23/05/2025
Nagyon fontos írás Orvos-Tóth Noémitől. ❣️
Érdemes végigolvasni megfelelő önreflexióval, és ha magadra ismertél - akár egy pontban is, akkor elkezdeni azt átalakítani, megváltoztatni, ha pedig nem megy egyedül, akkor segítséget kérni! ❤️
EZEK IS A GYERMEKKORI TRAUMÁK JELEI...
A traumával nemcsak az a baj, hogy megtörténik a rossz, de az is, hogy elveszi a jót. A lélek berendezkedik a fájdalomra, és a szimpla túlélésért küzd. Ez sokszor nem látványosan, nem egyértelműen történik, ám ha elkezdjük összerakni életünk darabkáit, és tudatosabban figyelni a reakcióinkat, világosan látszik a mintázat.
Az alábbi reakciókat és viselkedési módokat nem szoktuk a trauma jeleként értelmezni, pedig kialakulásuk gyermekkori hiányokra és fájdalmakra vezethető vissza.
1. Nem hiszel a jóban
Amikor jó dolgok történnek veled, ahelyett, hogy boldog lennél, szorongás tölt el. Nehezedre esik elfogadni a szeretetet vagy ha kedvesen fordulnak feléd. Tartasz a pozitív érzésektől, mert attól félsz, az élet „majd benyújtja a számlát”. A saját sikereidet is idegennek érzed - amikor megdicsérnek, nem örülsz, hanem mentegetőzni kezdesz. Úgy élsz, mintha neked nem járna a jó.
2. Lemondasz az álmaidról
Gyermekként megtanultad, hogy nem kapod meg, amire vágysz, így felnőve- hogy védd magad az újabb csalódásoktól- már nem is teszel semmit az álmaid megvalósításáért. Mivel a vágyakozás kockázatos, így inkább maradsz a biztonsági zónában. Nálad a lemondás nem motiválatlanság, hanem önvédelem.
3. Képtelen vagy pihenni
Amint megállsz, elönt a szorongás érzése. A haszontalanság gondolata olyan nyomasztó, hogy inkább folyamatosan csinálsz valamit. A pihenés számodra nem töltődést, hanem fenyegetést jelent.
4. Nappali álmodozásba menekülsz
A valóságot túlságosan kiszámíthatatlannak, kontrollálhatatlannak vagy fenyegetőnek érzed, így többnyire saját fantáziavilágodban élsz, ahol te alakítod a történeteket. A környezetednek úgy tűnhet, hogy introvertált vagy szimplán szétszórt vagy.
5. Félsz a csöndtől
Számodra a csönd nem nyugalmat, hanem feszültséget jelent, így folyton beszélsz, nyüzsögsz zenét hallgatsz, telefonálsz.
A csend több szempontból is fenyegető lehet:
- beindítja a negatív belső monológot
- külső inger hiányában az agy visszanyúl a feldolgozatlan, fájdalmas tartalmakhoz
- a traumatizált idegrendszer veszélyként értelmezi
- gyerekkorban sokak számára a csenddel verés volt a büntetés eszköze, így félelmetes emlékeket idéz fel
- a csendben felerősödik a magány és az elhagyatottság élménye
6. Ezek nem hibák vagy gyengeségek, hanem túlélési stratégiák
Az ilyen érzelmi reakciók gyakran a korai kötődési tapasztalatokból, illetve a gyermekkorban elsajátított megküzdési mintázatokból erednek.
Akkor alakultak ki, amikor gyermekként meg kellett tanulnod, hogyan alkalmazkodj a környezetedhez, és miként védd meg magad a lehetséges sérülésektől.
A gyógyulás ezekben az esetben is a felismeréssel és a tudatosítással kezdődik. Segíthet a terápia -ha elérhető és jó- de az önképzés, önfejlesztés, a napi relaxációs gyakorlatok, a rendszeres befelé fordított figyelem is elengedhetetlen. Az út hosszú, de feladni nem érdemes.
– Orvos-Tóth Noémi
