20/09/2025
1976-ban, amikor egy influenzajárvány több vietnámi idősek otthonát is sújtotta, egy apró részlet jelentette a különbséget élet és halál között.
Az egyik ilyen otthonban az ápolók – fejlett orvosi eszközök hiányában – egy olyan módszerhez folyamodtak, amely egyszerű volt, mégis zseniális: a poszturális drenázshoz. Törölközőket tettek a betegek mellkasa alá, vagy döntött hordágyakon fektették őket, hogy a gravitáció segítsen a tüdőből kiüríteni a váladékot, és szabadon tartani a légutakat.
Nem álltak rendelkezésre sem vírusellenes szerek, sem lélegeztetőgépek. Csak törölközők, rögtönzés és figyelmes gondoskodás. És működött. Abban az otthonban egyetlen idős ember sem halt meg, miközben más intézményekben – ahol nem alkalmazták ezt a módszert – tucatnyi áldozatot követelt a járvány.
Az epizód Vietnámon kívül észrevétlen maradt, de erőteljes példává vált arra, miként győzheti le a kreativitás és az emberi törődés az erőforrások hiányát. Néha a megoldás nem a legfejlettebb technológiában rejlik, hanem a legegyszerűbb dolgokban: a leleményességben, a gravitációban és az életmentés akaratában.
