmutatom, kulcsot átadom. És ezzel együtt átadom a felelősséget is, hogy oldja meg a problémámat. Ha gyorsan megvan, megvárom, iszok egy kávét, olvasom a kertészeti tanácsokat! A szerelő dolgozik, semmi dolgom vele. Van, hogy ott hagyom az autót, nélkülem is megjavítja.
Kész lett, mutatja, kulcsot vissza, kifizetem. Ad még egy-két jó tanácsot, hogy hogy hogyan használjam: ne legyen vezetés közben a lábam a kuplungon!
Nekem? Soha! Gondoltam magamban, de hadd mondja, ígérem, vigyázok rá.
Hazafelé az úton bevillan, basszus tényleg, leveszem róla. De olyan mélyen van beidegződve, hogy a következő váltás után persze, hogy rajta marad. Automata váltósat kellett volna venni, majd legközelebb.
Fáj a gyerek torka, lázas, köhög. Már több napja. Az óvodában is szóltak már, nem kéne vinni.
Hívom a rendelőt, kapok időpontot, viszem. Majd meggyógyítják, az a dolguk. odaviszem, megvizsgálják, megállapítják, felírják, holnap vihetem megint az óvodába és kész.
Ja, nem.
De jó lenne, mint az autószerelőnél. Még kávézni is kimennék, vagy addig bevásárolnék.
Kivárjuk a sort! De nekem időpontom volt. Az előttünk levő anyuka képtelen volt fegyelmezni a gyerekét, elképesztő még rugdosott is, meg köpködött. Volt valami nagy csörömpölés, biztos felborított valamit. Olyan hisztit csapott, hogy minden kihallatszódott.
Megtörtént a vizsgálat, diktálja az orvos a terápiát, mindjárt én következek.
Nem, mert most az anyukának újra elmondja az egészet. Hát nem figyelt? Mondjuk, nem csodálom, mert a gyereket fegyelmezte nem sok sikerrel.
Nyílik az ajtó. Túródik a gyerek kifelé, kezében matrica. Az anyuka kezében papír, amiből felnézve visszalép.
Akkor reggel-este 1-1 szem ebből? A másikat, azt az orrba, vagy a szájba?
Holnap vihetem már az oviba?
Neeem?
De nekem dolgoznom kell!
Doktornő győzködi, hogy a gyereke érdekében, meg a többi gyerek érdekében otthon kellene maradni.
Nem érti. Azért hoztam ide, hogy meggyógyítsák, Beteg lett, elhoztam, gyógyítsa meg. Maga az orvos!
Az én gyerekem türelmesen vár, beteges szemével kérdőn néz rám. Rámosolygok. Mi következünk.
Zajlik a vizsgálat, figyelek. Az asszisztensnő felvesz egy telefont. Az előző anyuka az, rájövök a párbeszédből. Az egészet újra elmondja neki az asszisztens, még rá is erősít, hogy mindent leírtak neki papíron is. Meg, hogy a felhőben a gyógyszer, meg az adagolás is. És este meg reggel egy-egy szem.
Csak megjegyzi már egyszer.
Hogy ezeknek hogy van ennyi türelmük ennyi emberhez?
Na, velem nem kell ennyit foglalkozni, figyelek, a gyerek nem amortizálja le a rendelőt. Még meg is dicsérik. Választhat matricát. Kettő között vívódik, megkapja, mindkettőt.
Papírokat megkaptuk mi is. Elolvasom újra, hiszen az én felelősségem, hogy betartsam, amit mondtak.
Rajtam múlik, hogy végül meggyógyul és milyen gyorsan. Pár napig nem viszem az oviba, ahogy megbeszéltük. nehéz lesz, de majd mesét olvasunk, beszélgetünk, rajzolunk, társasozunk. Ettől is gyorsabban gyógyul.
Megyünk a kontrollra, mosolyog a gyerkőcöm, jól van. Végzünk, holnaptól vihetem az oviba. Kifelé menet találkozunk, akik előttünk voltak a múltkor. Szegény gyerek, nyűgös, prüszköl, még nem gyógyult meg. Jobbulást kívánok nekik.
Útban hazafelé bevillan az autószerelő tanácsa és leveszem a lábam a kuplungról, hiszen az én felelősségem, hogy elkopik-e idő előtt! Összenézünk a tükörben a mosolygós szemű gyerkőccel, hiszen az én felelősségem a boldog élete!
