03/11/2025
‼️
Tessék nekem felírni gyulladáscsökkentőt!
A következő gyakori (de még mennyire gyakori!) probléma az indokolatlan gyógyszeres gyulladáscsökkentés, ami nem csak a regenerálódott szövet minőségét rombolhatja, de számos egyéb kárt is okozhat.
Első körben tisztázzuk: GYULLADÁS = GYÓGYULÁS. A gyulladás nem valami szörnyűséges katasztrófa. A mozgásszervi sérülések regenerálódását, pontosabban a gyógyulás első szakaszát nevezzük gyulladásnak, és nem csökkenteni vagy elfojtani kell, hanem biztosítani zavartalan, hatékony, a lehető legjobb minőségű lezajlását.
Miért kellemetlen/fájdalmas a gyógyulás?
A gyulladás egy kétlépcsős folyamat, első körben a szervezet eltakarítja a sérült szöveteket, ez a lebontó fázis, majd az építő fázis következik, amelyben felépül az új, egészséges szövet. Fájdalommal jellemzően az első, lebontó fázis jár, méghozzá jó okkal. A fájdalomra szükségünk van az életben maradáshoz. Nézzük, pontosan mi is történik ilyenkor!
A sérülést követően a véráram olyan immunsejteket (neutrofil granulocitákat) szállít a helyszínre, amelyek bekebelezik a sérült szövetet. Majd őket követik az ún. makrofágok (újabb immunsejtek), ezek eltakarítják az elhalt neutrofil sejteket és a sejttörmeléket, miközben prosztaglandin elnevezésű jelzőmolekulákat termelnek. A makrofágok által termelt prosztaglandin szerepe az, hogy profin „megszervezze” a gyulladást, azaz
• tágítsa az ereket és fokozza a véráramot annak érdekében, hogy még több vér és benne jó sok immunsejt érkezhessen a sérült területre takarítani. Ettől lesz meleg és piros a gyulladt terület
• érzékenyítse az idegvégződéseket, hogy pontosan érezd, melyik mozdulat árthat a sérült szövetnek, azaz még véletlenül se terheld túl. Ez okozza a fájdalomérzetet
• és ha lezajlott a lebontó folyamat, jelzést adjon a makrofágoknak, hogy zárják le a gyulladást
Ha a takarítás nagyjából lezajlott, beindulhatnak az építő folyamatok. A makrofágok ilyenkor először lezárják a gyulladást speciális mediátorok, azaz a sejtek közti kommunikációt biztosító molekulák (lipoxinok, resolvinek, protectinek) termelésével, majd ezzel párhuzamosan növekedési faktorokat (olyan fehérjemolekulák, amelyek a sejteknek utasításokat adnak a növekedésre, osztódásra és gyógyulásra) bocsájtanak ki, hogy beindítsák és támogassák az új, ép szövet felépülését.
A szöveti regeneráció tehát a következőképp néz ki, természetesen nagyon leegyszerűsítve:
• lebontás szakasza (prosztaglandinok)
• gyulladás leállításának szakasza (lipoxinok, resolvinek, protectinek)
• építés szakasza (növekedési faktorok)
A fájdalom tehát egyfajta protektív, azaz védő mechanizmus, evolúciós szerepe az, hogy folyamatosan jelezze: csak óvatosan a terheléssel!
Mi történik, ha gyógyszeresen csillapítjuk a gyulladást és a fájdalmat?
A gyógyszerek (szteroidok, vagy NSAID-ok, azaz nem szteroid gyulladáscsökkentők, pl. Aspirin, Ibuprofen stb.) hatására jelentősen lecsökken a prosztaglandin szint, így valóban megszűnik (vagy csökken) a fájdalom, DE!!! ezzel párhuzamosan egyben gátoljuk a gyulladást, azaz a gyógyulást is. Minden folyamatot visszafogunk ugyanis, amit a prosztaglandin irányít, azaz a szöveti véráramot és a gyulladást lezáró programot is, valamint késik, sőt, még csökken is az új szövet felépüléséért felelős növekedési faktorok termelődése. A gyulladást tehát valóban megszüntetjük, de elhúzódik a regeneráció, és ami még rosszabb, gyengébb és sérülékenyebb lesz az új szövet.
A gyulladáscsökkentők ráadásul nemcsak a gyulladás lezajlását akaszthatják meg, hanem számos más élettani folyamatot is felboríthatnak. A prosztaglandinok szerepe ugyanis messze túlmutat a gyulladásos folyamat irányításán. Ezek a jelzőmolekulák felelősek többek közt a gyomor védelméért, illetve a vesék keringését és a véralvadás egyensúlyát is ezek biztosítják. Tartós, rendszeres és indokolatlan használatuk tehát gyomornyálkahártya-károsodást, fekélyképződést, vérzékenységet és veseműködési zavarokat is okozhat. Arról már nem is beszélve, hogy bizonyos gyógyszerekkel– például a fluorokinolon típusú antibiotikumokkal – együtt szedve a kombináció nem pusztán megterheli a szervezetet, hanem súlyos, olykor visszafordíthatatlan károsodást is okozhat.
A szteroid típusú gyulladáscsökkentők talán még ennél is neccesebbek. Hosszabb távon gyengítik az immunrendszert, fokozzák az izomszövet lebontását, lassítják a sebgyógyulást és csökkentik a csontsűrűséget, azaz növelik a csontritkulás és sérülések kockázatát. Ráadásul a hormonális tengely (HPA-tengely, azaz hipotalamusz–hipofízis–mellékvese) működését is befolyásolhatják, így a test természetes stresszválasza is sérülhet. Erről külön írok egy cikket hamarosan, mert sokat hallani mostanában a HPA-tengelyről, de kevesen tudják, mit is jelent pontosan😊.
Összességében tehát: a gyulladás nem ellenség, hanem egy élettani regenerációs folyamat. Ebből következik, hogy nem az a cél, hogy a gyulladást elnyomjunk, hanem az, hogy megértsük, mikor kell beavatkozni és segíteni a testnek, és mikor jobb engedi, hogy magától dolgozzon. Nem győzöm hangsúlyozni, a legjobb és legbiztonságosabb orvos a saját testünk, feltéve, hogy engedjük és támogatjuk a munkáját!
Mikor indokolt a gyulladás gyógyszeres csökkentése?
Ha a gyulladás nem arányos a kiváltó okkal, azaz túl erőssé, elhúzódóvá vagy veszélyessé válik. Milyen jelei lehetnek annak, hogy a gyulladás nem fiziológiás és érdemes beavatkozni? Extrém fájdalom, esetleg a gyulladás akadályozza a mozgást és a légzést, ráterjed ép szövetekre, vagy túlságosan elhúzódik. Az akut, bénító gyulladást tehát rövid távon szabad, sőt, kell is csökkenteni, de a regenerációs, adaptív gyulladást inkább támogatni érdemes. Hasonlóképp a túlságosan elhúzódó, magától el nem múló gyulladást is indokolt lehet gyógyszeresen csillapítani, bár ilyenkor általában érdemes első körben fizikoterápiás eljárásokkal – lágylézer, mágnesterápia, hő- és hidegterápia, mozgás- és manuálterápia stb. – próbálkozni, és csak ezek sikertelensége esetén nyúlni a gyógyszeres terápiához. És végül természetesen elengedhetetlen a szervezetszintű, autoimmun eredetű gyulladások – mint a rheumatoid arthritis, a lupus vagy a Crohn-betegség – gyógyszeres kezelése is.
A gyulladáscsökkentő gyógyszerek tehát nem ördögtől valók, de csak akkor szabad szedni ezeket, ha valóban indokolt. Ellenkező esetben nem csak a gyulladást, hanem a szervezet öngyógyító mechanizmusait is lekapcsoljuk és akár maradandó károsodásokat is okozhatunk. Mi, civilizált emberek, nyakra-főre kapdossuk be a vény nélküli fájdalomcsillapítókat, majd csodálkozunk, hogy 30-40 évesen különféle szabályozási és immunrendszeri problémákkal szembesülünk. A sorsot hibáztatjuk és eszünkbe sem jut összekapcsolni a problémát az életmódunkkal, illetve az indokolatlan és mértéktelen gyógyszerszedéssel.
Hogyan lehet természetes úton támogatni a gyulladás hatékony lezajlását?
Elsősorban óvatos, a sérült szövetet nem terhelő mozgással. A mérsékelt, fájdalommentes mozgás elősegíti a gyulladás természetes lezajlását, hisz a véráram fokozásával javítja a szövetek oxigén- és tápanyagellátását, valamint támogatja a makrofágok átállását a lebontóból az építő fázisba. Ezen felül érdemes lehet kurkumin és omega-3 étrendkiegészítővel is támogatni a gyógyulást, értelemszerűen figyelembe véve az esetleges ellenjavallatokat. A kurkumin javítja a lokális mikrokeringést, valamint csökkenti a fájdalmat és duzzanatot, méghozzá anélkül, hogy elfojtaná a gyulladást. Támogatja a kollagénszintézist (azaz a hegképződést) és a növekedési faktorok felszabadulását is. Az omega-3 pedig a gyulladást lezáró mediátorok (resolvinek, protectinek) termelődését erősíti, azaz segít átkapcsolni a lebontóból az építő szakaszba. A kurkumin tehát inkább a gyulladás indító szakaszát szabályozza, az omega-3 pedig a lezáró szakaszt tolja meg. Ketten együtt remekül optimalizálják a gyulladási-regenerációs folyamatot. Végül legalább ilyen fontos a minőségi pihenés, feltöltődés is. A stressz, feszültség ugyanis aktiválja a szimpatikus idegrendszert, és ilyenkor szinte teljesen leáll az immunrendszer működése annak érdekében, hogy a szervezet a veszély elől való menekülésre fordíthassa az energiát.
