29/12/2025
Mikor írom az év végi posztokat szoktam elgondolkodni rajta, hogy megint sokkal több gondolatom volt, mint amit meg tudtam írni nektek és amolyan "újévi fogadalomként" mindig elhatározom, hogy jövőre már más lesz.
A jövő tervezése amúgy a munkám része is volt, a coaching egy szuper eszköz, hogy miután oldottunk valamilyen módszerrel, kisebb nagyobb lépésekkel megtervezzük, megszervezzük a "hogyan továbbot". Ezzel mindig is kicsit máshogy álltam az ülésekhez, mint mondjuk egy sima kineziológus, nem csak beszélünk és oldunk aztán isten véled, adott egy kis irányítást, egy kapaszkodót, olyan volt, mint egy kezelési útmutató az új életünkhöz. Nem mondom, hogy ez a része teljesen el fog tűnni a kezeléseknek, de drasztikusan mást gondolok már róla.
Például amikor kártyákkal dolgoztunk és valaki választott egy lapot, ami szerinte elmondja a jelenlegi helyzetét, az ülés legvégén újra kézbe vettük a legelején választott lapot és már teljesen, de teljesen mást mondott el az ábráról. Hogyan határozhatnánk meg előre lépések és tetteket bizonyos élethelyzetekben, mikor egy másfél órás beszélgetés végére is mások leszünk. Sőt! Egy oldás dolgozik tovább és tovább. És még azután is. Vannak oldások az éltemből, amik évekkel ezelőttiek, mégis néha bejönnek a gondolataim közé, és felismerem így évek múltán is hogy basszus, az ugyanaz a téma megint, de már máshogy csinálom a dolgokat. Na de mégis hogy mondhattam volna meg 5 évvel ezelőtt, hogy pontosan milyen lépéseket teszek majd most?
Olyan mintha iránytűt adnánk magunkak egy ülés végén, de csak egy másik rendszer szerint kezdünk így működni, amiről szentül hisszük, hogy most majd "jól csinálom", amiről úgy ítéljük meg, hogy ez a helyes, ez lesz a helyénvaló, a jó ahelyett amit eddig tettünk, de az pontosan ugyanúgy beragaszt minket. Sőt, amiről szentül hisszük hogy jó, az mégjobban beragaszt minket egy új jelenbe. Ugyanúgy rabjai leszünk egy gondolatnak, egy előre gyártott mintának, egy sémának. Olyan mintha szabad választás lenne, de amikor választasz egy új szokást az eddigi helyett, akkor csak másik szokás rabjává válsz. Ez nem szabadság.
Hogyan lehetne szabadabb? Hogyan lehetne könnyedebb? Pont így!!! a kérdésekkel. Azzal, hogy amikor kijövök egy oldásról, akkor nem egy új konkrétum fog irányítani, hanem kérdések. Én válok magam a kérdéssé. Nincs konkrétum, nincs ítélet arról hogy most "jól" csinálom. Mert ez máris korlátozna. Régen volt egy vendégem, aki költözés előtt állt és ez rengetek frusztrációt okozott neki. Akkoriban sokat Access Bars-oztam és neki is mondogattam hogy "milyen más lehetőség van még" erre válaszul mindig kaptam egy konkrétumot. "biztos ott is lesz majd kávézó, majd oda megyek, hátha megismerek valakit." erre én újra "Oké, de most engedd, milyen más lehetőség van még" erre válaszul "abban a városban is van színház, majd megyek előadásokra". Ez hosszan ment, és bár ezek is szuper válaszok, de megint konkrétumok. Megint beszűkíti a lehetőségeink végtelen tárházát. És itt tényleg úgy értem végtelen, sőt, végtelen plusz egy :D Mert lehet hogy nem az új ismerök tesznek majd boldoggá, hanem a csend. Lehet, hogy nem kávézóban hanem moziban lesznek az új arcok, de ha beszűkítem a lehetőségeim, nem fogok rájuk találni. A színházban ülés közben lehet, hogy lemaradok a táncházról! Konkrét lépésekkel élni nem szabadség, hanem akadály! A jövő tervezése sehogy máshogy nem célravezető, mint kérdésben maradni. Mert csak az állandó kérdés tud hozzáidomulni a folyamatosan változó, egyre jobban beengedő és megengedő lelünkhöz. Minden más ezen kívül csapda, ami kapaszkodónak tűnik, de a nagy kapaszkodás közben földhöz ragadnak a szárnyaink. Nem lehet szárnyalni ha korlátokat szorítunk.
Hogyan lehetne ez még ennél is jobb?
Mi más lehetséges még?
Minden reggel mikor kinyitom a szemem megkérdezem: most mi adna örömöt? Ma milyen hozzájárulást kaphatnék az élettől a boldogsághoz? Ma hogyan járulhatnék hozzá a magam és mások boldogságához?
Ki lehetnék, mit tehetnék ma?
És nem kell válasz! Csak nyitott szemmel és szívvel élni, mert a választ nem mi adjuk, hanem a folyton befogadóbb lényünk kapja, ha elég éber rá!
Mindent ami ettől távol tart téged, ami korlátoz hajlandó lennél-e meg nem teremtetté és semmissé tenni?
Hajlandó lennél e változásra való törekvésedhez használt kapaszkodókat, amik valójában korlátozzák a valódi változást most meg nem teremtetté és semmissé tenni?
Minden nézőpontod a szabad választásról és arról hogy néz ki a szabadság, hajlandó lennél-e meg nem teremtetté és semmissé tenni?
És midnen más ami most fejlött, hajlandó lennél-e meg nem teremtetté és semmissé tenni?
POD, POC
Szeretettel:
Nóri
