17/11/2025
A csapból is ez folyik:
„az erős nő nem tud kapcsolódni”,
„túl sok”,
„nem fér bele egy igazi férfi életébe”,
„majd ha lehalkul, megtanul adni”,
„majd akkor méltó lesz”.
⸻
Annyi ilyen tartalom, vélemény és tapasztalás jön szembe nap mint nap.
Ugyanaz a lemez, csak más szavakkal.
„Az erős nőhöz nem tud kapcsolódni az igazi férfi.”
Próbáljuk fenntartani az illúziót, hogy a világ még mindig az “igazi férfi” igényeire épül.
Csak közben senki nem kérdezi meg:
kell-e egyáltalán az erős nőnek olyan férfi, akihez le kell halkítania magát?
A válasz: nem.
És nemcsak a magam nevében mondom ezt, hanem bármelyik erős, önmegvalósított nő nevében.
⸻
Ezek a fent említett okos gondolatok nem „párkapcsolati jótanácsok” az eltévelyedett nőknek.
Hanem rendszerabúzus.
Pont úgy, mint amikor az áldozatot hibáztatjuk,
vagy az elkövetőt felmentjük.
Miben különbözik ez attól, amikor cigányozunk vagy buzizunk?
Lassan már az „erős nő” is szitokszóvá válik.
Ez nem a nőkről szól.
Ez a férfiak félelméről szól.
A patriarchális világrend félelméről,
amely retteg attól, hogy a nő már nem akar többé kicsi lenni,
és nem akarja azt csinálni, amit mondanak neki.
⸻
Lássunk tisztán.
Az erős nő nem azért erős, mert divat.
Nem azért, mert elférfiasodott.
Hanem mert muszáj volt annak lennie és azzá válnia.
Mert túlélte.
A bántást.
Az elhagyást.
A szégyent.
Az elhallgattatást.
Mert megtanulta, hogy ha ő nem tartja meg magát, akkor senki más nem fogja.
Sokszor, nagyon sokszor,
egy erős nő mögött egy bántalmazás áll.
Egy család, ami elhanyagolta.
Egy férfi, aki bántotta.
Egy rendszer, ami nem védte meg.
Egy világ, ami nem hitt neki.
És mégis:
talpra állt.
Nőtt.
Fejlődött.
Dolgozott.
Túlélte.
És most az a baj, hogy túl sok?
⸻
Nézz körül.
Az erős nők mindenhol ott vannak.
A vállalkozások élén.
A gyerekeik mellett.
Az iskolákban, a kórházakban, a színpadokon, kutatási projektekben, a csendben.
Amikor egy nő az energiáját nem a férfi szolgálatába állítja,
nem őt próbálja életben tartani,
hanem magába, a gyerekeibe, a saját ügyébe fekteti,
attól nem kevesebb lesz – hanem sokkal több.
Ez nem verseny.
Nem faszméregetés.
Ez tény.
A női erő nem több, mint a férfié – de más.
És olyat hoz létre, amit férfi erőből létrehozni nem lehet.
Ahogy a férfi ereje sem pótolható női energiával.
Együtt működnek. Nem az egyik szolgálja a másikat, mert ez egy kölcsönös és oda-vissza áramló energia.
Ez lenne az egyensúly.
Ez lenne az evolúció.
És ha ez az energia hiányzik,
a világ szegényebb lesz.
⸻
Ebben a témában én is érintett vagyok.
De én már tudom, mennyit érek, és hol a helyem.
Ez a poszt sokkal inkább annak a több ezer nőnek a nevében íródik,
akiket az elmúlt években végigkísértem az útjuk egy fájdalmas szakaszán.
Akiknek az ereje nem ajándék volt,
hanem kényszerből, vérből és verejtékből született.
És most, amikor végre elértek oda, hogy megtartsák magukat,
a világ megint azt üzeni nekik, hogy nem elég jók? Ez simán felháborító.
Nem az erős nő túl sok.
Nem ő a túl nagy.
Csak a világ még mindig túl kicsi hozzá.
⸻
Egy “igazi” férfi ilyet nem mond.
Nem áll ki, hogy „az erős nő túl sok.”
Egy igazi férfi nem fél a nő fényétől – egyetlen életterületen sem.
Kapcsolódni akar hozzá.
Kiaknázni és kamatoztatni azt.
Nem próbálja lehalkítani,
nem akarja bezárni vagy dobozba tenni,
hogy kiszámíthatóbb, kezelhetőbb legyen.
Mert tudja: az erős nő fényétől nem megvakulni kell,
hanem felébredni benne.
Az igazi férfit az erős nő nem elijeszti,
hanem inspirálja.
Nem érzi tőle kevesebbnek magát.
De ez nem férfi vagy női szerep kérdése.
Az az ember, aki rendben van magával,
nem érzi kisebbnek, kicsinek vagy kevésnek magát mások mellett, hanem inspirálódik általuk.
Az a nő (vagy férfi), aki a saját fényében és bőségében él,
nem fenyegetés – hanem irány.
⸻
Egy igazán erős nő –
de valójában bármelyik ember, aki eljut ide –
méltóságot épít.
Értékrendet.
Tartást.
És ha valaki eléri ezt a minőséget az életében,
akkor megérkezik abba a bőségbe,
ahol már csak azt akarja,
ami belülről, vágyból, intuícióból fakad.
Ami nem ebből születik,
az már nem kell.
Mert aki megtalálta az önazonos méltóságát,
az tudja:
ha nem jön olyan, aki méltó –
akkor inkább nem kell senki.
És ettől retteg a világ.
Retteg a rendszer.
És retteg, aki még ezt nem érti.
Mert az ilyen nő –
már szabad.
Forrás: Tilless Anna Stílus határtalanKÉPzelet
