18/11/2025
Van egy kapcsolati játszma, ami sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.
És sokszor épp azok élik meg, akik azt hiszik, náluk minden rendben van.
Amikor az egyik fél mindig többet visz, mindig figyel, mindig cipel…
a másik pedig könnyedebb, sodródóbb, néha kicsit elveszőbb.
Kívülről úgy tűnik, mintha ez így lenne megírva: az egyik erős, a másik laza.
De belül valami egészen más történik.
Két gyerekkori történet találkozik ilyenkor.
Az egyik fél túl hamar nőtt fel, és fél, hogy ha elengedi a gyeplőt, szétesik minden.
A másik meg sosem dönthetett szabadon, és most retteg, hogy ha felelősséget vállal, újra hibáztatás éri. Így tartják fenn egymásban azt, amit egyszer már túléltek…
és közben lassan elveszítik önmagukat.
A legmélyebb pont pedig nem az, amikor a szerepek rögzülnek —hanem amikor váltakozni kezdenek. Amikor hol egyikük gyerek, hol a másik. Amikor egyik nap valaki erős, másnap pedig ugyanaz zuhan össze. Ez nem gyógyulás. Ez a seb másik oldala.
És sokan épp azért nem lépnek ki ebből a játékból, mert a régi fájdalom biztonságosabbnak tűnik, mint a valódi változás. A megszokott félelem ismerős. A gyógyulás viszont ijesztő.
Ha magadra ismertél, vagy egyszerűen kíváncsi vagy, honnan indul ez a dinamika…
Készítettünk róla egy hosszabb blogbejegyzést.
Itt találod:
👇 https://www.zoliestimi.hu/l/hogyan-vesziti-el-ket-ember-onmagat/
Talán most jött el az idő, hogy más szemmel nézd a saját történetedet. 💚
Családállítás Zolival és Timivel
✨Az írások csak pontos hívatkozással és szerzői névvel terjeszthetők.✨