13/11/2025
Az SZTK egyik folyosóján üldögéltünk az édesanyámmal. Rajtunk kívül még 3 másik ember.
Mit tudsz csinálni egy 2 órás várakozás alatt?
Már elolvastam minden olyan hírt, ami érdekelt. Megnéztem az e-mail fiókomat. Megválaszoltam az üzeneteket. Megmasszíroztam az anyukám hátát. 🙈🙈🙈 Sétálgattunk már fel s alá is, mert baromi kényelmetlenek ezek a székek.
Miután megjelent az az amúgy nagyon ritka érzés bennem, hogy most már semmi értelmes cselekvés nem jut eszembe, és én biza unatkozom. 🤔
Egyszer csak eszembe jutott, hogy mi az, amit bizton tudok?
Az emberek szeretnek magukról beszélni. 😉
Nem vagyok egy félős típus már, így se szó, se beszéd megszólítottam a mellettünk álldogáló hölgyet. Úgy saccoltam nem sokkal lehet idősebb nálam. A kíváncsiságom valódi volt. Ez talán látszott is rajtam, vagy legalább is érzékelhető volt.
Nem tévedtem. 😜
A következő 20 percben megismerhettem az utóbbi 5 éve eseményeit beleértve azt is, most miért van ott, ahol mi.
Miután feleszmélt, hogy mennyit beszélt és talán neki is illene visszakérdeznie a következő mondat hangzott el:
- Ön az édesanyával vagy a nagymamájával érkezett?
🥰🥰🥰🥰🥰
Végtelen mosolyra húzódott a szám. Nőtől ennél szebb bókot évek óta nem kaptam.
😊😊😊😊😊