31/05/2023
☝️☝️☝️☝️☝️
Tejipari thrillerek, avagy a bizalmat harmadszor is eljátszották. Történet egy furcsa, fehér folyadékról, amit nekünk szánnak. (Olvasási idő: 6 perc – hosszú és nem könnyű írás, kitartó olvasóknak.)
Az ember háziasított, majd genetikailag megváltoztatott egy állatfajt, hogy tetemes mennyiségű tejet termeljen, de nem a saját kicsinyének, hanem az embernek.
Az ember pontosan tudta, hogy minden élőlény teje fajspecifikus élő anyag, amely általánosan nem javasolt fajok közötti adásra, sőt minden egyes anya szervezete egyedi tejet „készít” a saját féltett kicsinye számára a genetikai adottsága szerint - így minden egyes anyatejnek „ujjlenyomata", speciális üzenete van, de csak egyetlen élőlény részére.
Az állat szervezete az emberi kéz átalakítása nyomán kiégett, legyengült, fogékonnyá vált a betegségekre, a nagy mennyiségű tej minősége és beltartalmi jellemzői törvényszerűen romlottak, mivel a mennyiséggel mindig fordítottan arányos a biológiai érték.
A genetikailag tejtermelésre szelektált élőlények erős feszítő érzéssel élnek, az egyetemen ezt ahhoz hasonlították, mintha valakinek rettenetesen sürgető, feszítő vizelési ingere volna, de ahogy ezen enyhít a fejőgép, hamarosan újra ezt érzi az állat, amely állandó diszkomfortot okoz. (Corvinus Egyetem állattenyésztési szemináriumok).
Az ember nem állt meg itt, tovább gyorsította a tejtermelést: az állatot ellés után hamar újra termékenyíti, hogy ismét nagy mennyiségű tejet adjon, a szárazon állás ideje csekély. A vemhes állat azonban ösztrogénben gazdag tejet fog adni, ezt tehát be kell keverni nem vemhes állat tejével, hogy azonnali hormonális és egyéb gondokat ne okozzon az embernél.
Ezután a termelő megbízta a gyógyszerészt, hogy kísérletezzen ki gyógyszereket, amelyekkel életben tartható a rohamosan gyengülő tenyészállat, amíg a maximális mennyiségű tejet le tudják tőle fejni, ha pedig már erre alkalmatlan, levágja.
Ezzel párhuzamosan meghatározta az idegenanyag-határértékeket a tejben, azaz a sokféle gyógyszerhatóanyagnak melyik az a maximális mennyisége, ami rövid távon még nem okoz a fogyasztók nagy részénél statisztikailag kimutathatóan primer (az anyaggal összefüggésbe hozható) betegséget.
Az ember tudta - mert csak ezt látja a természetben - hogy minden anyatej nyersen adható, és hő hatására sérül, „működése” megváltozik. Ugyanakkor a tej nem tárolható, romlékony, így tartósítania, hőkezelnie kellett.
Az így előállt fura fehér folyadékot az ember elnevezte alapélelmiszernek, belőle koncentrált fehérjeforrásokat készített (1 kg túró=5 liter tej, 1 kg sajt=10 liter tej) és nagy mennyiségben elkezdte ajánlani a két veszélyeztetett korcsoportnak: a gyermekeknek, hogy jól fejlődjenek, és az időseknek, hogy csontozatuk ép maradjon.
Az ember tudta, hogy amit tesz, az kockázatos és nem etikus, nem tudatlanságból cselekedett. Azt is tudta, hogy az anyatejet termelő mirigyek az egyetlen olyan részei a testnek, amelyek a vérből szinte szűrés nélkül minden anyagot átengednek (nem olyan, mint a várandós anyában a magzatot körülvevő placenta, vagy az agy körül a vér-agy gát), de ez sem gátolta őt abban, hogy ebből pénzt csináljon, sőt a tejet életnek, erőnek és egészségnek tüntesse fel és így reklámozza.
A fogyasztók hittek a tudománynak és a hirdetéseknek, hiszen miért akarnák őket kihasználni vagy becsapni, főleg egy ilyen kiemelt kérdésben, mint az egészség. Az elképzelhetetlen, hogy játszanak emberek életével, ez kizárható, nonszensz.
Ám a kulisszák mögött már régen elvált egymástól a tudomány és az ipar, és az utóbbi vette át az irányítást, szponzorálva és vezényelve a kutatásokat, támogatva az egészségnapokat, és általánosan elfogadtatva az általa gyártott tömegterméket. De még ez is kevés volt, többet akart, extraprofitot.
A gyártó rájött, hogy ki tudja szeparálni a tejből a fehérje (kazein és savófehérje) egy részét, és ezt átvezetheti a sporttáplálkozásba vagy a klinikai élelmezésbe (pl. tápszerek), így duplán-triplán kereshet.
Lefölözheti a fehér folyadékról a zsírt – amely a keringésének, ereinek egyáltalán nem használ – és ezt külön eladhatja tejszínként és tejfölként.
A melléktermékekből is jól járhat (író, savó, permeátum), sőt a gyenge minőségű fehér folyadékot porlasztva is száríthatja, így sovány és zsíros tejporokat készíthet, pedig tudta, hogy a tejet nem hasznos porlasztani, sem ezt a port sütésre szánt termékekbe tenni (karcinogének, transzzsírok képződése, bélfal- és mikrobiom-károsodások).
A polipkarok mindenfelé kiterjedtek, a fehér folyadék valamilyen komponense számtalan élelmiszerben elrejtőzött, legyen az pizzatészta, pékáru, kakaóitalpor vagy fagylalt.
Még a reformtáplálkozásból is ki akarta venni a részét, így belépett a müzlik, reggelizőpelyhek piacára, és sok szülő vidáman öntötte az ipari puffasztott gabonapelyheket a tehéntejbe. A szétroncsolt sejtfalú termékekhez tehéntejet adtak, és ez övön aluli ütés volt a hasnyálmirigynek.
A népesség körében pedig tömegesen elterjedek az allergiák és intoleranciák a fehér folyadéktól és anyagaitól, emellett furcsa ösztrogénfüggő, emlőt, méhet és petefészket érintő betegségek jelentek meg nagy számban.
A tej és tejtermékek okozta ártalmak immár népegészséget érintő problémává váltak, ugyanakkor a tejipar húzóágazat, népgazdaságot befolyásoló, dotált iparág, belső összefonódásokkal - a pénz és az érdek többszörösen jelen van ebben a szektorban.
A baj tehát kitudódott, már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni, a szakma megpróbált cselekedni - a tej: élet, erő, egészség szlogent betiltották, a hirdetési szövegeket szigorították.
A gyártó gondolkodott: mit tegyen. Nem engedheti el ezt az üzletet. Kitalálta, hogy megerjeszti a fehér folyadékot (csökkenti a laktóztartalmat), de a természetes kultúrák erre nem voltak hajlandók (a tejipari pereskedés időszaka).
Ekkor új tervet dolgozott ki: létrehoz genetikailag módosított mikroorganizmusokat, hogy az általa szintén genetikailag módosított állatokból gépekkel lefejt, vegyszerszármazékokat hordozó fehér folyadékot megerjesszék.
A természetes mikrobákból kiemelt egyes génszakaszokat, majd rezisztenciagéneket ültetett beléjük, amelyek elviselik a vegyszereket, gyógyszereket, így manipulált sejteket hozott létre, amelyeket a fehér folyadékhoz adott. Az újonnan létrehozott kultúra-szörnyeket fennhangon hirdetni kezdte, mint egészségtudatos innovációkat.
Az előállt anyagot az ember elnevezte joghurtnak és elterjeszt***e róla, hogy kiemelten egészséges a bélre nézve. Ezután a korábban kiszeparált tejszínt visszat***e a termékbe és elnevezte görög joghurtnak, mintha valami újat alkotott volna – létrehozta a zsíros joghurtot, amelyet a bélflóra nem tud kezelni, a tejzsír gátolja a mozgásukat és a szaporodásukat.
A fogyasztók ismét hittek a tudománynak és a reklámoknak, hiszen miért akarnák őket kihasználni vagy becsapni, főleg egy ilyen kiemelt kérdésben, mint az egészség. Az elképzelhetetlen, hogy játszanak emberek életével, ez kizárható, nonszensz.
Ekkor éltek vissza a bizalommal másodszor.
A gyártónak kevés volt ez az üzletpolitikai váltás, többet akart: legyenek a polcon gyümölcsjoghurtok, joghurthabok, ízletes, függőséget kiváltó cukrozott termékek, csokoládéval bevont túrókészítmények, amelyeket a régóta bevált két veszélyeztetett csoportnak ajánl: a gyerekeknek és az időseknek.
A gyümölcsjoghurthoz nem adhat valódi gyümölcsöt, mert megerjed, romlékony lesz, virtuális gyümölcsre van szükség. Fillérekért felvásárolta a léüzemekben képződő törkölyt és abból aromákkal, színezékkel és állományjavítókkal másodlagos gyümölcsmátrixot készített, majd ezt hozzáadta a joghurthoz és a dobozára gyönyörű friss, nyers gyümölcsök fotóit t***e. Hogy hihetőbb legyen a szemfényvesztés, szárított aprómagokat is tett hozzá és kis mértékű zselében tartósított gyümölcsszemeket.
Végül jött az utolsó mozdulat: amikor az élő, de gyomorban elpusztuló kultúrák már "kifáradtak" a piacon (stílszerűen szólva az élőflórás joghurtok "fejős tehén" időszakának vége lett), nagy hírverés mellett kihozták a probiotikus termékeket, szintén genetikalilag módosított formában: megszabadítva a tapadóképességüktől, más esetben a termék nem fogyna napi szinten.
Ez volt a harmadik csapás és a bizalomvesztés harmadik időszaka.
Ezután az ember a tejipari hűtőpultokat betolta a létrejött hatalmas marketekbe és bár óriási mennyiségek fogynak ezekből a termékekből, a népességnek sem a bélrendszere, sem a csontozata nem javult. Ilyenkor azt javasolják, együnk ezekből még többet, valószínűleg növelni kell a bevitt mennyiséget, legjobb a túró és a sajt.
A népbetegségek tehát maradtak.
Szégyenszemre világunkban nem a bevett tudományos körök indították meg az étkezési reformot, hanem az emberek „laikusnak tartott” nagy tömegei elégelték meg a tudományos világ erőtlenségét és az ipar gyakran gátlástalan haszonelvűségét és indítottak új, etikus és egészséges irányokat, mégpedig világszinten.
Ez a növényi alapú, tehéntejet és származékait nem tartalmazó étrend, amelynek hatására az emberek gyógyulni kezdtek.
