07/01/2026
Megfogadtam, hogy a célom a szemléletváltás.
Tévhitek, berögzült gondolatok, sokszor félreértett „problémák” és kérdések újragondolása – társadalmi szinten, minden színtéren.
Ez itt az idei első ilyen témám.
Boncolgassuk az alvás körüli kérdéseket.
Előre jelzem: a témáim erősebbek lesznek.
Éppen ezért tisztelettel kérem az empatikus, baráti, tisztességes,asszertív, én-központú kommunikációt a kommentekben.
Ennek hiányában a hozzászólás moderálásra kerül.
Most akkor kell-e délután aludnia a gyereknek az óvodában – vagy sem?
Mi a helyes?
Van egyáltalán olyan, hogy helyes?
És tényleg megítélhetünk bárkit – gyereket, szülőt – amiatt, hogy nem alszik el a csendes pihenő alatt?
Egy apró észrevétel következik.
Egy szösszenet, amit rengetegszer látok a gyakorlatban:
papíron, szülői aggodalom mögött, félmondatokban:
„Baj van, mert nem alszik az óvodában.”
Gyógypedagógusként erre nem tudok – és nem is akarok – tünetként tekinteni. Egységben nézek mindent (is). Nem egy tünetet emelek ki és az alapján vonunk/vonok le következtetést és megállapítást. Több terület és több tünet egységessége alkot egy képet.
A 7 évnyi külföldi szakmai munkám során ez így, ebben a formában soha nem jelent meg problémaként vagy "tünetként" s egyből autizmus spektrum, szenzorosság vagy ADHD stigmával ellátva.
Nem volt kimondva a szülő felé.
Nem lett címke.
Nem lett belőle „gond”.
Nem „kötelező alvás” volt, hanem csendes pihenő.
Egyénre szabva.
Volt, aki aludt.
Volt, aki csak pihent.
Volt, aki könyvet nézett, rajzolt, csendben volt.
Szerencsére itthon is egyre több jó példát hallok:
– alvós csoport
– csendes könyvnézegetős
– színezős, pihenős megoldások
Mert az igazság az, hogy
minden idegrendszer más,
minden érési folyamat más,
minden gyermek más.
Elfárad – igen.
De nem biztos, hogy 12-re.
Nem biztos, hogy fél 1-re.
Lehet, hogy később.
És ez rendben van.
A kérdés inkább ez:
Kinek okoz problémát az, ha egy gyerek nem alszik el?
És miért?
Kevés a szakember.
Kevés a dajka.
Kevés a tér.
Sok a papírmunka.
Ez valóság.
De nem a gyerek idegrendszeri problémája.
És mielőtt jönne a kérdés:
„akkor hol van a rutin?”
A rutin ott van:
– az étkezésekben
– a foglalkozásokban
– a csendes pihenőben
Csak differenciálunk.
Elfogadunk.
Szemléletet váltunk.
Szóval a kérdés újra: miért nem alszanak?
És biztos, hogy ott van a „gond”, ahol eddig kerestük? Borsószem Fejlesztő Központ