22/09/2025
Megint őrlődsz. Hogy vajon tényleg nárcisztikus vagy-e, ha már ennyit gondolkozol rajta, meg ő is annyiszor mondta neked. Persze ha komolyan aggódsz emiatt, szinte biztos nem vagy az. Bűntudatod van, hogy mi lesz vele nélküled. Aztán megint jön a kétely: lehet, hogy nem is szenvedsz annyira, csak túlreagálod. Mi van, ha neki van igaza? Ha tényleg te vagy a probléma? Közben a tested ordít. Pszichoszomatikus tünetek, alvászavar, szorongás, kimerültség. De te már nem hallod rendesen, mert annyira ki vagy véreztetve, hogy nem maradt erőd lépni. Csak a remény maradt. Az a néhány szép pillanat, ami újra és újra visszahúz. Mert ha olyan is lehetett, akkor miért ne lehetne megint? Talán csak egy kicsit kéne máshogy viselkedni. Talán ha jobban alkalmazkodnál. Ha nem hoznád fel, ha nem kérnél annyit, ha jobban vigyáznál rá…
És közben látod, ahogy összezuhan, valahányszor megemlíted, hogy elmennél. Hogy lehet elhagyni valakit, aki ennyire kiszolgáltatott, és közben ennyire kontrollál? Aki azt mondja, nem bírja ki nélküled, miközben te már rég nem bírod mellette? Körbe-körbe futsz. Kételkedsz mindenben is. Tudod, most szívesen megfognám a kezed, hogy elmondjam: nem vagy egyedül. Ez az érzelmi csapda, amiben most élsz, rendkívül megterhelő. És egy dolgot szinte biztosan állíthatok: ha kilépsz, lehet, hogy ő átmenetileg összeomlik, de a tapasztalatok szerint nem marad ott hosszan. A valódi, mély fájdalom megélése sokaknak nehéz, különösen azoknak, akiknek a személyisége a sérülékenységtől való védekezésre épül.
Sok esetben az történik, hogy egy ilyen kapcsolat megszakadása után az illető hirtelen, látszólag végérvényesen megszakít minden kapcsolatot – mintha a másik sosem létezett volna. Ez egyfajta önvédelmi reakció: a kapcsolat felidézése túlságosan veszélyeztetné a belső egyensúlyt. Gyakran már a szakítást követő időszakban új kapcsolatot keresnek, valakit, aki átveszi a funkciót, amit te betöltöttél. Ez már az ő története. Téged csak az köt még hozzá, hogy félted. Hogy bűntudatod van. De ő túl fogja élni. Csak másokon keresztül. Te viszont akkor kezdesz el igazán élni, amikor kiszállsz ebből. Amikor végre nem csak túlélsz. Hanem levegőt veszel. Szabadon.
