11/07/2021
❤️
Transzformatív ugrás
Levél az elveszett gyerekkor védelmében
Találkozom nőkkel, akik rettegnek az erőtől és olyan partnert választanak maguknak, akivel esélyük sincs átélni az odaadó megsemmisülést. Rettegnek a kontroll elvesztésétől, mert anyjuktól azt látták és tanulták, hogy a férfi egy atavisztikus vad, megbízhatatlan és veszélyes, a nőt pedig csak arra akarja használni. Ezek a nők éjszaka, több kilométeres távolságból is kiszimatolják, hogy ki lehet veszélyes rájuk nézve. Ki az, akit nem lehet irányítani, ki az, akinek a szabadságban van az ereje és ki veszélyeztetheti kötésüket, lojalitásukat anyjuk felé. Gyenge, irányításra vágyó kisfiút vagy elérhetetlen, nárcisztikus hőst választanak maguk mellé, aki megfoghatatlan. Így sikerül magukat örökre az anyjuk kebelébe zárni és lepecsételni magányos sírkamrájukat.
És vannak nők, akik csak a rosszfiúkhoz vonzódnak. Csak olyan férfit tudnak szeretni, ahol előre bebiztosítják magunknak a boldogtalanságukat. Az van beléjük égetve, hogy ők nem kaphatják meg az örömöt, a kiegészülést, mert érdemtelenek rá. Emiatt tudattalanul olyan kapcsolatot keresnek, ahol előbb vagy utóbb, de bebizonyítják maguknak, hogy rászolgáltak a szenvedésre, az elnyomásra, az elhasználódásra, ahol átélhetik elégtelenségüket. Ők olyan sorsot alakítanak ki maguknak, ahol a biztonságot a jól megérdemelt elnyomás, a másodrangúság jelenti számukra. Kikényszerítik azt, hogy érdemtelenségüket újra és újra átélhessék. Bár sokat panaszkodnak és nem értik szerencsétlenségük okait, de nem a sors, hanem a beléjük írt hibás program zárja őket csapdába.
- Mi a téma?
- Nem működik a házasságom…
- Akkor újítsuk meg és tegyünk érte, hogy jobb legyen.
- Nincs értelme, már régen feladtam.,.
- Akkor keressünk kiutat belőle.
- Köszönöm, ha segítesz ebben.
- Miután felvázoljuk a legjobb kimenetelt, a nők eltűnnek. Általában nem jelentkeznek többé, mert nincs erejük sem dönteni. sem a szemembe nézni, A szégyenükre emlékeztetem őket. Aztán pár hónap vagy év után szinte mindannyian felbukkannak és beszámolnak róla, hogy a sorsuk rosszabbra fordult. Újra nekifutunk és ők újra eltűnnek….
Nem a rossz szándék vagy kiszolgáltatott helyzetük, hanem a köldökzsinór láthatatlan béklyója fojtogatja őket. Hiába növesztenek cisztát, miómát, hiába lesz endometriózisuk, mindezt a véletlennek vagy a sors büntetésének tulajdonítják és nem kapcsolják össze női létük megrekedtségével, anyjuk, apjuk rájuk vetült árnyékával. Nem értik, hogy nem a fizikai távolság és a kontaktus csökkentése a megoldás, hanem a kapcsolat anya- apa- gyerek dimenziójának a lezárása, a köldökzsinór elvágása. Belépés az egyenrangúság felnőttségébe.
És találkozom gyermeklelkű férfiakkal, akik jobban ragaszkodnak az anyjukhoz és apjuk árnyékához, mintsem megkockáztatnák maguknak, hogy egy valód partner mellett szabadon fejlődjenek. Manipulatív kislányhercegnőt, önsorsrontó lányt vagy érzéktelen, erős nőt választanak maguk mellé, aki pontosan tudja, hogy anyapótlékra, támaszra, irányításra vagy valakin való uralkodásra van szükségük, megakadályozva ezáltal a valódi felnőtté válásukat.
Ha a szüleink önmagukat keresik és szeretik bennünk, elvesztünk.
Ha az ő szemükkel nézünk önmagunkra, elvesztünk.
Az ő látásmódjuk elengedése a hazatalálásunk esélye. Felébredni annyit jelent, hogy vállaljuk és elfogadjuk önmagunkat és már nem kívülről akarjuk lefaragni a felesleget, hanem belülről akarunk megújulni nap, mint nap. Az egyetlen lehetőségünk a fejlődésre önmagunk tiszta és teljes elfogadásával indul, de nem itt fejeződik be. Mert elfogadni és megszeretni önmagunkat folyamatos munka. Küzdelem az elégedett egóval, a törtető én-kiterjesztés vágyával, a skalpokat gyűjteni akaró bizonytalansággal, a kényelmet kereső félős kispolgári énünkkel, a kihívások elől menekülő megalkuvással… Csak úgy találhatjuk meg önmagunkat, ha elengedjük szüleink reménytelen vágyképeit és elindulunk a saját megérzéseink nyomán a szabadság ismeretlen terei felé.
Transzformatív Út A Bardoban
Fotó: Sabine Weiss
Sárvári György
