16/11/2025
Spartan- avagy SENKIT NEM HAGYUNK HÁTRA
Az első Spartan versenyemet 2019 március 30-án teljesítettem, Nagykanizsán.
Azt hittem, hogy sprintre megyünk, de a legjobb barátnőm és a párja kitalálták, hogy 5 km-ért nem éri meg annyit utazni, így végül Super-re neveztünk. Amikor beneveztem már gombóc volt a torkomban, ugyanis 5 km-re készültem fel. A verseny napján már korábban fent voltam és ültem az ágyon,(a legjobb barátnőm is felébredt, de azt nem vettem észre). Annyit mondott látta rajtam, hogy az életem végig gondolom. Éppen azon agyaltam, hogy fogják majd a szüleim hazahozatni megfáradt testemet s lehet írni kéne még valamit, hova temessenek. 🥺
Elindult a verseny, sok akadályt ki lehet váltani 30 burpeevel (4 ütemű fekvőtámasz szabályosan!elvégezve. Ha nem szabályos, kezded előlről).
Több akadály is volt, ami emlékezetes maradt. 6.akadály olyan "mászóka", ami előtt volt egy palánk. Néztem hogy hol tudom kiváltani, ugyanis tériszonyom van (ez is baromság, mert a magasban félek, nem a tértől), s arra én fel nem megyek... De burpee zóna sehol. Nem lehetett kiváltani!! A mögöttem levő srácok kiabálnak, hogy átdobnak a palánkon, simán megcsinálom. Mondtam nekik, hogy a palánkot észre se vettem, nem azzal van problémám. Én ennek a tetején meghalok. Nem hagyták, átdobtak, felmásztam, a tetején megfordultam, lemásztam. Én magam lepődtem meg a legjobban, hogy nem kellett helikopterrel leszedni a tetejéről, onnantól kezdve minden ilyen mászóka simán ment. Tanulság: Szembefordulsz a félelmeddel, s ott jössz rá, hogy ez téveszme! Nincs ott semmi, nem kell tőle félni. Szertefoszlik.
2.emlékezetes akadály: "A víz 15 fokos átlag mélysége 140 cm". Fú, basszus itt úszni kell, és ráadásul a nagyon legnagyobb fokozása (kib@...) hideg volt. Benne volt a fejemben, amit Nóri mondott, "ha kijössz a vízből ne állj meg, mert görcsöt kapsz", így futottam, s nem is kaptam görcsöt. 😇 Szófogadó gyerek vagyok, mindig hallgatok az okosabbakra.
3.emlékezetes akadály: Bender. Ez egy olyan cucc, ami nagyon magasan van, s a teteje még vissza is hajlik, szerintem esélytelen megcsinálni, mentem volna burpeezni. De a fiúk ezt a burpeet sem hagyták. Kettem feldobtak, egy srác a tetején átemelt. S utána igazából nem kellett volna egyedül futnom, mert szerintem hajlott volna rá, hogy együtt fussunk végig. (Olyan helyes srác volt mellékesen 🥺😳) Megköszöntem vagy háromszor, s úgy voltam vele, hogy versenyezni jöttem, nem ismerkedni, kettőt léptem, otthagytam. Utána meg rosszul éreztem magam miatta, hogy de bunkó voltam, legalább a nevét megkérdezhettem volna. (De párom is volt, így csak ez volt a helyes na...)
És a vége, ahol már minden bajom volt, rengeteg akadály volt egymás után. (Kb.ennyire emlékszem, meg hogy sokan peregnek körülöttem és visszanyújtogatom őket) Ezt a legjobb barátnőm írta le:
"Ha az életben találsz utat akadályok nélkül, az biztosan sehová sem vezet" /Adam Clark/.
Fenti írás kapcsán eszembe jutott egy rövid történet Nikivel kapcsolatban. Nevezhetjük egyfajta tanításnak is a részéről:
"2019 et írtunk, március volt. Kedvenc terepakadályfutó versenyünk (SPARTAN RACE) finishében próbáltuk összekaparni a maradék energiánkat, miközben feltűnt, hogy Niki még sehol, pedig az ő képességeivel, tempójával és edzettségi szintjével már rég célba kellett volna érnie. Elkezdtem aggódni, hogy nem-e történt valami baj, ezért a pálya mentén (úgy ahogy voltunk: sárosan, csurom vizesen) elindultunk visszafelé megkeresni, hogy hátha megtaláljuk, nincs-e szüksége segítségre, esetleg elakadt, lesérült..ki tudja...Tágra nyilt szemekkel pásztáztuk a terepet, de Niki SEHOL, pedig egész jól beláttuk a pályát. Egyszercsak arra a területre tévedt a figyelmem, ahol a tóban való úszás után, a pokoli hideg víz okozta, (elsősorban láb)görcsök miatt az emberek nem tudnak továbbhaladni a következő mászós akadályon, igy fekszenek ki sorba a fűbe. (Igen, ez egy ilyen sport.) Kiszúrtam egy versenyzőt, aki menetiránnyal szemben, teljesen átszellemülve, fennhangon magyaráz és közben félig ráfeküdve egyik sorstársára, próbálja nyújtani annak görcsölő lábát. Találjátok ki, hogy ki volt az! Odakiabáltam neki, hogy
" Niki, Te mi a jó eget csinálsz itt, hát égen-földön keresünk, azt hittük baj van, nem értél még be a célba!"
Erre felháborodva a kérdésemen, visszakiabál: "Nézd már mennyien görcsölnek itt, MONDD MÁR MEG, HOGY MEHETTEM VOLNA TOVÁBB SEGITSÉGADÁS NÉLKÜL??????"
Tudjátok ezek azok a dolgok, amit nem tanítanak az egyetemen és nem adnak a diplomával ❤️
Futamidejével abszolút nem törődve, végül célbaért ő is :)" (Mák Nóra)
5 km helyett, kb.16 km-t csináltam. 20 akadály helyett kb.volt benne vagy 35, s 3 óra 21 perc 30 mp alatt összesen 296.-ként beértem a célba. S a Spartannak a fő mondata: "Majd a célban megtudod. - You'll know at the finish line."
Valójában tényleg, mindent megtudsz. Leszámolsz félelmekkel, rájössz, hogy kitartással meg tudod csinálni amit akarsz. Rájössz arra is, hogy van olyan közösség, ahol számíthattok egymásra. SENKIT SEM HAGYNAK OTT, HA BAJ VAN!
S még mit tudsz meg? Másnap előjönnek olyan izmaid is, amiről eddig nem tudtál, ugyanis fel sem bírsz kelni, annyira fáj.😂🤣
