28/10/2025
Már egy hónap telt el a 24 órás PsychArt24 közös festés óta, mégis élénken él bennünk a nap minden pillanata, színe és rezdülése.
Máttyássy Adrienn doktornő ezúttal Ziegler- Németh Ferenc festőművésszel beszélgetett, aki immár harmadik alkalommal vett részt az eseményen, és megható őszinteséggel osztotta meg élményeit.
Olvassák szeretettel ezt a szívből jövő beszélgetést:
💬- Nagyon köszönjük, hogy már 3. alkalommal jelen vagy, és immár 2. alkalommal a Vándorkiállítás gyűjteményébe bekerülő alkotások kiválasztását is segíted!
Hogy érezted magad az idei PsychArt24-en?
🎨- Nagyon köszönöm a meghívást, és úgy rendeztem a dolgaimat, hogy erre én már számítottam, hiszen mély benyomást tett rám ez a kezdeményezés a korábbi években is. Annál is inkább, hogy látom, egyre több helyszínen folyik ez a fajta munka, és jól látszik, hogy a betegek érdekei vannak előtérbe helyezve.
A páromat is magammal hoztam és nem kellett neki könyörögni, nagyon szívesen jött. Nekem is jobb volt így, hogy ő is itt volt, hiszen így ő is jobban átérezte azt, amiről már ugyan meséltem neki, de teljesen más így benne lenni, mint csupán csak hallani róla. Tehát örültem neki és amikor csak lehetőségünk lesz rá fogunk jönni máskor is.
💬- Mi a személyes véleményed, benyomásod arról, hogy jelen vannak eseményen hozzád hasonlóan festőművészek, amatőrök, gyerekek, idősebbek együttesen? Minden évben vannak, akik elmondják, hogy most fogtak először ecsetet a kezükbe, kifejezetten a program inspirálta őket erre. Egy festőművész számára ez a közeg mennyire inspiráló, ad -e valami pluszt az alkotó folyamathoz?
🎨- Mindenképpen ad, hiszen nagyon fontos szerepe van annak, amikor sok ember együtt alkot egy fontos kezdeményezés érdekében. Ennek ereje van és inspirálóan hat a művészetére és az alkotásra. És azt láttam, hogy tényleg volt példa arra is, mi is találkoztunk olyannal, aki „csak betévedt” és kérdezte, hogy „hol vagyok én most? mi zajlik itt?”. És amikor elmagyaráztuk, látszott, hogy megcsillant a szeme. Nem véletlen, hogy pld. ahogy hallottam, Kiskunfélegyházáról, a Holló Körből is jöttek alkotók. Megérint minket, és azért is jövünk, hogy mi is a magunk kis részét bele tudjuk tenni ebbe a kezdeményezésbe. És nagyon jó dolog megtalálni azokat az embereket, akik szívvel-lélekkel gondolkoznak, élnek és még egyszer gratulálunk hozzá!
💬- Hogyan ajánlanád azoknak ezt a programot, akiknek első gondolata a tiltakozás? Akik azt mondják, hogy „már a rajzórán is nagyon ügyetlennek érezték magukat és azóta sem fogtak a kezükbe se színes ceruzát, se ecsetet”. Mivel bíztatnád őket, hogy mégis próbálják meg jövőre a részvételt?
🎨- Én azt gondolom, hogy ez egy olyan hely, ahol gátlások nélkül lehet ecsetet, tollat, ceruzát, vagy bármi féle rajzeszközt, vagy önkifejező eszközt fogni, hiszen látszik, hogy itt ez egy nagy család. Épp ez a lényeg, hogy itt nem kell azzal foglalkozni, hogy hogyan fog sikerülni. Persze az ember arra törekszik, hogy jól sikerüljön az, amit kiad a kezéből, de inkább annak a gondolatnak van fontosabb szerepe, hogy „egységben van az erő” és ez itt nagyon érződik. Ha valami egy nemes cél érdekében történik az mindig pozitív végkifejlettel fejeződik be és én azt gondolom, hogy ez azért is hat mindenkire ilyen erősen. A zsűrinek is nagyon nehéz dolga van, annyi sok jó meglátás, annyi sok érdekes dolog születik, hogy itt igazából nem merül fel az, hogy rossz munka, vagy alkotás születik, hanem vannak jók és még jobbak.
💬- Számunkra, szervezőknek van-e valami tanácsod, vagy javaslatod, vagy akár technikai észrevételed a következő évre nézve? Esetleg bármi olyan amire még nem figyeltünk fel, amiben lehetne fejlődnünk, vagy esetleg bővíteni a palettát?
🎨- Esetleg technikai észrevétel, hogy minél több hírforrásban érdemes beszélni róla és hirdetni, hogy lesz ez a szívet melengető kedves kis rendezvény. Több ilyen kellene! Az előző évekből is fotókat feltenni, hogy minél többen lássák azt, hogy milyen sok ember megmozdul ennek érdekében. Például idén is voltak családok, akik úgy jöttek el, mint egy csapatépítő programra. De pl. ismerőseim, anya és lányai, eddig minden évben jöttek, mert nekik ez annyira jó élmény volt. Alkotni és közben látni a lányait, egymást, ahogy dolgoznak. Többszörös haszna van a mindennek. Jó volt látni azt, hogy egy szűk családi közegre is jótékonyan tud hatni ez a kedves közös kis alkotós program! Ezért is fontos többek között mindez!
💬- Köszönöm az lelkesítő végszót és a támogató jelenléteteket! Várunk benneteket jövőre is!
🎨- Köszönjük mi is, hogy a részesei lehettünk mindennek!..
́t
