25/05/2026
A belső Pünkösdünk: Amikor a sötétségből fény lesz
Most Pünkösd van, a Fény kiáradásának ünnepe.
Ha a történet teológiai háttere mögé pillantunk, és a mélyére nézünk, egy gyönyörű, mesébe illő emberi történetet találunk.
A hagyomány szerint ugyanis azok a bizonyos tanítványok ezen a napon nem ünnepeltek, hanem rettegtek. Bezárkóztak egy házba, mert fogalmuk sem volt, hogyan tovább. Ott ültek a saját félelmeik sötétjében.
Előfordult már veled, hogy legszívesebben bezárkóztál volna egy sötét szobába, és magadra rántottad volna a takarót, csak hogy ne kelljen szembenézned a világgal?
Ez egy teljesen érthető emberi reakció.
Amikor megijedünk a bizonytalanságtól, a jövőtől, vagy a saját érzelmi viharainktól, ösztönösen elrejtőzünk.
Bezárkózunk a saját belső sötétségünkbe és az árnyékaink közé.
A munkám során látom, hogy mindannyiunkban ott van ez a belső szoba.
Ide rejtjük a bizonytalanságot, a kudarcokat, a hibáinkat, a meg nem értettségünket.
És a legnagyobb csapda, amit ilyenkor elkövethetünk, hogy harcolni kezdünk ezzel a sötétséggel.
El akarjuk nyomni, le akarjuk győzni, vagy úgy teszünk, mintha ott sem lenne.
De a sötétség ellen nem működik az ökölharc.
A valódi fordulat és a belső Pünkösdünk akkor jön el, amikor a harc helyét átveszi a megengedés és az elfogadás.
Amikor nem eltolod a félelmedet, hanem leülsz mellé a sötétben, és megkérdezed tőle:
„Mit akarsz mutatni nekem?”
Amint elítélés nélkül, tiszta kíváncsisággal rá mersz nézni az árnyékaidra, valami megváltozik. Megnyílik benned egy kapu.
A történetben emlegetett „lángnyelvek” számomra pontosan ezt jelentik:
a megértés, az ihlet és a tisztánlátás pillanatát.
Nem a nehézségek tűnnek el varázsütésre, hanem te kapsz hozzájuk egy belső lámpást.
A saját árnyékaink átölelése és a belső fényünk felszabadítása azonban ritkán történik meg magától, egyetlen gombnyomásra.
Ez egy bátor, mély belső munka.
De amikor benned kigyúl ez a fény, hirtelen megszűnik a magány, feloldódik a bezártság, és képes leszel újra kapcsolódni önmagadhoz és a világhoz is.
Átjár a Fény!
Szeretettel:
Nemes GabriellaA belső Pünkösdünk: Amikor a sötétségből fény lesz
Most Pünkösd van, a Fény kiáradásának ünnepe.
Ha a történet teológiai háttere mögé pillantunk, és a mélyére nézünk, egy gyönyörű, mesébe illő emberi történetet találunk.
A hagyomány szerint ugyanis azok a bizonyos tanítványok ezen a napon nem ünnepeltek, hanem rettegtek. Bezárkóztak egy házba, mert fogalmuk sem volt, hogyan tovább. Ott ültek a saját félelmeik sötétjében.
Előfordult már veled, hogy legszívesebben bezárkóztál volna egy sötét szobába, és magadra rántottad volna a takarót, csak hogy ne kelljen szembenézned a világgal?
Ez egy teljesen érthető emberi reakció.
Amikor megijedünk a bizonytalanságtól, a jövőtől, vagy a saját érzelmi viharainktól, ösztönösen elrejtőzünk.
Bezárkózunk a saját belső sötétségünkbe és az árnyékaink közé.
A munkám során látom, hogy mindannyiunkban ott van ez a belső szoba.
Ide rejtjük a bizonytalanságot, a kudarcokat, a hibáinkat, a meg nem értettségünket.
És a legnagyobb csapda, amit ilyenkor elkövethetünk, hogy harcolni kezdünk ezzel a sötétséggel.
El akarjuk nyomni, le akarjuk győzni, vagy úgy teszünk, mintha ott sem lenne.
De a sötétség ellen nem működik az ökölharc.
A valódi fordulat és a belső Pünkösdünk akkor jön el, amikor a harc helyét átveszi a megengedés és az elfogadás.
Amikor nem eltolod a félelmedet, hanem leülsz mellé a sötétben, és megkérdezed tőle:
„Mit akarsz mutatni nekem?”
Amint elítélés nélkül, tiszta kíváncsisággal rá mersz nézni az árnyékaidra, valami megváltozik. Megnyílik benned egy kapu.
A történetben emlegetett „lángnyelvek” számomra pontosan ezt jelentik:
a megértés, az ihlet és a tisztánlátás pillanatát.
Nem a nehézségek tűnnek el varázsütésre, hanem te kapsz hozzájuk egy belső lámpást.
A saját árnyékaink átölelése és a belső fényünk felszabadítása azonban ritkán történik meg magától, egyetlen gombnyomásra.
Ez egy bátor, mély belső munka.
De amikor benned kigyúl ez a fény, hirtelen megszűnik a magány, feloldódik a bezártság, és képes leszel újra kapcsolódni önmagadhoz és a világhoz is.
Átjár a Fény!
Szeretettel:
Nemes Gabriella