29/09/2025
Van az a nap, amikor már reggel úgy ébredsz.. érzed: nehéz.
A hátad feszül, mintha valaki ráült volna.
A lábad visz, de nehezen.
Csak mész, intézed, vásárolsz, dolgozol, iskolába rohansz — mert muszáj.
Mert anya vagy. Mert tanulsz. Mert dolgozni kell.Mert tartani kell.
A hátad közben csendben gyűjti a terheket.
A gondokat, a kimondatlan mondatokat, a „majd ha lesz időm” sóhajokat.
A lábad meg csak megy tovább.
Visz a dolgodra, visz haza, visz másokért.
De már nem figyelsz rá. Pedig ő is elfárad.
És akkor egyszer csak megállsz.
Belépsz egy szobába, ahol nem kell megfelelni.
Nem kell sietni. Nem kell tartani semmit.
Csak lenni.
Egy óra, ami csak rólad szól.
A masszázs nem csodaszer.
De valami mégis történik.
A hátad fellélegzik.
A lábad megpihen.
A cikázó gondolatok kitisztulnak, elcsendesednek a csendben.
Kisimulnak, mint a tengerparti hullámok, amelyek lágyan simogatják a homokot, megnyugtatva mindent .
Heti egy óra én-idő.
Nem luxus.
Ez az, ami segít, hogy ne csak kibírd — hanem jól legyél.
Hogy ne csak menj — hanem közben érezd is, hogy élsz.
Hogy ne csak tarts — hanem megtartva legyél.❤
