13/09/2025
🌿 „Megengedem magamnak az örömöt és a bőséget.”
Volt már olyan érzésed, hogy valami visszatart, de nem tudod pontosan megfogalmazni, mi az?
👉 Hogy vágysz a könnyedségre, a bőségre, örömre, mégis olyan, mintha nem lenne teljesen „szabad” vágyni rá?
Lehet, hogy nem a körülmények tartanak vissza, hanem egy régi, belső történet.
Sokáig azt hittem, az élet velem történik.
Hogy majd ha más lesz a világ, könnyebb lesz nekem is.
De ma már tudom:
nem a világ zár el a bőségtől, örömtöl, hanem az, amit magamról gondolok.
Azok a belső mondatok, mint:
❌ „Ez nem jár nekem.”
❌ „Nem vagyok elég.”
❌ „Majd egyszer, ha már megdolgoztam érte…”
❌️ ,,Nem érdemlem meg."
Ismerősek?
👀Egy ideje figyelem magam. És talán ismerős lehet az érzés neked is...
Amikor csak teszed a dolgod, napról napra, de belül mégis ott motoszkál valami hiány.
Valami, amit nehéz megfogalmazni, egy visszatartottság, amit te sem tudsz mindig hova tenni. Mintha be lenne húzva a kézifék nálad.
Egy ponton rájöttem, hogy gyakran nem azért nem haladok, mert „nem tudom, hogyan kellene”, hanem mert valahol mélyen nem engedem meg magamnak, hogy könnyebb legyen.
Sokáig nem értettem, de ma már tudom:
ez a túlélő, alkalmazkodó énem működése.
Az a részünk, ami a múltban megtanulta,
⛔️hogy jobb, ha nem akarunk túl sokat,
⛔️hogy ne legyünk túl érzékenyek,
⛔️ ne kockáztassunk,
⛔️ne legyünk mások terhére.
Ez nem gyengeség.
Ez egy védekező mechanizmus, amit egykor a túlélésért hoztunk létre.
De ha túl sokáig működtetjük, észrevétlenül elkezdjük beszűkíteni önmagunkat.
Mintha csak egy szűk kis térből szemlélnénk az életet, miközben bennünk valójában sokkal több van.
Aztán rájöttem, hogy:
🌟 A teremtés nem a „hogyanból” indul, hanem abból, hogy megengedem magamnak, hogy akarjak többet.
Több örömöt. Több könnyedséget. Több életet.
De ehhez meg kell kérdeznem magamtól:
⁉️Vajon milyen történeteket mesélek magamnak arról, hogy mit „lehet” nekem, és mit nem?
És ezek a történetek tényleg az igazságot tükrözik, vagy csak a régi védekezést?
És ezen múlik minden.
🌸 ❤️Mert a szív öröme a kulcs a bőséghez.
És a szív csak akkor tud felszabadulni, ha nem ítéljük el többé magunkat azért, mert érzékenyek vagyunk, mert vágyunk, mert teremtésre születtünk.
🌟A valódi bőség és öröm ott kezdődik, amikor megengedem magamnak, hogy önmagam legyek.
Nem tökéletes.
Nem „készen”. Hanem élő, érző, sebezhető, vágyakozó ember.
💫És ez az, ami mindent meg tud változtatni.
💛 Kérdezd meg magadtól gyengéden, szeretettel:
💭 Mi az, amit eddig csak azért nem választottam, mert úgy éreztem, „nem lehet nekem”?
💭 Mi az a kis öröm, amit ma megengedhetek magamnak, csak úgy, ok nélkül?
💭 Ha nem lenne semmi elvárás, mit tennék most a szívem öröméért?
💫Ha rezonál veled ez az üzenet, írd le kommentbe vagy csak magadnak egy cetlire:
✨ „Megengedem magamnak az örömöt és a bőséget.”
Mert ez az első lépés.
És lehet, hogy pont elég.🧡
Ha szeretnéd lecserélni a régi történeteket, programokat, keress bátran. Itt megtalálsz:
https://pranahaz.hu/
Szeretettel:
Nemes Gabriella
