18/03/2026
A választásokhoz közeledve felmerül a kérdés, hogy milyen szerepe lehet a civileknek egy politikai fordulat idején, és milyen alapon szólalhatnak meg a politikai vitákban?
Kováts Eszter a 24.hu-n megjelent cikkében kritikus észrevételeket tett a civil szférával kapcsolatban: szerinte a civilek megszólalásaiból gyakran olyan politikakép rajzolódik ki, amely szerint a politikának úgy kellene működnie, hogy „az okos NGO megmondja, a politika pedig teljesíti”, miközben az sem világos, hogy a civilek megszólalásai mögött milyen társadalmi felhatalmazás áll.
Jogos a kérdés, hogy miért kellene a politikusoknak különös figyelmet fordítaniuk a civilek követeléseire, más választói csoportokhoz képest? Nem kell. De a döntéseikért viselniük kell a politikai felelősséget, és a választók ítéletét. A mi dolgunk az, hogy problémákat hozzunk felszínre, ügyeket tartsunk napirenden, követeléseket fogalmazzunk meg a politikusok felé, ezeket pedig a nyilvánosságban is képviseljük, hogy minél többen megismerjék és támogassák.
Azt hallgatjuk több mint egy évtizede, hogy senki nem választotta meg a civileket, az újságírókat, a tudósokat, ezért maradjanak csendben, és bízzák a közéleti vitát a politikusokra. A közéleti vita azonban nem a politikusok kizárólagos terepe, hanem mindannyiunk közös ügye. Egy jogvédő civil szervezet gyakran épp azok oldalán lép fel, akiknek nincs politikai képviseletük, kisebbségben, elnyomott helyzetben élnek. Az alapvető jogok pedig mindenkit megilletnek, azokat is, akik mögött épp nincs politikai többség.
Folyamatosan feltesszük magunknak a kérdést, hogy a munkánk szolgálja-e a magyar emberek jogainak és érdekeinek érvényesülését, és úgy alakítjuk a tevékenységünket, hogy az a polgárok valós igényeire válaszoljon. Nem erkölcsi felsőbbrendűségből mondjuk meg, mi volna a helyes, hanem abból indulunk ki, hogy mire van szükség ahhoz, hogy az emberek egyenlő, bátor és szabad polgárokként boldoguljanak Magyarországon.
Olvasd el cikkünket! Link a kommentek között!
