Gépészmérnökként kezdtem. Akkor még nem tudtam, mi a Tudatosság – hagytam, hogy sodorjon az Élet, sodorjanak az események, az elvárások. Kaptam a leckéket, a feladatokat, amiket, úgy-ahogy tudtam csak megoldani. Vágytam a tudásra, a kérdés megválaszolására, mindig többet és többet szerettem volna tudni: Mit keresünk itt a Földön? Az egyetemes törvények megértését: Mi miért van, hogyan működik? Miért fáj a lélek? Hol van határa a szárnyalásnak? Amire vágyunk – az teljesül.
Így kerültem kapcsolatba olyan tanítókkal, akik egyengették utamat. A szellemvilággal, akik mindig is "súgtak", csak gyengébb volt a hallásom. Már kezdem látni azt a Rendet, amire mindig is vágytam. Már nem a ködben tapogatózom, vakon és süketen. Felelősséget vállalok gondolataimért, szavaimért, tetteimért.
Életemmel, szavaimmal, tetteimmel - igyekszem másoknak is megmutatni, merre van a fény. Nem mindig könnyű indulni– de "az is a mi döntésünk, ha egy kicsit még megpihenünk, - s összeszedve az erőnket, egyszer csak megtesszük az első lépést". Már tudom, hogy ez a dolgom, ez a feladatom.
