19/03/2026
Ismét együtt volt a „Forma” életmódváltó csoport szerda este.
Újabb témákon dolgoztunk, ezúttal hol sírva, hol nevetve. A csoporttagok egy része továbbra is ügyesen halad a tudatosan kijelölt úton, és pozitív eredményekről számolt be a többieknek. Velük együtt örült a Fogyi-csoport vagy az Anonim Túlevők Csoportja (kinek-kinek ízlése szerint 😊).
Néhányan testi-lelki nehézségeiket osztották meg a csoporttal, ami stagnálást, motivációvesztést, vagy akár mélypontot és visszaesést hozott a mindennapjaikba. Ez teljesen természetes, része a változásnak és annak a folyamatnak, amiben benne vagyunk – tudtuk meg a trénerektől. Na, innen szép nyerni!
A fogyás akadályaival nem egyszerű őszintén szembenézni. Természetes, hogy nem mindig vagyunk erősek, tudatosak, kitartóak, precíz kalóriaszámláló robotok. Előfordul, hogy eszünk a tévé előtt; a megengedettnél/tervezettnél nagyobb adag ételt fogyasztunk el egy baráti összejövetelen; feltépjük a hűtőajtót, amikor ingerültek vagyunk. Vagy egyszerűen hiányzik valami, amivel lenyugtathatjuk az azonnali ingerért/segítségért kiáltó idegrendszerünket.
A túlevés már csak a tünet – jött a villámszerű felismerés. Mögötte pedig ott egy kibillenés, amire zsigerből evéssel (függőséggel) reagálunk. Mert történt valami, ami felkavarta az érzelmeinket, hatott az idegrendszerünkre, legyen az pozitív vagy negatív történés. És jött az evési vágy, aminek túlevés, falási roham, egy nem tervezett tortaszelet lett a vége. Ez után pedig az unásig jól ismert bűntudat, szégyen, a mármegint elbuktam megélése. És kész a negatív spirál, ami fényévekre visszaveti nem csak a diétát, de az önbecsülést, a motivációt, a tenni akarok magamért döntését is.
A csoport előtt felismert, kimondott, felvállalt nehézségeken tudtunk sírni, tudtunk nevetni, a végső konklúzió azonban az volt, hogy ér botlani, ér elesni, de minden történésből lehet tanulni.
…és amit megtanultunk, az alapján legközelebb lehet másként dönteni. Például tudatosan mérlegelni azt, hogy egy plusz nasi, csoki, ünnepi extra menü elfogyasztása megéri-e a több napos vagy akár hetes visszaesést az eltervezett életmódváltó utunkon.
Mi segíthet egy nehéz helyzetben, napon, időszakban, ami nem étel és plusz kalória? Elsősorban a magunkra figyelés, az öngondoskodás.
Megkérdezhetjük az 5-6 éves belső gyermekünket: mire van szükséged? Például pihenésre, szeretetre, kapcsolódásra, figyelemre, elfogadásra, ölelésre, megnyugvásra, alkotásra, alvásra, szabadságra, csendre, vigasztalásra, együttérzésre? A beazonosított valódi szükséglet betöltésével pedig visszanyerhetjük az egyensúlyunkat, a testi-lelki jól levésünket.
Hajrá Forma-váltók!
Popovics Zsuzsanna
