Klára Más-Kép

Szeretettel üdvözöllek. Hogy mivel is foglalkozik egy érzelmi intelligencia fókuszú önismereti mentor? Felnőtt akkor leszel,
ha a hibákat önmagadban keresed.

Érzelmi intelligencia fókuszú egyéni és csoportos önismereti mentor, Érzelmi Intelligenciafejlesztő és Személyiségfejlesztő,
Holisztikus szemléletű család-és szervezetállító Balogh Klára Zitának hívnak, Érzelmi Intelligencia fókuszú egyéni és csoportos önismereti mentor, Érzelmi intelligenciafejlesztő és Személyiségfejlesztő, Holisztikus szemléletű család- és szervezetállító. A mindennapi életben nagyon fontos szerepet játszik, hogy a saját érzelmeinket mennyire értjük, mennyire tudjuk megérteni mások érzéseit, és a bennünket ért érzelmi impulzusokat hogyan kezeljük. Érzelmi intelligenciánk (EQ) észrevétlenül befolyásolja mindennapjainkat. De ahogyan az intelligenciánk (IQ) fejleszthető, úgy az érzelmi intelligenciánk is. Ez egy nagyon jó hír, hiszen ezen fejlődésen keresztül juthatunk el a személyes életterületünkben végbemenő kiegyensúlyozottabb, Önazonosabb, EGÉSZségesebb ÉLETünkhöz. Ebben a fejlődésben válhatok IGAZ társaddá, hiszen az önismereti út során felmerülő kérdésekre te magad fedheted fel válaszaidat. Azt a választ, amit kizárólag csak TE tudsz megadni magadnak, én csak segítek önmagad keresőjévé/segítőjévé válni. "Felnőtt nem akkor leszel, ha kardot húzol,
és vakmerően harcolsz a vélt igazadért. Nem akkor, ha nem félsz mások arcába vágni
a legpimaszabb igazságaidat is. Ha sorsodért nem a körülményeket okolod,
hanem önmagadat."
/Müller Péter/

30/09/2025

Merni bátornak lenni...

Teljesen rendben van, ha most úgy érzed, hogy erőt vagy bátorságot szeretnél gyűjteni. 🩵
A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz, hanem hogy a félelem ellenére is megteszed, amit fontosnak érzel. Még az is bátorság, ha mostanában csak apró lépéseket teszel.

Megengedni magunknak, hogy bátran, a saját értékünket felismerve, a szívünk szavára hallgatva éljünk, és ne féljünk kockázatot vállalni az életben. Ez magában foglalja a belső önmagunkhoz való hűséget, a kihívásokkal való szembenézést, és a valódi énünk elfogadását, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kilépünk a komfortzónánkból.

Mi a bátorság valójában?
Sokan azt gondolják, hogy a bátor ember soha nem fél. De a valóság pont fordítva van, a bátor ember is fél, csak nem engedi, hogy a félelem irányítsa. A bátorság tehát nem a félelem hiánya, hanem a képesség arra, hogy a félelemmel együtt cselekedjünk.

Ha tudod, hogy miért félsz, és megnevezed a félelmedet, az már fél győzelem.
És nem, nem kell rögtön hatalmas dolgokba ugrani. Néha a legnagyobb bátorság egy őszinte mondat, vagy egy kis döntés, amit eddig halogattál.

Ha sikerül elfogadnod, hogy lehetsz esendő, hibázhatsz, mégis méltó vagy a szeretetre és tiszteletre.
Ha hiszel abban, hogy van értelme annak, amit teszel, könnyebb felállni, még ha félsz is.
Az is segít, ha végiggondolod, mi történne, ha kudarc érne. Gyakran kiderül, hogy nem is olyan félelmetes.

Ünnepeld a kis sikereket, minden apró lépést, amit megtettél a félelmeid ellenére, bizonyíték arra, hogy képes vagy rá.
Merj kérni, hiszen bátor dolog segítséget vagy támogatást kérni másoktól, mert nem kell mindent neked megoldanod!!!
Gyakorold a jelenben maradást, mert a félelem sokszor a jövőben él. Ha a most-ra figyelsz, könnyebb lesz megnyugodni.

A bátorság nem mindig látványos. Sokszor egy csendes, belső folyamat eredményeként születik. Felkelni egy nehéz nap után, kimondani az igazat, vagy egyszerűen hinni abban, hogy holnap új lehetőségek jönnek.

Ölelés,
Klára 🩵
Klára Más-Kép
mas-kep.com

Egyéni és csoportos önismeret

Kép:
https://pin.i/42zzhWZko

23/09/2025

Identitás

Vannak mondatok, amelyek akarva-akaratlanul, de időnként irányíthatnak bennünket. Ilyen lehet, amit gyerekként talán te is hallhattál, a „Képes vagy rá, mert te a jég hátán is...”, és ennek ellentételezéseként a másik szülő, gondozó szájából elhangzó, de valójában a külvilág elvárásaként a „Te, fiam, semmire sem fogod vinni, még kukásnak sem leszel jó” - mondatok.

Egy gyermek mindkét szülője, gondozója felé megnyilvánuló szeretetének kimutatásaként lojális szeretne maradni hozzájuk. Még akkor is, ha ebben a kapcsolódásban jelen van a szeretet elcsúszásának mélységes fájdalma, sérülése.

Igen ám, de éppen melyik szülőhöz? És egyáltalán lehet-e ezt egyszerre? - mert egy gyermeki szívnek e választás elképzelhetetlen.
Ebben felnövekedve idővel kialakul az a fajta önbecsülésünkre ható identitásválság, ahol tanácstalanul pillantunk körbe a munkában, a gyermeknevelésben, vagy egy társaskapcsolódásban.

Amikor megengedővé válsz Önmagaddal szemben, és igent mondva megtapasztalod önszeretetednek jóleső melegségét, abban az a legjobb, hogy amikor választásodként a szabadidődben otthon maradsz egy jó könyvvel, sorozattal, vagy egyszerűen csak elpihensz a semmittevésnek oltárán, – elősegíted a Lét könnyedségének a megtapasztalását.

A kezdeti bizonytalanságunkban félénken lépkedve egyszer csak megérezhető a szeretetnek az a fajta békéje, elfogadása, amelyet magunkon kivűlre helyezve másoktól remélünk, ám valójában mindvégig ott él bennünk.
Kihez, kifelé legyünk hűségesek? Magunkhoz, másokhoz, vagy magunkon keresztül másokhoz? 🙃

Felszabadult egy témahozó (állításkérő) hely a szombati A szabadság választása - Integrál szemléletű családállítás -ra. Ha megszólít az esemény, jelentkezni messenger üzenetben vagy e-mailben a klara.maskep@gmail.com-on lehet.

Klára 🩵
Egyéni és csoportos önismeret, családállítás

Klára Más-Kép
mas-kep.com

Kép:
https://pin.it/3xLqn1Ya8

20/09/2025

A test bizalma

Megsérültem a közelmúltban, amelyben elég csúnya égési sérüléseket szenvedtem el. A kezdeti sokk és fájdalom hatására egy lelassult, önmegtartóztató, a mozgásnak látszólagos szabadságát nélkülöző időszaka várt rám.

Egy gyakorló jógi számára mindig is fontos marad a rendszeresség, és mivel a jóga számomra túlmutat a testi gyakorláson, nem tudatosan, de egy kapcsolódási útként beépülve "használtam" a Mindenséghez. Utólagos nehéz felismerése ez a tisztántalan szándéknak.

Átmentem én is az Út részeként a bulvár spiritualitás hamis útvesztőin, bizonyos kapcsolódásokon keresztül reménykedve a jobban levésben.
Milyen gyanútlan útja ez a függőségnek, és valahogyan jobb sem lett.
A valódi átalakulás nem itt zajlik, de talán itt kezdődik. Mára tudom. Mint ahogyan azt is, hogy mindez elme simogatásra, a belső spirituális önvalóval történő elkerülésre alkalmas, és milyen az, amikor a szándék nem a tiszta szívérzetből születik meg. Ahol az önátadás nem egy belső döntés, hanem egy külső hatása valaminek.

Saját spirituális önismereti utam közel két évtizede egy shavasana elcsendesedésben kezdődött, és melyben azóta is ez a belső tér ad erőt, kitartást, a dolgok folytatásához.
Most azonban a gyógyulási időszak alatt, amikor nem tudtam rendszeresen gyakorolni mivel a testem lassításra késztetett, és amelyben időnként megkérdeztem, vágyik-e mozgásra, a "nem"-et küldte válaszként. És ebben a saját folyamatomban, az ebben megszületendő csendben egy különös ajándékként talált rám az a belső nyugalom, amely nem kívülről érkezett, hanem annak természetes állapotában lettem részese az önmagammal való megbékélésnek.

Ekkor ért***em meg, nemcsak nekem kell bíznom a testemben, hanem a testemnek is bíznia kell bennem!

Ez a felismerés megrendített.
Hiszen hányszor veszítjük el a bizalmat önmagunkban, másokban vagy a Mindenségben! De arra ritkán gondolunk, hogy a testünk is elveszítheti a bizalmát irántunk.

Rájöttem, a balesetem abból fakadt, hogy figyelmen kívül hagytam a biztonságot. Sokan vagyunk, akik kizsigereljük magunkat a kimerülés határán egyensúlyozva és még csak nem is vagyuk ennek tudatában, hiszen egy bevésődött programként futva hajszoljuk a teljesítményt, miközben azt hisszük, magunkért tesszük — valójában az elmét elégítve ki és nem a test szükségleteit. A külső kapaszkodók elengedése azonban szabaddá t***e az Utat a belső lét, a csend, a puszta létezés felé. És ebben a csendben a testem végre megszólalt, és pihenőt kért.

Ha egyszer elcsendesedve megkérdezed tested, „Mire van szükséged?”, lehet, hogy válaszként nem újabb kilométereket említ majd, hanem a figyelem, a gyengédség, a biztonságnak vágya lesz a válasz.
A bizalom kölcsönös, és amikor nemcsak mi bízunk a testünkben, hanem a testünk is bízik bennünk, ekkor valami új, és mély minőség születhet meg általa.

Klára 🩵

Klára Más-Kép
Egyéni és csoportos önismeret
mas-kep.com

Kép:
https://pin.it/5IzZE6FV5

16/09/2025

Személyiségünk programja határozza meg, hogy milyen arcát mutatja meg számunkra a külvilág. És sajnos ritkán látjuk a valóságot olyannak amilyen valójában, hiszen hiedelmeink és múltbeli élményeink szűrőjén, annak egy erős „szemüvegén” keresztül érzékelünk. Ezért történhet meg, hogy ugyanarra a dologra mindannyian másképpen tekintünk.

Mindaz, amit érzékelünk, belső tükröződéseinken keresztül válik saját valóságunkká, és ahol tapasztalataink és gondolataink a visszhangja annak, Akik vagyunk.

Minden, amit elitélünk, ami félelmet vagy elutasítást vált ki belőlünk, azok az aspektusaink, amelyekkel nem mertünk ezidáig szembenézni, és amelyeket valaha letiltottunk vagy lefagyasztottunk magunkban. Ilyen lehet nőiességünk, férfiasságunk teljeskörű megélése, lényünk önfeledtségének, könnyedségének, felszabadultságának örömteli megtapasztalása. Ehelyett a szolga és mártírságnak áldozati programjainak szabálya lesz az elfogadott számunkra mindaddig, amíg nem tapasztaljuk meg annak ellenkezőjét.

Minden élményünk, ami legyen jó vagy rossz, belső világunknak visszatükröződése, hiszen gyermekkorunktól fogva megtanítottak, kondícionáltak bennünket a címkézésre, ezért a valóságot ítéletek szövedékén keresztül ragadjuk meg, sohasem annak érintetlen tisztaságában.

A mélyebb igazság mégis az, hogy a külvilág nem más, mint belső világunknak árnyjátéka. Ha azonban önmagunkban változunk, a világ is új arcát tárja fel előttünk.

Klára 🩵
Klára Más-Kép
mas-kep.com

Kép:
https://pin.it/rn7al6kNE

10/09/2025

Az önsajnálat és az irigység
avagy az irigység két arca

Az irigység mögött csendesen ott jelzi magát annak a hiánynak a fájdalma, amiben kisgyermekként annyira szerettünk volna részesülni, ahol nem vágytunk semmi másra, csak egy bennünket elfogadó és megtartó, szerető családra. Egy olyan családra, ahol nem a külső elvárásoknak kell megfelelnünk az elfogadásért, hanem egy határozott ám szeret***eljes keretrendszer követelményei mentén építhetjük fel önmagunkban énhatárainkat.

És ahol hibázhatunk is – mert óhatatlanul hibázunk. Énfejlődésünknek, személyiségformálódásunknak ajándékai éppen ezekben a történetekben elrejtőzve, ezekben a megélésekben születhetnek meg.

Az átkeretezésnek, a "másképpen való csinálásnak" művészete ez.

Nem kívülről hullik az ölünkbe, hanem belülről mi magunk ébresztjük fel mindazokat az elfeledett és valaha kihelyezett énrészeinkben megbújó hatalmas potenciálokat. Mert nemcsak fájdalmak találhatók meg ott, hanem mindazon erőforrásaink, amelyeket valaha is lefagyasztottunk, vagy kihelyeztünk másokba.

Ilyen például a „Szabad gyerek” én-részünk is. És ennek segítségével tudjuk megélni a spontaneitást, az élet örömeit, a felszabadultságnak jóleső érzését.

Az önsajnálat alattomos lehúzó ereje

Fájó történéseink azonban elfeledtetik velünk ezt a részünket, és helyét átveszi az önsajnálatnak mély és lehúzó energiája.
Ekkor fordul át bennünk nem tudatosan, hogy ez a hiány talán betöltetlen marad bennünk egy egész életen át.

Ekkor alakul ki bennünk egy torz lencsén keresztüli látás:
a másiknak könnyebb,
a másiknak van, nekem nincs,
bezzeg neki minden földi jó – család, gyerek, autó, ház, munka – egyszerűen az ölébe hullott.

Vagy óhatatlanul is látjuk azt, hogy a másik képes elfogadni az élet által nyújtott lehetőségeket, abban szabadnak éreznie magát. Életünk céljának ez kellene, hogy legyen a legfontosabb megtapasztalása, ha már cél, és jó lenne valamikor ide eljutnunk. Ez áll a lista élén, mert enélkül nincs értelme működtetni semmit sem, ennek szeretete és vágya hatja át az összes többit. Ennek hiánya piszkosul tud fájni lelkünkben.

Az irigység két arca

Az irigység maró, keserű íze ilyenkor önti el a lényünket, sőt, akár a testünket is megtámadhatja fizikai szinten.
De – mint minden másnak – az irigységnek is van egy másik oldala, egy melegebb, inspirálóbb. Amikor azt látom, a másiknak van valamije, ami nekem nincs – újra éljük a maró hiányt.
Ám átfordítva, átkeretezve, mint egy építő vágyként ébredve bennünk, miszerint,
💠hogyan lehetne meg ez nekem is?
💠hogyan tudnék jó anya, apa, társ, gyermek, barát, barátnő lenni?
💠hogyan tudnék én is szeretetben lenni önmagammal, hogyan tudnám mindezt működtetni magamban?
💠mire van ehhez szükségem?
💠milyen működéseimet kell elengednem ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb, az élet örömeit meglátni képes emberré válhassak?

Fókuszunkat erre irányítva jött létre a - Az önsajnálatból a vágyott Létbe - esemény, melyre várlak szeret***el, és melynek részletei a hozzászólásokban található meg.

Ölelés,
Klára 🩵

Kép forrása:
https://pin.it/6AgpdCcxN

08/09/2025

A tudat irányának áthelyezése
(Erősen haladóknak)

A kifelé, a másokra irányuló segítő szerepünkben figyelmünk természetesen a másik felé irányuló empátiára és az együttérzésre összpontosul. Ez erősíti a kapcsolódást, de ha önmagunkat hosszú távon háttérbe szorítjuk, idővel óhatatlanul kimerülünk.

Befelé forduláskor a bennünk felszínre kerülő bűntudat érzése, az önmagunkra figyelést egy önzésként érzékelve működésbe lép a mélyben megbújó tudattalanunknak elme programja, mint például - a nekem ez nem jár, vagy a nem érdemlem meg.

Egyáltalán előfordult már olyan, hogy teljes figyelmeddel és a félelmeiddel együtt befelé figyelhettél csak önmagadba, megszeretgetve ekkor minden egyes énrészedet, a fényben és az árnyékban meghúzódókat egyaránt?

Transzperszonális értelemben a befelé fordulás nem egy elszigetelődés, hanem a Belső Forráshoz való kapcsolódásnak a folyamata. Ha belülről töltődünk, kifelé is egy tisztább, mélyebb segítséget vagyunk képesek nyújtani magunknak és másoknak.

A fókusz természete kulcsfontosságú. A figyelem olyan, mint a Fény, amelyet kifelé másokra, befelé pedig saját érzéseinkre, szükségleteinkre, s végül a tudat csendjére irányíthatunk. A kettő nem ellentét, hanem egyfajta körforgás, ahol kifelé adni csak annyit tudunk, amennyit belül megőrzünk lelkünkben.

Amikor először fordulunk befelé, bizonytalanságot élhetünk meg, hiszen lehet, hogy soha nem kaptuk meg ezt a vágyott figyelmet, lehet soha nem tanultuk meg megkérdezni magunktól, hogy - „Mit érzek most? Mire van szükségem?”

Gyakran a gyerekkorból vagy egy korábbi megtapasztalásunk ősrégi programjaként hozott mintázat miatt, folyamatosan másokat helyezünk magunk elé.
Ez azonban egy programja annak az illúziónak, amelyben önmagunk feladása soha nem vezethet el a beteljesüléshez.
Tiszteljük-e, becsüljük-e magunkat annyira, mint másokat, és merjük-e magunkat választani?

Az áttörés akkor jöhet létre, amikor felismerjük, hogy nem kell megjavítanunk sem másokat, sem önmagunkat – elég megengedni Azt, ami Van.
És innen eldönteni, hogy jó ez nekem, jól érzem magam ott, ahol vagyok?

Mert innen kezdődhet el az áldozatiságból való kilépés, és az Élni akarás. Amikor a fókusz hazatér önmagunkba, akkor a tudatunknak középpontjából kezd el mindez áramlani bennünk.

Ha csak kifelé fordulunk, kimerülünk.
Ha csak befelé, elszakadunk a világtól.
A transzperszonális fejlődés célja a kettő közötti áramlás.

Szeptember 27-én kiscsoportos családállítást tartok Mosonmagyaróváron - A szabadság választása - Integrál szemléletű családállítás
2 fő témahozónak (állításkérőnek) és képviselőnek még van lehetősége csatlakozni az eseményre, ám a részvétel regisztrációhoz kötött.

Várlak szeret***el!
Klára 🩵

Klára Más-Kép
mas-kep.com

Kép: https://pin.it/1ZYVivpcn

03/09/2025

Ragaszkodás a hiányhoz

Van, amikor szüleinkhez önkéntelenül is a hiányokon keresztül kapcsolódunk. Van amikor kisgyermekként nem érkezik meg hozzánk a várva várt ölelés, a megértés, elmarad a ránk irányuló figyelem úgy, ahogyan az nekünk lett volna jó, úgy, ahogyan az számunkra lett volna biztonságos.

Egy gyermek azonban mindenképpen kapcsolódni akar anyjához, apjához – egész életén át még akkor is, amikor ez a kapcsolódás mély fájdalmakra, sérülésekre épült. Sőt még akkor is, amikor már elhagytuk a gyermekkor világát és átléptük a felnőttlét küszöbét. A ki nem alakult belső biztonság hiányában sajnos a kötődési mintáink a hiányokra épülve fogják képezni stabil alapunkat, és egész életünkben ezt a hiányt próbáljuk betölteni mással vagy másokkal, reménytelenül.

Csakhogy legtöbbször kívül keressük a gyógyírt. Mástól várjuk, hogy betöltse azt, ami valaha elmaradt. Ez azonban egy hiábavaló remény, hiszen ha a szüleinkhez vágyott szeret***eljes kapcsolódás a hiányokra épül, akkor tudattalanul is a hiány szinte minden formájában végig fog kísérni bennünket a párkapcsolattól a társasmagányig, a vágyott munkahelytől a vágyott lakhelyig, vagy az elmaradt utazásokon át egészen a pénzhiányig.

Akkor válunk képessé kilépni ebből az örök szélmalomharcból, amikor felismerjük és megértjük, hogy a hiányt nem kívül, hanem belül kell elhelyeznünk önmagunkba! Ha képesek vagyunk magunkba fogadni és integrálni – akár egy már eltávozott szülőnkön keresztül is –, akkor az érzelmi biztonságot nem kívülre vetítjük többé, hanem önmagunkban találjuk meg, és ekkor lehetőséget kapunk arra, hogy megtapasztaljuk lelkünknek bőségét – és ezen keresztül a világ bőségére is képesekké válva tudjuk befogadni azt.

Ennek szellemében várlak 2025. október 25-én egy kapcsolódásra önmagaddal, ahol megértésre talál az a gondolat, hogy ahol megjelenik a hiány ott fellelhető a bőség is, mint ahogyan az Árnyék és a Fény, a Kint és a Bent, a Fent és a Lent világa is kiegésziti egymást, mert egyik sem létezik önmagában, nem létezhet a másik nélkül.

Az esemény hamarosan kíírásra kerül.

Szeret***el,
Klára 🩵

Klára Más-Kép
mas-kep.com

Kép: https://pin.it/2coXs1Mtp

28/08/2025

Félbeszakadt életek

Van, amikor nincs idő a búcsúzásra.
Vannak hirtelen megszakadó kapcsolódásaink, amelyek egyik pillanatról a másikra érnek véget.
Ilyen volt apám halála is.
Délelőtt még beszéltünk, délután pedig jött a minden idegszálamba sejtszinten beégett telefonhívás.
"Apa elment”.

Oly váratlanul csapott arcul a valóságnak ridegsége, a hiánynak kínzó fájdalma, a be nem váltott igéretek, a maga mögött hagyott félbeszakadt ölelés, és a kimondatlan bent rekedő érzéseim.

A gyász első gondolata ilyenkor mindig a tagadás. Az nem lehet, hogy az a szülő, akit gyermekkorunkban erősnek, bátornak, nagyobbnak láttunk mindenkinél, nincs többé...
És ez a befejezetlenség, az elmaradt búcsú nemcsak a tőle való elválást, hanem egy darabka életből való kitépettséget is jelentett.

Sokan vagyunk, akik hordozzuk ezt a hiányt szívünkben. Ez lehet anyánk vagy apánk elvesztése, de ez a bent rekedt fájdalom mindannyiunkban hasonló. Akkor is pusztít, ha elfojtjuk, és előbb-utóbb helyet fog követelni magának a Belső Rendben...

A szülővel való első kötődésünk egész életünket végigkíséri. Ez alapján választunk párt, ez alapján alakitjuk ki kapcsolatainkat. És ha az elmúlás nem kapott helyet bennünk, ha a veszteséget nem tudtuk megérteni és feldolgozni, akkor minden szakítás magában hordozza a befejezetlenségnek
"nem adom fel!" - érzését.
És nemcsak az adott kapcsolatot siratjuk ilyenkor, hanem újra és újra a régi seb feltépésének bentrekedt fájdalmával, mintha nem lennénk képesek elengedni, továbblépni, megnyitni szívünket valami új felé.

Ilyenkor az anya–feleség, apa–férj belső lenyomata keveredik össze a jelenben, és visszük magunkkal mindazt, amit sosem élhettünk meg igazán.

Ezért a kérdés - Vajon kit gyászolunk ilyenkor valójában?

Talán nem is csak a másikat, hanem azt, amit vele együtt a múltban elvesztettünk, vagy talán soha nem is kaphattunk meg?
És itt jön a legnehezebb - elfogadni az elfogadhatatlant. Nem azért, hogy többé ne fájjon, hanem azért, hogy helyet adhassunk neki anélkül, hogy a jövőnket megkötné. Mert csak így szűnhet meg a küzdelem, amelyben nem a jelen kapcsolatainkkal harcolunk, hanem a régi, befejezetlen történeteink várják a méltó helyükre való bekerülést.

Szeret***el,
Klára 🩵

Klára Más-Kép
mas-kep.com

Kép: saját

26/08/2025

Bűntudat

"A bűntudat az egyik legkártékonyabb érzelem, amely feltámadhat bennünk.
Ha sérelmet okoztunk valakinek, vagy saját meggyőződésünk ellenére tettünk, akkor persze rosszul érezzük magunkat a bőrönkben. Ám ha engedjük, hogy eluralkodjon felettünk a bűntudat, nem múló fejfájást okozunk magunknak, és előbb-utóbb olyannyira beburkolnak bennünket az önmarcangolás sötét fellegei, és úgy elvakít hitványságunk érzése, hogy mit sem látunk mindazokból a szépségekből és örömökből, amelyeket az élet kínál számunkra.

Mindnyájunk hő vágya , hogy jobb - szeret***eljesebb, tudatosabb, önmagunkhoz hívebb emberek legyünk. Ám ha kudarcainkért a bűntudat érzésével bűntetjük magunkat, a kétségbeesés és reménytelenség ördögi köre zárulhat körénk, hogy megfosszon minden éleslátásunktól önmagunkkal és aktuális élethelyzetünkkel kapcsolatban.

Minden a legnagyobb rendben van veled úgy, ahogy vagy, és mi sem természetesebb, mint hogy hébe-hóba letérsz a helyes útról.
Csak tanulj a hibádból, lépj tovább, és a leszűrt tanulságot arra használd fel, hogy többé ne kövesd el ugyanazt a botlást!"
/OSHO/

Ölelés,
Klára Más-Kép
mas-kep.com

Kép:
https://pin.it/x32kRlSj1

22/08/2025

Mindig van elég

Talán nem gondolkodtál el még azon, hogy a külső körülményeink a belső gazdagságunknak a kivetülései. Ezért lenne jó értékelni a bennünket körbeölelő környezet gazdagságának minden egyes apró formáját.
És bármilyenek is legyenek a külső körülményeink, van esély a mulandóságra, mert az örökös változásban, ahogyan a jó, úgy a rossz is elmúlik, véget ér egyszer.

Külső körülményeinkben múltunk eseményei tükröződnek vissza. Mindenkit ér veszteség, és mindannyian félünk attól, hogy érni fog. Talán már régóta nélkülözöl és nem is látsz lehetőséget helyzeted javitására, de a belső gazdagságod kivetüléseként bármit előtudsz hívni a bőség kosarából, ám van egy óriási tévhit bennünk, emberekben.

Hisszük, hogy a bőséget keresni, kutatni szükséges ahhoz, hogy elérkezzünk az anyagi jóllét és az érzelmi jólét állapotába.

De a helyzet az, hogy akár észrevesszük, akár nem, a bőségben vagyunk, és csak egyedül rajtunk múlik, hogy készek vagyunk-e túlmutatva a személyiségünk programjain meglátni azokat, érzékeljük-e apró szegleteit csodás világunknak.
Elkötelezett gyakorlóként hiszem, élem, hogy ezért is áldásos a nézőpontváltás, mert minél több szépségre, a VAN-ságra fókuszálunk, annál több tud beérkezni hozzánk.
Ha folyamatosan a hiányokra fókuszálva keressük a másikban, magunkban, a helyzetben a hibát, és erre a nevelési és az oktatási rendszerünk kiváló táptalajjal lát el bennünket, egyre több hiányosságot fedezünk fel magunkban és a világunkban is.

Mindannyiunkban lakozik a bennünk harcot vívó démon és a sárkány, akik felhozzák a legmélyebb és legsötétebb témáinkat, szorongásainkat, félelmeinket.
Hogy miért is?
Mert minden ami belül reked, ami megoldatlan, annak egyensúlyba szükséges kerülnie. Ekkor találkozunk az elnyomott gyermekkori emlékeinkkel, önmagunk egykori kisérteteivel a múltból. És ilyenkor próbálunk tenni mindenfélét, meggyógyítani vagy megszabadulni tőlük, ám azok okkal vannak ott.
Nem azért, hogy helyrehozzuk vagy megjavítsuk, hanem hogy beintegráljuk őket és végre ne meneküljünk, hanem kezdjünk el velük békében élni.
Árnyékrészeinkben nemcsak a fájdalom lakozik, hanem minden kiaknázatlan énerősségeink is, amelyeket valamikor, valamiért elfojtottunk magunkban.

Ölelés,
Klára 🩵

Klára Más-Kép
mas-kep.com

Cím

Palánk Utca 6. 1 Em. 7.
Mosonmagyaróvár
9200

Weboldal

http://mas-kep.com/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Klára Más-Kép új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Szeretnéd, hogy a(z) rendelőod elsőként szerepeljen az Klinika tematikájú vállalkozások között Mosonmagyaróvár városában?

Megosztás

Kategória

Alternatív és holisztikus gyógyászati szolgáltatás