11/03/2025
Kedves Mindenki! 😞💔
Sajnos kifejezetten rossz előjelekkel vágtunk neki a tegnapi MRI vizsgálatnak. Csilla állapota körülbelül egy hete váratlanul sokat romlott néhány nap alatt. Szédülés, hányás, émelygés és súlyos fájdalmak nehezítették a hétköznapokat, aminek korábban semmi jelét nem láttuk.
Mindezek mellett az egyik legnehezebb tünet, ami lelkileg legalább annyira nehéz, mint fizikailag, a jobb kéz és a jobb láb működésének folyamatos nehézsége. Ma egy bögre megtartása is képes nehézséget jelenteni... ami szörnyű fájdalom nem csak a testnek, de bevallom a léleknek is. 😞
Így aztán minden kötelező bizakodás ellenére, súlyos aggodalmakkal indultunk Budapestre tegnap reggel, délutánra pedig beigazolódott a szívszaggató valóság. Merthogy az orvosok nem tehetik meg, hogy nem a valóságot közlik. Nekik a tényelet kell elmondaniuk oly módon, ahogyan azt az ember nem akarja hallani, de sajnos hallania kell.
Csillánál sajnos november óta kifejlődött egy 4 cm átmérőjű agydaganat, ami komoly térfoglalást jelent az agyi szövetekben, emiatt jelentkeznek a súlyos tünetek. Ha lehet, még ennél is fájdalmasabb tény, hogy az agyburokban és az agy többi területén számtalan helyen található kis daganat góc, ami miatt a helyzetünk minden eddiginél több félelemmel tölt el bennünket. 😰
A gerinc daganat mérete nem változott, de a jelen helyzetben ez nagyon kevés vigaszt jelent csupán.
A kezelő orvos felvetette a lehetőségét annak, hogy a nagy daganatot kioperálják, de Csilla elzárkózott az újabb műtét lehetőségétől. Nagyon határozottan mondta ki mindezt. Benne volt hat év minden küzdelmes órája, az elmúlt hetek összes fájdalma, elkeseredettsége és reménytelensége abban az egyetlen kis mondatban. „Nem akarok újabb műtétet.” Az orvos sem tudta megerősíteni, hogy ez lenne a jó döntés, ahogyan ezt senki sem tudja, mert ha ezt az egy daganatot eltávolítják egy kockázatos beavatkozás során, számtalan másik növekszik most is körülötte, amit már nem lehet kezelni. Ráadásul a döntés joga egyedül Csilláé. És ezt senki, még én sem vehetem el tőle.
Persze mint mindig, most is van bennünk hit és van bennünk némi remény. Folytatjuk az őssejtes kúrát, elkezdünk egy terápiát egy skandináv kutatás alapján és felvesszük az orvosok által utolsóként kínált infúziókat és remélünk. Reméljük, hogy amivel szembe kell most néznünk, az nem annyira fájdalmas és nem annyira kegyetlen, mint amilyennek tűnik. De legjobban azt reméljük, hogy még egy kis időt nyerhetünk. 🙏
Csak még egy tavaszt. 🙏Csak még egy közös virágültetést. 🙏Még egy kis nyári üldögélést a teraszon. 🙏 Még egy nyár esti közös sétát. 🙏 Látni Pannát ahogyan növekszik. 🙏 Látni még ezerszer, ahogyan nevet. 🙏 Látni, hogy boldog. 🙏 Csak még egyszer.
Nem tudom, miben kérhetném a segítségeteket. De ha van lehetőségeket, kérlek imádkozzatok, gondoljatok ránk, ha pedig bármilyen módon tudjátok, támogassátok ezt a nehéz utat, ami előttünk áll. Én pedog, mivel mást nem tudok tenni, megpróbálok ebbe a reménytelen helyzetbe becsalni egy kis napfényt, némi örömet, és egy kevés reményt, megpróbálok annyi élményt belesűríteni az előttünk álló időbe, ami emberileg egyáltalán lehetséges. 🙏 Köszönöm mindenkinek, aki ehhez bármilyen módon hozzá tud járulni, akár egy kommenttel, akár egy megosztással, akár néhány reménykeltő szóval, vagy bármilyen más módon.
A legnagyobb szomorúságban is köszönettel mindenért… 💔
Feri
apa és férj
