Dr. Gőgh Edit - Psycho-Natura Orvosi Rendelő

11/11/2025

15/09/2025

ÉLET DEMENCIÁVAL - A betegséggel érintetteknek és a hozzátartozóknak

31/08/2025

E M P Á T I A

….Anselm Grün írja: „Az együttérzés megkívánja, hogy együtt legyek a szenvedő, vagy nehéz helyzetben lévő emberrel, hogy szívemet megosszam a másikkal. Ehhez emelkedett lélekre van szükségünk. Sajnos hiányzik lelkünkből az együttérzés emelkedettsége, szárnya…”

Szárnyalás helyett inkább a rideg, zord földhöz ragadottság jellemez bennünket. Pedig amikor szárnyalunk, akkor szabadok vagyunk, mindig Fölfelé nézünk és látunk. „Felülről” látjuk a dolgokat. Amikor földhöz ragadunk, elveszítjük „szárnyainkat”, ilyenkor lefelé nézünk, elveszítjük és nem látjuk az eget, elveszítjük tisztán-látásunkat is. Vakká válunk.
Nemcsak testi vakság létezik, hanem lelki vakság is, amely értetlen a szépre és a jóra. Amint egy tapogatózó vak ember csak a külső, felszínes benyomásokig jut el, a dolgok lényegéig már kevésbé.

Csak nekünk, embereknek adatott meg a beleérzés képessége. Sajnos csak nagyon ritkán vesszük elő, még ritkábban használjuk… Pedig ez lenne egyik legnemesebb „érzékszervünk”. Amint a látás szerve a szem, a hallás szerve a fül, az empátia „szerve” a lélek. Élünk vele? „Edzésben” tarjuk? „Használjuk”?

Az empátia egy erény. Olyan erény, ami belülről fakad.

Minden erény, ami nem belülről fakad, csupán egy álarc és olyan, mint egy levehető jelmez. Ezért aligha mondható tartósnak. A valódi, tartós erény mindig belülről származik. „Belülről csupa szépség a király leánya”(Zsolt.45.14.)

Az empátia, mint erény, a másik emberre való „ráérzés” kulcsa. Kulcs a másik ember megismeréséhez, megértéséhez és lénye lényegének megérzéséhez, megértéséhez. Az empátia – ez a lélektől lélekig nyúló kar - nem gyengeség, sőt, kifejezetten nagy belső erő. Valljuk be, erő kell ahhoz, hogy vegyük a fáradtságot ahhoz, hogy próbáljuk megérteni a másik ember tetteinek, reakcióink, szavainak hátterét, motívumait, körülményeit, élethelyzeteit. Ami nem könnyű, sőt, gyakran nagyon nehéz lelki munka.

Hiánycikk az empátia.
Mindennapjaink fájóan éljük meg, hogy mily csekély és felszínes az egymásra figyelés, az odafordulás, a megértés és az igazi megértés. Számtalanszor hallom a rendelőben, amikor fájó könnyek között panaszolják: nem értenek meg, vagy félreértenek az emberek, vagy még többször mondják, hogy meg sem akarnak érteni. E meg-nem-értés, meg nem értettség mögött gyakran mellőzöttség, leszorítottság, az irigység, önzés, közöny, figyelmetlenség és még sok minden más is állhat…

Miért kell ennek így lennie?
Így kell lennie???
Jó ez nekünk?
???

29/07/2025

Ha egy fiút taníttatsz, lesz belőle egy művelt férfi. Ha egy lányt taníttatsz, lesz belőle egy művelt nő, egy művelt család és egy művelt társadalom.

Rita Levi Montalcini-nak igaza volt.
Csakhogy ma, az oktatás és a feminizmus nevében, újra akarják írni a kultúránkat, mert a klasszikusok és a régi mesék „hímsoviniszták, középkoriasak, nőellenesek”.

De tudjátok mit?
Ha figyelmesen olvassátok a klasszikusokat és a régi meséket, felfedeztek valamit, amit ezek a mai „haladók” teljesen figyelmen kívül hagynak:
a nők az igazi hősei ezeknek a történeteknek, a nők mentik meg a férfiakat – és nem fordítva!

Emlékeztek a Isteni színjátékra?
Egy férfi története, aki poklon, purgatóriumon és mennyországon át utazik. Egy férfi, aki „az élet útjának felén” egy „sötét erdőben” találja magát.
De ki menti meg őt? Beatrice.
Ő vezeti Dante-t a Paradicsomba, mert ennek a „régimódi” szerzőnek a szemében a nő menti meg az emberiséget.

Ugyanezt mondja Dosztojevszkij is: a Bűn és bűnhődésben Szonyja menti meg Raszkolnyikovot, és emlékezteti rá, hogy az ember igazi ereje egyetlen dologban rejlik: a szeretetben.

Ha kézbe vesztek egy klasszikust vagy egy mesekönyvet, mindig ott lesz egy női alak – egy bizalmas, egy keresztanya, egy társ, aki támogatja a hőst és megmenti őt.

Akkor hogy lehet, hogy a cancel culture nagy okosai ezt nem veszik észre?

Látjátok, olvasni és érteni nem ugyanaz. Nézni és látni sem ugyanaz!
Ha nem tudod értelmezni, ha a múlt szövegeire a saját előítéleteidet vetíted rá, akkor nem olvasol valójában. Nem is látsz igazán.

Nevetségesnek tartom azokat, akik azt mondják: „ez nem modern!”
A legrégebbi könyv, a Gilgames-eposz négyezer éves!
Szokások, szavak, gondolkodásmód – mind távoli a miénktől.
De amikor Gilgames siratja Enkidu halálát, amikor azt kérdezi: „Miért létezik a halál?” – az a fájdalom pontosan ugyanaz, amit ma is érzünk.

A mai világ igazi problémája, hogy az emberek nem tudnak igazán látni: a felszínes társadalomban csak a külsőt látják, nem a lényeget.