12/04/2024
Erő
Bőrgyógyászhoz kellett fordulnunk, mikor a kisfiam testén futó szemölcsök jelentek meg. A doktornő egy rövid vizsgálat során megállapította, hogy le kell fagyasztani őket. Közölte velem, hogy ez egy gyors, de fájdalmas procedúra lesz, úgyhogy keressünk egy időpontot, amikor visszajövünk valakivel, aki le tudja fogni a gyereket. Mondtam neki, hogy essünk túl ezen most, majd én lefogom. Már akkor sem bírtam egy szumó birkózó testalkatával, így amikor a doktornő végigmért, szkeptikusan felhúzta ez egyik szemöldökét, de mivel látta azt is, hogy nem fog tőlem szabadulni, adott egy esélyt a műveletnek. Egy erős, határozott, de mégsem erőszakos mozdulattal megtartottam a gyereket, és valóban pillanatok alatt túl voltunk az egészen. A doktornő végigmért még egyszer, és megkérdezte, mit csinálok, hogy ilyen erőben vagyok.
Jógázom. - feleltem. Erre egy újabb hitetlenkedő szemöldök emelés volt a válasz.
Pedig ezt az erőt tényleg a jógának köszönhetem. Sokan tudják, hogy a jóga ászanák gyakorlása valóban edzetté és erőssé teszi a testet. Ám kevesebben vannak tisztában azzal, hogy a jóga a fizikai testnél finomabb síkon, a finomfizikai test szintjén is erősíti az embert.
A jóga pránajáma gyakorlatai útján fejleszthető erő az, amit életerőnek, életenergiának (a jógában pránának) hívunk, amely ahhoz nyújt elég lendületet, hogy minden reggel kikeljünk az ágyból, és elvégezzük a feladatainkat. Ennek az erőnek a birtokában szárnyalhatunk a hétköznapjainkban, és a legunalmasabb tevékenységet is jókedvvel végezhetjük. Vannak akik úgy gondolják, hogy ez alanyi jogon jár a születéssel, és felesleges ennek a fejlesztésével bajlódni. Csak az képes ezt az erőt igazán értékelni, aki egy-egy depressziósabb időszakban már megtapasztalta ennek a hiányát. Mert enélkül bizony hiábavaló minden testi erő, ha nincs ez a finomabb energia, ami az élethez való akaraterőt jelenti, akkor bármilyen erős lehet a testünk, nem tudunk boldogulni.
A jóga és a meditáció tapasztalatai útján viszont hamar ráébredünk, hogy van valami, ami még ennél is mélyebben ott van mindannyiunkban. Ez pedig a lélek ereje, amelynek a mércéje az ok nélküli, indokolatlan öröm és elégedettség. Szoktuk is mondani, hogy valaki szívvel, lélekkel csinál valamit vagy nincs lelkiereje megtenni dolgokat.
Ez a legfontosabb erő, ami táplálja az életenergiát és a testi erőt is. Ez minden erőnek az eredője.
A jó hír az, hogy ez a végtelen, kifogyhatatlan energia tényleg mindenkinek alanyi jogon jár, de mélyen el van rejtve bennünk. Ehhez a felbecsülhetetlen erőforráshoz csak a tudat tisztításával és uralásával juthatunk hozzá, hiszen eltakarják az elmében kavargó gond(olat)ok és érzelmek.
Pedig enélkül minden erőfeszítés öncélú és eredménytelen erőlködés lesz csupán.
Amikor ezeknek az erőknek a birtokába jutunk, akkor már csak arra kell figyelmet szentelnünk, hogy mire használjuk őket. Az erő arra van, hogy leadjuk. A le nem adott erő feszültséget okoz, és valamilyen kiszámíthatatlan módon fog utat törni magának. Ezeket a tudattalan “erő kitöréseket” általában különféle katasztrófaként szoktuk megélni.
Sokkal jobb, ha tudatosan irányítjuk azt, hogy hogyan és mire használjuk az erőnket. Nem mindegy, hogy mások elnyomására, eltaposására fordítjuk, vagy arra, hogy olyanokat emeljünk fel, akik esetleg még nincsenek tudatában saját tartalékaiknak, ezért elesettnek vagy gyengének gondolják magukat.
Óriási különbség van aközött, hogy az erőnket saját hibáink, korlátaink, kártékony gondolataink és mérgező érzelmeink leküzdésére vagy más emberek leigázására használjuk. Hiszen bár mások legyőzése okozhat némi elégetettséget, de csak önmagunk legyőzése nyújthat végtelen örömöt.
