Dr. Gőgh Edit - Psycho-Natura Orvosi Rendelő

22/01/2026

Az „-ALOM” titkai…

Fogalom, forgalom, fájdalom, fogadalom, hatalom, szorgalom, bizalom, irgalom, oltalom. Szavak, melyek az „alom” szóval végződnek…
Az e szavak mögötti tartalom az élet iskolájába vezet…

Fogalom, forgalom, fájdalom, fogadalom, hatalom, szorgalom, bizalom, irgalom, oltalom. Szavak, melyek az alom szóval végződnek. Gőgh Edit neurológus, pszichi...

13/01/2026

FRANKÓ TÜNDE: ANYÁM KÖNNYE

Ez a könyv egyszerre megrázó és felemelő. Egyszerre drámai és példaadó.
Irodalmi, mélyen emberi, „élet-szagú”. Fájdalmasan gyönyörű.
A szerző teljes lelkének belső kitárulkozása és példája által tanító olvasmány. Őszinte tanúságtétel. Nem tudtam letenni a könyvet, amit igen kifejező borítóval adnak az olvasók kezébe.
Hiánypótló a könyv, amelyben a szerző a sajátélményként megélt élettapasztalatáról hitelesen ír; nem tudományos klasszifikációkban adja „tudtára” az olvasóknak az élet és halál, a szeretet és szeretetlenség rögös, fájdalmas, mégis felemelő útját, a megörökölt és átörökíthető sorsot…
Az egész könyv egy hatalmas „cry for help” a vágyott, de meg nem kapott szeretetért. A gyermekkor fájdalmas, drámai magányától eljutott az élet, a lelki fejlődés útján egészen a halálig. Sőt, a halálon túl is: eljutott a szeretetig.
Mindenkinek ajánlom a könyvet. Mert a lélek épülésére, az ősök jobb megértésére és a megbocsátás útjára vezeti az olvasót.

A szerzővel 2026. január 16-án a könyvbemutatóján személyesen találkozhatunk.
Mindenkit szeretettel várunk.

07/01/2026

M E G H Í V Ó

02/01/2026

Az újrakezdés öröme és reménye.

„Néha nem felejteni a legnehezebb, hanem megtanulni újrakezdeni.” (Nicole Sobon)

A riport elhangzott a Magyar Katolikus Rádióban
Szerkesztő-riporter: Kékesi Enikő
https://www.youtube.com/watch?v=1P5Qyyf3Obw

29/12/2025

Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legszebb élményekben volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a közelgő Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, tisztábban éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna, ha, örüljünk annak, ami volt s ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.

23/12/2025

Hit - Remény – Szeretet. Múzeum vagy valóság?

Egyre többen érezzük úgy, hogy valami hiányzik az életünkből. Egyfajta belső űrt tapasztalunk, amit nem lehet pénzzel, sikerrel vagy digitális jelenléttel betölteni. Ebben a környezetben a „hit, remény, szeretet” értékei új értelmet nyernek. Ezek az emberi lélek alapszükségletei, amelyekre egyre inkább igény mutatkozik. Nem csak vallási fogalmak ezek, hanem pszichológiai, spirituális, emberi valóságok is. Mit jelent ma a hit, remény szeretet a 21. században? Múzeumi értékek vagy még valóságosak?

Erről beszélgettünk december 22-én a Magyar Katolikus Rádióban
Szerkesztő-riporter: Kékesi Enikő

Egyre többen érezzük úgy, hogy valami hiányzik az életünkből. Egyfajta belső űrt tapasztalunk, amit nem lehet pénzzel, sikerrel vagy digitális jelenléttel be...

12/12/2025

"Adventkor a szív biztosan megszólal, mégsem figyelünk egymásra: „Az emberség nem szezonális és az irgalom nem alkalomfüggő”

Ahogy közeledik az ünnepi időszak, sokan érzik úgy, hogy kívül csillog minden, belül mégis egyre fakóbbá válnak az emberi kapcsolatok. A szakértő azt mondja, ez nem véletlen: a modern társadalom lassú, alattomos folyamatban tanulta meg a közönyt, és most elérkezett az idő, hogy...

11/11/2025

15/09/2025

ÉLET DEMENCIÁVAL - A betegséggel érintetteknek és a hozzátartozóknak

31/08/2025

E M P Á T I A

….Anselm Grün írja: „Az együttérzés megkívánja, hogy együtt legyek a szenvedő, vagy nehéz helyzetben lévő emberrel, hogy szívemet megosszam a másikkal. Ehhez emelkedett lélekre van szükségünk. Sajnos hiányzik lelkünkből az együttérzés emelkedettsége, szárnya…”

Szárnyalás helyett inkább a rideg, zord földhöz ragadottság jellemez bennünket. Pedig amikor szárnyalunk, akkor szabadok vagyunk, mindig Fölfelé nézünk és látunk. „Felülről” látjuk a dolgokat. Amikor földhöz ragadunk, elveszítjük „szárnyainkat”, ilyenkor lefelé nézünk, elveszítjük és nem látjuk az eget, elveszítjük tisztán-látásunkat is. Vakká válunk.
Nemcsak testi vakság létezik, hanem lelki vakság is, amely értetlen a szépre és a jóra. Amint egy tapogatózó vak ember csak a külső, felszínes benyomásokig jut el, a dolgok lényegéig már kevésbé.

Csak nekünk, embereknek adatott meg a beleérzés képessége. Sajnos csak nagyon ritkán vesszük elő, még ritkábban használjuk… Pedig ez lenne egyik legnemesebb „érzékszervünk”. Amint a látás szerve a szem, a hallás szerve a fül, az empátia „szerve” a lélek. Élünk vele? „Edzésben” tarjuk? „Használjuk”?

Az empátia egy erény. Olyan erény, ami belülről fakad.

Minden erény, ami nem belülről fakad, csupán egy álarc és olyan, mint egy levehető jelmez. Ezért aligha mondható tartósnak. A valódi, tartós erény mindig belülről származik. „Belülről csupa szépség a király leánya”(Zsolt.45.14.)

Az empátia, mint erény, a másik emberre való „ráérzés” kulcsa. Kulcs a másik ember megismeréséhez, megértéséhez és lénye lényegének megérzéséhez, megértéséhez. Az empátia – ez a lélektől lélekig nyúló kar - nem gyengeség, sőt, kifejezetten nagy belső erő. Valljuk be, erő kell ahhoz, hogy vegyük a fáradtságot ahhoz, hogy próbáljuk megérteni a másik ember tetteinek, reakcióink, szavainak hátterét, motívumait, körülményeit, élethelyzeteit. Ami nem könnyű, sőt, gyakran nagyon nehéz lelki munka.

Hiánycikk az empátia.
Mindennapjaink fájóan éljük meg, hogy mily csekély és felszínes az egymásra figyelés, az odafordulás, a megértés és az igazi megértés. Számtalanszor hallom a rendelőben, amikor fájó könnyek között panaszolják: nem értenek meg, vagy félreértenek az emberek, vagy még többször mondják, hogy meg sem akarnak érteni. E meg-nem-értés, meg nem értettség mögött gyakran mellőzöttség, leszorítottság, az irigység, önzés, közöny, figyelmetlenség és még sok minden más is állhat…

Miért kell ennek így lennie?
Így kell lennie???
Jó ez nekünk?
???

29/07/2025

Ha egy fiút taníttatsz, lesz belőle egy művelt férfi. Ha egy lányt taníttatsz, lesz belőle egy művelt nő, egy művelt család és egy művelt társadalom.

Rita Levi Montalcini-nak igaza volt.
Csakhogy ma, az oktatás és a feminizmus nevében, újra akarják írni a kultúránkat, mert a klasszikusok és a régi mesék „hímsoviniszták, középkoriasak, nőellenesek”.

De tudjátok mit?
Ha figyelmesen olvassátok a klasszikusokat és a régi meséket, felfedeztek valamit, amit ezek a mai „haladók” teljesen figyelmen kívül hagynak:
a nők az igazi hősei ezeknek a történeteknek, a nők mentik meg a férfiakat – és nem fordítva!

Emlékeztek a Isteni színjátékra?
Egy férfi története, aki poklon, purgatóriumon és mennyországon át utazik. Egy férfi, aki „az élet útjának felén” egy „sötét erdőben” találja magát.
De ki menti meg őt? Beatrice.
Ő vezeti Dante-t a Paradicsomba, mert ennek a „régimódi” szerzőnek a szemében a nő menti meg az emberiséget.

Ugyanezt mondja Dosztojevszkij is: a Bűn és bűnhődésben Szonyja menti meg Raszkolnyikovot, és emlékezteti rá, hogy az ember igazi ereje egyetlen dologban rejlik: a szeretetben.

Ha kézbe vesztek egy klasszikust vagy egy mesekönyvet, mindig ott lesz egy női alak – egy bizalmas, egy keresztanya, egy társ, aki támogatja a hőst és megmenti őt.

Akkor hogy lehet, hogy a cancel culture nagy okosai ezt nem veszik észre?

Látjátok, olvasni és érteni nem ugyanaz. Nézni és látni sem ugyanaz!
Ha nem tudod értelmezni, ha a múlt szövegeire a saját előítéleteidet vetíted rá, akkor nem olvasol valójában. Nem is látsz igazán.

Nevetségesnek tartom azokat, akik azt mondják: „ez nem modern!”
A legrégebbi könyv, a Gilgames-eposz négyezer éves!
Szokások, szavak, gondolkodásmód – mind távoli a miénktől.
De amikor Gilgames siratja Enkidu halálát, amikor azt kérdezi: „Miért létezik a halál?” – az a fájdalom pontosan ugyanaz, amit ma is érzünk.

A mai világ igazi problémája, hogy az emberek nem tudnak igazán látni: a felszínes társadalomban csak a külsőt látják, nem a lényeget.

09/07/2025

A szívhez nem széles országút, hanem csendes, empátiával ellátott ösvények vezetnek.
https://www.radiobezs.hu/.../Arch%C3.../2025/0709_1000.mp3
A riport a Bézs Rádióba 2025. július 9-én hangzott el, valamint a Szarvas Rádióban
Riporter: Pártai Lúcia
Szerkesztő, műsorvezető: Balczó Tamás