10/08/2025
☝️
Hogyan lehet az, hogy ennyien vagyunk, és mégis ilyen ritkán halljuk meg egymást???
Megosztom, mi történik a jógában – órákról, eseményekről, gondolatokról, érzésekről.
Nem csak a stúdió oldalára, hanem a saját felületeimre is.
Sokan vagyunk – legalábbis a számok szerint –, és mégis… mintha nem lenne ott senki.🙃
Valahogy ezek a bejegyzések nem jutnak el azokhoz, akikért az egészet csinálom.
Nem azért, mert nem érdekelne titeket – hanem mert a Facebook úgy dönt, hogy ezek nem fontosak.😓
Ez a platform már rég nem az emberek közötti kapcsolatokról szól.
Nem azt mutatja, ami értékes vagy emberi – hanem azt, ami kattintást, vitát, felháborodást vált ki.
Nem az a célja, hogy lásd, mi történik a közösségedben – hanem hogy minél tovább görgess, és közben minél több hirdetést nézz.🥹
Ha csendben maradsz, ha nem vitázol, ha nem kattintgatsz eszelősen – akkor szép lassan eltűnsz a rendszer számára.
És ez visszafelé is igaz: ha te nem vagy „reaktív”, akkor másokat sem fogsz látni, még akkor sem, ha fontosak.
A Facebook nem felejt el – csak elnyomja azt, ami nem kiabál.
Így történik meg az, hogy látjuk a hülyeséget, a zajt, a semmit –
de azt, amit egymásnak szánnánk, gyakran nem látjuk meg soha.
Tudom, ma már az számít, aki látszik.
Aki jelen van, pörög, tolja a tartalmat – Instán, TikTokon, itt.
De ez nem az én világom.
Én kapcsolódni szeretnék. Emberként. Csendesebben. Őszintébben.
