19/12/2025
Testi-Lelki egészségünk érdekében
⬇️⬇️⬇️
Az én életem…
Az én koromban….
Az én határaim meghúzása…..
Azt mondják, ne hordjak többé szűk vagy szakadt farmert – „az fiatal lányoknak való”.
Azt mondják, vágassam le a hajam, mert a hosszú „öregít”.
Hogy sminkeljek visszafogottan, és felejtsem el a vörös rúzst – „már nem illik hozzám”.
Viseljek világos színeket, hogy „elegáns” legyek, és kerüljem a feketét, mert „komor”.
És ó, Isten ments, hogy vicces arcot vágva szelfit készítsek… „az én koromban ez nevetséges”.
És én? Nevetek.
Mert az én koromban már tudom: az élet egy szempillantás alatt elsuhan.
És hogy „amit az emberek mondanak” – az nem fizeti ki a számlákat, nem simítja el a ráncokat, és nem tölti meg a szívet nevetéssel.
Az én koromban azt csinálok, amit akarok.
Ha táncolni támad kedvem a nappaliban – táncolok.
Ha szakadt farmert akarok viselni – felveszem.
Ha egy hétfő reggelen élénkpiros rúzshoz van kedvem – kikenem.
Az én koromban nem játszom mások szabályai szerint.
Nem kérek engedélyt ahhoz, hogy örömöm legyen.
És igen, néha „nevetséges” vagyok. Mert tudom, hogy a legjobb nevetés mindig az őszinteségből fakad.
Az én koromban magamnak öltözöm. Magamnak mosolygok. Magamnak élek.
A szabadság nem a 18. születésnapon kezdődik.
Hanem azon a napon, amikor először mondod ki:
Nem érdekel, ki mit szól – ez az én életem.
Forrás: Internet
