Polányi Varázs

22/04/2026

Ma Noszlopra viszem a nyugalom szigetét 🥰 Ott találkozunk 💛

🍀

18/04/2026

Virágozzunk 🌼 Olyan varázslatosan sikerült, hogy️ hamarosan érkezünk a következő időponttal💛

A tegnapi VIRÁGOZZUNK! programunk belépő hangulata 💚🤍💚

17/04/2026

Újra mezítláb 😍😍😍

14/04/2026

2025. 04. 14. A tizenkilencedik nap
Hetfő van. Felkelek. Ez az utolsó reggel, melyen „idegenben” kelek. 24 óra múlva már biztosan otthon leszek. Elkészülök. Rétegesen öltözködök. Úgy tűnik minden utolsó napom siratja az ég. Reggeli. Mini Pastel. Mennyei.

Elhagyom a szobát. Útra kelek. Belém-be megyek, a Pastel de Nata születésének helyszínére. Villamossan érkezem. Haladunk kifelé a városból. Megérkezek. Egyből látom, mekkora a sor. Csodaszép épület, összetéveszthetetlen. Zászlókon lengedez Pastelnek szülőhelye. Itt létem alatt minden nap ettem legalább egyet. Most megkóstolom az eredetit. IGAZI. Hiányozni fog az íze.

Leszakad az ég, elindulok a vízpart felé. Útközben mozaikfal, Az Európai Unió Alapjogi Chartája, az alapértékek állnak rajta. Méltóság. Szabadság. Egyenlőség. Szolidaritás. Polgári jogok. Igazságszolgáltatás. És mit találok? Hungria – az én hazám is rajta van.

Szélárnyékba kell vonulnunk, úgy fúj a szél. Mikor kicsit alábbhagy, kimegyek a partra, a Belém-torony persze hétfőn zárva van. Kívülről csodálom, ahogy az idők próbáját állja. Majd visszaindulok a városba.

Egy csodás parkba betérek. Pipik játszadoznak a kaktuszok tövében. Elég tájidegen e látvány. A pipikről eszembe is jut kis falucskám. Egy utolsó kaland vár rám ma. Bejárom a kisutcákat a híres villamossal. Útlezárás miatt nem megy a teljes szakaszon. Valahogy el kell jutnom az indulási pontra. Németekkel tanakodunk, hogy jutunk oda. Hosszasan várakozunk, majd egy buszsofőr útbaigazít. Megérkezünk a helyszínre, a hosszú sorba beállunk. Már a hazaútra gondolok, remélem időben felszállhatunk. Sikerült! Fent vagyunk. Indulhat a kaland. Sok helyen nem is tudom előre, hogy veszi be a kanyart. Lisszabon kis utcáin sok szépséget látok, de a fejemben már otthon járok.

Irány vissza a hostel, a táskámat felszedem. Felülök a buszra, utam most már a reptérre vezet. Csörög a telefonom, Ő van a túloldalon. Felcsendül a kérdés, mikor ér haza a repülőgép? Mégis eljön értem. Hálás vagyok. Nem vártam el, miután okoztam sok nehéz napot. Így a B opciót lemondom.

Kiérek a reptérre, még egy búcsú pastel. Take happy memories with You - Így búcsúzik Portugália. I DO!

Várok a repülőre, mikor is késne, ha nem ma?! Kezdek fáradt és nyűgös lenni – a papírtáskám is elszakad. Sebaj, van nálam anyagtáska. Remélem, hogy nem problémázik senki miatta. Már 1 órás a késés. Hazaérek valaha?! Ő már lassan úton van én meg még el sem indultam haza. Fél 9 helyett 10-kor VÉGRE elindulunk Magyarországra. 1 óra az időeltolódás. Ott már 11 óra van. Írok neki, hogy tudja, nagyjából mikorra várhat. Az út majdnem 4 óra. Hajnal előtt nem érünk haza. Fél 3 -kor landolunk. Ő már több, mint 1 órája vár rám. Sietek ki a reptérről. Ölelésre tárja a karját.
HAZAÉRTEM.
Az utazásom huszadik napján.


------------------------------------------------
Ez az utazás 1 éve történt. A beszámoló az akkori szemszögemet és megéléseimet tükrözi. Sok képet készítettem és útinaplót vezettem. Ennek köszönhetően tudom ilyen pontosan visszaadni Nektek a történteket - jelen időben - és ezzel együtt én is újraélem ezt az utazást.

14/04/2026

Holnap egy igazán nyugis programmal várlak Titeket Balatonakaliban, a Magtárban! ✨

Sok szeretettel várlak Titeket 💛

13/04/2026

Volt már olyan napod, amikor a gyerekek egyszerűen „túlpörögtek”?
Amikor zaj, feszültség, figyelemhiány töltötte meg a csoportszobát?

És közben csak arra vágytál, hogy egy kicsit lelassuljon minden…

Most képzeld el ezt helyette:
👉 a gyerekek csendben figyelnek
👉 ellazulnak, megnyugszanak
👉 belemerülnek egy mesébe… miközben különleges hangok veszik körül őket

🎶 Ez a Mesés hangutazás – egy nyugtató, élő zenés élmény óvodásoknak és alsósoknak

A program során:
💚 hangszereket próbálhatnak ki (hangtál, handpan, koshi csengők)
💚 egy mesén keresztül „utaznak” a nyugalom szigetére
💚 észrevétlenül lecsendesednek, feltöltődnek

💡 Pedagógusként: egy ajándék neked is – egy nyugodtabb, együttműködőbb csoport
💡 Szülőként: egy élmény, amiből a gyermeked még otthon is merít

📅 Csak áprilisban és májusban elérhető
🏫 Óvodákban, iskolákban
⏳ Időtartam: 45–60 perc

Pedagógusok részvétele ingyenes 💚

👉 Ha szeretnéd, hogy a Te csoportod is átélje ezt a nyugis élményt:
írj üzenetet, és egyeztessünk időpontot!

Köszönö a megosztásokat 💚

📩 Programrendelés:
Kirchner Claudia
+36 30 562 3106
polanyivarazs@gmail.com

13/04/2026

2025.04.13. A tizenhetedik nap
Vasárnap van. Ma nem narancsfákra és madárcsicsergésre kelek. És nem vár Madhura reggelije. Helyette a hostelben lakótársakra ébredek. Első hostelben töltött éjszakám. Bár csak 4 ágyas a szoba és nagyon igényes, hostel létére. Elszeparált ágyikó. Nagy, zárható szekrény. Kulturált fürdő. Finom reggeli vár ám.

Összekészülök. A szandál kikezdte a lábamat. Ugyebár a cipőm tegnap reggel szétázott. Kell egy cipő. Útra kelek. Cipő megvan. Irány a vasútállomás. Hogy hova indulok? Ki a városból. A semmi közepére. Erdők ölelte domb tetejére. Kakaó szertartás, éneklés, DJ szett, tánc és természet. Nagyon megfogott ez az esemény. Hogy hogy jutok a semmi közepére, azt még nem tudom. De ősbizalmam elindított az úton.
Vonat – átszállás – megérkezem a településre. Hívok egy taxit, de nem jön értem. Hívok még ötöt, mind lemondja. Kezdem feladni. A hatodik elvisz oda. Aggódok, hogy nem érek oda kezdésre. Letérünk a főútról. A világ végére megyünk. Megérkezem!

Egy csoda a hely mindenütt. Nem kezdődik időben, úgy tűnik ez nem csak magyar sajátosság. Sebaj, addig felfedezem minden zugát. Csodálatos természet. Átgondolt terek. Eltudnám képzelni itt az életem.

Erdő közepén ösvényen, mezítláb kapaszkodtam fel a magasba, hol angyalok vártak rám. Zenélő angyalok s én átadtam magam a zenének s a táncnak. Célom volt, hogy gyógyítsam a kirekesztettség érzésem. Hogy szívem nagy sebe a múlté váljon s én fellélegezhessek. Csodálatos tündérkék lettek társaim, lótusszirmom kinyílva várta nektárjait. Nektárját a zenének s a madárcsicsergésnek. Nektárját a fáknak és a napsütésnek. Lelkem megtelt végtelen hálával. Sziporkázó angyalok mosolygó bájával. Köszönöm Nektek, sziporkázó angyalok, együtt lévén gyógyulhattam általatok.

Köszönöm a sorsnak, hogy elvitt e helyre. Sziporkáztam végre végtelen szeretettel. Integrálom magamba ezt a szép élményt, szeretetben Veletek ezt a töltődést.

4 óra eufória. A tánc lecsengett. Hálálkodva indulunk le a dombról. Hogy jutok el a legközelebbi vasútállomásra, hogy elérjem a következő vonatot? Leintem az egyik résztvevőt, pont Lisszabonba mennek. A kérdéskör fél perc alatt megoldva. Hurrá, ősbizalom!

Visszaérek Lisszabonba, holland önkéntestárs vár rám. Reunion a javából, ő volt az, akivel egy buszon érkeztünk Madhurához. Pizzát eszünk, nevetünk és beszélgetünk, majd a városban, mint boldog gyerekek, rollerezünk.

Későre jár, elbúcsúzunk. A szállásra visszamegyek. Ez az utolsó éjszaka, melyen a távolban hajtom álomra a fejem. Holnap ilyenkor már a repülőre várok. Magamba engedem a nap összes élményét. Némi izgulással várom a hazaérkezést. Hogy jön-e értem a reptérre, azt nem tudom. A fejemben azért van egy B opció.


------------------------------------------------
Ez az utazás 1 éve történt. A beszámoló az akkori szemszögemet és megéléseimet tükrözi. Sok képet készítettem és útinaplót vezettem. Ennek köszönhetően tudom ilyen pontosan visszaadni Nektek a történteket - jelen időben - és ezzel együtt én is újraélem ezt az utazást.

13/04/2026

Kapcsolj ki a rohanásból… és kapcsolódj vissza önmagadhoz ✨

Töltődj, lazulj, élj meg valódi pillanatokat 💛

Szerda délelőtt (április 15. 09:30 – Balatonakali)
🌼 Mesés hangszersimogató | Babás klub EXTRA
Kapcsolódás, nyugalom és közös élmény

Egy szeretettel teli tér, ahol a legkisebbek és az anyukák együtt merülhetnek el a hangok varázsában.

Szerda délután (16:30 – Ajka)
💞 Privát páros hangfürdő - Egy meghitt élmény kettőtöknek

Legyen szó párokról, barátokról vagy anya-lánya kapcsolódásról – itt igazán lelassulhattok és egymásra hangolódhattok.

Szerda este (18:00 – Ajka)
✨RELAX I Meditatív hangfürdő handpannel és felnőtteknek szóló mesével
Engedd, hogy a rezgések lecsendesítsenek, visszavezessenek önmagadhoz és nyerj értékes felismeréseket a mesékből.
4 szabad hely 💛

🌸 Péntek (április 17. 17:00 – Kemeneskápolna)
VIRÁGOZZUNK! – önismereti játék & interaktív hangfürdő-kör
Felismerések, oldódás, kapcsolódás🌺

Egy különleges tér, ahol játékosan, mégis mélyen kapcsolódhatsz önmagadhoz és a közösséghez.
6 szabad hely 💛

Ha érzed a hívást, szeretettel várlak –
foglalás üzenetben vagy (30) 562 3106 💌

Claudia

12/04/2026

2025.04.12. A tizenhetedik nap
Az utolsó reggel. Felhős égre ébredek. Számolom a perceket. Már csak négy órám van ezen a csodahelyen.

Egy gyors kávé és reggeli. Biciklire pattanok. A partra suhanok. Útközben egy adag oldtimer autó. Eszembe jut a szerelmem, már csak 3 nap és otthon vagyok. Óceántól elbúcsúzok. Csepereg az eső. Az ég is búcsúztat. Viharos széllel, szakadó esővel áztat. Vissza kell indulnom. Szanaszéjjel ázok. A cipőmben áll a víz. Nincs másik nálam, marad hát a szandál.

Visszaérek a házba, mely otthonomul szolgált. Összepakolok mindent, az egy szem táskám pupon van már. Utoljára megnézem a mandalát, egy darabot magamból itt hagyok. Peregnek a percek. Mindenkitől búcsúzok. Nagy ölelések közepette a könnyeimmel küzdök. Úgy megszerettem őket, mintha testvéreim lennének. Végülis azok, hisz mind ugyanabból a vízből vagyunk. Szandálomban tapicskolok az esőben. Madhurával megyünk a buszpályaudvarra kocsival. Hogyan tovább, beszélgetünk hosszasan. Az olasz lány is velem van, együtt megyünk Lisszabonba.
Madhura a következő szavakkal búcsúztat: „Now you know, where we are. You always have a space here!” Most már tudod, hogy hol vagyunk. Mindig lesz egy helyed itt. – Szavaitól meghatódom. Hogy valaha még visszatérek-e, azt ezen a ponton nem tudom.

Elbúcsúzunk, várunk a buszra. Szakadó esőben egy Pastel azért jön velem az útra. Felszállunk a buszra. Helyet foglalok. Rövidesen a könnyeim patakokban folynak az arcomon. Oly sok érzelem, mely feltör bennem. Egy második családot kaptam, egy közösséget, mely befogadott. Oly sok tanítást, melyet utamra vihetek. A jóga 5 eleme kísérje életem. Biztonságot ad, hogy van mihez visszakapcsolódnom. Végtelen hála, hogy ezt megtapasztalhattam.

Megérkezünk Lisszabonba. Irány a szállás. Újra egyedül vagyok. Útközben foglalok egy vezetett túrát. Gyorsan lepakolok, majd a találkozási pontra sietve elindulok. A helyi művészeti alkotásokat fedezzük fel. Egy lépcsősorhoz érkezünk ahol a következő falfestés fogad. „You are not alone” – Nem vagy egyedül. Megérint. Nem vagyok egyedül. Csodaszép falfestmények fogadnak az úton. Van itt még egy, melyen szemem megakad. „Life is an adventure” Az élet egy kaland. – Ezzel nyomban azonosulok. Továbbhaladván csodálatos kilátás. Majd egy fal, melyet nők alkottak a nemzetközi nőnap apropóján. Mennyi sors tükröződik a festményekben. Mélyen átérzem, majd tovább indulunk. Egy mozaikfalhoz érkezünk, tele van idézetekkel.

Florbela Espanca:"Amar"
"I want to love, to love hopelessly
To love just for love: here... beyond...
More this and that, the other and everybody...
Love! Love! And don't love no one!”

A vezetett túrának vége. Egy pastelre betérek. Lisszabonban is finom. Már csak 2 napom van, hogy ilyet falatozzak.

Lassan lemegy a nap. Egy magaslati pontra megyek. Útközben a lemenő nap sugara színezi a látképet. Csodás helyekre bukkanok. Végülis hálás vagyok, hogy itt vagyok.

Beesteledik, visszaindulok. Hosszú nap volt ma. Testileg és lelkileg is kimerültem ebben a napban. Ágyamban fekve feltör bennem sok gondolat. Otthon éppen közöségi nap van, kirekesztettségérzésem azonnal bekapcsol. Elhessegetem a gondolatot, a hálára koncentrálok. Majd ezzel az érzéssel zárom a napot.


------------------------------------------------
Ez az utazás 1 éve történt. A beszámoló az akkori szemszögemet és megéléseimet tükrözi. Sok képet készítettem és útinaplót vezettem. Ennek köszönhetően tudom ilyen pontosan visszaadni Nektek a történteket - jelen időben - és ezzel együtt én is újraélem ezt az utazást.

11/04/2026

2025.04.11. A tizenhatodik nap
Az utolsó előtti reggel. Az utolsó teljes nap. Megélek minden pillanatot, mintha nem lenne holnap. Felkelek. Az ajtón kilépek. Narancsfák és madarak köszöntenek.

Reggeli rutin. Kávé. Reggeli. Mi a feladat, miben lehetek hozzájárulás még ma? Irány a nagy ház. A padló szépen csillog. Ma fürdőt takarítunk. Régóta nem volt kitakarítva. Megszépítjük a csempét s minden ajtót. Sikálással telik a délelőtt. Közben jókat beszélgetünk. Ez az utolsó nap együtt.

Delet üt az óra, az utolsó jóga vár ma. Hangszerekkel zenélünk. Gyakorlatot elkezdjük. Memorizálom az összes mozdulatot. Hiányozni fog a rutin, mely áthatott minden napot.

Úton vissza a lakóházba magamba szívom az illatokat. Szememmel memorizálom a látottakat. Sokszor jártam már ezen az úton. Még mindig felfedezek valami újat egy-egy utcasarkon.

Visszaérünk. Az utolsó ebéd. Kicsit szomorkás a hangulatom. Hiányozni fog ez az EGYség. Ebéd után Madhurával lildibe indulunk. Az utolsó estén mindenki a hazája ételét készíti a csapatnak. Paprikás krumpli lesz ma a vacsora. Vega – és nem vega. A lidlibe minden van. Magyar ízek lesznek a portugál asztalon.

Nekiállok már délután – 15 főre főzök. Érzem a kolbász illatán, akár otthonról is hozhattam volna. 3000 km-re otthonról, ugyanazok az ízek. Egészen hihetetlen, hogy távolság nincsen. Hagymát felszelelem. Krumplit pucolok. Még piros paprika is lapul a polcon. Egyik lábosba megy a kolbász – a másikba füstölt tofu adja meg a pikantériáját. Egész délután gondosan ügyelem, hogy valóban visszaadja a magyar ízeket. Közben-közben belépnek a társak, milyen jó illat terjeng a házban, kérdezik, hogy mi lesz a vacsora.

Eljött az este. Megterítünk együtt. A paprikás krumpli az asztalra kerül. Körös-körül szeretetteljes emberek. Már nagyon várják, hogy megkóstolhassák a magyar ízeket. Megkóstolom a tofusat – az íze, mintha kolbásszal volna. Talán egy kicsit intenzívebb is. Vegetáriusan is készíthető, kiderült ez is ma. Jóízűen falatoznak. A mennyiség pont elég. Kikaparják az összes lábosból a legvégét. Hálás vagyok, hogy megoszthattam velük. Hogy ennyire ízlett nekik - szívem felderül.

Együtt mosogatunk, közben táncolunk és éneklünk. Annyira szeretem őket, hiányozni fog ez a derű. Este hosszasan beszélgetünk, ki merre jár a következőbe hetekben. Meginvitálom őket a Balatonra, ha erre vezetne útjuk.

Az utolsó estén nagy öleléssel búcsúzunk. Lefekvés előtt a táskámat összepakolni próbálom. Nehezemre esik minden egyes mozdulat. Holnap elhagyom a helyet, mely szeretetteljesen befogadott. Fejemben száz meg száz gondolat. Majd lassan elalszom, hosszú nap vár rám holnap.


------------------------------------------------
Ez az utazás 1 éve történt. A beszámoló az akkori szemszögemet és megéléseimet tükrözi. Sok képet készítettem és útinaplót vezettem. Ennek köszönhetően tudom ilyen pontosan visszaadni Nektek a történteket - jelen időben - és ezzel együtt én is újraélem ezt az utazást.

10/04/2026

2025.04.10. A tizenötödik nap
Reggel van. Kissé fáradtan ébredek. Csicseregnek a madarak. Meleg napnak nézünk elébe.

Kotyogóst felteszem. Zabkása készül. Felkelnek a többiek. Asztalt terítünk. Reggeli rutin. Evés és elpakolás. Mik a mai feladatok? Madhura vázolja már.

Holland - új-zélandi - magyar padlófestő csapat összeáll. Készülődünk. Irány a nagy ház. Festék. Ecset. Még egy réteg. Készen van a szoba. Keresünk még munkát. Van itt egy konyha, eléggé elhagyatott. Rakjuk hát rendbe Madhura örömére. Ezer éves koszt sikálunk. Ablakot pucolunk. Óriás citromot találunk. Készen van a konyha. Szebb, mint új korában. Lassan delet üt az óra. Egy újabb jóga vár ránk ma.

Madhura egy dobozt hoz. Hangszerek vannak benne. Mindenki választhat, mi van kedvére. HANGSZEREK. Mindenhol hangszerek. Együtt zenélünk, mily szép is ez.
Jóga után utunkra indulunk. Vár minket az ebéd. Répa, cékla, humusz és pirítós. Kell az energia. Mindjárt indulunk. Szörfözni fogunk ma.

Spanyol fiú transzporterébe beszállunk. Étkelünk a hídon. A szörf iskoláig meg sem állunk. Egyesül a csapat, eszközöket bérlünk. Neoprén ruhát magunkra feszegetjük.
Irány a part. Szárazedzéssel kezdünk. Várnak ránk a hullámok. Felemelő a vízben lenni.
Melyik hullám lesz a jó? Keressük figyelmesen. Próbálkozunk-próbálkozunk. Felállni a deszkán nem megy. Élvezem a vizet és a hullámokat. Szörfdeszkára ráfekszek, így suhanok a hullámokkal. Fárasztó ez a sport. Kimegyek a partra. Onnan figyelem, a többiek hogy próbálkoznak. Van, aki felállt. Örömködök vele. Ők is megpihennek. Indulunk vissza a iskolához. Mindenki boldog, nagy élmény volt ez ma. Csinálunk pár képet emlékbe róla. Neoprén ruhát lefeszegetjük magunkról. Nagy ölelésekkel búcsúzunk szörfös társainktól. Ők tovább állnak egy másik helyre, mi pedig indulunk vissza a lakóházba. Hányan férünk a kisbuszba? Nyilván az összesen... Sok jó ember kis helyen is elfér. Már mindjárt ott vagyunk.

Vacsorával várnak minket, megfáradt szörfösöket. Vacsora után kisfilm bemutató lesz. Daan készítette az itt töltött időről. TOGETHER at the Lovely people place. Még egy emlék a nehezebbek időkre. A kisfilm nagyon megható. EGYÜTT mennyi mindenre képesek vagyunk. Csodásabbnál csodásabb emberek. A világ minden pontjáról itt otthonra lelnek. A közösség ereje felemelő. Bárhonnan is érkezel, befogadásra lelsz. A jóga 5 eleme mentén éljük a mindennapokat. Végtelen elégedettséggel és hálával zárjuk a napokat.

Későre jár. A szobáinkba megyünk. Egy újabb bakancslistás nap. Már csak 1 nap itt és én is útra kelek. A búcsúzás gondolata szomorítja szívemet. Hálás vagyok mindenkinek, hogy ily széppé tettük ezt a 2 hetet.


------------------------------------------------
Ez az utazás 1 éve történt. A beszámoló az akkori szemszögemet és megéléseimet tükrözi. Sok képet készítettem és útinaplót vezettem. Ennek köszönhetően tudom ilyen pontosan visszaadni Nektek a történteket - jelen időben - és ezzel együtt én is újraélem ezt az utazást.