Dr Gerevich József pszichiáter

20/04/2026

19/04/2026

"Két hete volt a 60. születésnapom.
Egyébként sem éreztem magam valami fényesen.
Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta:
Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen.
A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam
őket. Úton az irodába már teljesen levert voltam.
Bementem az ajtón és Janet, a titkárnőm felállt és így szólt:
- Isten éltesse sokáig, főnök! Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el! Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Janet bekopogott az ajtómon és azt mondta: - Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten! Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.
Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Janet azt mondta:
- Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja. Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét! Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát.
Egy idő után Janet így szólt: - Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok.
Néhány perc múlva valóban jött is.
A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték: a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a Happy Birthday-t énekelték. És én ott ültem a heverőn, és ....... a zoknimon kívül semmi nem volt rajtam!
MEGLEPETÉS!!!?" Kolláth György

16/04/2026

A halálközelség gyakran felerősíti az alkotói kifejezést, az utolsó művekben jelenik meg leginkább a búcsú, az összegzés és a legmélyebb önfeltárás.

13/04/2026

Az ecuadori Picoazá városában 1967-ben egy Pulvapies nevű láb-dezodor spray-t gyártó cég úgy döntött, hogy a választási kampány idején agresszív hirdetésekbe kezd. A szlogenjük az volt: "Válassza a Pulvapies-t, ha egészséges lábakat akar!".
A lakosság annyira komolyan vette (vagy annyira elegük volt a politikusokból), hogy rengetegen írták be a termék nevét a szavazólapra. A lábdeodorant végül megnyerte a választást, és polgármesterré vált – legalábbis papíron.

12/04/2026

„Az ember alapvetően falkalény. A kőkorszak óta biológiailag nem változtunk olyan sokat. Az emberszabásúak falkában élnek, nem családban. A család egy civilizációs termék - a két szülő és a gyerekek modellje a kultúra alapjává vált, de biológiailag eredetileg nem családban éltünk. Amikor strukturálatlan, archaikus tömegfolyamatok indulnak el, elkezdünk falkarészként működni. Egy hordának meg kellett védenie magát a másik hordától - ott nem volt mérlegelés, élet-halál kérdés volt. Mint amikor futballhuligánok nekiindulnak a városnak: aki nem hozzánk tartozik, azt el kell pusztítani, élet-halál kérdés. Ez egy atavisztikus ősi erő, és ez néha felülírja a civilizációt – vele együtt a családot is. De ez mindig csak krízisben történik. Normál működésben a kultúrának az ápolása, az összetartozás érzése integrálódik, nem bontja szét a családokat.” Bokor László pszichiáter

11/04/2026

"A dolgok jelen állását tekintve alig várom, hogy vasárnap honfitársaimmal és barátaimmal együtt valóra váltsuk Ady Endre jóslatát: ”ha összeszakad ég és föld, mégis más lesz Magyarország”. Itt az alkalom, tartsatok velünk. Forduljon a világ!" Koncz Zsuzsa dalénekes

08/04/2026

A könyv a legjobb eszköz céljaink eléréséhez.

07/04/2026

A szürreális filmeknek különös vonulata van a filmtörténetben Bunueltől Fellinin át A nagy szépség című Sorrentino-filmig. A néhány éve bemutatott A nagy szépség című film mégsem Fellini-utánzat, inkább Fellini Édes élet című filmjének újraértelmezése a huszonegyedik században. Főhőse egy tehetséges író, Jep Gambardella, aki a nagy regény megírását követő negyven évben semmi maradandót nem alkotott, és jelenleg újságíróként, de a római elit egyik központi figurájaként "tengeti életét", partikra jár, harsányan megünnepelteti 65. születésnapját. Életét átgondolva a jelen és a múlt folyamatosan összekeveredik. Kiderül, hogy egy lány, aki elhagyta őt egészen fiatalon, egész életében belé volt szerelmes. Egyik legjobb barátja gyönyörű, halálos betegségben szenvedő sztriptíttáncos lányával kerül furcsa, szexnélküli, definiálhatatlan kapcsolatba, vele vonul éjszakáról éjszakára a római estélyekre. A nagy szépség az öregedés drámája; az élet elérhetetlen céljaival, megoldhatatlan problémáival való cinikus szembenézés vizuális kavalkádja. Jep Gambardella több, mint a környezetében élő,hasonló ívású emberek: ellő önismerettel rendelkezik, mély öniróniára, reális önértékelésre képes, soha nem hazudik magának, egészen pontosan tisztában van azzal, mit ér.

06/04/2026

Kovács úr, a falu legelszántabb hagyományőrzője, idén szintet lépett. Elhatározta, hogy nem holmi olcsó kölnivel rontja a levegőt, hanem beszerzett egy szuperszonikus, távirányítású permetező drónt.
– „Modern időknek modern vize jár!” – kuncogott magában, miközben a kerítés mögül irányította a gépet Mari néni ablaka felé.
A terv tökéletesnek tűnt. A drón halkan zümmögve berepült a nyitott ablakon, Kovács úr pedig a távirányító gombját megnyomva elszavalta a mikrofonba a klasszikust:
– „Zöld erdőben jártam... szabad-e locsolni?”
A válasz nem késlekedett. Mari néni, aki egyébként a falu legjobb informatikusa volt nyugdíjas korára, már várta a „légitámadást”. Egy pillanat alatt aktiválta a kerti öntözőrendszert, de nem a virágok felé, hanem pontosan a kerítés mögött lapító Kovács úr irányába.
Miközben a drón tanácstalanul körözött a nappaliban, Kovács úr egy másodperc alatt bőrig ázott a jéghideg kúttól.
– Szabadnak szabad, szomszéd! – kiáltott ki Mari néni az ablakon, kezében egy tálca friss, sonkás scone-nal. – De a felhőből érkező áldás mellé nálunk alulról is jár a frissítő! Jöjjön be száradni, mielőtt még rövidzárlatos lesz a locsolóverse!

04/04/2026

Élt egyszer egy kisvárosban egy öreg cukrász bácsi, akit mindenki csak Kovács úrnak hívott. Kovács úr híres volt a kézzel festett csokitojásairól, de az utóbbi években egyre kevesebb gyerek kopogtatott nála.
— „Tudja, Kovács úr, ma már mindenki az interneten rendeli az élményt” — mondta neki a szomszéd srác, Marci.
Kovács úr ezen elgondolkodott. Húsvét vasárnap reggelén a város főterén egy hatalmas kosár tojást állított fel, de a tojások színe nem piros volt, és nem is mintás. Mindegyik hófehéren villogott, és egyetlen apró, fekete QR-kód díszelgett az oldalukon.
A falubeliek értetlenül álltak ott:
— „Hát ez meg mi? Elfogyott a festék?” — morogták a szülők.
A gyerekek azonban azonnal előkapták a telefonjaikat. Ahogy beolvasták a kódokat, a képernyőjükön nem egy reklám ugrott fel, hanem egy személyre szabott térkép. A kód elvezette őket a város különböző pontjaira: az öreg tölgyfához, a patakparti padhoz vagy éppen a könyvtár titkos zugába.
Minden állomáson egy-egy régi történet várta őket a város múltjáról, és egy kis tasak, amiben ott lapult az igazi, hagyományos, kézzel festett hímes tojás.
A gyerekek egész nap a friss levegőn szaladgáltak, Kovács úr pedig bebizonyította: a hagyomány nem attól döglik meg, ha modernizáljuk, hanem attól, ha elfelejtjük játékossá tenni.
Amikor Marci, a szomszéd fiú megkérdezte Kovács urat, hogyan csinálta a kódokat, az öreg csak kacsintott:
— „A technika ördögi, fiam, de a ragasztót még én főztem a hátuljára!”