26/02/2026
Jót mosolyogtam most, hogy jött szembe ez a videó. https://www.facebook.com/share/r/1AFSPm8s6A/
Nem ismerem személyesen Gánti Bencét, csak követem, sokat tanultam tőle a saját önismeretemhez és a segítői munkámhoz. Azért mosolyogtam, mert pont ma éjszaka azt álmodtam, hogy elmentem hozzá terápiába, mert már annyira rottyon voltam, hogy azt hittem, itt a vég. Végülis sokszor kapok tőle közvetve olyat, ami továbbvisz, az ugyan nem terápia, de segítség. Az álomban nagyon egyedül voltam, a teljes elhagyatottságot éltem meg. Tényleg voltam ott, és néha-néha visszaidéződik egy pillanatra bennem az az időszak, látom azt az énemet, meg van már ölelgetve, szeretgetve saját magam által, el is van fogadva, el is van ismerve, a teljes énem egyenrangú része. És tudom használni is. Amikor egy pillanatra visszatér, akkor azonnal odafigyelek rá, na mire hívod fel a figyelmemet ma, odaállok mellé, megtartom és megköszönöm neki az együttműködését.
Segítőként, de igazából barátként is találkozom ezzel a helyzettel a másik oldalról is. Amikor a kliensem vagy a barátom éli meg a teljes elhagyatottságot, és bizonytalanul, bátortalanul hozzám fordul.
Az egyik legnehezebb az volt nekem, emberként is, segítőként is, hogy a megmentő szerepet hátrahagyjam. Hogy ne sajnáljam meg őt, ne akarjam átvenni a terhét, vagy ne oktassam, ne én tudjam jobban, hogy mit kéne tennie. Most már sokkal nagyobb biztonsággal tudom, mikor mivel tudok támogatni. Meghallgatással, tanáccsal, türelemmel vagy éppen feszültségkeltéssel, sürgetéssel -még akkor is, ha nagyon nem tetszik neki-, mert az fogja kibillenteni és továbbvinni. Gondolom, hogy azért álmodtam most ezt, mert többen is vannak körülöttem olyanok, akik éppen küzdenek a démonjaikkal, és ez megérint. Van, aki beavatott, szeretné, ha tudnék róla. Van, aki a segítségemet is kérte. És van, aki eltávolodott, nem enged bepillantást a küzdelmébe. Azt is megtanultam, hogy ne aggódjak értük. Hogy a szeretet maradjon meg feléjük, akármennyit is kérnek belőlem. Ezt se volt egyszerű megtanulni.
Szívesen segítek. Legszívesebben azt adnám oda, hogy ne legyen szükség rám. Nem azért mert terhes ez a szerep. Hanem azért mert mindenki képes arra, hogy önmagával támogató viszonyban legyen. Hogy észre tudja venni, mit mondanak az egyes énrészei, és az énrészei meg is tudják egymást támogatni. Hogy ne bántsa, hanem szeresse magát. Bármit is tett, bármilyen is éppen. Hiszen: Szerethető, szeretett, szeretetteljes vagy örökké.
Biztos erre példa az álmomban az a rész is, amikor már ott belépve a terápiás szobába, megszólalt egy énrész: "Azt hitted, teljesen jól vagy, mi? Hogy neked már nincsen traumád. Na, majd Gánti Bence megmondja most, mennyire nem vagy te rendben." Tudjuk magunkat így alázni. Nem kell hozzá mások ítélkező viselkedése, megítéljük mi saját magunkat. Rohadt nehéz ebből kilépni. Ezért is választottam a böjti időszakhoz most húsvétig az öngondoskodás, önszeretet témát.
Szívesen ajánlom, A Szeretet a Forrás csoportban is lesz róla szó, itt tudsz csatlakozni, ha nem vagy még tagja: https://www.facebook.com/groups/199211308853243
Mélységében a Rend a lelke és a Lépések a szabad élethez programban foglalkozunk vele. Itt megtalálod a részleteket más programokkal együtt: https://www.facebook.com/makincsei/posts/pfbid03goSn4qjtVCJEXCEF5EaiZuijPfNmkJozhfvHUfxvUVeiJ574PBzCUcknwseTGwjl
Az álomból ébredve reggel még eszembe jutott a nehéz sors kérdése. Van, akinek tényleg nehéz a sorsa. Az enyém nem az. Volt, amikor úgy éltem meg, mert persze mindenkinek a magáé nehéz. De az én sorsom akkor se minősül nehéz sorsnak, és most már nem is úgy gondolok rá. Ismerek olyanokat, akiknek tényleg nehéz sors jutott. A családállítás, családi rendelmélet foglalkozik a nehéz sors kérdésével. Ezt is rendszerszinten érdemes nézni, nem kiszakítva az egyént a családi rendszeréből. Téma lesz ez is a Rend a lelke programban. Nehéz sors minden olyan, ami kirekesztettséggel jár. Nem kéne kirekeszteni senkit, de szoktak. Nehéz sors pl. az árvaság, korai halálozás, öngyilkosság, gyilkosság, bűnöző szülő(k), az olyan nemzethez, etnikumhoz tartozás, akit nem tekintenek egyenrangúnak másokkal. Pláne ha ezekből nem egy van, hanem össze vannak kombinálva egy emberi sorsban. Nem biztos, hogy mindet fel tudja oldani. Jó lenne, ha ezt is figyelembe vennénk, amikor ránézünk egy emberre, és ítéletet hoznánk róla. Tudjuk szeretni és vele maradni, ha mindig is ott lesz az életében a nehéz sorsának az a része.
Szeretettel: Mercz Andrea tudatosság-mentor, családállító