MA kincsei

MA kincsei Mercz Andrea tudatosság-mentor, integrált család-és rendszerfelállító tréner Végzettségeim nem jogosítanak erre.

Küldetésem, hogy segítek az embereknek megtalálni és megélni a legkiteljesedettebb önmagukat a tudatosság útjára lépve. Az önvalód megéléséhez, a helyed megtalálásához, a játszmamentes élet megteremtéséhez vedd le az álarcaidat, bontsd le a falaidat, tedd le a terheidet. Integrált család-és rendszerfelállító trénerként, életgyógyász-életküldetési konzulensként és spirituális választechnika alkalma

zóként támogatom a hozzám fordulókat ezen az úton. Ha szeretnéd, hogy kísérjelek, mondj igent magadra, állj bele a blokkoldó, hitrendszer átíró folyamatba. Ezekkel a módszerekkel tudlak támogatni:

családállítás, családi rend elmélet
spirituális választechnika
számmisztika
Bach-virágterápia
színterápia
kronobiológia, kronodinamika
felismerések, gyógyulás az irodalommal
grafológia


Végzettségeimet a Janus Pannonius Tudományegyetemen, az ELTE-n, Tóth Attiláné Molnár Valériánál (Országos Írásszakértői Intézet), Váradi Andreánál és Dömötör Alettánál (Talentumok), dr. Németh Renátánál, Rakovics Évánál szereztem. Köszönet és hála nekik az átadott tudásért és azért a szemléletért, ami a segítő munkában vezet.

Értékrendem a munkában:

- elfogadó, támogató légkör

- felkészültség

- őszinte, együttműködő kommunikáció


Pszichés és pszichiátriai betegségben szenvedő embereknek nincs kompetenciám segíteni, pszichoterápiás tevékenységet nem végzek.

28/05/2026

Január óta írok elkezdtem minden hónap végén írni összegzőt, aztán átváltottam arra, hogy a hónap elején írok előzetest. Júniusra ezt írtam:

A Szeretet mindent megold

Mostanában sokszor jött szembe ez a mondat, segítőktől, még családállítóktól is, sőt a Rend a lelke programban az egyik feldolgozandó könyv fülszövege is így kezdődik: Amikor a szeretet nem elég. Mindig ráztam a fejemet, nem értek egyet vele. Nem a vak szeretetről beszélek. Mert az tényleg nem elég. Hanem a látó szeretetről. Látlak, hallak, felismerlek. A másikat is, aki ugye nincs, hiszen mindenki én vagyok, vagyis magam felé fordulok valójában mindig a látó szeretettel. Nincs játszmázás, nincs feltételezés, jelenlét van. Benne maradás, nem kilépés, akkor sem amikor kezd kellemetlenné válni. Szeretetből odafordulás van. A másik meg érti, ahogy érti. Ha belőlem tiszta energiából indul ki, amit adok, akkor nem érthetné ő sem máshogy. Ha mégis, akkor az már az ő dolga, hogy mit kezd vele. Ez nem a mosom kezeim hozzáállás, hanem éppen a szeretetből odafordulás.

Azt írtam, hogy tiszta energiából adok, és benne maradok a helyzetben, elfogadva a másik reakcióját, meghagyva neki a lehetőséget arra, hogy felismerje a működését és szembenézzen vele. Ez nem az én elvárásom, hogy ismerje fel. Ez egy lehetőség neki. Nem véletlenül találkoztunk össze, a lelkünk mindig tudja, mire van szükségünk. Ha kellek a felismeréshez és szembenézéshez a másiknak, ott vagyok. Nem vonódok be, megfigyelőként szemlélek. Az ő odafordulását, reagálását sem játszmaként értelmezem, a tiszta szándékot feltételezem. Még ha nem is az van benne a részéről. Részemről az van. Így ha szeretnék tőle valamit, meg fogom látni, hogy tudja-e azt adni, és ha nem tudja, elfogadom, nem ér csalódás. Ezáltal tudunk gyógyulni, a vak szeretetet látó szeretetre cserélni.

Ehhez egy döntés szükséges: a Szeretet jelenléte legyünk. Ez nem más, mint a Forrás szeretete. Ami bennünk lakozik, mint a lényünk magja és forrása. A Forrás szeretetének kiáradása rajtunk keresztül. Aki szeret, az nem fél. Csak a Szeretet a valós. Mivel nincsenek mások, mindenki én vagyok, tulajdonképpen a részeim találkoznak össze. Micsoda gyógyulási lehetőség ez. Elhárítani minden akadályt a Szeretet megnyilvánulása elöl. Úgy dönteni, hogy szeretni fogok, hogy a Szeretet taníthasson engem önmagáról.

„A Szeretet minden dolgot magához ölel, minden dolgot megenged, minden dologban bízik, minden dolgot meghalad.”
(A Szív Útja)

Ennek a támogatására ajánlom a MA kincsei nyári programját: Hozzáférek a képességeimhez

A részleteket itt találod:
https://youtu.be/qt0I112p5zc?si=9YzLH9NpQfigGgKT

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor, integrált szemléletű családállító

Szeretettel ajánlom a MA kincsei nyári online programját: 💫Hozzáférek a képességeimhezA családállítás elméleti hátteréne...
27/05/2026

Szeretettel ajánlom a MA kincsei nyári online programját:
💫Hozzáférek a képességeimhez

A családállítás elméleti hátterének egyik része a családi rendelmélet. Ez a szabályrendszer megadja a szerepeink harmonikus működéséhez az alapot. Erre lehet építeni. Ha ezeket a szabályokat betartjuk, a gyerekek megélhetik a gyerekségüket, a szülők tudnak harmonikusan működni a szülői szerepükben, anyának és apának és egymás társának lenni. A családi dinamikát a szeretet áramlása határozza meg, a vak szeretetet felváltja a látó szeretet.

Ilyenkor mindenki a helyén áll, betölti azt, a saját életét éli, a képességeit a legnagyobb mértékben ki tudja aknázni, az életében előforduló kihívásokban sikeresen részt tud venni, kiteljesedett és boldog életet él.

💫Arra hívlak, hogy csatlakozz a Rend a lelke online csoporthoz megtanulni a rendelméletet.


A január óta zajló Rend a lelke féléves program anyagából válogattam a 3 hónapos nyári ajánlathoz.
Négy könyvet olvasunk, dolgozunk fel közösen ebben a zárt csoportban.

Ezek a következők (amik jelenleg könnyen elérhetők):
✔️Bertold Ulsamer: Gyökerek nélkül nem lehet repülni
✔️Marine Sélénée: Összekapcsolt sorsok - különböző végzetek
✔️Hellinger: Maradandó boldogság - A harmonikus kapcsolat
✔️Thomas Schäfer: Ami a lelket megbetegíti és ami meggyógyítja

Ha szeretnéd elolvasni a könyveket, tedd azt, és kövesd a csoportba feltett videókat, hanganyagokat, workshopokat.
Ha nem szeretnél olvasni, csak a feltett anyagokat követed, azt is tud támogatás lenni.

Június elsejétől augusztus 30-áig kapcsolódunk a csoportban, hogy ne legyél egyedül a feldolgozásban.
A könyvekhez készített magyarázó videókat, hanganyagokat vesszük elő. Jelezni fogom mindig, melyikkel foglalkozunk. Hozzászólhatsz, megoszthatod a megélésedet, kérdezhetsz.

Ezekkel a videós kurzusokkal foglalkozunk:
✔️Családi szerepeink
✔️A férfi és a női minták a párkapcsolatban
✔️Családállítás gyerekekkel
✔️Archetípusok használata a családállításban
✔️Támogatás az öngondoskodáshoz

A többi anyagot a könyvekhez és kurzusokat is megnézheted, a csoportnak örökös tagja leszel, bármikor hozzáférsz a tartalmához.

Ezek a workshopok érhetők el még a csoportban:
A munka: hivatás vagy kötelesség
Miért lettem beteg és miért pont most?
Beszéljünk a halálról!
Kössünk barátságot a pénzzel!

💫A részvételi díj erre a nyári ajánlatra
egyben fizetve 40000 Ft,
2 részletben fizetve 2X21500 Ft
3 részletben fizetve 3X15000 Ft.

💫Jelentkezni a programra a merczandi@gmail.com címen lehet június 15-éig.

Szeretettel: Mercz Andrea integrált szemléletű család-és rendszerfelállító tréner

Türelem rózsát teremMég mindig be tudtam magam húzni a csőbe, hatott rám mások sürgetése? (Nincsenek mások, ugye.) Vagy ...
27/05/2026

Türelem rózsát terem

Még mindig be tudtam magam húzni a csőbe, hatott rám mások sürgetése? (Nincsenek mások, ugye.) Vagy egyszerűen lekapcsolódtam a bennem lévő gyerekről, és nem voltam jelen.
Elvetettem elég korán, amint lehetett a céklát és a tarlórépát. Jó sokáig nem kelt ki. Volt már ilyen, jó, hát akkor ez van, elfogadom. A gaz viszont kikelt azon a területen, ezért felkapáltam, ki is gereblyéztem, ment a komposztba. A helyére ültettem el a káposztapalántákat. Céklát meg máshova vetettem újra. És azt is hiába vártam, ott se kelt ki. Készültem elvetni harmadjára is. Mert nagyon szeretem a céklát. Már majdnem kijelöltem a sort, mikor meglátta a szemem közelebbről, hogy ott bizony kelnek a pici kis céklácskák.

Merthogy úgyis minden a maga idejélben történik meg, felesleges sürgetni.

Gyomláltam is, ahol kellett. Erről csak annyit, hogy biztos, hogy mindig akkor gyomlálom a kertet, amikor van gyomlálni való bennem is. Hm, érdekes. És ez baj? Nehogy már így gondoljuk. Nem muszáj szenvedve gyomlálni, lehet azt élvezni is, abban is egyszerűen csak jelen lenni. Menjen, ami menni akar, maradjon, ami maradni akar. Én szeretek gyomlálni. Jól is tudok. Mások szokták ezt mondani.

A káposzták közé is bementem, hogy megnézzem, ott kell-e gyomlálni. Nézem jobban, hát felismertem, hogy szépen kelegetnek a céklák is, meg a tarlórépa is. Az első vetés. Össze-vissza, nem sorban, ott bújnak ki, ahova a gereblyével ezek szerint elhúztam a magokat.

Na le is ültem ezen így ellamentálni. Szóval akkor most megint beleestem abba a hibába, hogy nem bíztam eléggé? Miért volt kétségem, mikor a dolgom megtettem, a magot elvetettem, jó földbe, gondosan? Miért nem tudtam megadni a szükséges időt a kikelésre? Van az életemben olyan szitu, ahol türelmetlen, kételkedő, hitetlen vagyok? Tényleg kell mindig mindent értelmezni valahogy, keresni a párhuzamot? Vagy egyszerűen csak lehetne élvezni, hogy történik, ami történik. Csak úgy a létezést.

Ha akarnék, biztos találnék helyzetet mindegyikre. Még nem is kéne nagyon erőltetni, hogy ráhúzzam egy helyzetre valamelyiket. Vagy azt látnám meg, hogy most éppen nincs ilyen, vagy már nincs ilyen, de régebben volt. Nézhetném negatív oldalról, igen, türelmetlen voltam és hitetlen. És nézhetném pozitív oldalról. Nem keltek ki a magok, kellett egy kis közbenjárás, megpiszkáltam és ez segítség volt nekik. Néha hasznos az, ha finoman megpiszkálunk egy helyzetet.

Nézhetném, értelmezhetném, de lehetnék egyszerűen szimplán jelen. Lenni, aki vagyok, és ennyi. Mondjuk az igaz, hogy a spenótot nem bírtam kivárni, még magot is vettem, el is vetettem, aztán az is kikelt jó sokára, meg a tavalyi spenót mindenhova elszórt magja is. Most akkor türelmetlen voltam? Vagy csak egyszerűen a kezembe vettem a dolgokat, cselekedtem, aztán abból is lett eredmény, meg abból is, ahol nem én cselekedtem. És eszembe is jutott, hogy ez milyen jó, hogy mindenfelé kel, mert talajtakarónak is kiváló, meg zöldtrágyának is. Nem csak arra jók a növények, hogy közvetlenül megegyük őket.

Szóval rájöttem, könnyen átesünk a ló másik oldalára ebben is. Túlgondoljuk, túlértelmezzük, túlanalizáljuk. És még ez is jó valamire. Pont arra, hogy ezt észrevegyük. Sokkal egyszerűbb az élet annál, minthogy túlbonyolítsuk.

Szeretettel: MA

Említettem az Életrevalókat. Megnéztem a színházban. Szerettem a filmet is. Két ennyire különböző közegben szocializálód...
26/05/2026

Említettem az Életrevalókat. Megnéztem a színházban. Szerettem a filmet is. Két ennyire különböző közegben szocializálódott, ennyire különböző értékrenddel, életvitellel élő ember is közel tud egymáshoz kerülni, vagy ők tudnak még csak igazán közel kerülni. Már megint jó példa volt ez a történet arra, hogy nem kell nekünk semmit se irányítani, kontrollálni, csak hagyni, hogy vigyen a lábunk, oda, ahol dolgunk lehet. És ott hagyni, hogy történjen rajtunk keresztül velünk az élet. A még gyógyulásra váró részünk megkaphassa azt, amire szüksége van. A kirekesztett, megtagadott, nemszeretett részünket magunkhoz tudjuk ölelni.

Annyira kifejező volt a majdnem záró mondat, hogy ki is a kiszolgáltatott valójában, kinek van a másikra jobban szüksége. Azt hisszük, hogy az baj, ha szükségünk van a másikra. Mert utálunk meztelenek lenni. Azt szoktuk meg, ha megmutatjuk teljesen magunkat, akkor sebezhetők vagyunk, visszaél vele a másik, és tényleg, meg is sebez minket. (Még mindig nincsen másik, mindenki én vagyok.) Amíg elhiszem, hogy sebezhető vagyok, addig igen. Aztán csak jön egyszer valaki, aki már nem akar visszaélni a gyarlóságunkkal akkor sem, ha látja. Akinek esze ágában sincs megítélni. Aki bizalmat szavaz akkor is, ha … (És még mindig nincsen másik.)

Azt kérdeztem, hogy ki a kiszolgáltatott valójában. Testileg nyomoréknak kell-e lenni ahhoz, hogy rászoruljunk másokra. Azért használom ezt a szót, mert ezt használták a darabban is. A testi nyomorékság elég szembetűnő. Most már őket segítik is a többiek, önként is, együttérzésből. A lelki nyomorékság is ilyen szembetűnő? Vagy az még mindig nem felvállalható. Pedig az a testihez képest ideiglenes, a láb nem nő ki, de a lélek meggyógyulhat. És szükséges-e testileg lerokkanni ahhoz, hogy a lelkünk felé forduljunk. Meg egyáltalán bármi, ami fogyatékosságnak van címkézve, az valóban fogyatékosság-e.

Gyerekeknek szánt előadáson voltam. Annyira jó volt látni, hogy rendesen viselkedtek, fegyelmezés nélkül. Csendben figyeltek, udvariasak voltak, nem villantak a telefonok. Kommunikáltak velünk idegen felnőttekkel, ránknéztek, kértek, szóltak, megköszönték. És éltek. Nem visszafogott jógyerekség volt ez a viselkedés. Nagyon hálás voltam ezért az élményért.

És olyan cukik voltak, mikor az előadás végén kijöttek meghajolni a szereplők, érződött a levegőben a gyerekek megdöbbenése, a főszerepet játszó tolószékben ülő béna ember a saját lábán futott ki meghajolni. Eszembe juttatta a bennem élő gyereket. Pont így bele tudok én is feledkezni az előadásba, és arra az időre, ameddig tart, elhiszem, hogy az a valóság. Jelen vagyok. A gyerek ezt még tudja. Jó lenne megőrzni magunkban ezt.

Ha ezekben a témákban szeretnél támogatást, ajánlom a MA kincsei programjait. A részleteket itt találod:
https://www.youtube.com/post/UgkxbdBELDiip6OVb_BtRjs_-yXt-oWnuex4

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor, integrált szemléletű családállító

A pünkösdi energiára szeretném felidézni a 2 évvel ezelőtti pünkösdre készült írást: Az Elbűvölő nők est után írtam akko...
25/05/2026

A pünkösdi energiára szeretném felidézni a 2 évvel ezelőtti pünkösdre készült írást: Az Elbűvölő nők est után írtam akkor. Azt a címet adtam a szövegnek, hogy Lépj szintet! Ezt a közös célt fogalmaztuk meg a résztvevőkkel. Azóta nem szeretem már így hívni. Jobban szeretem azt mondani, hogy a tudatunk tágulásával nyílunk, és többet tudunk befogadni elhagyva korábbi működési módot. Nem megtagadva azt, hanem beintegrálva.

2 éve ezt írtam: Meg vagyunk győződve arról, hogy tudunk szeretni, és jól szeretünk. Ez nem így van. Annyi sérelmünk van még, ami nincs feldolgozva. Annyiszor az el nem fogadást éltük meg, nem figyeltek ránk, nem voltunk fontosak, nem láttak meg bennünket. És persze mi is ugyanezt tettük másokkal. Ezt most megint nem dédelgetett sérelemként vagy hibáztatás és felelős keresése miatt mondom. Pláne nem felmentésre akarom használni. Megértettük ezt már, hogy generációk szocializációja volt ez, vagyis ez van, ebből tudunk csak kiindulni. Ennek az elfogadásából. Már az okát sem keressük tovább, vannak rá magyarázatok, és az elég is ahhoz, hogy megfordítsuk. Felismertük, hogy ami nem öl meg, az megerősít, vagyis származik belőle erősségünk, és a múlttal kapcsolatos boldogtalanság érzése helyett ennek a felismerésnek a hasznosítására akarjuk a figyelmünket fordítani.

Nem spóroltuk meg a blokkoldást, traumafeltárást és gyógyítást. A nagyjával már megvagyunk. Akadna még, és elő is fog nyilván jönni, lehet, hogy éppen a legnagyobb traumánk, ami eddig el volt rejtve. Ezzel az elfogadó hozzáállással viszont, amire szert tettünk, és így megerősödve már azzal is megy a szembenézés és feloldás. Ez csak azáltal történhet meg, hogy eddig beleállva, jelenléttel haladtunk az önismeret útján. Nem úszható meg a rendrakáshoz a mélyre merülés, a beleállás, a megszenvedése a múlt feldolgozásának. Bárhogy kerülgetjük, nincs más út. Az önismereti úton haladás a végcél elérésére várás közben nem állóvíz, az élet ettől még halad, a bőségnek az utat megnyitja. Ez a hitrendszerünkön múlik, azt pedig a tudatossági szintünk alapozza meg.

A cselekvéshez még sokaknak hiányzik a bátorság. Mert a kudarcok tapasztalata él bennük. Ha nem merik elhinni, hogy máshogy is végződhet az erőfeszítésük, nemcsak kudarccal. És itt kapcsolódok a pünkösd energiájához. Kimondva vagy kimondatlanul, mindegy, meg tudja hozni a hitünket. A Szentlélek eljövetele. Az összekötő kapocs Atya és Fiú között. Sokszor mondtam már, nem kapcsolom a gondolataimat egy konkrét vallási irányzathoz. Számomra Isten nem az, aki büntetőbírót játszik, akinek ki kell érdemelni a szeretetét, aki kegyet gyakorol, és korlátozva ad. Ezt az Istenképet emberek alkották meg. Tényleg azt feltételezzük a teremtő Erőről, hogy ilyen korlátozó és szeretetlen?

Én a Forrásenergiában hiszek, ez vallásokon túli energia, belőle vagyunk, és sose vagyunk elválasztva. Az Atya és én egyek vagyunk. A feltöltődés állandó, nincs is szükség rá, hiszen nincs lemerülés, állandóan be vagyunk dugva a konnektorba. Az emberi részünk, a kisénünk feledkezik meg róla, ő tapasztal itt a Földön, ő választja el magát a Nagyénjétől, ami a Forrásból ered.

Ezért nem támogatom én azt a hozzáállást, hogy töltődj a hétvégén olyan programokkal és emberekkel, amiket és akiket szeretsz, miközben a hét 5 napján merítetted le magad felvett kötelezettségek által. Miért nem úgy élünk, hogy eleve mindig olyan dolgokban vagyunk benne, amik nem merítenek le. Miért nem tudjuk úgy az emberiség tagjaiként az emberiség létéért vállalt kötelezettségünket teljesíteni, hogy szeretett tevékenységeket végzünk, szeretetteli kapcsolatokban élünk. Miért nem merjük ezt felvállalni? Eddig nem így élt az emberiség, ezért élte meg ezt a szocializációt. Elhiszed, hogy élhetnénk így? Figyeld meg, hogy rögtön a szeretet sérül, és mindig a szeretet nevében bántjuk egymást. Nem véletlenül nevezte el Bert Hellinger is a Szeretet rendjeinek a 3 alaptörvényt a családállítás módszerében.

Az Elbűvölő nők együtt esten 2 éve egymás szeretetteljes támogatásával, a közös sors felismerésével szert tettek a résztvevők arra a bátorságra, ami a szintlépésben az elinduláshoz szükséges. Fogalmunk nincs, hogy mi az az új, amibe elindulunk. Ez így ijesztő volt eddig. De ha a Szentlélek energiáját felismerjük, meglátjuk, hogy nem ez az első eset, hogy bátran ki tudunk lépni az ismeretlenbe, és a múltbeli esetből meglátjuk, hogy helytálltunk, hiszen ami nem öl meg, az megerősít, aminek nem hagyjuk, hogy megöljön, akkor most is vagyunk olyan bátrak, hogy lépni merjünk előre egyet. Mindig csak egyet kell lépni ezután is. Nem kell az egész képet ismernünk. Nem kell rohamtempóban haladnunk. Vagyunk már annyira bölcsek, hogy megfontoltan, körültekintően tudunk menni az úton.

Látjuk, hol tartunk. Mi nők kivívtuk a függetlenségünk, a szabadságunk. Felszabadítottuk magunkat a férfi elnyomás alól. Itt sokkal inkább a női minőség elnyomását értem a férfi minőség által. Mert nem is mindig a férfi volt az elnyomó egy családban, hanem sokszor a nő, aki teljesen elférfiasodott, megkeményedett és az agressziót élte ki. Meg hát saját magunkban is ezt a minőséget nyomtuk el. Ezt most már a női minőség nem tűri. Lehet, hogy a helye kivívásában folyamodott agresszióhoz is, mert az agresszió uralta világban csak úgy tudott érvényesülni. Mostanra viszont már stabillá és kikezdhetetlenné váltak a nők. A férfi minőség által. Mert azt tanulták meg magukban működtetni. Most kell egy kanyart venni ezen az úton és a női minőség felé fordulnunk nekünk nőknek. Előhívni magunkból az elbűvölő nőt. A férfiak meg a női minőséget ismerték fel magukban, el is lágyultak, el is érzékenyedtek. Erre vágytunk mi nők, valljuk be. Na most akkor álljunk be a női helyünkre, és adjunk teret a férfiaknak a férfi helyén, hogy vissza tudjon állni az egyensúly. Az új egyensúly. Mert ilyen sose volt még. Hogy bármelyik nem női energiával és férfi energiával is működhet. A képesség kell már csak hozzá, hogy tudjuk váltogatni is, és együtt működtetni is. Így lehet egyenrangú férfi is, nő is egymással.

Szenteljünk figyelmet a gyerekekre, és a saját belső gyermekünkre is. Adjuk meg azt a lehetőséget a gyerekeknek, hogy ők már ne sérült belső gyermeket vigyenek magukkal a felnőtt korukba.

Ezt írtam 2 éve, a képek is akkor készültek az Elbűvölő nők együtt esten.

Ehhez a folyamathoz ajánlom támogatásnak a Rend a lelke programot. Az 1. csoport online részéhez most is csatlakozhatsz. A 2. csoport toborzása folyik most. Ha az tetszik, gyere oda. A részleteket itt találod: https://youtu.be/_0A8N8eyMa4

Várlak szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor, integrált szemléletű családállító

Csütörtökön délután színházban voltam, az Életrevalókat néztem meg. Na az se volt véletlen, kapcsolódik ehhez a témához,...
23/05/2026

Csütörtökön délután színházban voltam, az Életrevalókat néztem meg. Na az se volt véletlen, kapcsolódik ehhez a témához, amiről írni fogok. Aztán utána még kimentem a MA kincseibe, és még kilátásban volt egy találkozó is valakivel este. Aki nem tudott fix időpontot mondani, csak hozzávetőlegeset, ami végül mégsem lett jó neki. Így hamarabb hazaértem, mint terveztem. Ezen el is csodálkozott Anyukám, és ez volt a reakciója: Hát valahogy tudtodra kell adni, hogy erre a vonatra ne szállj fel.

Nem kérdeztem meg, hogy mire gondol pontosan, de nagyon örültem a mondatának, mert mindjárt rá is világított valamire. Hogy mikor milyen vonatra szállunk fel, ha már ezt a kifejezést használom. Biztos nem szállok már fel se a játszmázós vonatra, se arra a vonatra, ahol pontos információk nélkül a feltételezéseimmel jól felhergelem magam, és a b... meg nyuszika a fűnyíródat a végállomása a vonatnak.

Eszembe is jutott ez:
Kérdező: Hogyan bánjunk másokkal?
Maharishi: Nincsenek mások.

Hiszen minden belőlünk indul ki. Amit a másik emberből tapasztalunk, az a miénk. Ami bennünk keletkezik általa. Megmutatja az egyik énrészünket. A másik ember által tapasztaljuk meg azt. Ha nem lenne bennünk, fel se ismernénk. Aztán jól megnyomja a gombunkat, fáj, zavar. És az nagyon jó, mert akkor van lehetőségünk elfogadni magunkban azt az énrészt. Nem akarjuk megtagadni, nem ítéljük meg, hanem a tudatában vagyunk, felhoztuk a fényre, és semlegessé válik számunkra. Szeretjük magunkat annyira, hogy ezzel együtt elfogadjuk magunkat. És persze ezzel a másikat is. Aki nincs is, ugye. Ez nem azt jelenti, hogy megengedünk bármit, csak nem akarjuk kontrollálni, se megváltoztatni, viszont határt húzunk. Nem számít, hogyan viselkedik a másik, mert szabadok vagyunk és ezt a szabadságot éljük is. És tudjuk, hogy a világban mindennek helye van. Még annak is, ami nekünk nem tetszik. (Amíg nem tetszik, és nem válik semlegessé számunkra.)

Az említett esetre korábban nagyon p**a lettem volna, ha már haragudni tudtam, az előrelépés volt, mert addig magamat bántottam ilyenek miatt. Biztos azért vágott át a másik, mert nem vagyok elég jó, de minimum az volt, hogy tessék, megint, én mindig így járok, tipikus áldozatiság. Eleve az a feltételezés, hogy átvág. Amikor ennyire függővé tesszük magunkat a másiktól (attól az énrészünktől, amit ő mutat meg), akkor egyáltalán nem tudjuk élni a szabadságunkat.

Most meg az volt, hogy eleve úgy beszéltük meg, hogy akkor lesz meg a találkozó, ha mind a ketten ráérünk. Nekem volt dolgom még a MA kincseiben, mondtam neki, hogy azt fogom csinálni, nem malmozok rá várva, és ha abban nagyon benne vagyok, nem is fogom felvenni a telefont, hiába hív, majd utána visszahívom. Ebben meg is egyeztünk. Hanganyagot vettem fel, és közben jött az üzenete, hogy halasszuk máskorra a találkozót. Amikor láttam, küldtem neki egy okét. Csöppet se voltam csalódott, miért lettem volna.

Aztán este egyszercsak rájöttem, fogok erről írni, hasznos lehet másoknak is. És csak elgondolkodtam azon, milyen énrészeim kerültek az utóbbi 10 évben sötétből a világosba, az árnyékból a fénybe. Nemcsak az engem át lehet vágni részem. Hanem a másik oldal is, amikor én mondtam nemet. Eszembe jutott az a részem, aki nem ment emberek közé, amikor sz@rul volt, hanem otthon nyalogatta a sebeit bezárkózva magányosan. Ez a részem most már megengedi az együttérzést egy másik embernek vagy saját magam megteszem ezt magammal, de már eleve korántse kerülök olyan sz@r állapotba, mint korábban, ha egyáltalán kerülök. Meg az együttérzést is tudom gyakorolni másokkal, bele tudok érezni abba, hogy miben van, és megbocsátó vagyok.

Mindenki egy egymással és Istennel. Nincs más, csak az Önvaló - ez a látásmód szabaddá tesz. Most mondhatom nagy szavakkal, hogy ennek a megtapasztalásában segítés az én szolgálatom is, ezt vállaltam a MA kincseivel, és azzal is, ahogyan élek.

Ha valakinek ebben támogatásra van szüksége, ajánlom szeretettel a MA kincsei programjait.

A Rend a lelke féléves programot mindenek előtt. Finisbe értünk az 1. csoporttal. Az online részhez most is lehet csatlakozni, szívesen segítek a feldolgozás menetében.

Újabb csoport indítását is tervezem személyes részvételű állítási napokkal, akkor fog indulni, ha összejön a megfelelő létszám.

Ha bármelyik lehetőség érdekel, jelezd kérlek a merczandi@gmail.com-on. Itt vannak a pontos részletek: https://youtu.be/_0A8N8eyMa4

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor, integrált szemléletű családállító

Előre szoktam dolgozni, most tettem fel a Rend a lelke csoportba a családállítás gyerekekkel témában egy anyagot. Nemcsa...
21/05/2026

Előre szoktam dolgozni, most tettem fel a Rend a lelke csoportba a családállítás gyerekekkel témában egy anyagot. Nemcsak az olvasmányélményeimből tudok erről az információról, hanem konkrét tapasztalataim is vannak a gyakorlatban erről, hogy megszüntethető allergia, hiperaktivitás, anorexia, bulimia, dadogás, tikkelés, függőségek, pszichiátriai zavarok is a családállítással. Voltak olyan klienseim, akiknek a gyerekével ez megtörtént.

Érdekes ez, mert tanárként találkoztam először az SNI fogalmával, diszkalkulia, diszlexia, diszgráfia, hiperaktivitás, stb, mit tudom én mik voltak már. Már akkor elcsodálkoztam azon, hogy miért az a megoldás, hogy ráütünk egy címkét a gyerek homlokára, amit élete végéig viselnie kell, ezzel is csak megkülönböztetik és lenézik. Miközben a legértelmesebb diákok pont ők voltak. Olyan kreativitása senkinek nem volt, mint nekik, és ezt meg is szokták mutatni irodalomórákon. De hát nekik is pont ugyanúgy kellett vizsgázni, ahogy a többieknek. Jó, kaptak több időt, helyesírás értékelése alól felmentést, de... És azon még jobban meglepődtem, hogy képzéseket szerveztek arra, hogy őket fejlesszék. Arra, amire alkalmatlanok. Mert azok, valljuk be (és ez oké is). Az rendben van, hogy valamit próbáltunk tenni, legalább nem fordítottuk már el a fejünket, és azt tettük, amit akkor tudtunk tenni, de hogy az megállja-e a helyét valóban, azon érdemes lenne elgondolkodni. Most valószínű megsértődik a fejlesztő pedagógusok egy része. Nem baj, a célom nem az ő megsértésük, még a meggyőzésük sem. De azért ha elgondolkodnak azon, amit írok, az nem baj.

Szóval megint a halat is fára akartuk mászatni, meg az elefántot is úszni tanítani és abból értékelni. Az még csak-csak, hogy aki már produkálja ezeket a tüneteket, vele foglalkozzunk így. De hogy azon túl, hogy az okokat is keressük ennek a kialakulására, arra egyáltalán nem törekedtünk, hogy arra is felhasználjuk ezeket az ismereteket, hogy ne "jöjjön létre" több részképességzavaros gyerek. De ha az az álláspont, hogy nem baj, ha születik, ha van már rengeteg fejlesztő padagógus kiképezve, majd legalább lesz munkájuk. Aztán kiderült bőven felnőttkorban felismerve, hogy nem kevés pl. ADHD-s van az én korosztályomban is. És használjuk ezt pajzsnak, azért viselkedek így, mert én az vagyok, nem tehetek róla.

Láttam ezt a parentifikációnál is. Meg tudtuk magyarázni, miért vagyunk ilyenek és ennyiben is maradt. Na nem nálam, mert én magamról levettem ezt a címkét, és erre szoktam ösztönözni azokat is, akik eljönnek hozzám. Ha hajlandók erre, meg is teszik, de van, aki ragaszkodik a címkéjéhez.

Mi van, ha ez az egész arról szól, hogy teljesen más képességekre (is) szükség van ma, mint amire évtizedekkel ezelőtt volt. Másrészt nem kell mindenkinek mindent csinálni. Itt lenne jó az együttműködésre építeni. Mindenki végezze azt, amihez ért. Csak többre mennénk akkor, a világnak is az válna a javára, ha hozzáértők tevékenykednének. Ez tényleg akkora nagy felismerés? 😮

Azt meg már végképp nem veszi be mindenkinek a gyomra, hogy a családállítást alkalmazzuk erre a területre is. Mert ugye jó nagy humbuk ez. Azért a pszichológia is hallott már arról, hogy a gyerek átveszi a szülő energiáját, hat rá a környezete, terheli. Ettől nincs sokkal messzebb Hellinger felismerése, miszerint a gyerekek szenvedésükkel is a családjukhoz tartozásukat fejezik ki, illetve a tabutémákat hozzák felszínre a tüneteikkel, múltbeli, rejtett családi események mutatkozhatnak meg bennük.

Nem akarok senkit se meggyőzni a családállítás fontosságáról, hatékonyságáról. Teljes megengedés van bennem azzal kapcsolatban, hogy választja-e valaki vagy sem. Ez egy lehetőség. Adott. Mindenki maga dönt. A MA kincseibe is szeretettel várom azokat, akik szívesen jönnek. A május-júniusi programok itt részletei itt találhatók: https://www.youtube.com/post/UgkxbdBELDiip6OVb_BtRjs_-yXt-oWnuex4

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor, integrált szemléletű családállító

Ma van az apám halálának 6. évfordulója. A MA kincsei a legyen mindenki az, aki; mindenki értékes; mindenkinek jár a sze...
20/05/2026

Ma van az apám halálának 6. évfordulója. A MA kincsei a legyen mindenki az, aki; mindenki értékes; mindenkinek jár a szeretet témák körül forog, ennek egyrészt alapja a családi rendszerünk, mivel a gyökereink nélkül nem tudunk szárnyalni. Semmi különös nem jutott eszembe pont ma, ami bármelyik nap ne jutna eszembe a szüleimmel kapcsolatban, de ha már pont ma van ez az évforduló, akkor kicsit foglalkoztam ezzel a témával. Nyilván nem véletlenül pont ma írt két olyan harmincas hölgy is a klienseim közül, akiknek jelenleg még elég terhelt a viszonyuk a szüleikkel. Nem annyira, mint nekem volt, de akár nekem is lehetett volna így. Az intenzitása nem ugyanaz.

Az apámmal a viszonyunk eléggé terhelt volt. Sok mindenben egyformák voltunk, így elég tiszta tükröt mutattam neki már gyerekkoromban (nem direkt), amivel ő nem tudott mit kezdeni. Persze, mert nem olyan régóta ismert az, hogy van ilyen. Másrészt meg nagyon különböztem tőle, ami miatt nem tudott velem kapcsolódni. Az nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nem is akart. A halála előtti pár hónapban annyira közel kerültünk egymáshoz, mint addig soha. Ebben az is segített, hogy én akkor már családállító voltam, sok mindent értettem, az apámat is akkor értettem meg. Aki viszont nem volt családállító, mégis értett engem, akkor már. Mert a lelkünkkel kapcsolódtunk. Mondanám, hogy kívülről nem látszott ebből a nagy megértésből semmi, de ez sem igaz. Volt, aki észrevette azt a békét, ami volt köztünk akkor.

Nem volt nehéz meggyászolni az apámat a halála után. Mert már meggyászoltam életében. Ebben is a családállítás segített. Amit kaptam tőle, azt úgy fogadtam el, ahogy adta, és tényleg megláttam azt, amit hiába mondtak előtte azok, akik ezt már élték, hogy pont azt adta, amit adnia kellett. Nem is adhatott volna mást, azzal lettem az, aki vagyok. És amit nem kaptam meg, azt meg nem követeltem, megadtam magamnak.

Mondhatja bárki, hogy ja, azért olyan nehéz nekem nem volt az apámmal, mint amilyen nehéz egyeseknek. Mert azoknak ezt az elfogadást nem ilyen könnyű érezni. Ezzel nem akarok szembeszállni. De annyit mondok hozzá, hogy olyannal már nem egyszer találkoztam a MA kincseiben családállítóként, de akár a magánéletemben is -bár a családállító mindig családállító, csak a magánéletében nem rendel -, aki ugyanezt az elfogadást és szeretetet tudja érezni azzal az apával is, aki sokkal durvábban viselkedett a gyerekével, mint velem az apám.

Van nekem egy anyukám is. Ma vele töltöttem majdnem az egész napot. Temetőben voltunk, kerteztünk, főztünk. Na, sok éve ezek se mentek volna konfliktusmentesen. Nem fértünk meg egy konyhában. Főzni se tőle tanultam, mert türelmetlen volt. Úgy szoktam mosolyogni még tanár koromban, mikor boldogan mesélték a kislányok arra a kérdésre, hogy mi történt velük nyáron, hogy megtanultak a nagymamájuktól főzni. Jó ez így. A nagymamák ott vannak, ha kell. Ma Anyukámmal tök jól elvoltunk, ahogy általában máskor is. Főzünk, mikor ki a szakács, ki a kukta. Kertezünk, mikor ki a főkertész, ki a segéd. Jó ez. Sokat beszélgetünk, nem avatom be mindenbe, mert nem is kell tudnia mindent az életemről, és nem is akar tudni. Szokták mondani a klienseim, hogy irigyelnek. nem a sárga irigység ez. Hanem a példa. Hogy van remény. Így is lehet. Igen, lehet. Mert tőle se várok mást, mint azt, hogy az legyen, aki.

Ezeket a képeket a MA kincsei falára tettem ki. Ott a helyük.

Szeretettel ajánlom a MA kincsei programjait, ha ezen a területen szeretnél változtatni az életedben. A részleteket itt találod: https://www.youtube.com/post/UgkxbdBELDiip6OVb_BtRjs_-yXt-oWnuex4

Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor, integrált szemléletű családállító

Cím

Kaposújlak
7522

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni MA kincsei új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése MA kincsei számára:

Megosztás