Verdonné Simon Ildikó Pszichológus

Verdonné Simon Ildikó Pszichológus Pszichológus

26/08/2025

"Az érzelmileg éretlen embernek nem jó érzés adni, mert gyakran támad az az érzésed, hogy bármit teszel, nem elég. Egy pillanatra esetleg felderül az arca, de ez gyorsan elmúlik. A végén úgy érzed, hogy melléfogtál, nem találtad el, mit szeretne igazából. Ha bátorítani akarod, vagy segíteni próbálsz neki, akkor is ugyanígy jársz. Leigh McCullough Vaillant pszichológus ezt gyenge érzelmi befogadóképességnek nevezi. Vagyis érzelmileg nem tudja elfogadni, amit kínálsz neki, amitől frusztráltnak és elégtelennek érezheted magad.
A kisgyerek különösen magára veszi a szülő érzelmi ingadozásait, mert a lelke mélyén felelősnek érzi magát azért, ahogyan szülei bánnak vele. Persze a kellően érett szülő is lehet depressziós vagy dühös, de általában nem azt sugallja, hogy ezért a gyermek a hibás. Lehet, hogy nem derül jobb kedvre a gyermeke próbálkozásaitól, de van benne elég empátia ahhoz, hogy hálás legyen az erőfeszítéseiért. Az érzelmileg éretlen szülő gyermekének azonban akár életre szólóan sérülhet az önértékelése: nem tartja magát elég jónak; úgy érzi, bármennyire igyekszik, sosem elégedettek vele.
Ha a szülőtől folyamatosan azt a visszajelzést kapod, hogy nem tudsz a kedvére tenni – vagy nem igyekeztél eléggé, esetleg nem úgy, ahogy ő elvárta volna –, akkor felnőttkorban kevésnek érezheted magad, a kapcsolataidban pedig ügyetlennek. Ha a szívedet-lelkedet beleadod, és még mindig elégedetlennek látod azt, akit szeretsz, arra a következtetésre juthatsz, hogy biztosan hiányzik belőled valami. Eszedbe sem jut, hogy azért érzel így, mert olyan szülő mellett nőttél fel, aki nem tudta elfogadni a szeretetet, amit nyújtottál." Dr. Lindsay C. Gibson: Leválás az érzelmileg éretlen emberekről - kedvezményes áron megrendelhető közvetlenül a kiadótól, itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/lindsay-c-gibson_levalas-az-erzelmileg-eretlen-emberekrol-6983

16/08/2025

"Valaki, akinek nagyon sokat segítettem, kifejezetten méltatlanul bánt velem, igazságtalan dolgokat mondott rólam a hátam mögött. Mélyen megsértett, mert úgy éreztem, hogy ha valaki nem érdemelte meg ezt tőle, az tényleg én voltam. Hosszú idő elteltével azonban enyhült bennem a harag. Arra gondoltam, nagyvonalú leszek: túllépek ezen a sérelmen, és ezt neki is megmondom. Ám amikor véletlenül összefutottunk, vágott valami furcsa, pökhendi grimaszt, mire a békülés szándéka elpárolgott belőlem. Nem! Így nem! Pedig már egy konkrét monológ volt a fejemben, de abban a pillanatban nagyon távol kerültem attól, hogy elmondjam neki. Sőt, újra felkavarodott bennem az egész rosszízű történet, és úgy éreztem: az lehetetlen, hogy még én tegyek felé gesztust, amikor ilyen otrombán viselkedett velem, ráadásul szemlátomást nem is bánja a dolgot.

Indulatosan meséltem a történteket egy idősebb, atyai barátomnak: 'Ha valaki hálás lehetne nekem, akkor az ő!' Mire a barátom olyan választ adott, ami végre segített kilépnem abból a gondolkodási keretből, melybe egészen addig be voltam zárulva. 'Hálásnak kellene lennie? Vigyázz, az megbocsáthatatlan!' Igaza volt. Addig csak a saját oldalamról néztem az ügyet, hogy én mennyit adtam az illetőnek, és cserébe milyen csúnyán bánt velem. De most szemügyre vettem felőle is. Igen, akinek hálát kellene éreznie, az esetleg kevesebbnek fogja érezni magát a másiknál, és egy idő után akár meg fogja utálni ezért.

A perspektívaváltás előtt csak a saját sérelmemre koncentráltam, mert ebben a helyzetben tényszerűen a másik fél viselkedett tisztességtelenül. Ám ekkor ezzel együtt is igyekeztem magam beleélni az ő nézőpontjába. Megérezni, milyen lehetett neki hosszú ideig egy olyan felállásban, amelyben mindig én segítettem, mert volt erre módom, ő meg elfogadott, mert szüksége volt rá. Arra jutottam, hogy én se szívesen lennék tartósan ilyen helyzetben. Félreértés ne essék: ezzel nem mentettem fel őt az alól, amit tett, de közelebb kerültem a megértéséhez. Meg kell jegyeznem azt is, hogy ezt nem érte tettem, nem is a kapcsolatért, hanem önmagamért. Így ugyanis ahelyett, hogy tovább keringtem volna a sérelmem körül, végre le tudtam zárni és el tudtam engedni azt. A kapcsolatot nem szeretném folytatni vele, de nem érzek már dühöt és keserűséget, indulat nélkül tudok a történtekre gondolni. A megbékélés jelentheti ezt is, nem csak azt, hogy az illetővel egymás nyakába borulunk, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk." Dr. Almási Kitti: A TE döntésed - most 30%-os extra kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/almasi-kitti_a-te-dontesed-5180

16/07/2025

“Sokan azért járnak terápiára, hogy mentálisan "túléljék" azokat a traumatizált embereket a környezetükben, akik sajnos nem járnak.
Mit tehetsz olyan közegben, ahol te évtizedek óta dolgozol magadon, de mások még csak fel sem ismerik, hogy nekik is kellene? Nagyjából semmit, max. meghúzod a határaidat, vagy továbbállsz, és igen, ez a családrendszer tagjaira is igaz.
Ha belülről valaki nem ismeri fel, hogy saját magát kellene elkezdeni "kezelni és kezeltetni", addig kívülről semmit nem tehetünk, nagyjából csak elszenvedői maradunk a másik vakfoltjainak. Azért nem merünk kimondani dolgokat, nehogy megbántsunk másokat, ezért inkább játszmázunk, majd a játszmákból láthatatlan manipulációk és hazugságok lesznek, amik szép lassan felemésztik az érzéseinket, az értékeinket, megkérdőjelezik az igazságainkat és benn tartanak egy olyan mocsárban, amiből nagyon nehéz kimászni.
Ha a környezeted téged hibáztat, csak mert kimondod a tabukat, mert nem azt a hazugságot fújod, ami számukra kényelmes, nem bólogatsz, hogy megfelelj nekik, nem mondasz le önmagad igazságairól, NE VEDD MAGADRA, nem a te hibád.
Aki lemond önmagáról, csak azért, hogy megfeleljen azoknak, akiknek amúgy soha nem fog tud megfelelni, szép lassan elveszíti mindazt, ami számára érték. Bocsáss meg magadnak, hogy a múltban megtetted, de ne tedd meg újra. “❤️
Szántó Brigitta

16/07/2025

A lelki nehézséget gyengeségnek gondoljuk, akár másról, akár saját magunkról van szó. A gyengeségünket pedig nem verjük nagydobra, arra szabadságot nem nagyon lehet kivenni, pedig a lelki elakadás nyomokban sem a gyengeség jele. Pláne nem a segítségkérés. De kitől kell segíts....

11/06/2025

"Az egyik nap az erdőben bicikliztem a 9 kg-os kutyámmal, amikor két kóborkutya fenyegetően megindult felénk. A csúszós-homokos erdei talajon nem sok esélyem volt arra, hogy jelentősen felgyorsítsak, így a két igencsak vehemens eb pillanatok alatt utolért. A kutyám, észlelve, hogy hátulról támadás közeleg, előrefutott, én pedig hirtelen ott maradtam két vicsorgó kutyával, akik a bokám felé kapdostak. Féltem, hogy bántani fognak, különösen, mivel az erdő közepén nincs térerő, és autóval nem megközelíthető helyen voltunk, tehát valahogy akkor is el kellett volna jutnom egy több kilométerre lévő biztonságos pontra, ha netán komolyabban megharapnak. Volt mellettem a földön egy nagyobb bot, és bár lehajoltam, hogy fölvegyem és védjem magam, végül úgy döntöttem, hogy nem akarok sérülést okozni nekik. Néhány ezredmásodpercnyire voltam attól, hogy az egyik kutya elkapja a lábamat, amikor elementáris erővel becsapódott az én 9 kg-os kutyám (akivel egyébként a nyugdíjazása előtt hosszú éveken át dolgoztam, ő volt az első számú terápiás kutyám). Azt hiszem, nem sokkal előtte vehette észre, hogy én nem tudtam elmenekülni, így hát visszajött értem, és amikor látta, mi történik, semmi más nem érdekelte, csak hogy elűzze a nála kétszer nagyobb támadókat. Olyan agresszióval tépte-marta, majd kergette őket, hogy rá se ismertem. Még akkor is hátra-hátra morgott és ugatott, amikor már elég messze volt a két kutya, jelezve, hogy kaphatnak még, ha ez nem volt elég.

Ez a kis erdei kaland örök tanulság marad számomra. Egyrészt nem tudok elérzékenyülés nélkül visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor visszajött értem, és megvédett a túlerővel szemben is. Másrészt beleborzongok, hogy ebben a helyzetben, amikor gyorsan kellett döntenem, én azt választottam, hogy a másik fél (a támadóim) érdekeit a magamé elé helyezem, és az ő kíméletük okán a saját testi épségemet tettem kockára. Nem létezhet olyan önismereti cél, amely indokolttá tenné, hogy valaki önmagát veszélyeztesse az agresszor védelmében!

Miután lehiggadva végiggondoltam az eseményeket, eldöntöttem, hogy ezt a történetet gyakran fogom mesélni az önismereti csoportokban. Bántalmazás esetén ugyanis pont annyit érnek az erőszakmentes technikák, mint amire én jutottam velük az erdőben: semmit. Ami pedig blokkolta az ösztönös önvédelmet, az a másik fél irányába tanúsított empátiám és a saját magam felé irányuló együttérzésem teljes hiánya volt. Pontosan emlékszem az átsuhanó gondolataimra: azonnal a másik fél megértésére fókuszáltam. 'Mennyit szenvedhettek már az emberektől, ha így reagálnak egy idegenre.', 'Talán éhesek.', És egyébként is: nem tehetnek arról, hogy itt kell élniük egy erdőben, valaki más felelős azért, hogy ez az egész megtörténik, nem büntethetek ártatlanokat azért, mert valaki felelőtlenül bánt velük. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy az önvédelmi reakciók gátlás alá kerüljenek, és előálljon egy leblokkolt, megbénult állapot. Csak a másikat láttam, magamat egyáltalán nem.

Nagyon hasonló mondatokat hallok a csoportokban is: 'Nem csodálom, hogy ilyen könnyen kiborul, rettenetes élete volt, nem akarom még én is bántani'. 'Tudom, hogy borzalmasan bánik velem, de…'. A mondat sokféleképpen befejezhető, de ami közös: a másik fél megértése és önmagunk figyelmen kívül hagyása.

Bízom benne, hogy Zsebi kutyám 'becsapódásának' képe elég jól szemlélteti, mit is jelent, amikor védenünk kell valakit – akkor is, ha az éppen mi magunk vagyunk. Ahhoz, hogy biztonságban élhessünk erőszakmentességen alapuló életet, elengedhetetlen, hogy fel tudjuk vértezni magunkat egy belső Zsebi kutyával is, akit szükség esetén elengedhetünk, hogy megvédjen minket." Bánszky Noémi: Terápia macskákkal - kedvezményes áron megrendelhető közvetlenül a kiadótól, itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/banszky-noemi_terapia-macskakkal-6868

04/06/2025

„A rossz tanács úgy keletkezik, hogy a tanácsadó azt tanácsolja, amit ő tenne a kérdező helyében. Ez nyilván a saját élményanyagán, erkölcsén, életfelfogásán alapul, tehát a tanácskérőnek vajmi kevés köze van hozzá, számára a tanács én-idegen lesz. Továbbá rossz a tanács akkor is, ha olyan viselkedést javasol, amire a tanácskérőnek nincs belső lehetősége. A jó tanácsra akkor kerül sor, ha a pszichológus képes saját magát háttérbe szorítani, és fejlett empátiával tud kliensével azonosulni. A tanács beválhat, s a kliens máskor is örömmel fordul pszichológusához kritikus élethelyzeteiben. Csakhogy ezzel a módszerrel a klienst betegebbé lehet tenni, mint amilyen eredetileg volt. A tanácskérőknek általában a döntésképtelenség az egyik alapvető bajuk. A tanácsadás hozzászoktatja őket ahhoz, hogy nehéz problémák esetén egy nagyobb, erősebb pszichés hatalom – történetesen a pszichológus – dönt helyettük. Tehát egyre mélyebben süllyednek alapbajukba. A valódi pszichoterápiás feladat a klienst döntésképes emberré tenni. S akkor majd tanács nélkül is mer választani és dönteni.” Popper Péter: Lélek és gyógyítás - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/popper-peter_lelek-es-gyogyitas-5432

16/02/2025

"Evolúciós szempontból egy pici gyereknek nagyjából bármilyen gondozóval nagyobbak a túlélési esélyei, mint ha nincsen gondozója. Tehát a gyermek mindenáron a kapcsolat fenntartására törekszik, és ennek érdekében akár a külső-belső realitás lényeges darabjait is figyelmen kívül hagyja. Ha pedig a bántalmazás valóságát már nem lehet figyelmen kívül hagyni, elkerülhetetlenül arra a következtetésre jut, hogy a bántalmazás oka a saját veleszületett rosszasága. Ezt a magyarázatot hamar megtalálja, és ki is tart mellette. Nem azért, mert jólesik önmagát rossznak megélnie, hanem mert ez lehetővé teszi, hogy megőrizze a reményt. Ha önmagát látja rossznak, akkor a szüleit továbbra is jónak láthatja. Ha ő maga a rossz, akkor megpróbálhat jó lenni, és ezáltal változtatni a helyzetén. Ha a szülei miatta bánnak vele ilyen kegyetlenül, akkor reménykedhet abban, hogy ha nagyon igyekszik, elnyerheti megbocsátásukat, és végre megkaphatja tőlük a vágyott védelmet és gondoskodást. Egy bántalmazott gyerek nem a szüleit, hanem saját magát nem szereti." Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor - kedvezményes áron megrendelhető közvetlenül a kiadótól, itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/hoffmann-kata_megsebzett-gyermekkor-6587

15/02/2025


Sokan azt gondolják, hogy a változás csupa örömteli dolog, pedig egy fájdalmakkal, szembesüléssel teli nehéz út.
Nagyon könnyű lenne az a megoldás, ha a rosszat ripsz-ropsz kicserélnénk a jóra, és máris minden a helyére kerülne, mindezt úgy, hogy igazán erőfeszítést sem kellene tennünk. Ülnénk egy szép fotelben, és egy varázspálcával sikerülne elérnünk, hogy a rossz helyét a jó változás töltse be.

Azonban a változás mindig fájdalmakkal és küzdelmekkel jár.
Először is szembesüléssel, amikor kénytelenek vagyunk már látni azt, amit eddig nem akartunk, azt, hogy rajtunk múlik, nekünk kell másként élnünk, mint eddig. Látjuk azt, hogy ismét ugyanabba a gödörbe lépünk, azt is, hogy évek óta ismétlődnek a forgatókönyveink.
Így ideje lesz észrevenni, hogy nem az élet tolt ki velünk, hanem másként kell élnünk, máshogyan kell gondolkoznunk.

A szembesülés sem egy mézes zserbó, hanem egy igazán ütős érzés. Aztán jön a megoldás keresése, amikor kívül-belül megizzaszt az ismeretlen, az új, aztán visszaesünk a régi működésbe, és újra nekiduráljuk magunkat. Olyan ez, mint egy edzés, csak itt lerakjuk a súlyokat és nem az a cél, hogy minél nagyobb súlyokat pakoljunk magunkra.

A változás hat a környezetünkre is.
Lesznek olyan kapcsolataink, amiket el kell engednünk, mert már nem érezzük kielégítőnek. Ilyenkor azt érezhetjük, hogy az életünk fontos része volt az együtt töltött idő, de kinőttük ezt a „ruhát”, így hátra kell hagynunk.
A változás tehát nemcsak nyereséggel jár, hanem veszteséggel is, és érezhetjük, hogy az elapadt kapcsolataink, amik már nem elégítenek ki, pont ezeket a veszteségeket testesítik meg.
Majd lesznek új kapcsolataink, amiket már az új értékeink szerint választunk, amik a jövőbe néznek, hiszen a saját megújulásunk ajándékai.

Sokszor a környezet sem támogatja a változást, hiszen nem értik, mi történik.
Hányszor hallom a klienseimtől, hogy:
„A pszichológus manipulált téged, teljesen átmosta az agyadat! Megváltoztál, és ez nem tetszik!” Ezt általában a szülők vagy a barátok mondják, amikor az addig alárendelődő, "gyermek"-ből egy asszertív, autonóm felnőtt lesz.

Igen, a változást a környezet is érzi.
Van olyan is, hogy ez pozitív folyamat a környezetre is jó hatással lesz, hiszen egy fontos kapcsolatban, a kapcsolati rendszerben egyik fél hat a másikra.
Így átrendeződve magasabb szinten válik élhetővé a régi kapcsolat is.

30/11/2024

Sokszor mondják a klienseim és olvasom kommentekben is, hogy “nálunk nem történt semmi”, “nekem nincsenek traumáim”, amikor a múlt kerül szóba. Ez jól jelzi a társadalomnak azt a nézőpontját, hogy kizárólag a nagybetűs traumákat fogadja el érvényesnek. Ez a “majd ha vér folyik” mentalitás. A nagy traumákhoz azonban legtöbbször a kis traumákon keresztül vezet az út. A kis fájdalmak ágyaznak meg a nagy szenvedéseknek. Az egymásra rakódó, naponta ismétlődő kicsi előbb-utóbb hatalmasra nő.

29/11/2024

"Mivel Mártika sok-sok évvel ezelőtt sérült meg, a felnőtt Márta hiába fordulna – jó esetben még élő – édesapjához, nem kapná meg azt, ami akkor és ott hiányzott neki. Az apja ezt valószínűleg most sem tudná megadni, ahogy akkoriban sem tudta. Mártikát az gyógyítaná meg, ha valahogy átélhetné, hogy az édesapja törődik vele és kifejezi a szeretetét. Ezt már csak képzeletben lehet megvalósítani, úgy viszont lehet is, és érdemes is. Minden olyan módszer, ami alkalmas arra, hogy egy mély átéléssel kísért helyzetet hozzon létre, amelyben Mártika elfogadást, törődést, szeretetet kap az apukájától, korrektív érzelmi élmény, gyógyító tapasztalat lehet. Többek között pszichodráma, szomatodráma csoportokban tudsz ilyen megélésekre szert tenni.
Ha például egy szomatodráma játékban veszel részt, alakulhat úgy, hogy egy felnőttkori testi tüneted vagy kapcsolati konfliktusod spontán módon egy sebzett belső gyermeki állapothoz vezeti a folyamatodat. Ilyenkor óriási gyógyító ereje lehet annak, ha főszereplőként a gyermek szerepébe bújhatsz, és átélheted az édesapád szerepét 'játszó' személytől feléd áradó szeretetet. Ha kellően mély az érzelmi élményed, nem fog zavarni, hogy mindez nem reális, hogy az a játszótárs nem az apád, hogy ez nem változtatja meg a múltat, hogy most már késő, hogy apád ettől nem fog 'megjavulni'. Csak azt fogod érezni, hogy valami mély fájdalom könnyebb lett, valami régi seb meggyógyult benned. Hogy az életed összélménye valamennyivel tisztább, fényesebb, harmonikusabb lett." Dr. Buda László: Mit üzen az életed? - kedvezményes áron - és december 8. éjfélig akár a szerző névre szóló dedikálásával - megrendelhető közvetlenül a kiadótól, itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/buda-laszlo_mit-uzen-az-eleted-6590

22/05/2024

"A mesék azt tanítják, hogy a titok mérgező, és mindenkinek helye van a családban, aki egyszer megszületett. És ezt nem csak a mesék üzenik: Böszörményi-Nagy Iván a családi kapcsolatok rendszerében öt dimenziót különít el. A negyedik dimenzió azt mondja ki, hogy aki a családhoz tartozik, jogosult a család anyagi, érzelmi, szellemi javaira, és amikor egy családtagot kirekesztenek, az nemcsak az ő életére lesz hatással, hanem az egész család életét is meghatározza. Hozzátenném, hogy a következő, még meg nem született generáció is részese lesz ennek a titoknak, sorsára, életére hatással lesz! Minden, ami kimondott, felvállalt, az erőt adó lehet, vagy legalább megmutatja a seb és a fájdalom forrását, amivel aztán lehet dolgozni. A titkok ott köröznek a családi rendszer lélektani terében, és árnyakat, fantomokat teremtenek.
A mesékben is épp ez történik. Az elátkozottak kizáródnak a család érzelmi, szellemi, anyagi javaiból, és ez bizony nemcsak annak az életére lesz hatással, akit kizártak, nemcsak azéra, aki kizár (elátkoz), hanem azokéra is, akik ehhez a rendszerhez tartoznak, és bizony azokéra is, akik később születtek. A család egy láthatatlan háló. Ha nem tart, akkor az is hat mindenkire." Vaskor Gréta - Dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna: Kinek a sorsa? Transzgenerációs örökség a mesékben és a terápiában - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/valogatott-irasok_kinek-a-sorsa-6054

Cím

Kecskemét
6000

Telefonszám

+36309077028

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Verdonné Simon Ildikó Pszichológus új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Megosztás

Share on Facebook Share on Twitter Share on LinkedIn
Share on Pinterest Share on Reddit Share via Email
Share on WhatsApp Share on Instagram Share on Telegram

Kategória