Drahos Judit, Tanácsadó Szakpszichológus

08/12/2022

Nagyon megragadott Piczkó Katalin Szeretetkert című könyvében az a gondolat, hogy a megbocsátást egy olyan belső folyamatként írja le, amelynek során megbékélünk a saját negatív érzéseinkkel, és elkezdünk nem áldozatként tekinteni magunkra. Ez ezt is jelenti, hogy igazából nem is a másiknak bocsátunk meg, hanem átkeretezzük a számunkra bántó helyzetet.
Így válik a krízis folyamat virágává a megbocsátás.

Kinek sikerült már ilyen módon krízisvirágzást megélnie? 🌼

05/12/2022

Nagyon gyakran találom magam szembe a túlgondolás jelenségével. Sok gyötrelmet okoz ez a hétköznapjainkban.
Az önismereti utazásnak fontos része az, amikor újra fel tudjuk fedezni magunkban az ítélkezésmentes gyermeki működést.
Ilyenkor képessé válunk kiváncsi nyitottsággal meglátni, megtapasztalni és egyszerűen csak tudomásul venni, ami épp szembe jött velünk.
A kellemes élmények esetében talán ez nem is megy olyan nehezen 🙃
A megterhelő szituációk azonban kihívást jelenthetnek.
Néha engedjük meg magunknak azt a luxust hogy nem gondoljuk túl. Izgalmas tapasztalást hozhat.
Merjünk áramlani ez élettel!☀️

29/11/2022

Gyerekkoromban emlékszem nagyon elszomorodtam hogy a nagymamám egyedül maradt a nagyapám halála után.
Egyik karácsonykor ezt szóvá is tettem neki hogy milyen rossz lehet magányosnak lenni.
Ő pedig a maga bölcsességével azonnal megnyugtatóan helyretette bennem hogy az egyedüllét nem azonos a magánnyal.
Mert igaz hogy ő egyedül él, kicsit sem érzi magát magányosnak.
Ez az életbölcsesség velem maradt azóta is.
De időnként jó újra es újra rátalálni az ilyen belső bizonyosságokra.
Igazi ajándék tud lenni, ha az önmagunkkal töltött időt pozitív élményként tudjuk megélni. ☀️

14/11/2022

Hétfői könyvajánló:
Hiánypótló új könyv Bogár Zsuzsa pszichológus es családterapauta tollából Válásterápia címmel.

Sajnos a válás krízise nagyon sokak életének válik egy meghatározó fejezetévé.
Ez az írás egy jó sorvezető ahhoz hogy a válás lelki következményei ne ragadjanak meg a veszteségek es a negatív élmények területén. (Ami kikerülhetetlen szakasz, de nem kell hogy itt megtorpannia a folyamatnak)

Ha lelkünk bugyraiban meg tudjuk találni a megfelelő polcot a válási tapasztalatainknak, azzal tesszük a legtöbbet önmagunk, és (ha vannak, akkor) gyermekeink jóllétéért is!

A könyv egy hiánypótló olvasmány mindazok számára, akik valamilyen módon érintettek napjaink egy fontos társadalmi jelenségében a válásban. Szinte nincs ma Magyarországon olyan felnőtt, aki ne élné meg aktuálisan azt, hogy válási krízis jelenik meg vagy a saját párkapcsolatá...

14/11/2022

A szavaknak van objektív jelentése. Megtanuljuk őket, és a kommunikáció során használjuk is.
Ezen túl azonban a szavak egyéni jelentéstartalmat is kapnak, a saját életünk élményihez kapcsolódva.
Érzések és gondolatok kapcsolódnak hozzájuk.
A szavak pozitív negatív vagy semleges kategóriába kerülnek.
Önismereti szempontból érdekes játék végiggondolni életünk meghatározó szavait.
Ehhez jó kiindulópont lehet ha megkeressük, hogy számunkra melyik a legszebb és a legcsúnyább szó.

11/11/2022

Kinek mi a kedvenc tárgya?

Mert igaz, hogy elsősorban élő dolgokhoz kötődünk, de nem ritka hogy tárgyakkal is érzelmi viszonyt alakítunk ki.
Az élettelen dolgok ezáltal megtelnek a mi érzéseinkkel, történetünkkel.
Hétköznapjaink vagy ünnepeink részévé válnak, néha akár életszakaszban is elkísérnek minket.

10/11/2022

Olyan sokféle módon jön szembe velünk a kihívás, a nehézség. Annyi egyedi megjelenési és megélési formája van, ahány emberi sors csak létezik.
Egy ideig bírjuk emelni, tartani ezeket…néha pedig elérjük a teherbíró képességünk határait.
És néha pont azzal segítünk önmagunkon, hogy nem emelgetjük az emelhetetlent.
Csak elfogadjuk hogy nehéz. És pont.
Ilyenkor előfordulhat, hogy pont ettől kezdünk el mi magunk (ki)emelkedni a nehézségek mocsarából, mert kisebb lesz a súly ami lehúz.

Kiben milyen érzést kelt ha le kell tennie valamit, ami olyan ismerős nehézséggel nyomja a vállát?

15/11/2021

Nehány lehetőség amit tenni tudunk saját testi-lelki jól-létünk érdekében. ☀️

02/11/2021

"Minden lélegzetünk a szüntelenül hozzánk tolakodó halált hárítja el...Befejezésül, a halálnak kell győznie:áldozatai lettünk már a születéssel, s csak eljátszogat zsákmányával, mielőtt bekebelezné. Eközben nagy törődéssel és gonddal éljük az életünket, ameddig csak lehet, ahogyan egy szappanbuborékot is a lehető legnagyobbra és jó hosszan fújunk, jóllehet bizonyossággal tudjuk, hogy szét fog pukkanni."
(Irvin D. Yalom)

16/08/2021

Hétfői könyvajánló
Michael Ende: Momo
"A kis Momo egyet tudott, ahogyan rajta kívül senki: hallgatni másokat. Nincs ebben semmi különös mondhatja netán némelyik olvasó, hallgatni akárki tud.
Csakhogy ez tévedés. Valóban hallgatni a másikat csak igen kevés ember tud. S ahogyan Momo értett ehhez, annak a világon párja nem volt.
Momo úgy tudott hallgatni, hogy ostoba embereknek egyszeriben okos gondolatuk támadt.Nem mintha bármit szólt vagy kérdezett volna, ami a másikból előcsalogatta az okos választ, dehogy ő csupán ült és hallgatott, teljes figyelemmel és odaadással. (...) úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak és bátornak érezték magukat.A boldogtalanok és szorongók bizakodók és boldogok lettek. S ha valaki úgy hitte élete célt tévesztett, s nincsen értelme, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi se múlik, s egy szempillantás alatt pótolható, akár egy lyukas cserép, s elment és mindezt elmondta Momónak, már azalatt amíg beszélt, titokzatos módon megvilágosodott előtte, mekkora tévedésben volt: hogy úgy ahogyan van, csak egyes-egyetlen az emberek közt, s éppen ezért a maga módján különösen fontos a világnak.
Így tudott Momo figyelni!"

02/08/2021

Hétfői könyvajánló:

A könyv azt a belső utazást írja le ahogyan a befogadhatatlan nehéz érzéseinket képesek vagyunk TÖRTÉNETTÉ formálni. Azzal hogy narratívát kapnak a szabadon lebegő érzések, valahogy bírhatóvá tudnak válni.

“Lendült a hatalmas kar, derékon ragadta Conort, és a levegőbe emelte, magasra, magasra. Süvített körülöttük a szél, a szörny zöld levélbőre haragosan fodrozódott.
"Ki vagyok én?"
ismételte a szörny, még mindig hangosan.
"Gerinc vagyok a hegyvonulatokon!
A folyók könnye vagyok!
Én vagyok a szelek lélegzete!
Az őzet megölő farkas, az egeret megölő sólyom, a legyet megölő pók!
És én vagyok amit felfalnak: az őz, az egér és a légy!
A világkígyó, ami a saját farkába harap!
Én vagyok a megszelídíthetetlen vadon!"
Azzal felemelte Conort a szeme magasságába.
"Én vagyok a feltöretlen föld, és most eljöttem érted, Conor O'Malley."
"Szerintem csak egy fa vagy"-jelentette ki Conor.
A szörny úgy megszorította, hogy fájdalmában felkiáltott.
"Ritkán kelek útra, fiú, és csak élet és halál dolgában járok. Elvárom tőled, hogy végighallgass.”(…)
“Elmondom mi fog történni,Connor O’Malley-folytatta a szörny- Eljövök hozzád megint.(…) És elmesélek neked három történetet. Három mesét arról amiért valaha megindultam.”
“Aha”-hitetlenkedett Connor-“És mi ebben a rémálom?”
“A történeteknél nem létezik vadabb dolog” zúgta a szörny. “A mesék űznek, megmarnak, vadásznak rád. (…) És amikor befejezem az én három történetemet, a negyediket te mondod el nekem. Ez a negyedik lesz az igazság. (…) nem is akármilyen igazság, hanem a te igazságod.”
“És mi van akkor ha nem mondom el?”-kérdezte Connor
A szörny száján megint megjelent a fenyegető mosoly.
“Akkor elevenen felfallak.”