Dr. Gőgh Edit - Psycho-Natura Orvosi Rendelő

15/09/2025

ÉLET DEMENCIÁVAL - A betegséggel érintetteknek és a hozzátartozóknak

31/08/2025

E M P Á T I A

….Anselm Grün írja: „Az együttérzés megkívánja, hogy együtt legyek a szenvedő, vagy nehéz helyzetben lévő emberrel, hogy szívemet megosszam a másikkal. Ehhez emelkedett lélekre van szükségünk. Sajnos hiányzik lelkünkből az együttérzés emelkedettsége, szárnya…”

Szárnyalás helyett inkább a rideg, zord földhöz ragadottság jellemez bennünket. Pedig amikor szárnyalunk, akkor szabadok vagyunk, mindig Fölfelé nézünk és látunk. „Felülről” látjuk a dolgokat. Amikor földhöz ragadunk, elveszítjük „szárnyainkat”, ilyenkor lefelé nézünk, elveszítjük és nem látjuk az eget, elveszítjük tisztán-látásunkat is. Vakká válunk.
Nemcsak testi vakság létezik, hanem lelki vakság is, amely értetlen a szépre és a jóra. Amint egy tapogatózó vak ember csak a külső, felszínes benyomásokig jut el, a dolgok lényegéig már kevésbé.

Csak nekünk, embereknek adatott meg a beleérzés képessége. Sajnos csak nagyon ritkán vesszük elő, még ritkábban használjuk… Pedig ez lenne egyik legnemesebb „érzékszervünk”. Amint a látás szerve a szem, a hallás szerve a fül, az empátia „szerve” a lélek. Élünk vele? „Edzésben” tarjuk? „Használjuk”?

Az empátia egy erény. Olyan erény, ami belülről fakad.

Minden erény, ami nem belülről fakad, csupán egy álarc és olyan, mint egy levehető jelmez. Ezért aligha mondható tartósnak. A valódi, tartós erény mindig belülről származik. „Belülről csupa szépség a király leánya”(Zsolt.45.14.)

Az empátia, mint erény, a másik emberre való „ráérzés” kulcsa. Kulcs a másik ember megismeréséhez, megértéséhez és lénye lényegének megérzéséhez, megértéséhez. Az empátia – ez a lélektől lélekig nyúló kar - nem gyengeség, sőt, kifejezetten nagy belső erő. Valljuk be, erő kell ahhoz, hogy vegyük a fáradtságot ahhoz, hogy próbáljuk megérteni a másik ember tetteinek, reakcióink, szavainak hátterét, motívumait, körülményeit, élethelyzeteit. Ami nem könnyű, sőt, gyakran nagyon nehéz lelki munka.

Hiánycikk az empátia.
Mindennapjaink fájóan éljük meg, hogy mily csekély és felszínes az egymásra figyelés, az odafordulás, a megértés és az igazi megértés. Számtalanszor hallom a rendelőben, amikor fájó könnyek között panaszolják: nem értenek meg, vagy félreértenek az emberek, vagy még többször mondják, hogy meg sem akarnak érteni. E meg-nem-értés, meg nem értettség mögött gyakran mellőzöttség, leszorítottság, az irigység, önzés, közöny, figyelmetlenség és még sok minden más is állhat…

Miért kell ennek így lennie?
Így kell lennie???
Jó ez nekünk?
???

29/07/2025

Ha egy fiút taníttatsz, lesz belőle egy művelt férfi. Ha egy lányt taníttatsz, lesz belőle egy művelt nő, egy művelt család és egy művelt társadalom.

Rita Levi Montalcini-nak igaza volt.
Csakhogy ma, az oktatás és a feminizmus nevében, újra akarják írni a kultúránkat, mert a klasszikusok és a régi mesék „hímsoviniszták, középkoriasak, nőellenesek”.

De tudjátok mit?
Ha figyelmesen olvassátok a klasszikusokat és a régi meséket, felfedeztek valamit, amit ezek a mai „haladók” teljesen figyelmen kívül hagynak:
a nők az igazi hősei ezeknek a történeteknek, a nők mentik meg a férfiakat – és nem fordítva!

Emlékeztek a Isteni színjátékra?
Egy férfi története, aki poklon, purgatóriumon és mennyországon át utazik. Egy férfi, aki „az élet útjának felén” egy „sötét erdőben” találja magát.
De ki menti meg őt? Beatrice.
Ő vezeti Dante-t a Paradicsomba, mert ennek a „régimódi” szerzőnek a szemében a nő menti meg az emberiséget.

Ugyanezt mondja Dosztojevszkij is: a Bűn és bűnhődésben Szonyja menti meg Raszkolnyikovot, és emlékezteti rá, hogy az ember igazi ereje egyetlen dologban rejlik: a szeretetben.

Ha kézbe vesztek egy klasszikust vagy egy mesekönyvet, mindig ott lesz egy női alak – egy bizalmas, egy keresztanya, egy társ, aki támogatja a hőst és megmenti őt.

Akkor hogy lehet, hogy a cancel culture nagy okosai ezt nem veszik észre?

Látjátok, olvasni és érteni nem ugyanaz. Nézni és látni sem ugyanaz!
Ha nem tudod értelmezni, ha a múlt szövegeire a saját előítéleteidet vetíted rá, akkor nem olvasol valójában. Nem is látsz igazán.

Nevetségesnek tartom azokat, akik azt mondják: „ez nem modern!”
A legrégebbi könyv, a Gilgames-eposz négyezer éves!
Szokások, szavak, gondolkodásmód – mind távoli a miénktől.
De amikor Gilgames siratja Enkidu halálát, amikor azt kérdezi: „Miért létezik a halál?” – az a fájdalom pontosan ugyanaz, amit ma is érzünk.

A mai világ igazi problémája, hogy az emberek nem tudnak igazán látni: a felszínes társadalomban csak a külsőt látják, nem a lényeget.

09/07/2025

A szívhez nem széles országút, hanem csendes, empátiával ellátott ösvények vezetnek.
https://www.radiobezs.hu/.../Arch%C3.../2025/0709_1000.mp3
A riport a Bézs Rádióba 2025. július 9-én hangzott el, valamint a Szarvas Rádióban
Riporter: Pártai Lúcia
Szerkesztő, műsorvezető: Balczó Tamás

16/06/2025

03/06/2025

21/05/2025

M E G H Í V Ó

21/04/2025

M E G H Í V Ó

Önismeret - Önbecsülés - Alázat

című előadásra

12/04/2025

Bölcs tanmese egy tölgyfa életéről

Volt egyszer egy gyönyörű kert, tele különféle gyümölcsfákkal és szebbnél szebb bokrokkal, virágokkal. A kert lakója volt egy tölgyfa is. Jó ideje ott állt már a többi fa mellett, de nagyon nem érezte jól magát. A gyümölcsfák évről évre hozták a zamatos gyümölcsöket, a virágok csodálatos színekben pompáztak, a tölgyfa pedig csak irigykedve nézte őket, és szorongva, egyre nagyobb szomorúságban töltötte napjait.
Egy napon az almafa így szólt hozzá:
– Nagyszerű dolog almát teremni! Csak azért nem megy még neked, mert nem összepontosítottad eléggé a figyelmedet. Ne búsulj, az akaraterőd edzésével Te is tudsz majd ilyen szép almákat teremni.
– Ne almát akarj teremni! – szólt bele a rózsabokor büszke öntudattal. – Inkább nézz csak ide, mennyire szépek a virágaim. Neked is lehetnek ilyen rózsáid, még könnyebben is, mintha almát próbálnál teremni.
Szegény tölgyfa minden véleményt meghallgatott, és egyre kétségbeesettebben próbálkozott, hogy megfogadja a tanácsokat, ám sehogy sem sikerült neki sem almafává, sem rózsabokorrá, sem más növénnyé válnia. Kezdett meghalni benne a remény, hogy valaha is boldog lesz.
Ekkor érkezett a kertbe a bagoly.
A bölcs madár csak átutazóban volt, de látta a tölgyfa szomorúságát, ezért leszállt az ágára, meghallgatta őt, majd így szólt:
– Túl sokat figyelsz arra, hogy mások milyenek, és milyennek akarnak látni Téged. Annyit foglalkoztál a külső zajjal, hogy már meg sem hallod a belső hangodat. Nem vagy önmagad. De ha figyelsz, és újra meghallod a belső hangodat, akkor megtalálod a boldogságodat is.
Azzal felszállt a tölgyfa ágáról, és már repült is tovább.
– A belső hangomat? – töprengett magában a tölgyfa. – Nekem olyan is van?
A bagoly szavai komoly hatással voltak rá.
Egyre kevésbé figyelt az almafa, a körtefa, a rózsa és mások kinézetére és véleményére – már sokkal jobban érdekelte, hogy mi is az a belső hang, és mit rejthetnek a bagoly titokzatos szavai.
Aztán ahogy egyre többet figyelt befelé, elkezdte megérteni, hogy nem is olyan titokzatos mindez. Egyre jobban meghallotta a saját belső hangját, és elkezdte érezni, hogy ki is ő valójában. A bagoly szavai értelmet nyertek számára. És megszólalt a belső hangja:
Te tölgyfa vagy! Nem azért vagy itt, hogy olyan legyél, mint az almafa vagy a rózsa, hanem azért, hogy tölgyfaként élj boldog és teljes életet. Te vagy az, aki árnyékot ad a fáradt vándornak, Te adsz biztonságos odút a madaraknak, Te mutatsz utat annak, aki eltévedt, Te teszed fenséges megjelenéseddel még szebbé a tájat.
És a tölgyfa végre megnyitotta a szívét, hogy valóban önmaga lehessen. Elkezdett terebélyesedni, jó szívvel fogadta a madarakat és a vándorokat, és soha többé nem figyelt arra, hogy ki milyennek akarja látni őt, vagy mások szerint mit kéne tennie. Éppen ezért kezdték egyre többen tisztelni és megbecsülni. Ő pedig egyszerűen csak őszintén önmagát adta, és nagyon jól érezte magát a világban.
- Tölgyfa vagyok. – mondta ki őszinte boldogsággal minden egyes nap.

Tanulság:
Ne akarjunk mások lenni, fogadjuk el azt, akik vagyunk. Ha életünknek megvan a “miértje”, akkor majdnem minden “hogyanját” megkapjuk segítségként.

27/03/2025

Csendéhség kiált lelkünkben!

Ami arra figyelmeztet, hogy funkciója van a csendnek. let- és egészségfenntartó szerepe, gyógyító, megnyugtató hatása van testre – lélekre – szellemre – családra - világra.

Mégis nélkülözzük a csendet, amely lehetővé tenné, hogy belehallgassunk felszín alatti világunkba, a lelkünk mélyébe, hogy belehallgassunk lelkünk rádiójának műsorába, hogy saját „adásunkat” is meghallgassuk.
Hogy megtudjuk, mivel is kellene foglalkoznunk valójában, hogy mi az igazán fontos, hogy életünk, gondolkodásunk, érzéseink „témái” kerüljenek figyelmünk középpontjába, hogy ne kívülről irányítva „traktáljuk” lelkünket, szellemünket, társunkat – csacskaságokkal, bocsánat, de ne hülyeségekkel foglalkozzunk. Hogy meg tudjuk különböztetni a lényegest a lényegtelentől. A fontost a nem fontostól.

Mi a Csend?

A csend tiszta és szent dolog. Mesél.
Képes nemes egyszerűségében gyönyörűbb lenni, mint bármilyen hang.

A Csend Életünk egyik legfontosabb „tankoló-állomása”.
Autót is időnként tankolni kell – az akkumulátorok újra tölthetők.
Autóban, mobiltelefonban… IS.
Bennünket is időnként újra kell tölteni.
Lelkünket fel kell tankolni.
De nem mindegy hogy mivel tesszük ezt!
Tiszta forrásból tegyük.
CSENDBEN és a CSENDBŐL.

Vágyunk rá, mégis ritkán van benne részünk. Mert ma inkább azt látjuk, hogy sokan mennyire ragaszkodnak saját lármájukhoz. Az ilyen emberek (sajnos) türelmetlenek minden mással, minden másvalakivel, még önmagukkal is.
Ők azok, akik állandóan meggyalázzák az erdők, a hegyek, a tenger, a folyópartok csendjét is. Nyugtalan nyüzsgésük semmibe veszi a természet nyugalmát.
Ők nem ismerik a szeretet csendjét.
Az ő szemükben a fának addig nincs is valósága, amíg ki nem vágják.
Ők a szeretetük „csöndjében” a másik ember csöndjét emésztik fel, lopjál el, lopják meg. Saját lármájukkal.

A lárma, a zaj, olyan, mint a por és a piszok.
A csend pedig a lélek megfürdetése, kimosdatása ebből a porból és piszokból.
A csend a legintenzívebb megtisztító lélek-fürdő. Gyulán a gyógyfürdőben még jó pár évvel ezelőtt ki volt téve a tábla: „A csend gyógyít”. Mára sajnos ez a tábla már nem olvasható az úszómedence nagy termében.

A csendnek rendeltetése és célja van az életünkben.
Ritmusa és dinamikája van.

Ha csenddel töltjük meg szívünket, akkor reményben élünk.
Ha zajjal, akkor ellopjuk mások csendjét…

Mindannyian gondolkodjunk el a Húsvét előtti Nagyböjti időben ezekről.

Mit üzen nekem ez a Csend?

23/03/2025

Mekkora zsák krumplit cipelsz?

Egy tanár, aki a megbocsátásról és főleg a meg nem bocsátás nagy áráról tanított, megkérte a diákokat, hozzanak egy-egy zsák krumplit a következő órára.
Megkérte őket, válasszanak ki mindenkihez egy krumplit, akinek nem akarnak, vagy nagyon nehezen megy a megbocsátás. Írják rá az illető nevét és a dátumot a krumplira.
Azután pedig azt mondta nekik, hogy egy hónapig magukkal kell vinni a zsák burgonyát bárhova is mennek, és sehol sem szabad otthagyniuk. Ha csak a mosdóba mennek, akár éjszaka, oda is vinniük kell magukkal.
Csupán pár nap elteltével a diákok elkezdték felismerni, mekkora súlyt cipelnek magukkal. Mennyi energiájukat emészti fel a csomagra fordított figyelem. Mennyire kell vigyázniuk, hogy el ne hagyják.
Később, ahogy teltek a napok, a krumpli nemcsak nehéz volt, de azok elkezdtek rothadni és bűzleni. A diákok rájöttek, hogy az egyetlen bölcs dolog, amit tehetnek, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük...
Milyen sokan cipelnek talán egy életen át feleslegesen rothadó krumplival tele zsákot. Görnyedve, rosszkedvűen, és bűzt árasztva a környezetükben…
Neked mennyi krumplid van?
Szabadulj meg tőlük.
Bocsáss meg!
Megkönnyebülsz!