Az emberhez holisztikusan közelítek, testhez, lélekhez, idegrendszerhez, múltbéli lenyomatokhoz, kimondatlan történetekhez. Azt nézem, ami van és azt, amire az adott pillanatban készen áll. Inkább eszköznek, egy csatornának, amin keresztül áramolhat az, aminek ideje van megmozdulni. Néha ez fizikai oldás, néha egy mély sóhaj, néha könnyek, néha egy felismerés. Az érintés számomra nem technika, hanem nyelv. Az intimitás alap, minden kapcsolat alapja és sok mindent elárul rólunk az is, ha valaki nem szeret érintést kapni. Gyakran egészen korai, magzati élmények, gyerekkori tapasztalatok, határok hiánya vagy túlzott merevsége. Később jönnek a kamaszkor sérülései, csalódások, traumák és mindez szépen, láthatatlanul beépül a párkapcsolati mintáinkba, a kapcsolódásainkba, a szexualitásunkba is. Az emberek elképesztően sok mindent nem tudnak magukról. Azt sem, mi miért van. Pedig a mélyben szinte mindig ugyanaz dolgozik, a szeretet forrása. A vágy, hogy szeressenek, hogy fontos legyek, hogy kapcsolódhassak. Akkor is, ha ez nincs kimondva. Akkor is, ha több réteg páncél mögé van rejtve, magas falakkal, szerepekkel, keménységgel. Számomra csodálatos látni, ahogy a vendégeim megnyílnak. Sokszor maguk sem értik, miért mondtak el bizonyos dolgokat. Meglepődnek saját magukon. Nem faggatom őket. Van, hogy nem is beszélek. Elég a jelenlét. Elég egy kérdés. Egy mondat. Vagy csak az, hogy biztonságban vannak. A masszázs végére nem ugyanaz az ember áll fel, mint aki lefeküdt és ezt ő is pontosan tudja.
Örülök annak, hogy egyre több férfi vendégemnek fontos a lelki állapota. Kérdeznek, keresnek, tudni akarják az okokat, nem csak a tüneteket. Sőt, sokszor azt látom, fogékonyabbak erre, mint a hölgyek. Ennek örülök. Talán a nők ebben a világban megkeményedtek. Nem csoda, de az egyensúlyt meg kell találni. Vissza kell találni önmagunkhoz. Mindkét oldalhoz, a maszkulin és a feminin minőséghez is, mert ha ez nincs, harmónia sincs és ha a lélek nincs jól, a test követi. Ezért fontos számomra a tudatosság. Ma minden eszközünk megvan arra, hogy fejlődjünk. Mégis sokszor inkább mérgez minket a zaj, a felszínesség, a technológia túlhasználata. Pedig használhatnánk jól is. Amikor valaki azt mondja, hogy régen is volt trauma, csak nem neveztük nevén, azt mondom, régen nem volt ilyen hozzáférés. Ma minden egy kattintásra van. Ez már nem tudatlanság, hanem gyakran lustaság. A felelősség eltolása. A kényelmetlen kényelem választása a valódi gyökerek helyett. Ez elszomorít, mert ha nem a mai generáció töri meg a régi hitrendszereket és generációs mintákat, akkor ki? Ugyanakkor látom azt is, hogy egyre többen ébrednek. Tesznek. Felvállalják magukat és a fényüket, szégyen nélkül. Ez reményt ad. A vendégeim sem véletlenül találnak meg. Ahogy én sem véletlenül találok rájuk. Régen sokféle rezgésű ember érkezett, idővel azok maradtak, akiknek dolga van itt. Ez sem véletlen. Az energia nem hazudik. Jó szűrő. Megtalálják egymást azok, akiknek kell. Én ebben hiszek. Más másban és ez így van jól.
És igen, simán masszírozok is. Nem csak blokkoldás van, nem csak polinéz ringató masszázs. Ha kell, bele tudok könyökölni a lapockába, de nem az erőben hiszek, hanem a technikában és a jelenlétben. Egy erős, alapos átdolgozás is lehet felemelő és oldó. Az energia nem működik kapcsológombként. Nem irányítható akarattal, mert az irányítás vágya is kontroll. A gyógyulás pedig nem ott kezdődik, ahol uralni akarunk, hanem ott, ahol megengedünk. Az energia intelligens, tudja az útját. Odamegy, ahová kell. Ott dolgozik, ahol tér van neki. Nem mindig ott, ahol mi gondolnánk, hanem ott, ahol a legnagyobb szükség van rá.
