04/01/2026
Esszenciális magas vérnyomás – Mit jelent valójában?
Egy az egyik bejegyzésemre kommentelő orvos hívta fel a figyelmemet arra (köszönöm Neki, hiszen mindig van mit tanulnunk), hogy az orvosok csak az esetek 5-10%-ában tudják megállapítani a magas vérnyomás tényleges okát.
Vagyis legtöbbször egyáltalán nem tudják, hogy miért magas valakinek a vérnyomása, de mégis felírnak valamilyen szert – a maguk sem tudják, hogy valójában mire.
Ezt nevezik „esszenciális magas vérnyomásnak”.
Én pedig – szokásom szerint – utána is néztem, hogy mit jelent orvosi szempontból az „esszenciális hipertónia”.
Röviden a válasz: semmit.
Szervezetünk MINDIG az aktuális, a pillanatnyi szükségletnek megfelelően képes szabályozni a vérnyomásunkat. A keringés feladata, hogy a vér – a vérben levő oxigén és tápanyagok – eljussanak oda, ahol éppen a legnagyobb szükség van arra.
Ezt a szervezetünk elsődlegesen a vért szállító erek összehúzásával, kitágításával, illetve a szív pumpafunkciójának serkentésével éri el.
Tehát, ha felgyorsul a vérkeringésünk, vagyis felmegy a vérnyomásunk, annak mindig pontos oka van.
A magas vérnyomás valódi oka
Ha ezek a keringést szabályozó funkciók valami miatt nem működnek megfelelően, akkor a vérnyomás tartósan és „indokolatlanul” megnőhet és tartósan magas is marad.
Ennek azonban jól kimutatható szervi, fizikai (szív- és érrendszeri) okai vannak. Például komolyabb érelmeszesedés, érszűkület, szívelváltozás, vagy ingerületvezetési zavar. Ezek a problémák állandóan jelen vannak, emiatt a vérnyomás is mindig a kórosan magas tartományban van.
Másodsorban a veséinknek van fontos szerepe a vérnyomás szabályozásában, mert a vesék szabályozzák a teljes szervezet folyadékháztartását, ezzel pedig a vér mennyiségét és összetételét is. Ha kevés, vagy sűrű a folyadék (vér), akkor erőlködik a „szivattyú” és az egész rendszerben nő a nyomás. Tehát veseterhelés, veseproblémák esetén is emelkedik a vérnyomás, de a probléma oka most nem a keringési rendszer (nem kardiológiai), hanem a vese.
Fizikai elváltozás esetén a szervezet már nem képes megfelelően szabályozni a vérnyomást. Ilyenkor indokolt kardiológiai gyógyszerekkel támogatni a vérnyomás szabályozását.
Olyan azonban nem létezik, hogy egyszer képes szabályozni, máskor pedig nem, ugyanis a fizikai elváltozás mindig jelen van. Tehát az sem lehetséges, hogy reggel van meszesedés, de estére eltűnik. (Az ingadozó vérnyomás okát sem ismeri az orvos.)
Ha pedig nincs kimutatható szervi-fizikai probléma és a vérnyomás sem tartósan magas, akkor a tünetek hátterében nem kardiológiai probléma áll.
De akkor miért is adnak erre is kardiológiai problémákra kifejlesztett gyógyszereket? (Mert ez a protokoll, az orvosnak gondolkozni sem kell rajta.)
Az esszenciális magas vérnyomás
Hivatalosan: „Az esszenciális (vagy primer, elsődleges) magas vérnyomás (hipertónia) a magas vérnyomás leggyakoribb formája (az esetek 90-95%-ában ezt állapítják meg), ahol nincs azonosítható, specifikus kiváltó ok, nincs szervi elváltozás, hanem elsősorban életmódbeli tényezők (táplálkozás, folyadékfogyasztás, stressz, mozgáshiány, stb.) következményeként emelkedik meg a vérnyomás.”
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem állapítottak meg semmilyen konkrét betegséget, a vérnyomás emelkedés csak egy tünet.
Tehát nem egy önálló kórképről (betegségről) van szó, hanem a magas vérnyomás olyan életmódbeli tényezők együttesének következménye, amelyek mindegyike megváltoztatható, helyrehozható. Ez azonban kizárólag a betegen múlik, ezekre gyógyszeres kezelés nincs.
Gyakran mondják (orvosok is), hogy a magas vérnyomás a korral együtt alakul ki. Ez azonban egyáltalán nem igaz, egyszerűen butaság!
Ez azt jelentené, hogy minden idősebb embernek magas vérnyomással kellene küzdenie és a fiataloknál ez elő sem fordulhatna. Valójában már 20-30 évesek is küzdenek vérnyomás okozta tünetekkel, és sok 60-80 évesnek is normális a vérnyomása.
Akkor mi köze van ehhez az életkornak?
(Egyébként maga az orvosi megnevezés is furcsa, értelmetlen: „esszenciális magas vérnyomás”? Az esszenciális szó jelentése szükséges, alapvető, nélkülözhetetlen. Vagyis – orvosi szempontból – nélkülözhetetlen a magas vérnyomás? Az orvosnak biztos - hiszen ő ebből él –, de a betegnek biztos nem hiányoznak az ezzel járó „alapvető” tünetek.)
Elsődleges jellemzők a meghatározáshoz
• Ismeretlen eredet: Nincs mögöttes szervi ok, ellentétben a szervi eredetű, betegség okozta másodlagos hipertóniával.
Ahhoz, pedig hogy kiderítsék, hogy a magas vérnyomásnak van-e konkrét oka, ahhoz többféle laboratóriumi, műszeres és fizikai vizsgálatot kellene elvégezni, és ha ezek mindegyike negatív (vagyis a „beteg egészséges”), akkor állapíthatná meg az orvos az „esszenciális magas vérnyomást”.
Vagyis megállapítja az orvos, hogy a páciense egészséges, majd beírja az I10H0 „betegség kódot”, vagyis a magasvérnyomást és felír valamilyen kardiológiai, értágító vérnyomáscsökkentő tablettát. Tulajdonképpen csak próba-szerencse alapon, hiszen most derítette ki, hogy nincs kardiológiai elváltozás.
Önnél milyen kivizsgálásokat végeztek és mit állapítottak meg?
Tulajdonképen az „esszenciális magas vérnyomás” nem kardiológiai, nem szív- és érrendszeri eredetű probléma, hanem életmódbeli tényezők együttes következménye. Nem szervi betegségről van szó, sőt nem is betegségről, hanem egy olyan tünetről, amit életmódváltással meg lehetne szüntetni.
Az életmódbeli tényezőkre pedig hatástalanok a kardiológiai problémákra kifejlesztett gyógyszerek.
Orvosi kezelése
Mivel nincs specifikus, konkrét oka, orvosilag megszüntetni, gyógyítani sem tudják. Így a kezelés célja gyakorlatilag csak a vérnyomás gyógyszerekkel történő normalizálása, és az esetleges szövődmények (szívroham, stroke) kockázatának csökkentése, megelőzése - lenne.
Azért csak „lenne”, mert az orvosság szedése mellett is bárki kaphat stroke-ot, agyvérzést, vagy infarktust, mivel a tabletta legfeljebb az esélyét képes csökkenteni, ezek alapvető kiváltó okát nem szünteti meg, mivel az elsősorban életmódbeli tényezők következménye.
Amellett a vérnyomáscsökkentő éppen hogy fokozza ezeknek a végzetes eseményeknek az esélyét. Ugyanis a vérnyomáscsökkentésre alkalmazott „gyógyszerek” nagy többsége mellékhatásként stroke-t és szívproblémákat is okozhat, sok más – a magas vérnyomásnál – komolyabb betegséggel, maradandó szervi károsodással együtt. Lásd a betegtájékoztatókat!
Tehát akkor mit is „előz meg” az orvos által - maga sem tudja mire - felírt szer?
A vérnyomásproblémákat biztos hogy nem tudja megszüntetni, hiszen ahhoz alapvetően (esszenciálisan) először a kiváltó okot kellene kideríteni és azt megszüntetni. Az pedig ugye az esszenciális vérnyomás esetén az orvoslás számára ismeretlen.
Mellesleg a Magyar Hypertonia Társaság által 2009-ben kiadott irányelvei szerint-
www.hypertension.hu/upload/hypertension/document/a_hypertonia_betegseg_felnottkori_es_gyermekkori_kezelesenek_szakmai_es_szervezeti_iranyelvei_2009.pdf?web_id gyógyszeres kezelés akkor lenne indokolt, ha a vérnyomás csökkentése életmód-változtatással nem érhető el.
Önnek milyen életmódbeli, táplálkozási tanácsokat adott az orvosa, kardiológusa mielőtt felírta a tablettát?
Miért nem segít a gyógyszeres kezelés?
A gyógyszeres kezelés hatástalanságát (és értelmetlenségét) az is jól mutatja, hogy legtöbb esetben a kezelés időtartama alatt is magas lehet a vérnyomás, és/vagy a pulzus.
Vagyis az orvosi terápia nem akadályozza meg a magasvérnyomást és az azzal járó tüneteket sem. Tehát a gyógyszeres terápiának valódi (normalizáló) hatása nincs (és nem is lehet!), de a mellékhatásokra előbb-utóbb biztosan számítani lehet. Amire persze majd újabb tablettákat ír fel a „szakember”.
A probléma az, hogy a vérnyomásunk sohasem állandó, hanem a nap folyamán, az aktuális szükségletnek megfelelően folyamatosan változik. Ezért a legtöbb esetben nem is állandóan magas a vérnyomás, hanem néha felmegy, vagy akár le is eshet, de alapvetően normális, tünetmentes. A legtöbb ember nem is vesz tudomást a vérnyomása természetes ingadozásáról, csak akkor figyel fel rá, amikor az éppen tünetet – pl. fejfájást – okoz.
A vérnyomáscsökkentőknek pedig nincs megelőző hatása!
Így a normális vérnyomásnál bevett vérnyomáscsökkentő a vérkeringésen csak rontani tud, hiszen a normálisra kedvező hatása nem is lehet. Egy kémiai szer pedig nem gondolkozik csak kitágítja az ereket, (vagy gátolja azok összehúzódását), esetleg lassítja a pulzust, vagyis csökkenteni fogja a vérnyomást, – akkor is, amikor az normális.
A folyamatosan szedett vérnyomáscsökkentők állandóan, egésznap hatnak, így amíg a szer a vérben van, lassítja a véráramlást, még akkor is, amikor létfontosságú lenne, hogy a vér, az oxigén gyorsan eljusson például az agyba.
És majd csodálkozik a beteg, hogy az orvosság mellett is rosszul van.
Mert a „gyógyszerrel” gátolt keringés miatt a szervezete erőlködni fog, megpróbálja mégis eljuttatni a vért, ahová kell és túlkompenzál, vagyis a tablettával is magas lesz az a vérnyomás.
Vagy lelassul a keringés a kémiai szerektől, de így meg nem jut elég vér oda, ahová kellene és „mellékesen” ott alakul majd ki valamilyen tüneteket okozó probléma.
A magas vérnyomás „diagnosztizálása”
A diagnosztizálás azért van időzőjelben, mert hivatalosan a diagnózis felállítása a probléma okának megállapítása – lenne, nem pedig csak egy tünet leírása.
Azonban – mint kiderült – az orvosok az esetek legnagyobb részében nem tudják megállapítani a kiváltó okokat, nem ismerik a magas vérnyomás okát.
Az „esszenciális hipertónia” nagyon sokszor nem is okoz semmilyen komoly tünetet, így a „megállapítása” legtöbbször véletlenül történik, amikor egy teljesen más probléma (pl. valamilyen fertőzés), miatt megy orvoshoz az ember. Lehet, hogy éppen a másik probléma miatt magas most a vérnyomás, de azonnal írnak fel neki erre is valamit.
Nem a magas vérnyomás betegségre (annak kimutatható oka van), csak a pillanatnyi (a mindig magától is elmúló) tünetre.
Vagyis legtöbbször nem is a vérnyomás a probléma, az csak egy tünet, aminek az okát az orvos nem is tudja megállapítani.
Hivatalosan a hipertónia diagnózisát a tartósan magas vérnyomás alapján állítják fel. Hagyományosan ehhez három különálló, vérnyomásmérővel végzett mérés szükséges, melyek között egy-egy hónap telik el. A magyar ajánlás szerint az orvosi rendelőben öt perces különbséggel két mérést kell végezni, majd ezek eredményét átlagolni.
Ez azonban mindig az éppen aktuális, pillanatnyi állapotot mutatja és nem egy tartós állapot, ami alapján nem lenne szabad egy a teljes hátralevő életet meghatározó orvosi döntés meghozni.
Az egészben már ott kezdődik a probléma, hogy vérnyomást – hivatalosan – csak nyugalmi állapotban szabad mérni. Márpedig egy orvosi rendelőben, betegen várakozva sok minden lehet, de nyugalmi állapot az biztos nincs.
Ráadásul a Magyar Kardiológiai Társaság hivatalos irányelvei szerint is magas vérnyomás betegséget legalább 6 napon keresztül, nyugalmi állapotban mért vérnyomás átlaga alapján szabadna meghatározni.
„Egy mérés nem mérés!” Ezt minden mesterember tudja. Akkor az orvos miért nem?
A vérnyomás problémákról és a helyes vérnyomásmérésről itt olvashat részletesen:
https://mandala-egeszsegkucko.hu/magas-vernyomas-a-valodi-okok/
