17/05/2024
Teremtés csarnoka.
Vol. 13.
Vagyunk akik vagyunk.
A múlt az egyetlen olyan információs eseménysorozat aminek megértése előrébb viheti fizikai tudatunk fejlődését. A megélt, tapasztalati halmazok tanítanak minket,még akkor is,ha nehezen tudatosul bennünk.Minél nehezebb egy életszakasz annál nagyobb figyelmet fordítunk a "miértekre".
A válaszok keresése maga az út,az ösvény, amit végig kell járnunk,még akkor is,ha nem akarjuk.
A "lelkiismeret" jó útitárs lehet,amennyiben elfogadjuk mint kísérőt,bár tudjuk,a fizikai sík állandó nyomása sok esetben ezt gátolja.Elnyomhatjuk,megmagyarázhatjuk a dolgok történésének kimenetelét,becsukhatjuk szemünket,és mint mindig,a mások hibáztatása saját döntéseink miatt a legegyszerűbb,hogy tisztára mossuk az önsajnálatból fakadó mentális vagy fizikai terheinket.
Rossz hír az,hogy ezek a saját hivatkozások csak egy időre adhatnak megnyugvást,odázhatják az elkerülhetetlent,viszont a végén, mindig elő kell venni a múlt terheit.
Ami volt,van,lesz,minden felkerül abba a bizonyos csarnokba és a megfelelő időben újra át fogjuk élni,látva hibáink összességét.
Mikor tisztán látja az ember a döntéseinek következményét,a érzet fájdalom meg fog sokszorozódni,kizárólag egy okból,hogy tanuljunk belőle.
A második rossz hír az,hogy ezzel még nem lesz vége!
Az egyetemes törvény nem add lehetőséget a következmények döntéseinek megváltoztatásában,ami jelen esetben az újra átélést irányozza elő.Persze,a következő születésünkben az események megváltoztatásában a szabad akarat segítségünkre lesz,ha élünk ezzel a személyre szabott opcióval.
Mint látó,aki folyamatosan az Asztrális információs folyamában létezik,szünet nélkül,a esetek többségében látom a tanácsok,útmutatások ellenére ,az emberek menetelnek saját karmájuk csapdájába.
Szóval,az a lelkiismeret csak jó útitárs,ha már néha,egyes döntéseink mellett kérdőjeleket állít fel,nyerhetünk vele!
A tökéletesség ösvénye egy olyan rész életünk zsákutcáiban amit nehéz megtalálni,és nem titok de,nem a fizikai lét az,ahol el tudjuk érni,viszont egy nagyon fontos mérföldkő ami nélkül nincs tovább.
Senki sem szabhatja meg,hogy mások,hogyan éljenek,cselekedjenek,és nem tud más egyértelmű utat mutatni sem,ez a feladat csak a mi ránk hárul.
Ki tudhatja jobban,hogy önmagunknak mire is van szükségünk?
Ez a fejlődés alapköve,innen indulunk,majd a hit mértéke könyvjelzőket helyez el szakaszaink lezárásánál,amennyiben elfogadjuk,megértjük,a múlt,a most,a jövő csak azt a célt szolgálja,hogy mivé vállunk,válhatunk.
A látó energiája sem csodaszer,nem mindenható,sajnos. Asztrális világ információs rezgéséből fakad,ami elsősorban az ember energetika sejtjeit igyekszik visszatölteni,vagy másképp ,az életenergia információs rezgését igyekszik visszaállítani az eredeti állapotra.Időben ez jelenthet bármennyit,nem rajtam,rajtunk múlik,és itt megint csak egy dolgot kell figyelembe venni,hogy a páciens mindennapjaiban bekövetkező stresszt,változásokat nem tudjuk befolyásolni az adott pillanatban,ami sajnos meghosszabbíthatja a szükségszerű kezelések mennyiségét.
Amit tudok, tudunk,sok esetben érdektelen a fizikai síkon gondolkodó emberek számára.
Miért?
Ezt a kérdést mindenki válaszolja meg önmagának,mert ahány élet,annyi válasz is létezhet.
Van jó hírem is!
Aki döntést hozott,hogy változtat az életén,és kitart emellett,annak sikerülni is fog!
Az idő csak ránk vár!